2011. július 6., szerda

Számolás-mérés előkészítése és elemei




Számolás-mérés előkészítése és elemei foglalkozások az értelmileg akadályozott gyermekek iskolatípusában



1. 1. Bevezetés

Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.

Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.

A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.

Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás.



Például:





  • a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában.


  • a nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.


Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)


1. 2. A foglalkozások elnevezése

A foglalkozás elnevezése:
számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.

A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal,
hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, mennyiségélmény terén, pótolják.


A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni. Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.

Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos.


Nagyon fontos tudatosítanunk a fiatalokban, hogy minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.



2. 1. A foglalkozások anyaga

Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek

A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.



Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik a képességei maximumának elérésére.



Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig tart. - Iskola-előkészítő időszak, az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, továbbá a nyelvi kommunikációs képességek, időbeli-térbeli tájékozódást segítő képességek, valamint az együttműködés képességének és a szokásrendszerek kialakítása történik játékos fejlesztési formákban.
Számolás-mérés előkészítése - minimális teljesítmény: Elemi szinten ismerjék a közvetlen közelükben található szolgáltató és társadalmi intézményeket. Ismerjék a családi és a nemzeti ünnepek jelentőségét. Az eseményeken kultúrált viselkedés elemi szabályait tartsák be. Ismerjék a közvetlen közelükben használható közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják azokat. A térbeli tájékozódást kifejező fogalmakat a gyakorlati helyzetben ismerjék fel. Ismerjék fel a gyakran használatos tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére. Képesek legyenek sorozatok kialakítására, leképezésükre.



Középső szakasz: 4-6. évfolyamig tart. - Alapozó időszak, a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házi munkában ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. Továbbá a jel- és szimbólumrendszer képességének alakítását is folytatjuk. A súlyosabb sérült gyermekek a többiekkel együtt haladnak és az időszak végén kapnak felmentést a kultúrtechnikai jellegű tantárgyak tanulása alól.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Elemi szinten tájékozódjanak a környezetükben lévő szolgáltató és társadalmi intézményekről, szerepükről, igénybevételük módjáról. Legfontosabb személyi adataikat gyakorlati helyzetben tudják használni. Ismerjék a családi és nemzeti ünnepek jelentőségét, az eseményeken tartsák be a kultúrált viselkedés legfontosabb szabályait. Ismerjék a legfontosabb közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják és alkalmazzák azokat. Az intézményen belül alakuljon ki az önálló közlekedés képessége, a közlekedéssel kapcsolatos szokásokat alkalmazzák. A térbeli tájékozódást kifejező és segítő fogalmakat a gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Ismerjék meg a környezetükben található tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat és gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére, egyeztetésére. Tudjanak egyszerű sík- és térbeli formákat felismerni, megnevezni és egyeztetni. Legyenek képesek sorozatok kialakítására, leképezésére, változtatására és fejlettségüknek megfelelően az elemek megszámlálására.


Felső szakasz: 7-10. évfolyamig tart. - Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképesség kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát. A kultúrtechnikák további tanulása alól felmentett tanulók képzése, (differenciált formában) a képzés egy részére kiterjedő tagozatos foglalkozásokon történik. A foglalkozások anyaga nem nagyon tartalmaz új elemeket, jártasságokat és készségeket, hanem az eddig tanultak ismétlése, alkalmazását igényli. Az elsődleges szempont a súlyosabb sérült tanulóknál az ismeretek gyakorlati alkalmazása.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Segítséggel legyenek képesek használni a társadalmi, szolgáltató és közintézményeket. A begyakorolt közösségi normákat, érintkezési formákat alkalmazzák a helyzetnek megfelelően. Legyenek képesek – felnőtt irányításával – mennyiségekkel egyszerű elemi műveletek révén konkrét cselekvéseket elvégezni. Segítség, irányítás mellett a mérésre vonatkozó begyakorolt ismereteket egyszerű helyzetben alkalmazzák. Szerezzenek további tapasztalatokat a környezet tárgyainak tulajdonságaira vonatkozóan, végezzenek összehasonlítást, becslést és egyszerű mérést az adott számkörben.


