A XVIII. kerületi Speciális Oktatási és Fejlesztő Intézményben működő Szülők Klubjának egyik találkozója alkalmával előadónak kértek fel 2004-ben.
2003-ban végeztem el az Önismereti játékvezető képzést Dr. Dévai Margit vezetésével. Úgy éreztem itt a lehetőség, hogy új formában mutassam be a környezet érzékelésének rendkívül szubjektív módját, annak különbözőségét, ahogyan mi, a többségi csoport tagjai látjuk és érzékelünk. Így érthetőbbé válhat saját fogyatékos gyermekeik különböző látásmódja, érzékelő képessége. Önismereti tréning, amely lehetőséget ad arra, hogy figyeljünk saját világunkra, és azt megértve, elfogadóbbá váljunk a másság, másféle létezés iránt.
2003-ban végeztem el az Önismereti játékvezető képzést Dr. Dévai Margit vezetésével. Úgy éreztem itt a lehetőség, hogy új formában mutassam be a környezet érzékelésének rendkívül szubjektív módját, annak különbözőségét, ahogyan mi, a többségi csoport tagjai látjuk és érzékelünk. Így érthetőbbé válhat saját fogyatékos gyermekeik különböző látásmódja, érzékelő képessége. Önismereti tréning, amely lehetőséget ad arra, hogy figyeljünk saját világunkra, és azt megértve, elfogadóbbá váljunk a másság, másféle létezés iránt.
Az önismeret mindig is vonzotta az embereket. A legfontosabb megértendő eszköz maga az ember, így a vizsgálatának tárgya a személyisége. Azaz, alkalmas-e arra, hogy vágyait tettekre, eredményekre váltsa? Ehhez tudni kell, milyen tulajdonságai segíthetnek a siker elérésében, és melyek azok, amik gátolhatják. Azután pedig arra kell választ adni, hogy van-e ereje változtatni, tovább fejlődni, avagy nem.
Ahhoz, hogy az ember életét irányítani, alakítani tudja, döntések sorozatát kell meghoznia. Dönteni mindenkinek kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége. A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ. Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas.
Van, amikor csak jóval később tisztulnak le egyes események, élethelyzetez az emberben, és visszanézve tudja teljes határozottsággal megállapítani, hogy akkori döntése tényleg helyes volt-e. Sajnos sokszor utólag derülnek ki a rossz döntések, és rádöbbenünk, hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel. Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak.
Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést: - Ilyen vagy, meg amolyan. Ezt gyermek lévén, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, és elfogadja. Különösen igaz ez a fogyatékos gyermekek esetében, akik a felnőtteket, abszolút mértékadónak tekintik.
A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az Önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Ezt az utat kell bejárnia épnek és fogyatékosnak is egyaránt, mert emberek!
A klubfoglalkozás témája:
A számolás – mérés tananyag és oktatási módszertana az értelmileg akadályozott tanulók csoportjában
Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.
Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.
A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.
Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás. Azaz, a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában. A nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.
Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)
A számolás-mérés foglalkozások
A foglalkozás elnevezése: számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.
A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal, hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, ¬- mennyiségélmény terén, pótolják. A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni.
Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.
Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos. Ezért minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.
A foglalkozások anyaga
Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek:
Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztésében a NAT háromszintű követelményrendszerét nem lehet alkalmazni, a műveltségi anyag csak érintőlegesen, legkevesebb mértékben csatlakozhat a NAT-hoz.
A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.
Ahhoz, hogy az ember életét irányítani, alakítani tudja, döntések sorozatát kell meghoznia. Dönteni mindenkinek kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége. A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ. Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas.
Van, amikor csak jóval később tisztulnak le egyes események, élethelyzetez az emberben, és visszanézve tudja teljes határozottsággal megállapítani, hogy akkori döntése tényleg helyes volt-e. Sajnos sokszor utólag derülnek ki a rossz döntések, és rádöbbenünk, hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel. Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak.
Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést: - Ilyen vagy, meg amolyan. Ezt gyermek lévén, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, és elfogadja. Különösen igaz ez a fogyatékos gyermekek esetében, akik a felnőtteket, abszolút mértékadónak tekintik.
