2011. július 6., szerda

Számolás-mérés előkészítése és elemei




Számolás-mérés előkészítése és elemei foglalkozások az értelmileg akadályozott gyermekek iskolatípusában



1. 1. Bevezetés

Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.

Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.

A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.

Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás.



Például:





  • a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában.


  • a nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.


Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)


1. 2. A foglalkozások elnevezése

A foglalkozás elnevezése:
számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.

A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal,
hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, mennyiségélmény terén, pótolják.


A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni. Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.

Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos.


Nagyon fontos tudatosítanunk a fiatalokban, hogy minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.



2. 1. A foglalkozások anyaga

Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek

A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.



Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik a képességei maximumának elérésére.



Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig tart. - Iskola-előkészítő időszak, az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, továbbá a nyelvi kommunikációs képességek, időbeli-térbeli tájékozódást segítő képességek, valamint az együttműködés képességének és a szokásrendszerek kialakítása történik játékos fejlesztési formákban.
Számolás-mérés előkészítése - minimális teljesítmény: Elemi szinten ismerjék a közvetlen közelükben található szolgáltató és társadalmi intézményeket. Ismerjék a családi és a nemzeti ünnepek jelentőségét. Az eseményeken kultúrált viselkedés elemi szabályait tartsák be. Ismerjék a közvetlen közelükben használható közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják azokat. A térbeli tájékozódást kifejező fogalmakat a gyakorlati helyzetben ismerjék fel. Ismerjék fel a gyakran használatos tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére. Képesek legyenek sorozatok kialakítására, leképezésükre.



Középső szakasz: 4-6. évfolyamig tart. - Alapozó időszak, a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házi munkában ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. Továbbá a jel- és szimbólumrendszer képességének alakítását is folytatjuk. A súlyosabb sérült gyermekek a többiekkel együtt haladnak és az időszak végén kapnak felmentést a kultúrtechnikai jellegű tantárgyak tanulása alól.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Elemi szinten tájékozódjanak a környezetükben lévő szolgáltató és társadalmi intézményekről, szerepükről, igénybevételük módjáról. Legfontosabb személyi adataikat gyakorlati helyzetben tudják használni. Ismerjék a családi és nemzeti ünnepek jelentőségét, az eseményeken tartsák be a kultúrált viselkedés legfontosabb szabályait. Ismerjék a legfontosabb közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják és alkalmazzák azokat. Az intézményen belül alakuljon ki az önálló közlekedés képessége, a közlekedéssel kapcsolatos szokásokat alkalmazzák. A térbeli tájékozódást kifejező és segítő fogalmakat a gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Ismerjék meg a környezetükben található tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat és gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére, egyeztetésére. Tudjanak egyszerű sík- és térbeli formákat felismerni, megnevezni és egyeztetni. Legyenek képesek sorozatok kialakítására, leképezésére, változtatására és fejlettségüknek megfelelően az elemek megszámlálására.


Felső szakasz: 7-10. évfolyamig tart. - Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképesség kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát. A kultúrtechnikák további tanulása alól felmentett tanulók képzése, (differenciált formában) a képzés egy részére kiterjedő tagozatos foglalkozásokon történik. A foglalkozások anyaga nem nagyon tartalmaz új elemeket, jártasságokat és készségeket, hanem az eddig tanultak ismétlése, alkalmazását igényli. Az elsődleges szempont a súlyosabb sérült tanulóknál az ismeretek gyakorlati alkalmazása.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Segítséggel legyenek képesek használni a társadalmi, szolgáltató és közintézményeket. A begyakorolt közösségi normákat, érintkezési formákat alkalmazzák a helyzetnek megfelelően. Legyenek képesek – felnőtt irányításával – mennyiségekkel egyszerű elemi műveletek révén konkrét cselekvéseket elvégezni. Segítség, irányítás mellett a mérésre vonatkozó begyakorolt ismereteket egyszerű helyzetben alkalmazzák. Szerezzenek további tapasztalatokat a környezet tárgyainak tulajdonságaira vonatkozóan, végezzenek összehasonlítást, becslést és egyszerű mérést az adott számkörben.