A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:


  • Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)

  • Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)

  • Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)

  • Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai,
    tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.

  • Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás a helyzetek felismerése, jelölésük, stb

  • Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)

  • Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.

  • Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)



3. 1. Az oktatás főbb mozzanatai

Alapvető tézis: a gyermekek számfogalmának kialakításában, a gondolkodásfejlődésben elért szintje az alapvetően befolyásoló tényező, és ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak egyoldalú, eltorzult, produkciószerű, de gyakorlatilag nem használható eredményekhez jutunk.
Ezért, arra kell törekednünk, hogy gondolkodásuk fejlődésének útján megfelelő lassú tempóban, de mindenkor a legteljesebb aktív részvételükkel vezessük el a tanulókat az alapvető mennyiségi viszonyokban való tájékozódáshoz, majd a konkrét, szemlélethez kötött számolási készség megszerzéséhez. Pl. a minél előbbi pénzzel való megismerkedés, a tanuló életével összefüggő mennyiségi ismeretek.

Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat.



Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.

A számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.

A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.



Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.

Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.

Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek
(a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.


3. 2. A számolás-mérés előkészítése/elemei fejlesztési terület gyakorlati alkalmazása az összevont foglalkoztató csoportban


A pedagógiai munkám alapját a PAC lapok, a Szakértői javaslatok alapján, minden évben a csoport tanulóira kidolgozott egyéni és közös feladatokat meghatározó tanmenet jelenti.
A tanmenet természetesen a magasabb rendű nevelési és oktatási programunk alapján készült.

Számolás-mérés elemei foglalkozások során a gyermekek többfajta egyéni fejlesztő feladatokat végeznek, lehetőség szerint "egy segítő - egy gyermek" kapcsolatban. Általában a foglalkozások egésze alatt szimultán dolgozunk a különféle fejlettségű szinteken, három segítő kollégával egyetemben.

10 gyermek járt az összevont foglalkoztató csoportomba 1-8. csoport szinteken, ebből kifolyólag érthető, hogy a tudás szint is igen változatos. A többség mechanikusan 10-ig számol, a számalakokat is kevés segítséggel felismerik. Egyszerű összeadást, elvételt, pótlást is a többség 10-ig – általában csak eszközök segítségével – jól megold. Pénzzel kifizetnek többféle változatban is, alsó szinten 10 Ft-ig, a nagyobbak tudnak 100 Ft-ig is kifizetni kis segítséggel, van, aki 1000-es körben is tud kifizetni. Ismerik a 2-3-4 jegyű pénzt is. A 4. csoporttól mindenki használja a számológépet, egyszerűbb feladatokra, a pénz használatához egyaránt használjuk.

Szintén a nagyobbaknak vannak elemi mérési ismereteik a súlymérésről, a folyadékmérésről, jól olvassák a hőmérő pozitív és negatív számait, az órát egész és fél óra pontossággal állítják be. Tárgyak térbeli kiterjedéséről elemi ismereteik vannak, térbeli tájékozódásuk változó. Ismerik a páros-páratlan fogalmát, relációs jeleket jól alkalmazzák, tudnak különféle szempontok alapján halmazokat alkotni, sort alkotni.

3. 3. Az ismeretek alkalmazása a mindennapok során


Az ismereteket naponta használjuk: az évszak, év, hónap, nap jelölését, (valamint az aktuális névnap, fiú-lány megbeszélésével) és a naptárat minden nap elején a napos használja, megnevezi, szókártyákkal, számképekkel jelöli. Az időjárás jellemzőit piktogramokkal jelöli, melyhez kiegészítő adat az aznapi, reggeli külső kőmérséklet. A hőmérővel minden reggel, a kinti és a benti hőmérsékletet megmérjük, megfigyeljük, szemléltető eszközön beállítjuk, esetleg kiszámoljuk a különbséget. Az órát a foglalkozások elején és végén is leolvassuk, illetve más feladatok előtt és után, valamint a percmérőt adott feladat elvégzéséhez beállítjuk.