A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az Önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Ezt az utat kell bejárnia épnek és fogyatékosnak is egyaránt, mert emberek!
A klubfoglalkozás témája:
A számolás – mérés tananyag és oktatási módszertana az értelmileg akadályozott tanulók csoportjában
Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.
Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.
A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.
Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás. Azaz, a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában. A nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.
Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)
A számolás-mérés foglalkozások
A foglalkozás elnevezése: számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.
A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal, hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, ¬- mennyiségélmény terén, pótolják. A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni.
Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.
Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos. Ezért minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.
A foglalkozások anyaga
Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek:
Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztésében a NAT háromszintű követelményrendszerét nem lehet alkalmazni, a műveltségi anyag csak érintőlegesen, legkevesebb mértékben csatlakozhat a NAT-hoz.
A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.
Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik a képességei maximumának elérésére
A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:
• Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)
• Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)
• Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)
• Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai, tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.)
• Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás, a helyzetek felismerése, jelölésük, stb.)
• Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)
• Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.)
• Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)
Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat. Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.
Az számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.
A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.
Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.
Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.
Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek (a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.
A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:
• Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)
• Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)
• Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)
• Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai, tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.)
• Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás, a helyzetek felismerése, jelölésük, stb.)
• Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)
• Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.)
• Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)
Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat. Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.
Az számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.
A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.
Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.
Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.
Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek (a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.
A Szülők Klubja foglalkozás összegzése
Számolás-mérés: a környezet érzékelése, észlelése játékokkal
A gyakorlatok a számolás-mérés elemek oktatási tematikája alapján készült adaptációk
A gyakorlatok a számolás-mérés elemek oktatási tematikája alapján készült adaptációk
1. Bejelentkezés-érkezés, köszöntés
Az ismerkedés egészen gyorsan lezajlott, és egyben érdekes és tanulságos is volt, mert kolléga-kolléga, tanár-szülő, és szülő-tanár kapcsolatokat kellett közös nevezőre hozni. Talán a tanár-szülő viszony volt a legérdekesebb a tegezéssel kapcsolatban.
Erről a kollégákkal előzetesen egyeztettem, és akkor jelezték, hogy természetes lesz a számukra a tegeződés. Mégis, külön-külön is fontosnak tartották megerősíteni, hogy őket is lehet tegezni.
A szülők a tegeződés tényét könnyedén és pozitívan fogadták, pedig igen nagy életkorbeli különbségek voltak.
Nagyon érdekes volt a gyermekről történő nyilatkozás. Minden szülő, valamilyen kerülő utat választott, hogy a fogyatékosságot, vagy a másság állapotát ne keljen kimondania. Rendkívül szűkszavúak, szégyenlősek voltak, hamar túl akartak jutni a bemutatkozáson. Ez inkább egymásnak szólt, hiszen mi tanárok tökéletesen ismerjük a gyermekeiket, és így különösen tanulságos volt.
Viszont szívesen elmondták, hogy nagyon érdekli őket, mi is fog itt történni, és, hogy tényleg játszani fogunk-e.
Sikerült érdeklődő, vidám, pozitív, várakozással teli hangulatot teremteni, egészen rövid idő alatt.
A csoport összetétele a következő volt: 4 szülő (3 anya, 1 apa,), egy 8. osztályos tanuló (aki az édesanyjával érkezett), 2 kolléga (házaspár, és a klub vezetői), és 1 fő, foglalkozásvezető; összesen: 8 fő.
A meghatározott idő sok volt, kb. 5 perc elegendő volt.
2. Bemelegítés
Eszköz: Papírdoboz, közepes mérető terítő, karton lapok, előre felírt szöveggel, lehetőleg annyi lap, amennyi a csoport létszáma, egy kis asztal v. szék.
Instrukció: Az előre elkészített dobozt a kártyákkal, letakarva, a kör közepére helyezzük, az asztalkára. Mindenki figyelmesen nézze meg, majd fejezze be a következő mondatot: „Én úgy látom, hogy az asztalon …” .
Érdeklődésüket és játékos hangulatukat megfelelően előkészítette a letakart doboz. Könnyen, gyorsan érkeztek a különféle ötletek, melyek igen változatosak voltak. (Tégla, játékautó, kosár.) Nem fedtem fel a letakart dobozt, úgy vártam a további ötleteket a tartalmára vonatkozóan. Még szabadabban érkeztek a válaszok, (lego, maci, kis autó, cipő.)
