2010. szeptember 18., szombat

Szülők Klubja tapasztalatok


A XVIII. kerületi Speciális Oktatási és Fejlesztő Intézményben működő Szülők Klubjának egyik találkozója alkalmával előadónak kértek fel 2004-ben.

2003-ban végeztem el az Önismereti játékvezető képzést Dr. Dévai Margit vezetésével. Úgy éreztem itt a lehetőség, hogy új formában mutassam be a környezet érzékelésének rendkívül szubjektív módját, annak különbözőségét, ahogyan mi, a többségi csoport tagjai látjuk és érzékelünk. Így érthetőbbé válhat saját fogyatékos gyermekeik különböző látásmódja, érzékelő képessége. Önismereti tréning, amely lehetőséget ad arra, hogy figyeljünk saját világunkra, és azt megértve, elfogadóbbá váljunk a másság, másféle létezés iránt.
Az önismeret mindig is vonzotta az embereket. A legfontosabb megértendő eszköz maga az ember, így a vizsgálatának tárgya a személyisége. Azaz, alkalmas-e arra, hogy vágyait tettekre, eredményekre váltsa? Ehhez tudni kell, milyen tulajdonságai segíthetnek a siker elérésében, és melyek azok, amik gátolhatják. Azután pedig arra kell választ adni, hogy van-e ereje változtatni, tovább fejlődni, avagy nem.

Ahhoz, hogy az ember életét irányítani, alakítani tudja, döntések sorozatát kell meghoznia. Dönteni mindenkinek kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége. A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ. Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas.

Van, amikor csak jóval később tisztulnak le egyes események, élethelyzetez az emberben, és visszanézve tudja teljes határozottsággal megállapítani, hogy akkori döntése tényleg helyes volt-e. Sajnos sokszor utólag derülnek ki a rossz döntések, és rádöbbenünk, hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel. Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak.

Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést: - Ilyen vagy, meg amolyan. Ezt gyermek lévén, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, és elfogadja. Különösen igaz ez a fogyatékos gyermekek esetében, akik a felnőtteket, abszolút mértékadónak tekintik.

A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az Önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Ezt az utat kell bejárnia épnek és fogyatékosnak is egyaránt, mert emberek!


A klubfoglalkozás témája:

A számolás – mérés tananyag és oktatási módszertana az értelmileg akadályozott tanulók csoportjában

Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.

Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.

A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.

Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás. Azaz, a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában. A nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.

Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)


A számolás-mérés foglalkozások

A foglalkozás elnevezése: számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.

A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal, hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, ¬- mennyiségélmény terén, pótolják. A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni.

Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.

Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos. Ezért minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.

A foglalkozások anyaga

Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek:
Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai

A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztésében a NAT háromszintű követelményrendszerét nem lehet alkalmazni, a műveltségi anyag csak érintőlegesen, legkevesebb mértékben csatlakozhat a NAT-hoz.

A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.


Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik a képességei maximumának elérésére

A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:

• Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)
• Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)
• Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)
• Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai, tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.)
• Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás, a helyzetek felismerése, jelölésük, stb.)
• Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)
• Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.)
• Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)


Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat. Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.

Az számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.

A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.
Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.

Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.

Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek (a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.


A Szülők Klubja foglalkozás összegzése

Számolás-mérés: a környezet érzékelése, észlelése játékokkal
A gyakorlatok a számolás-mérés elemek oktatási tematikája alapján készült adaptációk


1. Bejelentkezés-érkezés, köszöntés

Az ismerkedés egészen gyorsan lezajlott, és egyben érdekes és tanulságos is volt, mert kolléga-kolléga, tanár-szülő, és szülő-tanár kapcsolatokat kellett közös nevezőre hozni. Talán a tanár-szülő viszony volt a legérdekesebb a tegezéssel kapcsolatban.
Erről a kollégákkal előzetesen egyeztettem, és akkor jelezték, hogy természetes lesz a számukra a tegeződés. Mégis, külön-külön is fontosnak tartották megerősíteni, hogy őket is lehet tegezni.
A szülők a tegeződés tényét könnyedén és pozitívan fogadták, pedig igen nagy életkorbeli különbségek voltak.
Nagyon érdekes volt a gyermekről történő nyilatkozás. Minden szülő, valamilyen kerülő utat választott, hogy a fogyatékosságot, vagy a másság állapotát ne keljen kimondania. Rendkívül szűkszavúak, szégyenlősek voltak, hamar túl akartak jutni a bemutatkozáson. Ez inkább egymásnak szólt, hiszen mi tanárok tökéletesen ismerjük a gyermekeiket, és így különösen tanulságos volt.
Viszont szívesen elmondták, hogy nagyon érdekli őket, mi is fog itt történni, és, hogy tényleg játszani fogunk-e.

Sikerült érdeklődő, vidám, pozitív, várakozással teli hangulatot teremteni, egészen rövid idő alatt.

A csoport összetétele a következő volt: 4 szülő (3 anya, 1 apa,), egy 8. osztályos tanuló (aki az édesanyjával érkezett), 2 kolléga (házaspár, és a klub vezetői), és 1 fő, foglalkozásvezető; összesen: 8 fő.

A meghatározott idő sok volt, kb. 5 perc elegendő volt.


2. Bemelegítés

Eszköz: Papírdoboz, közepes mérető terítő, karton lapok, előre felírt szöveggel, lehetőleg annyi lap, amennyi a csoport létszáma, egy kis asztal v. szék.

Instrukció: Az előre elkészített dobozt a kártyákkal, letakarva, a kör közepére helyezzük, az asztalkára. Mindenki figyelmesen nézze meg, majd fejezze be a következő mondatot: „Én úgy látom, hogy az asztalon …” .


Érdeklődésüket és játékos hangulatukat megfelelően előkészítette a letakart doboz. Könnyen, gyorsan érkeztek a különféle ötletek, melyek igen változatosak voltak. (Tégla, játékautó, kosár.) Nem fedtem fel a letakart dobozt, úgy vártam a további ötleteket a tartalmára vonatkozóan. Még szabadabban érkeztek a válaszok, (lego, maci, kis autó, cipő.)
Kellemes volt a leleplezés, és mert, kártyákra egyáltalán nem is gondoltak, így továbbra is fenntartott érdeklődés mellett vettek belőle.

Jól értelmezték a kártyán szereplő oktatási tanagyagot, az instrukció alapján, valóban játékos formákat gondoltak el azok érzékeltetésével, taníthatóságával kapcsolatban. A szülők igen gyakorlatias, gyermekhez közel álló, az érzékelés-tapasztalás útján mondtak példákat. Egy szülő volt aki, saját tapasztalat alapján, a többiek a jelen pillanatban kitalált ötleteiket mondták el, egy kolléga meglehetősen elvontan értelmezte a feladatokat, a másik kolléga viszont nagyon gyakorlatias volt.
Megállapították, hogy milyen sokféle dolgot soroltak fel, milyen sokszínűek voltak az elképzelések.

A megadott idő elegendő volt, kb. 10 percet vett igénybe a feladat.

3. Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről

Eszközök: Textil zsákok, gyümölcsök, páronként egy.

Instrukció: Egymással szemben ülve, a pár egyik tagja belenyúl a zsákba, megmarkol egy tárgyat. A tárgy nevét nem kimondva, a tapintás alapján leírást ad róla, amíg a másik társa ki nem találja azt. A társnak szabad kérdeznie, párbeszédet folytathatnak. Csak kivenni, illetve megnevezni nem szabad.

3.1. Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól

Eszközök: Egy nagyobb textil zsák, különféle apróbb játék és használati tárgyak, melyek különféle anyagokból készültek.

Instrukció: Szintén a csoporttól függően kétféleképpen lehet játszani. Az egyik variáció: a hátuk mögé helyezik a kezüket, mindenki kap egy tárgyat, melyet nem nézhet meg. Szintén tapintás alapján kell elmondania, hogy mi az, ami a kezében van, ténylegesen mire lehet használni, és milyen anyagból készült. Egyszerre nézzük meg a tárgyakat, amikor már mindenkire sor került, és ekkor beszéljük meg az eredményt.
A másik változat, hogy egyenként fognak meg valamit a zsákból, nem veszik ki, a kezükben tartva mondanak el mindent róla, majd ezután kivehetik a zsákból, és azonnal levonhatják a következtetéseket, és így haladunk tovább.


A párok gyorsan kialakultak spontán módon. Férfi-férfi, tanár-szülő, szülő-diák párok alakultak. A kolléga a diákot megkérte vele legyen, ugyan nem az édesanyjával volt párban, de ő úgy tartotta fontosnak, hogy ő legyen a párja, így diák-tanár páros alakult ki végül. A játék jól ment, mindenki nagyon nagy élvezettel vett benne részt. Örömmel vették a cserét, már várták is a lehetőséget.
A zsákokban alma, narancs és körte volt.

A játékot nem követte megbeszélés, hanem következett a 4.-es játék. Nagyon nagy örömmel fogadták, amit a kezükbe kaptak, azonnal szellemes megjegyzéseket tettek, vagy éppen izgatottságukat fejezték ki.

A tárgyak között volt: üvegpohár, ecset, pénztárca, játékvasaló, babaruha, tükör, szőrme állat.

Az egyben történő megbeszélésnél mindenki nagyon aktív volt. Általánosan nagyon élvezték a játékot, érdekesnek tartották, megállapították, hogy egy kicsit nehéz volt a számukra igen jól ismert tárgyat így körülírni. Külön-külön kiemelték, hogy mi könnyítette meg a kitalálást, és, hogy milyen érdekes és izgalmas, újszerű leírásokat adtak, a mindenki által jól ismert gyümölcsökről Többen jobbnak tartották számukra azt a szituációt, amikor ők találtak ki, és nehezebbnek tartották a szóbeli körülírást. Megállapították, hogy könnyebb volt a második feladat, nem tudatosult bennük, hogy ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem volt igazi tét, hiszen nem kellett azt senkinek kitalálnia, ő, pedig biztosan tudta mit fog a kezében.

A megadott időt együttesen 15 percben használtuk fel csak.

4. Térbeli tájékozódás

Eszközök: A székek.

Instrukció: Rendezzük be a tér közepét a székekkel akadálypályának.(Vigyázzunk ne legyen balesetveszélyes, inkább csak jelzésszerűen, a nehézségi fokozatok szintén a csoporttól függenek.) A párok egymással szemben állnak a terem két végében. Az egyik társ becsukja a szemét, míg a másik hangjára és utasításaira figyelve átkel a pályán, és a párja mellé áll. Cseréljük meg a szerepeket.

Az összejövetel félidején tartva, igen jól jött a mozgásos feladat. A párok ugyanazok voltak, nem volt igény a változtatásra, sőt inkább kifejezett igény volt a nem változtatásra.
Nem féltek az akadályoktól, ugyan nem volt túl nagy tér, de a 4 párnak elegendő volt.

Olyan intenzíven élték meg a játékot, hogy szinte alig tudták kivárni a megbeszélést. Nagyon tetszett mindenkinek a játék. Igen nehéznek tartották, hogy a másik jobb-bal instrukcióját hogyan kövessék le. Még nem volt meg a teljes bizalom, többen igen óvatosan lépkedtek. Volt olyan pár, akinek mindkét tagja a másikhoz viszonyította a jobb-bal oldalt, de volt olyan is, aki dinamikusan és határozottan, és ütközés nélkül oldotta meg az irányítást. Megállapították, hogy milyen fontos a tájékozódás, és tájékoztatás, a helyes vezetés, egyértelmű utasítás.

A tervezett idő elegendő volt.


5. A pénzben kifejezhető érték

Eszközök: 1 ívcsomagoló papír, filctollak, valamint egy zárt irattartóban színes reklámfüzetek.

Instrukció: A papírlapot és a filctollakat középre helyezzük. A lapra előzőleg egy tv készülék képét (rajzát) helyeztük a lap közepére.

Indító történet: Egy gyár új terméke készült el. A marketing csapatnak az a feladata, hogy a versenytársakhoz hasonló árat állapítsanak meg. A készülék egy jó minőségű, de nem csúcstermék. Mindenki javasoljon egy árat, és azt írja valahová a lapra, akár olyan formán, mintha, már maga a hirdetett ár lenne az.

Majd, ha már mindenki sorra került, közreadjuk a színes reklámújságokat. A feladat, hogy keressenek olyan készülékről képet, amely szinte azonos azzal, amelyet most szeretnének reklámozni, és hasonlítsák össze az általuk felírt árakkal.


Jólesően ült le mindenki, és továbbra is nagyon érdeklődőek, nyitottak voltak az új feladat kapcsán is. Igen gyorsan és határozottan írták az árakat. A válogatás a katalógusok közül már lassabb volt. Nézegettek, válogattak, boldogan fedezték fel, hogy találtak éppen csak ezer, vagy csak pár száz forinttal eltérő árakat, élvezték azt, hogy milyen jól tudták meghatározni az árat.
A felírt árak 20.000 – 70.000 Ft között mozgott, a prospektusok árai 15.000 – 1.000.000 Ft-ig voltak feltüntetve.

A megbeszélésnél kiemelték a pénz és érték közötti nagyon fontos kapcsolatot és azt, hogy ez mennyire nehezen érthető, érzékeltethető a gyermekek számára, ugyanakkor nagyon fontos. Abban is megállapodtunk, hogy ez a legfontosabb, és leghasznosabb tudás a gyermekek számára. Nagyon tanulságosnak tartották a játékot, mert úgy érezték, hogy nekik sem volt könnyű eltalálni az árakat, így különösen nehéznek tartják a gyermekek számára a boltokban, a sokféle áru és ár közötti tájékozódást. A kifizetést, a visszajárót is problémásnak tartják, így nagyon tanulságos volt, ahogyan gyakorlati útmutatással szolgáltam a csoportban alkalmazottakkal. (Rajzos vásárlási listakészítés, feladatok egyéni kiosztása, az árak becslése, játékpénz kiszámolása, igazi pénzzel egyeztetés, vásárlás, válogatás (csak kétjegyű számokat keresünk, pl. a szappannál, azt, amelyiknek az első száma kevesebbet ér, kisebb számjegyű, kifizetés, blokk alapján ellenőrzés, a becslés összehasonlítása, értékelés. Egyszerű, kis számológép használata tervezéskor, a boltban is akár, valamint az ellenőrzéskor is.) Mindenkit komolyan elgondolkodtatott a feladat.

A tervezett idő kicsit a megbeszélés intenzitása miatt több volt, 15 perc.

9. Nálam van a kalap

Eszköz: Egy szép kalap.

Instrukció: A csoport körbe áll az, akinek a kalap a fején lesz, ő lesz a vezető. Egyfajta mozdulatot végez, amelyet mindenki utánoz, hiszen ő a vezető. Egészen addig, amíg valaki ezt meg nem unja, akkor ő le- és felveszi a kalapot, és már mondja is: „Nálam van a kalap!” Majd egy új mozdulatot végez, szintén addig, amíg le nem váltják, és így tovább.

A záró játékot nagyon lelkesen fogadta mindenki. Aránylag gyorsan cserélődött a kalap, jó hangulatban váltottak, kedvesen vették le a kalapot, szinte alig kellett bíztatást adni. Mindenkire sor került egyszer, amikor lezártuk a játékot, volt, aki már ekkor is, és előbb is, több játéknál jelezte, miért nem játszunk tovább.

A játékra szánt idő elegendő volt.

10. Az összejövetel lezárása

Eszköz: Egy kisebb labda.

Instrukció: „Kire vagy kíváncsi?”, dobd neki labdát, és ő mondja el, hogy érzi magát, mi tetszett, mi nem tetszett? Az összejövetel elején esetlegesen megfogalmazott aggodalmaira kapott-e választ? Kapott-e segítséget gyermekével való foglalkozáshoz? Mi az, ami meglepte, vagy felkeltette az érdeklődését, vagy éppen egyáltalán nem tetszett? Szeretne-e hasonló összejöveteleken részt venni? Milyen érzésekkel fog haza menni, és kinek, mit fog otthon elmesélni? Majd ő is dobja annak a labdát, akire ő kíváncsi!


Általános és elsőként elmondott vélemény volt, hogy nagyon jó volt, jól érezték magukat, és hogy igazán erre van szükségük, mint szülőknek. A kollégák, kicsit mérték tartóbbak voltak, úgy vélték ők mindig így dolgoznak, és egyénként nincs ebben számukra semmi új.
Több szülő jelezte, hogy nagyon sok játékot nem ismert, és nagyon sajnálja, hogy csak most ismerkedett meg velük.

Az egyértelműen mindenki számára nagyon sikeres játék a pénzes volt, nagyon népszerű volt szinte mindenki számára a térbeli tájékozódás játék, a kalapos játéknak is nagyon nagy sikere volt, valamint a tapintós játékot is nagyon élvezetesnek tartották.

Többen jelezték, hogy ki fogják próbálni ezeket a játékokat, volt, aki a már közben kigondolt változtatásokat is elmondta. Volt, aki elmesélte, hogy, ha hazamegy, a fia már türelmetlenül várja, hogy elmesélje, mi történt, és most nem mesélni fog, hanem játszani, de megvárja a feleségét is vele.

Általános igény volt, hogy legyen ilyen játékos foglalkozás még, legyenek többen, és azt is megfogalmazták, hogy mely szülőtársuknak fogják elmondani, hogy milyen jó volt, és kéri, majd, hogy jöjjön el.

Igazán érdeklődve vitték el az írásos anyagot is, amely a számolás-mérés foglalkoztató iskolai követelményrendszerét, tematikáját, valamint a csoportban alkalmazott módszereket, és gyakorlati leírásokat tartalmazott.

A zárásra szánt idő nem volt elegendő, 10 perc volt.
A beszélgetés még tovább folyt, lassan távoztak a szülők. Igen jó hangulatban, élénken, beszélgetve mentek el.

Az egyszeri alkalomra tervezett csoportmunka összesen: 1 óra 15 percig tartott.

"Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát..." (J. M. Keyness)

2010. szeptember 8., szerda

Meghívó a Corvinba


„Párbeszéd szívtől szívig” tréningprogram alapján

3 órás mini tréningjére

felnőttek részére

2010. október 15. (péntek) 17-20 óra

Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/B.

Az első 20 jelentkező számára a mini tréningen való részvétel ingyenes,
a XVI. kerület Kulturális és Sport Bizottságának támogatásával.



A téma: a verbális és nem verbális kommunikáció sajátosságainak megismerése saját élmény alapján, önismeret, interperszonális kommunikációs készség fejlesztése.


A jelentkezéseket várjuk e-mailben:

trening@alitera.hu címen 2010. szeptember 30-ig.


Szervezők: Alitera Kft., Csillaggyertyafény Alapítvány, Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség.

"Párbeszéd szívtől szívig" önismereti tréning értékelése



Öt éve nyitotta meg a Rákosszentmihályi-Sashalmi Evangélikus Egyházközség kapuját a pedagógusok előtt, hogy az empátia nyelvét tanítsa. 17 pedagógust ajándékozott meg egy 30 órás akkreditált képzéssel, és többsége azóta is visszajár péntekenként szupervízióra, és tovább tanulni.

Az önismereti tréningről bővebben ide kattintva többet is megtudhat, elolvashatja a modulokat, a módszereinket, egyedülálló felépítését, amely a gyógypedagógiai modulban található meg. 

2009. március 11-én a Corvin Művelődési Házba országos szakmai konferenciát hívott életre Börönte Márta evangélikus lelkész, „Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket!” címmel. Erre kérte Márta a konferencián résztvevőket azért, hogy sikerüljön megvalósítani az egymás életét gazdagító kommunikációt, a szívtől szívig ható párbeszédet.

A konferencia sikere arra ösztönözte Börönte Mártát, hogy gyógypedagógus trénertársával, Katona Erzsébettel, többet tegyenek. Ezért megalkották a „Párbeszéd szívtől szívig” tréningprogramjukat, - 30 órás pedagógus akkreditált továbbképzést -, amely ennek a konferenciának a továbbgondolásaként is felfogható.

Pedagógusaink számtalan nehézséggel küzdenek, a személyiségfejlesztést sok minden nehezíti manapság. A küzdelemben, amelyet azért folytatnak, hogy a rájuk bízott fiatalok megállják majd a helyüket az életben, hogy a siker emberi értékékekkel is mérhető legyen -, szép feladat, de nehéz is, munkájukban sokan megfáradnak, „kiégnek”. Szükség van a pedagógusok igencsak igénybe vett „lelkének” támogatására, személyük, önbecsülésük erősítésére. Mindehhez olyan kommunikációs eszközökre van szükségük, amelyekkel az új helyzeteket sikeresen megoldhatják.

A 2005-től működő, a XVI. kerület felnőtt lakosai számára nyitott lelki kibeszélő műhelyben azt tapasztalták, hogy a szülők, illetve felnőtt emberek is szívesen foglalkoznának önmaguk fejlesztésével, hogy társas kapcsolataikban a kommunikációjuk sikeresebb legyen. Ezért szakmai programjuk elemivel Márta és Erzsébet megújította és színesebbé tette a műhely egyes alkalmait, melyhez a XVI. kerület Önkormányzatának Kulturális és Sport Bizottsága nyújtott támogatást. 5 különleges alkalom volt, önálló tréningek, és a résztvevők pedagógusok, szülők köre egyre nagyobb lett, és mind több ismerős, barát jött el ezekre a tréningekre.

Minden alkalom olyan gyakorlatokkal kezdődött, amely egyszerre tette lehetővé egymás megismerését, és az együttműködéshez nélkülözhetetlen bizalom kiépítését. Nagyon izgalmas azt megtapasztalni, hogy egymást nem ismerő emberek 3 óra alatt hogyan válnak jó ismerőssé, majd már-már baráttá. Csodálatos a tréning távolságot legyőző ereje, mert a Kölnben élő Henry is részt vett a foglalkozásokon, még a szabadságát is úgy időzítette, hogy el tudjon jönni. Vidékről is összezsugorodott a távolság, pedig este sokszor 10 óra is volt, mire egy-egy kiadós beszélgetés után elindultak a résztvevők hazafelé.

Mit adott a tréning a résztvevőknek?

Néhány gondolat, amit leírtak a csoporttagok a záró foglalkozáson:


  • „Másokat is érdekel a véleményem”
  • „Jó, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal”
  • „Másfajta kommunikáció fogok használni”
  • „Jó volt hangulat” 
  • „Érzelmi feltöltődés volt minden alkalom”
  •  „Önmagam megismerése nagy élmény”
  • ”Vidám volt a hangulat”
  • „Változatosak voltak a játékok”
  • „Többet kaptam, mint, amit reméltem.”
  •  „Jó játszani, többet kellene!”
  • „Másik ember gondolatát nem lehet kitalálni”
  •  „Önismeret mindennek az alapja, köszönöm!”
  • „Folytatást szeretnék!”


Rendkívüli izgalmas annak megtapasztalása is, hogy egy-egy szerepet akkor is felvállaltak a csoporttagok, ha az komoly kihívást jelentett egy-egy zárkózottabb személynek. Megértették, hogy a fejlődést nem várni kell, hanem tenni érte, „dolgozni kell önmagunkon”.

No és a gyakorlatok megbeszélése! Aktivitás, kérdések özöne, és az elemezés alapossága adott igazi értéket. A tréning során a résztvevők azt élhették meg, hogy figyelmet kapnak egymástól. Pici dolgok, amelyek mindenkinek jár(na) a hétköznapok sodrásában. A Lelki kibeszélő műhely 2010. szeptember utolsó péntekén folytatódik.


"Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból."
Henry Ford

A tréningen jó hangulat volt 




2010. június 13., vasárnap

Nyári mini tréningek


Dr. Marshall B. Rosenberg, amerikai klinikai pszichológus, egy olyan kommunikációs módszert dolgozott ki, melynek alkalmazása segít a konfliktusok megoldásakor a nyertes-nyertes viszonyt kialakítani a főnökünkkel, munkatársainkkal, barátainkkal vagy családtagjainkkal.

Az Erőszakmentes Kommunikáció - EMK - (Nonviolent Communication) néven ismertté vált szemléletmóddal a legnehezebb helyzetekben is képesek lehetünk rá, hogy megőrizzük emberségünket.
Világszerte tanított és alkalmazott módszere azt mutatja: igenis lehetséges a hatékony, egymás szükségleteinek kielégítését támogató, természetes együttérzésünket tápláló kommunikáció, mely harmonizálja kapcsolatainkat. Segítségével minden eszmecsere alkalmával felismerjük saját magunk és a másik ember mélyen rejlő szükségleteit.

