Ajándék tréning

Tavaly, 2010. október 15-én meghirdettünk egy tréninget a Corvin Művelődési Házba. Hírt adtam róla itt a blogon is: http://oriasveszely.blogspot.com/2010/09/meghivo-corvinba.html

Érkeztek a jelentkezések szépen sorban, voltak, akik előre tettek fel kérdéseket, hogy miről is lesz szó, érdemes-e nekik eljönni. A tréning alapja természetszerűleg nem lehetett más, mint a „Párbeszéd szívtől szívig” az együttműködő kommunikáció, önismereti tréning 30 órás akkreditált pedagógus továbbképzési programunk.

Azonban most nem pedagógusoknak ajánlottuk ezt a lehetőséget, hanem felnőtteknek. A 3 órás tréning XVI. kerület Kulturális és Sport Bizottságának támogatásával ingyenes volt az első 20 jelentkező számára.

Hirdette a Corvin Művelődési Ház a programfüzetében, Börönte Márta trénertársam az evangélikus gyülekezetben, no és persze minden ismerősének jó szívvel ajánlotta. Én is ajánlottam barátaim, ismerőseim körében, sőt még üzleti körökben is felajánlottam a látogatás lehetőségét.

Izgalmas élmény volt, ahogy érkeztek a jelentkezések a tréningre a trening@alitera.hu email címre.

„Tisztelt Cím!
Elnézést a megszólításért de név nem szerepelt sem a szóróanyagukon, sem pedig a email üzenetben. A tréning tematikájára lennék kíváncsi. Illetve hogy előző tréningekről, milyen visszajelzéseket kaptak, esetleg mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.”

Nos, igen, megint tanultunk valamit! Hálával tartozom Szilviának, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a szórólapon, hirdetésben nem tüntettük fel a nevünket. Azóta gondosan ügyelünk arra, hogy ezt a hibát ne kövessük el még egyszer, hiszen kommunikációt kértünk, jelentkezést, hogy lehet azt személytelenül megtenni? No és a téma sem akármi, önismereti tréning. Bizalom, szimpátia nélkül elképzelhetetlen az együttműködés, tehát különösen fontos, hogy nevünket adjuk a munkánkhoz. (Az emailben szerepelt aláírás, de ez már csak apróság.)

No, de nagyon fontos üzenete volt a nagybetűvel írt fél mondatnak, kérdésnek, bizonyosságot kérő kiáltásnak.

„…. mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.” Hát ez az, pontosan ez. Bizonyosságot, módszert, megoldást várunk, ha egyszer arra adjuk a fejünket, hogy valahová elmegyünk, ahol valamiféle „tanulásról” lehet szó.

A szórólapunkon tapasztalást, érzéseket, visszajelzés adását-kapását, a lehetőséget saját erősségének megérzését ajánlottuk a 3 órás, a végtelenül csekély idő alatt. Ráadásul az egész helyzet kuriózuma az, hogy nem homogén lesz a csoport, fogalmunk sem volt kik jelentkeznek, milyen múlttal, problémával, elvárással, és végül is, az is eléggé bizonytalan volt, hogy hányan leszünk.

Nos, végül is 10 bátor jelentkező jött el a tréningre, akik között egy házaspár is volt.

A program, mint minden ismertetlen emberekből álló csoportban, az ismerkedéssel kezdődött. Mindenki elmondta miért jött, mi az a probléma, amely miatt többet szeretne önmagáról tudni, hogy jobban tudjon gyerekével, a házastársával kommunikálni. Azért, hogy ne veszekedés, hanem több megértés, egymásra figyelés, szeretet legyen az otthonaikban. Nehéz volt a "szeretetre vágyásról" úgy beszélni, hogy közben ne érezzék slamposnak, „közhelynek”, érzelem nélküli csupasz szónak, vagy éppen érzelgősnek, extrém szentimentalizmusnak.