Kellemes volt a leleplezés, és mert, kártyákra egyáltalán nem is gondoltak, így továbbra is fenntartott érdeklődés mellett vettek belőle.
Jól értelmezték a kártyán szereplő oktatási tanagyagot, az instrukció alapján, valóban játékos formákat gondoltak el azok érzékeltetésével, taníthatóságával kapcsolatban. A szülők igen gyakorlatias, gyermekhez közel álló, az érzékelés-tapasztalás útján mondtak példákat. Egy szülő volt aki, saját tapasztalat alapján, a többiek a jelen pillanatban kitalált ötleteiket mondták el, egy kolléga meglehetősen elvontan értelmezte a feladatokat, a másik kolléga viszont nagyon gyakorlatias volt.
Megállapították, hogy milyen sokféle dolgot soroltak fel, milyen sokszínűek voltak az elképzelések.
A megadott idő elegendő volt, kb. 10 percet vett igénybe a feladat.
3. Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről
Eszközök: Textil zsákok, gyümölcsök, páronként egy.
Instrukció: Egymással szemben ülve, a pár egyik tagja belenyúl a zsákba, megmarkol egy tárgyat. A tárgy nevét nem kimondva, a tapintás alapján leírást ad róla, amíg a másik társa ki nem találja azt. A társnak szabad kérdeznie, párbeszédet folytathatnak. Csak kivenni, illetve megnevezni nem szabad.
3.1. Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól
Eszközök: Egy nagyobb textil zsák, különféle apróbb játék és használati tárgyak, melyek különféle anyagokból készültek.
Instrukció: Szintén a csoporttól függően kétféleképpen lehet játszani. Az egyik variáció: a hátuk mögé helyezik a kezüket, mindenki kap egy tárgyat, melyet nem nézhet meg. Szintén tapintás alapján kell elmondania, hogy mi az, ami a kezében van, ténylegesen mire lehet használni, és milyen anyagból készült. Egyszerre nézzük meg a tárgyakat, amikor már mindenkire sor került, és ekkor beszéljük meg az eredményt.
A másik változat, hogy egyenként fognak meg valamit a zsákból, nem veszik ki, a kezükben tartva mondanak el mindent róla, majd ezután kivehetik a zsákból, és azonnal levonhatják a következtetéseket, és így haladunk tovább.
A párok gyorsan kialakultak spontán módon. Férfi-férfi, tanár-szülő, szülő-diák párok alakultak. A kolléga a diákot megkérte vele legyen, ugyan nem az édesanyjával volt párban, de ő úgy tartotta fontosnak, hogy ő legyen a párja, így diák-tanár páros alakult ki végül. A játék jól ment, mindenki nagyon nagy élvezettel vett benne részt. Örömmel vették a cserét, már várták is a lehetőséget.
A zsákokban alma, narancs és körte volt.
A játékot nem követte megbeszélés, hanem következett a 4.-es játék. Nagyon nagy örömmel fogadták, amit a kezükbe kaptak, azonnal szellemes megjegyzéseket tettek, vagy éppen izgatottságukat fejezték ki.
A tárgyak között volt: üvegpohár, ecset, pénztárca, játékvasaló, babaruha, tükör, szőrme állat.
Az egyben történő megbeszélésnél mindenki nagyon aktív volt. Általánosan nagyon élvezték a játékot, érdekesnek tartották, megállapították, hogy egy kicsit nehéz volt a számukra igen jól ismert tárgyat így körülírni. Külön-külön kiemelték, hogy mi könnyítette meg a kitalálást, és, hogy milyen érdekes és izgalmas, újszerű leírásokat adtak, a mindenki által jól ismert gyümölcsökről Többen jobbnak tartották számukra azt a szituációt, amikor ők találtak ki, és nehezebbnek tartották a szóbeli körülírást. Megállapították, hogy könnyebb volt a második feladat, nem tudatosult bennük, hogy ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem volt igazi tét, hiszen nem kellett azt senkinek kitalálnia, ő, pedig biztosan tudta mit fog a kezében.