A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:


  • Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)

  • Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)

  • Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)

  • Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai,
    tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.

  • Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás a helyzetek felismerése, jelölésük, stb

  • Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)

  • Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.

  • Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)



3. 1. Az oktatás főbb mozzanatai

Alapvető tézis: a gyermekek számfogalmának kialakításában, a gondolkodásfejlődésben elért szintje az alapvetően befolyásoló tényező, és ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak egyoldalú, eltorzult, produkciószerű, de gyakorlatilag nem használható eredményekhez jutunk.
Ezért, arra kell törekednünk, hogy gondolkodásuk fejlődésének útján megfelelő lassú tempóban, de mindenkor a legteljesebb aktív részvételükkel vezessük el a tanulókat az alapvető mennyiségi viszonyokban való tájékozódáshoz, majd a konkrét, szemlélethez kötött számolási készség megszerzéséhez. Pl. a minél előbbi pénzzel való megismerkedés, a tanuló életével összefüggő mennyiségi ismeretek.

Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat.



Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.

A számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.

A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.



Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.

Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.

Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek
(a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.


3. 2. A számolás-mérés előkészítése/elemei fejlesztési terület gyakorlati alkalmazása az összevont foglalkoztató csoportban


A pedagógiai munkám alapját a PAC lapok, a Szakértői javaslatok alapján, minden évben a csoport tanulóira kidolgozott egyéni és közös feladatokat meghatározó tanmenet jelenti.
A tanmenet természetesen a magasabb rendű nevelési és oktatási programunk alapján készült.

Számolás-mérés elemei foglalkozások során a gyermekek többfajta egyéni fejlesztő feladatokat végeznek, lehetőség szerint "egy segítő - egy gyermek" kapcsolatban. Általában a foglalkozások egésze alatt szimultán dolgozunk a különféle fejlettségű szinteken, három segítő kollégával egyetemben.

10 gyermek járt az összevont foglalkoztató csoportomba 1-8. csoport szinteken, ebből kifolyólag érthető, hogy a tudás szint is igen változatos. A többség mechanikusan 10-ig számol, a számalakokat is kevés segítséggel felismerik. Egyszerű összeadást, elvételt, pótlást is a többség 10-ig – általában csak eszközök segítségével – jól megold. Pénzzel kifizetnek többféle változatban is, alsó szinten 10 Ft-ig, a nagyobbak tudnak 100 Ft-ig is kifizetni kis segítséggel, van, aki 1000-es körben is tud kifizetni. Ismerik a 2-3-4 jegyű pénzt is. A 4. csoporttól mindenki használja a számológépet, egyszerűbb feladatokra, a pénz használatához egyaránt használjuk.

Szintén a nagyobbaknak vannak elemi mérési ismereteik a súlymérésről, a folyadékmérésről, jól olvassák a hőmérő pozitív és negatív számait, az órát egész és fél óra pontossággal állítják be. Tárgyak térbeli kiterjedéséről elemi ismereteik vannak, térbeli tájékozódásuk változó. Ismerik a páros-páratlan fogalmát, relációs jeleket jól alkalmazzák, tudnak különféle szempontok alapján halmazokat alkotni, sort alkotni.

3. 3. Az ismeretek alkalmazása a mindennapok során


Az ismereteket naponta használjuk: az évszak, év, hónap, nap jelölését, (valamint az aktuális névnap, fiú-lány megbeszélésével) és a naptárat minden nap elején a napos használja, megnevezi, szókártyákkal, számképekkel jelöli. Az időjárás jellemzőit piktogramokkal jelöli, melyhez kiegészítő adat az aznapi, reggeli külső kőmérséklet. A hőmérővel minden reggel, a kinti és a benti hőmérsékletet megmérjük, megfigyeljük, szemléltető eszközön beállítjuk, esetleg kiszámoljuk a különbséget. Az órát a foglalkozások elején és végén is leolvassuk, illetve más feladatok előtt és után, valamint a percmérőt adott feladat elvégzéséhez beállítjuk.