Hihetetlenül nagy örömmel, nyitottan, őszintén beszélt mindenki a saját nevéről, és az általa választott színekről, érzésekről mindjárt a tréning első negyed órájában. Öröm volt látni azt, ahogy az egymás számára teljesen ismeretlen emberek mennyire nyíltan, és ugyanakkor tökéletesen fogalmazzák meg saját belső tulajdonságaikat, azokat, amelyekre büszkék, és azokat is, amelyekre kevésbé büszkék.

Rendkívül mély érzéseket váltott ki a tréning résztvevőiből az önfeltárás, önmegismeréshez készített feladat, amikor is saját magukat úgy mutatták be, ahogy azt tenné az ő legjobb barátjuk. Volt, aki sírt, amikor életének nehéz pillanatait említette, nagyon nehéz és igazán szép emberi sorsokba engedtek bepillantást az egymáshoz egyre közelebb kerülő tréningtársak.

A következő gyakorlat már épített az így kialakult bizalmi kapcsolatra, ahol is utasításokat kellett adni nonverbális módszerekkel, és a társnak ezt végre kellett hajtania. Volt nevetés bőven, mindenki nagyon élvezte a játékot!

Azonban a lényeg mindig az, ami a gyakorlat után következik, az elemzés. Bizony kiderültek a személyes kvalitások, ki az, aki minden helyzetben vezetni akar, nem lehet irányítani, mert valamiért nem alkalmazkodik sosem. Megértette, hogy sok konfliktusa miből származhat.

Volt, aki azért vállalta fel az egyáltalán nem rá valló szerepet, mert nem pontosan értette a feladatot, félt, hogy nevetségessé válik, ezért inkább maga alakított egy olyan helyzetet, amiben ő győztes lehet, és a másik számára lesz kellemetlenebb a helyzet. Volt, akiben az együttműködés olyan mértékű volt, hogy önmagát is feladta, és kiderült, hogy nap, mint nap küszködik túlzott segítőkészségével, amely alá saját érdekét is alárendeli.

Amennyire egyszerű volt a feladat, annyira komoly magatartási és kommunikációs sémák, félelmek, bizonytalanságok, és problémák kerültek felszínre. Volt, aki nehezen fogadta a visszacsatolást a társaktól, volt, aki megnyugodott, és volt, aki feloldódott.

A szünet után mozgásos gyakorlattal egymás érintését is meg tudtuk tenni, amely remekül vezette be a következő feladatot. A szeretet 5 nyelvét próbáltuk meg "értékesíteni", eladni, "hiánypótló termékként" az emberek számára, egy rádió reklám keretében. Lázas csoportmunka folyt, és hihetetlen, szinte "profi" előadásokat láttunk! Rögtönzött reklámmal pontosan megfogalmazták azt az értéket, amelyet az 5 szeretet nyelv adhat, egész komoly "darabok" születtek! Motiváló élmény volt mindenkinek!

Picit rádolgoztunk a 3 órára, de ezt közös megegyezéssel mindenki bevállalta, és egy órával több együtt töltött idővel ajándékoztuk meg egymást.

A zárás kapcsán egy jutalomcsekket állítottak ki saját maguknak. Kétféle szempont alapján, de egy összegben.

Az egyik szempont, hogy mennyit kapott, a másik, hogy mennyit adott ő. Nagyon szeretem ezt a gyakorlatot, mert annyira szépen kiderül, hogy mennyire kritikusak vagyunk önmagunkhoz, már-már kegyetlenek. A minőségi elvárásokkal, maximalizmussal magyarázzuk, hogy bizony, mi kevesebbet teszünk bele, mint amennyit kapunk. Önértékelési probléma mutatkozik meg, hogy nem merjük felvállalni azt, ahogyan érzetünk, ahogy valójában jelen voltunk. Nem tudjuk megdícsérni magunkat!

Volt, aki persze másokkal inkább kritikus, mint magával, így ő ezt úgy élte meg, hogy sokkal többet adott, mint kapott. Sajnos, aki így vélekedett, az számunkra azt jelentette, hogy nem engedte közel magához az élményeket, a kontrolt erősen tartotta, így valójában teljesen jogosan érezte, hogy ő nem kapott „sokat”.

Azonban a többség mégis úgy érezte, hogy tökéletesen kikapcsolódott, és megdöbbentő volt a számukra, hogy a közel 4 óra alatt mi mindent tudott meg magáról, embertársairól, barátjáról, partneréről.

Értékelés számokban

1-10 osztályozva, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legkiválóbbat jelenti:

• A Corvin Művelődési Házzal, mint helyszínnel alapvetően elégedett voltak, bár némi zaj (aerobik óra) behallatszott, így az értéke 8,1 volt.
• Külső körülmények között időtartamot leértékelték, az indoklás: rövid. (6,7)
• A 3 órás tréning hatékonyságát 8,9 értékelték a résztvevők.
• A trénerek hatékonyságát, szervezőképességét, rugalmasságát, 9,2 értékelték, és a munkában, a civil életben való alkalmazhatóságát 9,0 értékelték.
  

Írásbeli kiegészítések

Ami tetszett:

• Nagyon jó volt a tréning és a csoport hangulata.
• Sok jó játék, jó szándék.
• Az empátia, az elfogadás, kedvesség, szeretet, amit a trénerek sugároztak.
• Az oldott légkör megteremtése a szakmaiság mellett.
• Közvetlenség és másokra való oda figyelés.
• Végig fenntartották az érdeklődést, és kezdtek megnyílni az emberek.
• A sok finom csoki!

Ami nem tetszett:

• A zaj a háttérből.
• Az idő kihasználtsága, az időkorlát, kevés volt.
• Kevés tapasztalatot tudtunk megosztani, kevés az idő.
• Az idő rövidsége miatt nem kaptam konkrétumot, kézzel fogható választ arra, amiért ide jöttem.
  

Piackutatás: Mennyit fizetne hasonló tréningért?

Az átlag érték: 6000 Ft.

Nos, ez egy érdekes dolog. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült megtartanunk ezt a tréninget a 16. kerület önkormányzatának támogatásával, ami valójában jelképes összeg volt.

Szerettük volna megtudni, hogy egy nem tematikusan meghívott csoportnak milyen hatékonysággal tudunk tréninget tartani 3 órában, és ezzel mennyire elégedettek a résztvevők. Valamint, ha fizetni kellene, vajon eljönnének-e, és mekkora összeget adnának cserébe az itt eltöltött időért. Az értékelés alapján elmondhatjuk, hogy igen elégedettek volta a résztvevők, hasznosnak is tartották. Elégedetlenek voltak a rövidséggel, azaz szívesen vennének részt hosszabb, mélyebb, komolyabb tréningen.

A fizetési hajlandóság 6000 Ft/fő. Nos, számunkra ez azt bizonyította, hogy annak ellenére, hogy értéket adunk, ezt nem tudjuk rentábilisan kivitelezni.

10 fő esetében 60.000 Ft-ot kaptunk volna jelen esetben. Ha levonjuk a terembérlet és egyéb költségeket, ketten a trénertársammal fejenként bruttó 15.000 Ft után adóznánk. A tréning előkészítése szervezés, forgatókönyv összeállítása, megírása, segédanyagok elkészítése, vásárlás, 12 órai munka volt, és maga tréning 3 illetve végül is 4, valamint az utazási idő. A 4 órás tréning valójában minimum 16 órát vett igénybe fejenként. Úgy néz ki, hogy mi fizettünk volna azért, ezer Ft-t fejenként minden résztvevőnek, hogy eljött közénk.

Íme, a szellemi munka értéke manapság. Így nem fogunk több mini tréninget tartani, de legalább megpróbáltuk, és 10 ember jól érezte magát közöttünk egy délután, a hétköznapok forgatagából kiszakadva.

"A jól elvégzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük."

Mahatma Gandhi