A megadott időt együttesen 15 percben használtuk fel csak.
4. Térbeli tájékozódás
Eszközök: A székek.
Instrukció: Rendezzük be a tér közepét a székekkel akadálypályának.(Vigyázzunk ne legyen balesetveszélyes, inkább csak jelzésszerűen, a nehézségi fokozatok szintén a csoporttól függenek.) A párok egymással szemben állnak a terem két végében. Az egyik társ becsukja a szemét, míg a másik hangjára és utasításaira figyelve átkel a pályán, és a párja mellé áll. Cseréljük meg a szerepeket.
Az összejövetel félidején tartva, igen jól jött a mozgásos feladat. A párok ugyanazok voltak, nem volt igény a változtatásra, sőt inkább kifejezett igény volt a nem változtatásra.
Nem féltek az akadályoktól, ugyan nem volt túl nagy tér, de a 4 párnak elegendő volt.
Olyan intenzíven élték meg a játékot, hogy szinte alig tudták kivárni a megbeszélést. Nagyon tetszett mindenkinek a játék. Igen nehéznek tartották, hogy a másik jobb-bal instrukcióját hogyan kövessék le. Még nem volt meg a teljes bizalom, többen igen óvatosan lépkedtek. Volt olyan pár, akinek mindkét tagja a másikhoz viszonyította a jobb-bal oldalt, de volt olyan is, aki dinamikusan és határozottan, és ütközés nélkül oldotta meg az irányítást. Megállapították, hogy milyen fontos a tájékozódás, és tájékoztatás, a helyes vezetés, egyértelmű utasítás.
A tervezett idő elegendő volt.
5. A pénzben kifejezhető érték
Eszközök: 1 ívcsomagoló papír, filctollak, valamint egy zárt irattartóban színes reklámfüzetek.
Instrukció: A papírlapot és a filctollakat középre helyezzük. A lapra előzőleg egy tv készülék képét (rajzát) helyeztük a lap közepére.
Indító történet: Egy gyár új terméke készült el. A marketing csapatnak az a feladata, hogy a versenytársakhoz hasonló árat állapítsanak meg. A készülék egy jó minőségű, de nem csúcstermék. Mindenki javasoljon egy árat, és azt írja valahová a lapra, akár olyan formán, mintha, már maga a hirdetett ár lenne az.
Majd, ha már mindenki sorra került, közreadjuk a színes reklámújságokat. A feladat, hogy keressenek olyan készülékről képet, amely szinte azonos azzal, amelyet most szeretnének reklámozni, és hasonlítsák össze az általuk felírt árakkal.
Jólesően ült le mindenki, és továbbra is nagyon érdeklődőek, nyitottak voltak az új feladat kapcsán is. Igen gyorsan és határozottan írták az árakat. A válogatás a katalógusok közül már lassabb volt. Nézegettek, válogattak, boldogan fedezték fel, hogy találtak éppen csak ezer, vagy csak pár száz forinttal eltérő árakat, élvezték azt, hogy milyen jól tudták meghatározni az árat.
A felírt árak 20.000 – 70.000 Ft között mozgott, a prospektusok árai 15.000 – 1.000.000 Ft-ig voltak feltüntetve.
A megbeszélésnél kiemelték a pénz és érték közötti nagyon fontos kapcsolatot és azt, hogy ez mennyire nehezen érthető, érzékeltethető a gyermekek számára, ugyanakkor nagyon fontos. Abban is megállapodtunk, hogy ez a legfontosabb, és leghasznosabb tudás a gyermekek számára. Nagyon tanulságosnak tartották a játékot, mert úgy érezték, hogy nekik sem volt könnyű eltalálni az árakat, így különösen nehéznek tartják a gyermekek számára a boltokban, a sokféle áru és ár közötti tájékozódást. A kifizetést, a visszajárót is problémásnak tartják, így nagyon tanulságos volt, ahogyan gyakorlati útmutatással szolgáltam a csoportban alkalmazottakkal. (Rajzos vásárlási listakészítés, feladatok egyéni kiosztása, az árak becslése, játékpénz kiszámolása, igazi pénzzel egyeztetés, vásárlás, válogatás (csak kétjegyű számokat keresünk, pl. a szappannál, azt, amelyiknek az első száma kevesebbet ér, kisebb számjegyű, kifizetés, blokk alapján ellenőrzés, a becslés összehasonlítása, értékelés. Egyszerű, kis számológép használata tervezéskor, a boltban is akár, valamint az ellenőrzéskor is.) Mindenkit komolyan elgondolkodtatott a feladat.