Lehetőség szerint a foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat, egyéb kiegészítő eszközöket a nagyobb gyermekek vásárolják meg. Minden esetben rajzos bevásárló lista készül, és a fizetendő összeg becslése, a pénz kiszámolása is az előkészítő részhez tartozik. A boltban vannak, akik választanak, vannak, akik fizetnek, és végül közösen hozzák az árut. A blokk alapján pontos számítást végzünk a kifizetésről és összehasonlítjuk a becsléssel, ilyenkor számológépet használunk. (A társadalmi ismeretek és gyakorlatok tárgy keretében, még sok hasonló jellegű feladatot kell a felnövekvő fiataloknak, lehetőleg minél önállóbban elvégezni: postán csekk feladása, kisebb ügyintézés, stb.)

Az életvitel és gondozási ismeretek foglalkozások alkalmával, a konyhai munka során rendszeresen mérünk. A súlyt konyhai mérleggel, a folyadékot mérőedénnyel. Sorszámneveket is használunk, valamint a mennyiséget egyeztetjük a számképekkel, mennyiséget számlálunk.

Az ábrázolás-alakítás foglalkozásokon használjuk a tárgyak, eszközök, az ábrázolási feladatok tárgyainak megnevezésekor a tárgyak kiterjedéséről és formai tulajdonságaival kapcsolatban a kifejezéseket. (gömbölyű, kerek, lapos, széles, nagy-kicsi, stb.)

A többi foglalkozásokon is minden alkalmat kihasználunk a gyakorlásra, a minél szélesebb felhasználás gyakorlására.

Az önkiszolgálás területén naponta többször is figyelni kell a gyermekeknek arra, hogy a cipőket a polcra tegyék, vegyék ki a táskából a tízórait, vegyék fel a jobb cipőjüket, tegyék a fiókba, padba a könyveket, álljanak sorba nagyság szerint, álljanak párba, a kicsik legyenek elől, és még megannyi helyzetben.


A számolási foglalkozásokon való gyakorlás során tudatosan kerül a változatokra hangsúly, hogy a gyermek életéből adódó, azzal összefüggő helyzetekben változatos módon a legjobb alkalmat teremtsük a gondolkodási funkció és a hozzákapcsolódó cselekvések végzésére.




Tehát nem a gyakorlatok számától várható elsősorban az eredmény, hanem a feladatok életszerűségétől és a gyermek mindennapi élethelyzetéhez való kapcsolódástól.



A gyermek életébe helyezés egyúttal azt is jelenti, hogy az azonos feladatokat mindig más változatban kapják meg a gyermekek, mert csak ezáltal biztosítható érdeklődésük és a feladatokban való aktív részvételük.

4. Összegzés

Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése csak akkor lehet hatékony, ha egész folyamatában, tartalmában és módszereiben figyelembe veszi azt a szituációt, amit e tanulók fejlődése és fejlődésük sajátosságai teremtettek. E sajátosságok messzemenően érvényesülnek a nevelés egész rendszerének kidolgozásában, hatnak a nevelés tartalmára és módszereire egyaránt.



Mégis a sajátosságok figyelembevétele – az abból levonható következtetések keretein belül – nem annyira alárendeltséget, mint inkább a rendellenesség okozta következmények enyhítésére irányuló törekvést jelenti. Ezen állandóan ható törekvés adja nevelésünk korrekciós jellegét.

A nevelés folyamatában azonban nemcsak az intellektuális zavarok leküzdésében vannak korrekciós feladatok. A gyakran jelentkező magatartási és munkaképességbeli zavarokkal is foglalkoznunk kell. A foglalkozásokat mindig úgy szervezzük, hogy azok az egész személyiségre fejlesztő hatással legyenek.

Alapvető feladataink között szerepel annak elérése, hogy tanulóink a társadalom elfogadott és megkívánt magatartási formákkal viszonylag harmonikusan rendelkezzenek, s azokat a kevésbé bonyolult szituációkban megfelelően tudják alkalmazni.


"Gyermekekkel foglalkozni az minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre."



Brunszvik Teréz