Az EMK használatának nem feltétele, hogy a beszélgetőpartner is értse ezt a nyelvet, sőt még az sem, hogy hajlandó legyen irántunk együttérzéssel viseltetni.
A módszer kulcsa pedig nem más, mint a megfelelően irányított figyelem. Sikeres alkalmazásához alapvetően szükséges egy, az eddig megszokottól teljesen eltérő szemléletmód. Önmagunkhoz, érzéseinkhez, embertársainkhoz, kapcsolatainkhoz való viszonyunk igényel másfajta megközelítést, gyökeres átalakítást.

Eredményként szavaink már nem csupán megszokáson alapuló, automatikus reakcióink szüleményei lesznek, hanem tudatosan megválasztott eszközök.

Tréningprogramunk - „Párbeszéd szívtől szívig” címmel akkreditált 30 órás pedagógus továbbképzés - ennek a módszernek a továbbgondolása, melyet párbeszédnek, az együttműködés kommunikációjának hívunk. Nem azért, hogy új nevet adjunk, vagy, mert okosabbnak gondoljuk magunkat bárkinél is. Azért gondoltuk, hogy így nevezzük, mert közérthetőbbnek tűnt, és valójában azt neveztük meg, amiért tenni akarunk. Ez nem más, mint az együttműködés.
Azonban azt is hisszük és valljuk, hogy kellően alapos - és ebből kifolyólag őszinte - ön és társismeret nélkül pontosan egy valami nem tud megvalósulni: az együttműködés.

Az otthonokban, munkahelyeken, az iskolában, a játszótéren, az utcán, a boltban - azaz mindenhol -, az emberek egymás közelében vannak, és a kapcsolódási pontok számtalan együttműködést igényelnek. Ahhoz, hogy ezek úgy működjenek, hogy se a szándék, se a megvalósítás ne csorbuljon, szükséges, hogy magunkba nézzünk, miközben társainkat is megtanuljuk.

Ezért úgy gondoltuk tréner társammal Börönte Mártával, mini projekteket dolgozunk ki, tanároknak, szülőknek, érdeklődő felnőtteknek.

A 2005-től működő a XVI. kerület felnőtt lakosai számára nyitott lelki kibeszélő műhely tréningjét – amely a Rákosszentmihályi-Sashalmi Evangélikus Egyházközségben tartotta alkalmait - szakmai programunk elemivel megújítottuk és színesebbé tettük.

Mini projektjeink immár elérhetővé vált, mert a XVI. kerület Önkormányzat Kulturális és Sport Bizottsága támogatást nyújtott kezdeményezésünkhöz, hogy ne csak a "szakemberek" számára legyen elérhető az együttműködő kommunikáció.

Hisszük, hogy minden felnőtt korú embernek szüksége van arra, hogy:
  • megismerje önmagában lakozó erősségeit
  • többet tudjon a magatartásformákról
  • megismerje saját konfliktuskezelő stílusát
  • megtapasztalja azt, hogy mások mit értenek meg kommunikációjából
  • megértse a felé irányuló szavak, mozdulatok jelentőségét
  • gyakorolja az együttműködés kommunikációját
  • legyen tapasztalata a kirekesztés-befogadás élményéről
  • megtapasztalja az érzések fogadását és adását
  • megtalálja belső erőforrását
  • megtanulja a szeretet 5 nyelvét.

A 3 órás mini tréningen egy-egy alkalommal valamely részt megtapasztalhatják, átélhetik, kipróbálhatják a tréningen résztvevők! Azt kívánjuk, jöjjönek el közénk sokan azért, hogy megvalósulhasson az együttműködő kommunikáció az otthonokban, iskolákban, munkahelyen!

A mini tréning díja: 6.000 Ft/fő/alkalom (A csoport akkor indul, ha a jelentkezők száma 15-20 fő között van.) Amennyiben egy intézmény, vagy más civil szervezet támogatja a tréninget, úgy ez az alkalom ingyenes lehet a résztvevők számára.


Időpontok a XVI. kerület Kulturális és Sport bizottságának támogatásával:

06. 18.
07. 23.
08. 27.

Az időtartama: 18 - 21 óra
A helyszín: XVI. kerület Hősök tere 11.

Ezek az alkalmak a résztvevők számára INGYENES.

Érdeklődését, jelentkezését várjuk e-mailben: iroda@alitera.hu

Üdvözlettel:

Börönte Márta evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember, tréningvezető,
Katona Erzsébet gyógypedagógus, önismereti tréningvezető
Mobil: 06-30-5858-197

"A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi."
Helen Keller

2010. február 28., vasárnap

Kinek szól az együttműködő kommunikáció tréning programunk?


Minden ember számára a legfontosabb, hogy megértsék szándékait, gondolkodásmódját, legyen helye a világban. Ehhez nélkülözhetetlen a társakkal való kapcsolattartás olyan szintje, amely partneri viszonyon alapul, azaz egymás egyéniségének tiszteletben tartása természetes viselkedés, és ez kifejezésre kerül a kommunikációban, bármilyen szituációban.


Nem könnyű ma ennek megfelelni, lassan bátorság kell ahhoz is, hogy az együttműködést segítő programon részt vegyen bárki is. Azonban, ha nem teszünk semmit a változások érdekében, egyre nehezebb lesz a mindennapi élet normalizált világát megteremteni. Lassan nincs nap, amikor ne érkezne hír egy-egy iskolában zajló erőszakos cselekedetről.

Azonban az is tény, hogy az erőszak korábban is jelen volt, csak nem került a nyilvánosság elé, képesek voltak az iskolák megoldani a szülők, tanárok segítségével. Az is előfordult, hogy megoldatlan maradt az agresszió kezelése, gyakorisága nem változott, ezért vagy a gyereket távolították el az iskolából, vagy a tanár ment el.

Gyálon tanítottam enyhefokban értelmi fogyatékosok - ma tanulásban akadályozott - összevont 5-7 osztályban, közel 10 évvel ezelőtt. A tanulók 80%-a roma volt és túlkoros is volt közöttük. Rendkívül nehéz volt érdeklődést felkelteni pl. a magyar nyelvtan iránt, amikor is azzal kezdődött minden hétfő, hogy elmesélték a múlt heti eseményeket. Kiskutyalopás, rendszeres piaci lopás (étel, könyv, ruha, bármi), verekedés volt a beszámolók témája. Nem igazán volt mit tennem, a rendőrség is sokszor járt az iskolában, ilyenkor jó néhány gyerek kiszökött az ablakon. Beszélgettünk sokat a rendről, a különféle bűnözésről, és a tanulás, tudás által elérhető eredményekről, jobb, emberibb életről. Mindezzel együtt hihetetlen küzdelmekkel, de eredményeket értem el, legalább bejártak az iskolába, és próbáltak valamit megérteni a világból.


Akkoriban a vasárnapi Walt Disney mesefilmeket csütörtökön délelőtt ismételték meg a tévében. Az osztályteremben volt TV, és amikor Spektrumon kapcsolódó anyag volt, megnéztük, illetve a legtöbbször videóra felvett anyagot néztünk meg - amelyet én vettem fel ahogyan azt a műsorújságban láttam, észrevettem -. Azaz tudták, hogy a TV működik, tehát úgy érezték teljesen jogos az a kérésük, hogy megnézhessék a vasárnapi mesefilmet, amit nem tudtak otthon megnézni. (Igen figyelemre méltó, hogy azok a gyerekek, akik már komoly bűnlajtsrommal rendelkeztek, mennyire igazán gyerekek! Ezt sosem lenne szabad elfelejteni!)

Sajnos, nem tudtam megengedni a szabadős TV nézést, hiszen tanítási idő volt, semmiképpen sem tudtam volna megmagyarázni miért nézünk Walt Disney-t matematika helyett. (Az igazgató rendszeresen váratlanul nyitott be a tanítás alatt és ellenőrizte ki mit csinál tanítás alatt, hiszen sokan inkább engedtek a gyerekek kérésének, csakhogy nyugalom legyen.) Nos én nem engedtem, így az egyik gyerek hatalmas haragra gerjedt, ütögette a társait, rugdosta a padot, széket borított fel, majd egy hirtelen mozdulattal fogta és a táskáját felém hajította, a fejemnek dobta. El is talált a táska, igen súlyos volt a sok könyv miatt, leestem, és a szemüvegem is elgörbült.

Döbbent csend volt a teremben. Csendesen felálltam, megigazítottam a szemüvegem picit, majd csendesen visszavittem a táskát a tulajdonosának. Azt mondtam, megértem, hogy megnézné a filmet, de nem tudom megengedni, mert ez egy iskola és tanulnunk kell. Éppen azért van vasárnap a műsor, hogy otthon megnézhesse. És akkor elsírta magát, hogy nem tudja megnézni, mert hétvégén mindig elzavarják otthonról, hazajött a börtönből az apukája és nem tűri meg őket otthon, és főképpen azt, hogy nem csinálnak semmit. Azt mondtam erre, hogy rendben meg fogom kérdezni az igazgató nénit, hogy a jövő héten megnézhetjük-e a meséket. Azonban, ha megengedi, akkor kicsit többet kell dolgoznunk, hogy előre tanuljunk, és ne legyen lemaradás a TV nézése miatt. Megegyeztünk, és tanultunk tovább.


Elmeséltem az igazgatónak a történetet, nem engedte meg a TV nézését, azonban a következő hétre ez már nem volt olyan lényeges a gyermek számára, tudomásul vette a világ ilyen rendjét, és haladtunk tovább. Ezzel együtt az órákon a düh kitörtések mindennaposak voltak, akkor is, ha kitörött a ceruzájának a hegye. Ezekre már fel voltam készülve, így mindig volt elegendő ceruzám, radírom, pótfüzetem, és minden, amivel biztosíthattam a tanítást.


Erről egyetlen újság sem írt, pedig jócskán féltem, remegett a gyomrom, és nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy nem törött össze a szemüvegem, és nem vágta el az arcomat az üveg.


Egy másik alkalommal mégiscsak bekerültem egy újságba. "Börtön újság" volt a neve, és keresték az egyik tanítványomat, hogy hol van, mit csinál, mert a szerkesztők megtudták a börtönben lévő nagymamától, hogy a kamasz fiú egyedül van, mert apja és az anyja is börtönben van. Kíváncsiak voltak, hogy él ez a gyerek. Nem volt akkor iskolában, és egyáltalán alig láttam, utolérhetetlen volt, egy rokona fogadta be, de sosem tudtam találkozni vele. Lefényképezték a padokat az üres hellyel és engem hátulról, ahogy tanítok. Hát így voltam benne a Börtön újságban.


Van tehát bőven tapasztalatom arról, hogy milyen az erőszak iskolában, de van megoldás arra, hogy hogyan lehet úgy beszélni és tanítani, hogy ezeket a helyzeteket először "csak" jól kezeljük, később már meg is előzzük. Ezt dolgoztuk ki a tréning programunkban, melyet együtt találtunk ki lelkész barátnőmmel, akinek óriási tapasztalata van a családon belül, illetve az élet minden területén elszenvedett agresszióról, és az általa okozott lelki válságokról, és a lehetőségekről, a megoldásról, a lelki élet harmóniája érdekében.

A program pontjai

A program pedagógusok számára akkreditált (30 kredit pont), de a FAT által is akkreditált, így felnőttoktatásként, bárki részt vehet az akkreditált tréningjeinken.

Az együttműködés a munkahelyeken is elengedhetetlen, melynek alapja a partneri viszonyon alapuló együttműködő kommunikáció és a gyakorlati tapasztalatunk is azt mutatja, van hová fejlődnünk.

Integráció

Az integráció is jelen van  az oktatási intézményeinkben, ma már együttnevelhető a tanulásban akadályozott, érzékszervi fogyatékos, mozgáskorlátozott, beszédfogyatékos, roma, különféle nemzetiségű diák.Ma már a munka világában is megjelennek tanulóink, azonban más okokból igen sokan tartoznak még ebbe a csoportba, amit úgy hívunk, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalók. Magyarországon rendkívül alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása az Európai Unió tagállamaihoz képest. Az unióban átlagosan 30-40 százalékos a foglalkoztatás, nálunk ugyanez 8 százalék.


Törvény írja elő a húsz főnél több embert foglalkoztató cégeknek, hogy a létszám 5 százalékáig kötelező a leszázalékolt emberek alkalmazása, ha ez nem valósul meg, akkor magas rehabilitáció járulékot kell fizetni a cégnek. Különféle egyéb pályázati programok támogatják a munkáltatókat abban, hogy növeljék a megváltozott munkaképességű munkatársaik létszámát.

Esélyt kell adni a fogyatékkal élőknek képességeik bizonyítására, azonban ehhez nem elegendő a törvényi háttér, és a fizikai környezet biztosítása, törődni kell a befogadók és befogadottak közötti együttműködésre, a partneri viszony megteremtésére. Az élet minden területén az együttműködő kommunikációval, empatikus magatartással, speciális csapatmunkával lehet elérni a különféle képességű, képzettségű emberek sikeres együttműködését.

Ennek érdekében fontos, hogy legyen elegendő mennyiségű és mélységű ismeretünk a fogyatékosságról, a megváltozott munkaképességű ember érzelmi világáról. Ehhez meg kell tapasztalnunk saját lehetőségeinket, képességeinket, viselkedésünk, kommunikációnk másokra gyakorolt hatását, mindezt jól kontrolált, biztonságos környezetben, programunk ehhez nyújt megfelelő szakmai segítséget, támogatást.

Programunk modulrendszerben épül fel, a 4 egység szorosan egymásra épül, így biztosítva az önmegismerés minél teljesebb skálájának bejárását a speciális gyakorlatok segítségével. A program minden része gyakorlatorientált, többségében szituációs-szimulációs gyakorlatok. A gyakorlatok elemzése során kerül a feldolgozott elmélet tudati szintre és ezáltal fogalmazódhatnak meg az általánosan, a mindennapok során alkalmazható, használható ismérvek.

A változatos csoportbontás lehetőséget ad az együttműködési, kommunikációs képességek, készségek, az érzelmi intelligencia fejlesztésére minden résztvevő számára.


Modulok rövid ismertetése

1. modul: Önismeret az önelfogadásért

Napjainkban szinte minduntalan azt halljuk, a legfontosabb az önmegvalósítás, a saját képességek kibontakoztatása. Azonban néha úgy tűnik, ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. A kudarcok okát pedig célszerűen a körülményekben keressük, és a különféle mások által létrehozott hátráltató körülményekre fogjuk. Sokszor eszébe sem jut senkinek, hogy megvizsgálja a hiba valódi okát, önönmagát, a képességeinek, aktivitásának, szükségleteinek valódi szintjét.

Önismeret szükséges ahhoz, hogy biztonsággal el tudja dönteni az egyén, milyen adottsága, képessége van, és így milyen lehetőségei vannak, illetve korlátai, mennyire érdemes kockázatot vállalnia, és azt is meg kell tudnia, hogyan, milyen módon és mennyire képes az újrakezdésre, kudarcok, negatív élmények után.
Az önmagunk felfedezése nem könnyű feladat, ezt az utat csak megkezdeni tudjuk, a végig járása egy egész életen át zajló folyamat. Az önfeltárás mindig szükséges, hiszen az élet is folyton változik, és a változásokhoz kell igazodnia a személyünk által adott válaszoknak, amelyek sikerülhetnek jól vagy rosszul.

Azonban, ha tudatában vagyunk erősségeinknek, célszerűen használjuk képességeinket, készségeinket, nagyobb esélyünk lesz a boldog, kiegyensúlyozott életre, melynek egyensúlyban tartása mindenki saját feladata, és felelőssége. Gyakorlatainkkal segítjük az önmegismerést, az önelfogadást, társak megismerését, a visszajelzések érzékelését, az empátia adását-kapását, melynek alapja a saját élmény befogadása, elemzése. Az önfeltárást támogatjuk háromféle tesztünkkel a személyiségtípus meghatározásával, a saját interperszonális képességek, készségek és a konfliktuskezelő stílus megismerésével.



2. modul: Kommunikáció minden szinten

A kommunikáció egyéni szintjének megtapasztalásához szituációs gyakorlatok szolgálják a saját erősségek feltárását, és a társakra gyakorolt hatás, ellenhatás megtapasztalását. Az asszertív kommunikációs készség fejlesztése során nagy hangsúlyt kap a nem verbális elemek használatának értelmezése és alkalmazása.

A saját kommunikációs stílusról megismerése elengedhetetlen, hogy a mindennapi helyzetekben az együttműködő kommunikációt sikerrel alkalmazzuk, szerepjátékaink ehhez nyújtanak segítséget. A gyakorlatok során állandó a szituációk hatás-ellenhatásának megtapasztalása kockázatmentes környezetben.

Lényeges segítség a verbális és a non verbális kommunikációnak kongruenciája, meglétének és hiányának megtapasztalása saját élményen keresztül. A játszmák, az intim védelmet adó és kapó emberi kapcsolatok elemzésével, az egyéni szinteknek megfelelő, a mindennapi élethelyzetekben alkalmazható kommunikációs eszköztár alakítható ki.

Nagy hangsúlyt fektetünk az énerő megtapasztalására, saját gondolatok kifejezésére, mások gondolatával való azonosulására, a személyes befolyásolási stílus vizsgálatára, a segítségnyújtás, az együttműködés, az asszertivitás gyakorlására.


3. modul: Speciális igények

Az ép és fogyatékos diák személyisége az iskolás évek alatt a fejlődés különböző fokán áll, sok támogatásra, bíztatásra, visszajelzésre, azok szakértő módón való értelmezésére van szükségük ahhoz, hogy megértsék cselekedeteiknek motivációját és pszichés hátterét. Több empátiát, az érzelmi intelligencia fejlesztését igényli az a helyzet, amikor az integráció láthatóvá, közvetlen környezetben érzékelhetővé tette a másság létezését, a szituáció összes résztvevője számára.

Ezért rendkívül fontos a dolgok természetéből fakadóan kezelni a problémákat, nyíltan és őszintén szólni a másság tényéről, és azokról a lehetőségekről, amelyek megmutatják az ebben rejlő hatalmas pozitív erőt. Minden diák számára elérhetővé kell tenni, hogy egészséges önelfogadású, önmagukban bízó, toleráns, másokat megértő, másokért tenni tudó és akaró ifjúként érkezzen a tanulási folyamat végére, amikor elhagyja az iskolát. Kiemelten kezeljük saját élmény alapján a belső konfliktussal járó csoportdöntés elemzését.

A gyakorlatok során lehetőség nyílik a különféle fogyatékosságú emberek megismerő tevékenységének és kommunikációjának főbb jellemzőinek megértésére. Az interperszonális befolyásolási stratégiák hatékonyságának vizsgálatával, a változtatás stratégiáinak tudatosítására nyílik lehetőség.
A tanári kommunikációs eszköztárat fejlesztjük a konfliktusmoderálás, és személyiségfejlesztés, a különféle személyiségű, képességű tanulók közösségbe beillesztésének elősegítése érdekében.


4. modul: Sikeres emberek

Az a tanár, diák, (ember), akinek nincs elég önismerete, tudása, eszköztára, pszichés erőforrása, nem tudja konstruktívan átvészelni a labilis helyzeteket, így válhat akár depressziós, önpusztító magatartású, vagy akár agresszív, másokat is veszélybe sodró, kiegyensúlyozatlan, diszharmonikus fiatallá. A tudás, a szakismeret ma már természetes és elengedhetetlen feltétele az előrelépésnek, azonban számtalan félresiklott sors, elpazarolt tehetség vergődése mutatja, hogy a szakmai tudás a fennmaradáshoz nem elég!

Ahhoz, hogy valaki az életben előre haladjon, hogy a megszerzett tudását termőre fordítsa, kamatoztassa, önmaga és a társadalom hasznára fordítsa, érett, harmonikus személyiségű, egészséges önelfogadású, pozitív énképpel bíró egyénné kell válnia. Ehhez kiemelten fontos az elhárító mechanizmusok, én-ideál elemzése, a személyközi kapcsolatokban előforduló elfogadás és elutasítás megtapasztalása kockázatmentes helyzetben.

Az egyén és a csoportos érdek tisztázása, összevetése, a konszenzus létrehozására irányuló vitakészség fejlesztése különösen nagy hangsúlyt kap szinte az egész tréning folyamán. Foglalkozunk stresszkezeléssel, hogy képesek legyünk szembehelyezkedni a rossz hangulattal, a szorongással, segítség lesz ehhez a könnyű mosoly technikája A kívülről befelé ható mechanizmus gyakorlása, néhány alapvető, könnyen elsajátítható relaxációs gyakorlat teszi teljesebbé a stresszhatások oldását.

Tanfolyam tudáspróbája: Reflexiós levélben egy történet leírása, egy megtörtént verbális konfliktus megélésének folyamatáról és az együttműködés érdekében megtalált megoldásról szól.


A tréninget szeretettel ajánljuk azoknak, akik sikeresen, partneri együttműködéssel kívánják építeni kapcsolataikat!

Programunkkal olyan eszköztárat szeretnénk megmutatni, amelynek használata sokunk számára természetes, de manapság az alkalmazása nincs előtérben. A ma embere nem vagy alig használja az empátiát, az ember csodálatos beleérző képességét. A közösen megélt pozitív élmény, a siker mindenkinek jár, és ehhez mi a magunk módján a programunkkal járulunk hozzá.

Alapítási és indítási engedély száma: OKM – 4/276/2009.
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 00878-2009.
FAT lajstromszám: PLB-1297


Szeretettel várjuk az éreklődőket!

Írjon nekünk emailt: trening@alitera.hu

Katona Erzsébet és Börönte Márta


"Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part."
Helen Keller



2010. január 17., vasárnap

Az együttműködés iskolája

„Párbeszéd szívtől szívig” ­– az együttműködő kommunikáció, önismereti tréning , 30 órás akkrediált pedagógus továbbképzés

A tréningprogram keretében a verbális konfliktusok megelőzéséhez és a már kialakult konfliktus moderálásához nyújtunk gyakorlati segítséget gyakorló tanárok számára.

Célunk az, hogy a diákok, a tanárok segítségével harmonikus személyiséggé váljanak, az iskolai életben és azon túl is, saját életútjuk során képesek legyenek tartalmas emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására, és emellett képesek legyenek az eredményes munkavégzésre is.

Mindezt azonban csak önmagukkal harmóniában lévő, kiegyensúlyozott személyiségű tanárok tudják biztosítani a tanulóknak. Különösen jelen körülmények között, amikor az integráció immár jelen van, és együttnevelhető a tanulásban akadályozott, érzékszervi fogyatékos, mozgáskorlátozott, beszédfogyatékos, roma, különféle nemzetiségű diák.

A programunkban egyedülálló a gyógypedagógiai modul, amely során sokkal közelebb kerülhetnek a pedagógusok a kommunikációs sajátosságok megértéséhez.

Mindehhez nélkülözhetetlen az együttműködés minden érintett részéről, melynek alapja a partneri viszonyon alapuló együttműködő kommunikáció, és erről szól a programunk.

Tervezett programunk a tanárok saját erősségeinek megmutatása mellett ad olyan eszközrendszert, amely segíti a további folyamatos önfejlődést, támogatást nyújt az ön-és társismerethez, megmutatja az együttműködő kommunikációs magatartás előnyét, és azt az eszköztárat, amelyet viták, konfliktusok rendezésében használhat eredményesen, a problémamegoldás előtérbe helyezésével. Az önismeret elősegítése érdekében több tesztet is kitöltenek a résztvevők, kiértékelésüket egyéni, zárt borítékban kapják meg.

A program modulrendszerben épül fel, kimondottan gyakorlatorientált. A változatos csoportbontás lehetőséget ad az együttműködési, kommunikációs képességek, készségek, az érzelmi intelligencia fejlesztésére. A gyakorlatok elemzése során kerül a feldolgozott elmélet tudati szintre és fogalmazódhatnak meg általánosan használható ismérvek.

A tréningen folyamatos a visszajelzések adása-kapása, amely állandó dinamikus csoportmunkát eredményez. A reflexiós levél megírása a záró feladat, a tanfolyamon tanultak alapján egy saját élmény leírása. A tanfolyamzáró értékelő lap kitöltése a legutolsó alkalommal történik, a tanúsítvány átadására is ekkor kerül sor.

A „Párbeszéd szívtől szívig” önismereti tréninget szeretettel ajánljuk pedagógusok számára, bármilyen korosztályú tanulókkal foglalkoznak is, bármilyen körülmények között oktatnak-nevelnek.

Alapítási és indítási engedély száma: OKM – 4/276/2009.
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 00878-2009.


Jelentkezésüket várjuk az iroda@alitera.hu email címen!