A tervezett idő kicsit a megbeszélés intenzitása miatt több volt, 15 perc.
9. Nálam van a kalap
Eszköz: Egy szép kalap.
Instrukció: A csoport körbe áll az, akinek a kalap a fején lesz, ő lesz a vezető. Egyfajta mozdulatot végez, amelyet mindenki utánoz, hiszen ő a vezető. Egészen addig, amíg valaki ezt meg nem unja, akkor ő le- és felveszi a kalapot, és már mondja is: „Nálam van a kalap!” Majd egy új mozdulatot végez, szintén addig, amíg le nem váltják, és így tovább.
A záró játékot nagyon lelkesen fogadta mindenki. Aránylag gyorsan cserélődött a kalap, jó hangulatban váltottak, kedvesen vették le a kalapot, szinte alig kellett bíztatást adni. Mindenkire sor került egyszer, amikor lezártuk a játékot, volt, aki már ekkor is, és előbb is, több játéknál jelezte, miért nem játszunk tovább.
A játékra szánt idő elegendő volt.
10. Az összejövetel lezárása
Eszköz: Egy kisebb labda.
Instrukció: „Kire vagy kíváncsi?”, dobd neki labdát, és ő mondja el, hogy érzi magát, mi tetszett, mi nem tetszett? Az összejövetel elején esetlegesen megfogalmazott aggodalmaira kapott-e választ? Kapott-e segítséget gyermekével való foglalkozáshoz? Mi az, ami meglepte, vagy felkeltette az érdeklődését, vagy éppen egyáltalán nem tetszett? Szeretne-e hasonló összejöveteleken részt venni? Milyen érzésekkel fog haza menni, és kinek, mit fog otthon elmesélni? Majd ő is dobja annak a labdát, akire ő kíváncsi!
Általános és elsőként elmondott vélemény volt, hogy nagyon jó volt, jól érezték magukat, és hogy igazán erre van szükségük, mint szülőknek. A kollégák, kicsit mérték tartóbbak voltak, úgy vélték ők mindig így dolgoznak, és egyénként nincs ebben számukra semmi új.
Több szülő jelezte, hogy nagyon sok játékot nem ismert, és nagyon sajnálja, hogy csak most ismerkedett meg velük.
Az egyértelműen mindenki számára nagyon sikeres játék a pénzes volt, nagyon népszerű volt szinte mindenki számára a térbeli tájékozódás játék, a kalapos játéknak is nagyon nagy sikere volt, valamint a tapintós játékot is nagyon élvezetesnek tartották.
Többen jelezték, hogy ki fogják próbálni ezeket a játékokat, volt, aki a már közben kigondolt változtatásokat is elmondta. Volt, aki elmesélte, hogy, ha hazamegy, a fia már türelmetlenül várja, hogy elmesélje, mi történt, és most nem mesélni fog, hanem játszani, de megvárja a feleségét is vele.
Általános igény volt, hogy legyen ilyen játékos foglalkozás még, legyenek többen, és azt is megfogalmazták, hogy mely szülőtársuknak fogják elmondani, hogy milyen jó volt, és kéri, majd, hogy jöjjön el.
Igazán érdeklődve vitték el az írásos anyagot is, amely a számolás-mérés foglalkoztató iskolai követelményrendszerét, tematikáját, valamint a csoportban alkalmazott módszereket, és gyakorlati leírásokat tartalmazott.
A zárásra szánt idő nem volt elegendő, 10 perc volt.
A beszélgetés még tovább folyt, lassan távoztak a szülők. Igen jó hangulatban, élénken, beszélgetve mentek el.
Az egyszeri alkalomra tervezett csoportmunka összesen: 1 óra 15 percig tartott.
"Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát..." (J. M. Keyness)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése