Használjuk jól a tévét!

Tanítottam egy olyan iskolában ahol fogyatékos (valóban azok voltak), a mai szóval hátrányos helyzetű (valóban nagyon szegények voltak, és magatartászavaros volt pár gyermek), és roma gyermekek (akik valóban nem voltak fogyatékosok, "csak" magatartászavaros, deviáns viselkedésű, túlkoros) is tanultak együtt, egy osztályban. Összevont osztály volt 5-és 7. osztályos tanulók, 14-en voltak együtt, és egyetlen lány volt az osztályban.

Nehéz helyzetben voltam, mert sokat verekedtek, és mindig arra hivatkoztak, hogy ezt látják a tévében. Sajnos az ő arcukon valódi dühöt láttam, az ő elkeseredésük valódi volt, és a bántalmazásaik, ökölcsapásaik is valódiak voltak, fájdalmasan igaziak.

Akkoriban a Spektrum volt az egyetlen olyan adó, ahol dokumentum filmek sokasága volt, olyan formában, hogy oktatási célra is használhattam. Éppen ebben az időszakban volt egy rövid sorozat a kaszkadőrökről, a filmkészítésről. Felvettem és bemutattam a tanulóknak.

Meg voltak döbbenve, hogy a vér nem igazi vér, hogy az üveg cukorból van, és, hogy egyetlen pofon sem csattan el valójában, minden gondosan ki van találva a filmekben. Nagyon zavarta őket ez, és nem igazán fogadták el.

Akkoriban ennél többet nem tehettem, mert az élethelyzetüket, kilátástalanságukat nem voltam képes megváltoztatni. Mindössze annyit tehettem, hogy az ideálokat megpróbáltam átterelni egy másik világba, hogy ne a verekedés, az erő fitogtatása legyen az elsődleges megfelelési, szempont és kitűnési lehetőség.

Jó lett volna, ha már akkor (90-es évek közepén), lett volna legalább egy énekes, kiválasztós show műsor!

Később, egy másik iskolában középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek összevont csoportját vezettem hosszú éveken át.

A csoportom számára, a tanítványaimnak felvettem videóra reklámokat és megbeszéltük mit értenek meg belőle. Majd bevittem tévé híradó felvételeket, több csatornáét is, hiszen saját elmondásuk szerint is rendszeresen nézik ezeket.

Megdöbbentő volt, hogy míg a reklámból pontosan értik mit mondanak, mire jó, addig a híradóból semmit nem tudnak megérteni. Megpróbálják a képeket értelmezni, de mivel a világról keveset tudnak, a gyors felvillanó képeket nem értik, nem ismerik fel, így a kép és a szöveg között semmilyen kapcsolat nincs a számukra. Jobban hisznek a képeknek, mert az látták (az információk 80%-át látással szerezzük) és a maguk értelmezésével eljutnak valahová, amely a közölt hírrel, vagy a látottakkal semmilyen összefüggésben nincs.

Ennek alapján azt tanácsoltam a szülőknek, hogy csakis együtt nézzék a híradót, és részletesen mondják el miről van benne szó, egyébként a gyermekek összezavarodnak és akár félelmeik keletkezhetnek, amelyekről nem, vagy alig fognak beszélni, viszont nyomaszthatják őket, amely agresszióban és egyéb nem kívánatos cselekedetekben lesz majd tetten érhető.

Tanításhoz máskor is használtam a tévé egyes műsorát, a leggyakrabban a Spektrumot, de más adásokat is felvettem. "Tévében" voltunk mi a saját felvételeinkkel is, hiszen saját ünnepségeinket is majdnem mindig megörökítettük videón. De a tanuláshoz, gyakorláshoz is felvettem a mozgásukat, a versmondásukat, előadásukat, hogy lássák, mit is csinálunk, és mit, hogyan fogunk javítani.

Néha a Körzeti Híradóban is szerepeltünk egy-egy esemény kapcsán, nagyon örültek, hogy "benne voltak a tévében". Végtelenül megható volt számomra, hogy ilyenkor jobban örültek egy -egy társuk felfedezésében, vagy egy tanár látványának, mint saját maguk szereplésének, csodálatos önzetlenségük példaértékű lehetne az épek társadalmában, ahová néha látogatóba megérkezhetnek.

Környezetismeret oktatása során az volt a célom, hogy megtanulják az időjárás jelentést értelmezését, és képesek legyenek az így szerzett információt, önállóan a saját hasznukra fordítani.

Az osztályban minden nap azzal kezdtük a tanítást, hogy elmondtuk, milyen nap van, hányadika van, milyen névnap van, és milyen az időjárás, a hőmérséklet (leolvasták a szobai és a külső hőmérőt, télen a mínusz fokokat is), és azt is meg kellett állapítani, milyen évszak van. Ezzel összefüggésbe kellett hozni az öltözködést. Érteniük kellett, hogy az időjárásnak megfelelően milyen ruhába kell jönni, és mire kell figyelni, a következő napokban, milyen lesz a várható időjárás.
A tanulás, és a gyakorlás eredménye az volt, hogy egyszerű természeti képek alapján is (elvont fogalom használata fogyatékosoknál nagyon nagy dolog) megtudták mondani milyen évszak van, kb., hány fok lehet, hogyan kell felöltözni, és mi történik, ha nem megfelelően öltözködnek.

Jól látható, hogy volt értelme megtanulni az időjárás elemeit, és figyelni a híradó időjárás előrejelzését. Mindezt a tudást a gyermekekkel átlagosan 4-5 év alatt értem el. Erre a tudásra nekik is szükségük van.

A tévé jó, csak jól kell használni!