Lehetőség szerint a foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat, egyéb kiegészítő eszközöket a nagyobb gyermekek vásárolják meg. Minden esetben rajzos bevásárló lista készül, és a fizetendő összeg becslése, a pénz kiszámolása is az előkészítő részhez tartozik. A boltban vannak, akik választanak, vannak, akik fizetnek, és végül közösen hozzák az árut. A blokk alapján pontos számítást végzünk a kifizetésről és összehasonlítjuk a becsléssel, ilyenkor számológépet használunk. (A társadalmi ismeretek és gyakorlatok tárgy keretében, még sok hasonló jellegű feladatot kell a felnövekvő fiataloknak, lehetőleg minél önállóbban elvégezni: postán csekk feladása, kisebb ügyintézés, stb.)

Az életvitel és gondozási ismeretek foglalkozások alkalmával, a konyhai munka során rendszeresen mérünk. A súlyt konyhai mérleggel, a folyadékot mérőedénnyel. Sorszámneveket is használunk, valamint a mennyiséget egyeztetjük a számképekkel, mennyiséget számlálunk.

Az ábrázolás-alakítás foglalkozásokon használjuk a tárgyak, eszközök, az ábrázolási feladatok tárgyainak megnevezésekor a tárgyak kiterjedéséről és formai tulajdonságaival kapcsolatban a kifejezéseket. (gömbölyű, kerek, lapos, széles, nagy-kicsi, stb.)

A többi foglalkozásokon is minden alkalmat kihasználunk a gyakorlásra, a minél szélesebb felhasználás gyakorlására.

Az önkiszolgálás területén naponta többször is figyelni kell a gyermekeknek arra, hogy a cipőket a polcra tegyék, vegyék ki a táskából a tízórait, vegyék fel a jobb cipőjüket, tegyék a fiókba, padba a könyveket, álljanak sorba nagyság szerint, álljanak párba, a kicsik legyenek elől, és még megannyi helyzetben.


A számolási foglalkozásokon való gyakorlás során tudatosan kerül a változatokra hangsúly, hogy a gyermek életéből adódó, azzal összefüggő helyzetekben változatos módon a legjobb alkalmat teremtsük a gondolkodási funkció és a hozzákapcsolódó cselekvések végzésére.




Tehát nem a gyakorlatok számától várható elsősorban az eredmény, hanem a feladatok életszerűségétől és a gyermek mindennapi élethelyzetéhez való kapcsolódástól.



A gyermek életébe helyezés egyúttal azt is jelenti, hogy az azonos feladatokat mindig más változatban kapják meg a gyermekek, mert csak ezáltal biztosítható érdeklődésük és a feladatokban való aktív részvételük.

4. Összegzés

Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése csak akkor lehet hatékony, ha egész folyamatában, tartalmában és módszereiben figyelembe veszi azt a szituációt, amit e tanulók fejlődése és fejlődésük sajátosságai teremtettek. E sajátosságok messzemenően érvényesülnek a nevelés egész rendszerének kidolgozásában, hatnak a nevelés tartalmára és módszereire egyaránt.



Mégis a sajátosságok figyelembevétele – az abból levonható következtetések keretein belül – nem annyira alárendeltséget, mint inkább a rendellenesség okozta következmények enyhítésére irányuló törekvést jelenti. Ezen állandóan ható törekvés adja nevelésünk korrekciós jellegét.

A nevelés folyamatában azonban nemcsak az intellektuális zavarok leküzdésében vannak korrekciós feladatok. A gyakran jelentkező magatartási és munkaképességbeli zavarokkal is foglalkoznunk kell. A foglalkozásokat mindig úgy szervezzük, hogy azok az egész személyiségre fejlesztő hatással legyenek.

Alapvető feladataink között szerepel annak elérése, hogy tanulóink a társadalom elfogadott és megkívánt magatartási formákkal viszonylag harmonikusan rendelkezzenek, s azokat a kevésbé bonyolult szituációkban megfelelően tudják alkalmazni.


"Gyermekekkel foglalkozni az minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre."



Brunszvik Teréz


2011. május 20., péntek

Gondolatok a fogyatékos gyermekek lelki gondozásáról


Börönte Márta evangélikus lelkész felkérésére



Már több mint egy évtizede, hogy együtt tevékenykedtünk a Budapest, XVIII. kerületi pestszentlőrinci speciális iskola halmozottan fogyatékos csoportjában. Kapcsolatunk azóta is fennmaradt, még ha a munkánk nagy távolságokban zajlik is.


10 gyermek, fiúk-lányok vegyesen alkotta a Tesz-Vesz csoportot, 10 évet töltöttek együtt. A csoport tagjai vezető fogyatékosságuk szerint az értelmi fogyatékosok csoportjához tartoztak – változó értelmi képességekkel (IQ 45-75) –, de más társfogyatékosságaik is voltak (látás, mozgás, autizmus, stb.).


Ez egy igen száraz, szakszerű, de egyben személytelen leírása azoknak a gyermekeknek, akiknek mindennapi öröme és bánata ott zajlott a szemünk előtt, aktív részesei voltunk az életüknek.

Fontos volt számunkra a nyugodt, békés, barátságos környezet megteremtése. Hiszen csak így, a védő-óvó légkörben lehetséges a világ megismerésében akadályozott gyermekek segítése, a mindennapi élethelyzetek értelmezése, a helyes-helytelen viselkedési szokások, a kívánt társadalmi érintkezési normák megértése, és így a különféle szituációkhoz kapcsolódó viselkedési formák kialakítása. Saját maguk megértése, saját képességeik határának megtapasztalása, énképük megerősítése, én-védő képességeik kialakítása, a család – iskola – társadalom értékrendjének, elvárásainak megértése. A munkához való megfelelő magatartás, a felelősségvállalás, kötelességtudat kialakítása. Mindezek megvalósítása napi szinten feladata volt mindenkinek, aki csak a gyermekekkel kapcsolatba került. Napjainkban sincs ez másként, a jelenlegi csoportomban sem.

Különös jelentőségű a fogyatékos gyermekek kapcsolata az olyan személyekkel, akiknek jelenléte nem állandó a csoportban, viszont bensőséges, bizalmi kapcsolatban vannak a gyermekekkel. Börönte Márta a gyermekek számára több volt, mint „a hitoktató”.

Márti néni, inkább egy társ, egy felnőtt barát volt a számukra, akinek őszinte szeretete, tisztelete, lényük teljes megértése egyértelmű volt. Ezért a gyermekek számára öröm, várakozás és megnyugvás volt minden találkozás, mert úgy érezték lényeges dolgokról beszélgetnek mással, másként.


Nagyon fontos, hogy ne csak a mindennap unos-untalan jelen lévő pedagógus közvetítsen általános emberi értékeket a gyermekek felé, hanem más is. Az értelmi fogyatékos gyermekek értelmük csökkent voltáról a társadalom, a szülők, a családtagok, a társak visszajelzéseiből értesülnek, amelyet jól-rosszul, vagy egyáltalán nem értenek.



Az értelmi fogyatékos gyermekek közül az enyhébb sérültek már 10 éves kortól érzik, hogy kicsit másmilyenek, mint esetleg a szomszéd gyermekek, vagy a testvérük. Azonban ők, az enyhébb fogyatékosságuk folytán, megfelelő felkészítés után, támogató családi háttérrel önálló életet élhetnek, dolgozhatnak, így számukra értelmi fogyatékosságuk önmagában nem okoz súlyos lelki terhet. (Terjedelem és idő hiányában csak a kívánatos helyzetről beszélhetek.)

Az értelmileg súlyosabban fogyatékos gyermekek is serdülő korukra pontosan tudják, hogy másmilyenek, mint az őket körülvevő többségi gyermekek. Azonban rajtuk sokkal jobban látszik másságuk, ami miatt bizony állandóan ki vannak téve a legegyszerűbb megvető nézéstől, a durva megnyilvánulásokig bárminek, és bárhol.


A családok élete egy súlyosabb fogyatékos gyermekkel sokkal zavartabb. Sokszor a szülők tehetetlenségüket, bánatukat, visszafojtott érzelmeiket nem képesek megfelelően kezelni, így a családi élet, az anya-gyermek kapcsolat mindenképpen zavart szenved.

A súlyosabb fogyatékos gyermekek igen érzékenyek a legkisebb érzelmi megnyilvánulásokra, függetlenül azok milyenségétől. Nagyon tudtak örülni a legkisebb dolognak is, de azonnal megéreztük egy-egy reggeli találkozáskor, ha valami gond volt előző nap, vagy reggel otthon. Ilyenkor a legszükségesebb, hogy minél gyorsabban megteremtsük azt a nyugodt óvó-védő légkört, amelyben a gyermekek saját szavaikkal a bennük dúló érzelmeket elmondhatják, és segítséggel megérthetik a velük történteket. A következő lépés a tanulságok megértése, amelyhez már igen nagy segítség egy más oldalról, másféle példákkal elmesélt történet, cselekedet.

Sajnos nincs ilyen segítségem a jelenlegi csoportomban. Időközben próbálkoztak lelkes hitoktatók egy-egy foglalkozás megtartásával, azonban ezek különféle okok miatt nem voltak hosszú életűek, jól lehet az iskola fogadókészsége változatlan.

Talán a legfontosabb lenne elfogadni, hogy a fogyatékos gyermeknek a saját állapota az, amiben él. Ha meg akarjuk vele értetni a világot, akkor a világot kell hozzá elvinni, és nem őt kell elküldeni felfedezőútra. Ha megtanuljuk, hogy társként, a saját lépéseit megfigyelve, kezét fogva, tisztelettel, tőle egy fél lépéssel előbbre haladva, de, ha kell, mögötte menjünk a világ megismertetésekor, lehetséges az élvezetes és hasznos együttlét.



A család mindenkinek nagyon fontos, így, ha ott nincs béke, elfogadás, megértés, szeretet, lemondás, és egyénre szabott követelménytámasztás, melyeket egymással együttesen alkalmaznak, és nem szembefordítva, akkor nem lehetséges a gyermek lelkét csak magában szépíteni, óvni, avagy felkészíteni a világgal való találkozásra.

Úgy vélem a család lelki életének megsegítése különösen elhanyagolt terület manapság. Naponta kell tapasztalnom a szülők keserűségét, gyermekének el nem fogadását, különféle személyek hibáztatását, mások felé irányuló hatalmas elvárásaikat. Ugyanakkor a saját kötelességeinek hárítását, a parancsoló, szakmai véleményt semmibe vevő, meglehetősen fölényes magatartást is bőségesen tapasztalunk.



A szülők, családtagok hajlamosak csak a hibákat és a negatív attitűdöket meglátni, illetve felnagyítani, életszemléletük meglehetősen rossz, borúlátóak, türelmetlenek, emiatt befelé fordulókká válnak. Sajnos, ezért a szülők nem is képesek meglátni és gyönyörködni fogyatékos gyermekük különleges egyéniségében. Nem érzik a kicsit furcsán megnyilvánuló gyermekük őszinte, mély szeretetét, ragaszkodását, csodálatosan türelmes, másokat elfogadó képességét, a szépség, a harmónia iránti vágyakozását.

Ezért különösen fontos feladat a fogyatékos gyermek és családjának lelki gondozása mindenkinek, de főképpen azoknak, akiknek lehetősége is van a fogyatékos gyermek életminőségének javítása érdekében tevékenykedni.

Jómagam világi gondolkodású vagyok, de hiszem és vallom, hogy az alapvető emberi értékek tekintetében a hívő és a világi gondolkodás nem tér el.



Mivel kétféle utat járunk, de célunk azonos, így együtt sokat tehetünk a fogyatékos gyermekek mindennapi életének szebbé tételéért, egyéniségük, boldogságuk, szeretetük kiteljesedéséért, embertársaink toleránsabb magatartásáért, a család megtartó, szerető közösségének megerősítéséért.


Katona Erzsébet
gyógypedagógus

Elhangzott az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős lelkész hallgatói körében 2004. május 10. én.

"Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. "



Helen Keller




2011. április 3., vasárnap

Beszédfejlesztés és környezetismeret foglalkozás




Egy alkalommal a kerületi pedagógiai héten bemutató foglalkozást tartottam, környezet és beszédfejlesztés foglalkozást. Összevont csoportot vezettem hosszú időn át, így most is. A bemutató foglalkozás előtt süteményt készítettünk, igazán egyszerűt kókuszgolyót. Elmentünk a boltba vásárolni egy listával, a nagyobbak fizettek, elosztottuk a cipelni valót. Majd a tankonyhában összeállítottuk a golyókat, és betettük a hűtőbe. Mindenki dolgozott, aki olvasni tudott az a mérleget kezelte, de van aki, csak golyót formázott, volt, aki mosogatott és volt, aki csomagolt, és végül takarítottak is.


Nagy boldogsággal készültünk a vendégek fogadására, és a gyerekek a beérkező tanár néniket hellyel és süteménnyel kínálták. Nem mindenki evett a süteményből, amely azt mutatta, hogy a normál általános iskolából érkező tanár kollégák nem igazán tudták elfogadni, hogy a fogyatékos gyerekek által készített étel ehető, és nem fertőző. Az integrált oktatás először a kollégáknál kezdődik, képesek-e előítélet, sajnálat nélkül elfogadni, majd fejleszteni egy fogyatékos gyermeket. Lehet, hogy csorogni fog a nyála, vagy üvölt, ha úgy tartja kedve, vagy éppen nem csinál semmit. Rugdoshat is, ha nincs kedve kirakni a pálcákat az asztalra és végtelen kedvességgel is elnézést kérhet a kiabálása után.

Nem számít, ha tudjuk ők így csodálatos emberek, akik éppen azért vannak velünk, mert mi mindezekkel együtt elfogadjuk őket, és így fogjuk belőlük a lehető legjobbat kihozni. Mert tudjuk, hogy a rugdosásnak oka van, talán nem jó szót mondtunk, vagy egy barátja nem volt kedves hozzá. Ok nélkül nem történik semmi, legfeljebb mi nem értjük meg azonnal, a sikerünk azon múlik, mennyire előre tudunk gondolkodni, mennyire jól ismerjük a ránk bízott fogyatékos gyermekeket.

Egy csodálatos emberi világ, egy sziget, ahol embernek lenni nem érdem és amelyet a magam részéről minden tanárnak kötelező gyakorlatként előírnám, hogy vegyen részt fogyatékos gyermekek iskolájában, egy jó pár foglalkozáson. Amíg még van gyógypedagógiai és vannak fogyatékosok fejlődésének megfelelő igazán jó iskola.

Az összevont foglalkoztató csoport egyéb sajátosságai


A csoportban dupla foglalkozásokat tartunk, a csoport életét napirend alapján szervezzük, a csöngetési rend csak nagyvonalakban érvényes a csoportban. Az állandó differenciált foglal-kozást segíti, a szakmai munkát nagymértékben megkönnyíti a Gyermekfelügyelő munkája.


A gyermekek délután napközis foglalkozásokon vesznek részt, amely kiegészítése, megerősítése, a délelőtt folyó munkának, valamint rendkívül jó gyakorlási lehetőség a szabadidő hasznos eltöltése érdekében.

A csoportban heti váltással, felelősi rendszerben, két feladatkör van. Az egyik gyermek a naposi teendőket végzi, a másik gyermek, a virágokat gondozza, de közösen mosogatnak minden nap a tízórai után, az iskola tankonyhájában. (Tálcák, poharak, egyéb evőeszközök.)

Az ismeretek gyakorlati alkalmazása érdekében a gyermekek rendszeresen végeznek egysze-rűsítve, a családi környezetben (is) elvégezhető tevékenységeket: közlekedés, vásárlás, főzés, mosogatás, takarítás.

Sok különfoglalkozáson vesznek részt gyermekeink: gyógytorna, gyógylovaglás, korcsolya-oktatás. Minden évben sok programon veszünk részt – pl. aktuális iskolai rendezvények, – színház-, múzeumlátogatás, stb. Egész napos kirándulásokat szervezünk az Autista csoporttal közösen természetjárás, városnézés, stb.


Íme a bemutató óra vázlata, leírása:


Összevont foglalkozató 2. csoport


  • A foglalkozás megnevezése: beszédfejlesztés és környezetismeret (4-6 csop.)/társadalmi ismeretek és gyakorlatok (8.csop.)
  • Társuló fejlesztési területek: írás-olvasás, számolás-mérés, életvitel és gondozási ismeretek, környezet és egészségvédelem.
  • A foglalkozás anyaga, típusa: Az időjárás, a levegő hőmérséklete és az öltözködés összefüggésének értelmezése.
  • Gyakorló, és új ismeretet átadó, szintenként egymásra épülő tananyag.
  • Foglalkozási forma: frontális, saját élmény, folyamatos egyéni differenciálás, megsegítés.
A foglalkozást vezeti: Katona Erzsébet gyógypedagógus, osztályfőnök.
Létszám: 5 fő (10-15 éves tanulók)


A foglalkozás menete

1. A nap elindítása Naptár, időjárás, hőmérő, óra leolvasása, étlap elolvasása, jelen lévők megbeszélé-se, a foglalkozás témájának megemlítése. Pontgyűjtő tálka kiosztása.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A csoport hagyományainak ápolása, biztonság, nyugalom, bizalmi légkör megteremtése. A figyelem koncentrációjának elősegítése, a kompetencia érzés fejlesztése. A pontgyűjtés lehetőségével, motiváció, némi verseny szituáció, az érdeklődés fokozására.A különleges élethelyzet miatti feszültség feloldása.
Módszerek, eszközök A piktogramok, naptárak, falióra, kültéri hőmérő, étlap. Műanyag tálka, számoló korongok.
Differenciálás A nem beszélő Gy. megsegítése a siker érdekében. A feladatokat jól teljesítő Gyermekek korongokat kapnak az egész foglalkozás alatt.


2. Önismeret, csoportkohézió erősítése A személyes adatokat tartalmazó névjegyek kihúzása, felolvasása, a csoport társ megnevezése. A feladat végén az évszaknak megfelelően a saját kártya rögzítése.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A személyi okmányok megnevezése (diákigazolvány, személyi igazolvány). A személyes adatok felismerése, gyakorlása. A társak adatainak felismerése, (emlékezés, figyelem, cselekvés) a személlyel társítása, megnevezés, a kártya átadása, személyes kontaktus lehetősége. A saját születési idő évszakhoz kapcsolódó rögzítése. A személyi okmányok fontosságának és szükségességének megerősítése. A saját adatok gyakorlása az önazonosság kialakítása, megerősítése. A fogyatékosság korlátainak megtapasztalása, a frusztrációs helyzet feloldási lehetősége.
Módszerek, eszközök: Kártya, születési és lakcím adatokkal. Szemléltető kép: Társadalmi Ismeretek és Gyakorlatok 1. témakör 2/2.
Differenciálás A nem beszélő Gyermekek számára a bemutatkozás lehetősége, a kommunikációs alternatívák gyakorlása, gátlások felszabadítása.


3. Az évszakok Az évszakok főbb jellemzőinek megbeszélése képek alapján, a születési hónapok hozzákapcsolása. Hangok az évszakokhoz kapcsolódóan. Az évszakok képeihez a megnevezések kirakása, a hozzá tartozó hónapok felsorolása, megnevezése.


A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A jelen állapot kiválasztása, és nyelvi játék, mondat bővítés az őszről. A legjobb (és jól kirakható) mondat felrakása a táblára. A képek alapján az egyes évszakok főbb jellemzőinek rögzítése, a születési hónappal összekapcsolása. A hangok alapján a megfelelő kép kiválasztása. Az évszakhoz tartozó hónapok neveinek, és számának felsorolása. A képhez kapcsolódó megnevezés kirakása.
Módszerek, eszközök: Mondat bővítés, kérdésekre a bővítmények kitalálása, kér-désre válasz, a szavak ismétlése, memóriában megőrzése. A legjobb mondat közös kiválasztása, a táblán betűkből kirakása. Egyéni megfigyelés, saját élmény, a hangok figyelése, értelmezése. Az írás-olvasás gyakorlása. Évszakokról nagy alakú képek, Az idő dem. tanári és tanulói tábla, Világunk hangjai kazetta, magnó, Ro-Mi mágnes tábla, betűk. Mágnes tábla, betűk, filc, papírlap
Differenciálás: Egyéni szinteknek megfelelő segítségnyújtás, sikerélmény, bíztatás, dicséret. Amennyiben szükséges a mondat felírása papírra, segítség látó-halló mód-szerrel.


4. Az évszakoknak megfelelő időjárás és a levegő hőmérséklete Visszatérés a reggel megfigyelt időjárási helyzetre, és az ősz főbb időjárási jellemzőire. A mért hőmérséklet beállítása a játékhőmérőn.


A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület Elképzelés alapján minden évszakhoz különféle hőmérsékletek beállítása. A megfigyelt hőmérséklet és az időjárás kapcsolatának megbeszélése, a játékhőmérőn egyéni beállítás, leolvasás. A számképek felismerése, a jelzőszalag húzása, az ellentétes mozgás megállapítása, egyéni cselekvéses szituáció. A fikcióval bonyolult gondolkodási műveletek végrehajtása. Számképek megnevezése, felismerése, is-métlés, gyakorlás.
Módszerek, eszközök: Ötletek alapján a beállítás, leolvasás gyakorlása. A hőmérséklet és az évszak, időjárás kapcsolatának elméleti síkon való összekapcsolása, az emlékek felidézésé-vel. Játékhőmérő, tanári dem. hőmérő, tábla, mágnes számok, papír számkártya.
Differenciálás Egyéni megsegítés, az ötletek díjazása, különlegességekre figyelem. Sikerélmény biztosítása, számkártya a nem beszélőknek. A tanári dem. eszköz használata megerősítésre.


5. Az évszakok, a hőmérséklet és a megfelelő öltözködés összefüggése Az évszakok és az öltözködés összefüggése, mikor, hogyan kell öltözködni. Kiindu-lás a jelenlegi öltözékből, a teremben, a reggel viselt ruhákból.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület Két gyermek öltözködik, ki kell találni milyen évszaknak megfelelően, öltözködtek, hány fok lehet, és milyen lehet az időjárás. A ruházat tulajdonságának megbeszé-lése, az egyes időjárási viszonyokhoz hozzárendelése. A ruhadarabok, testrészek megnevezése. Az egészség védelme, a betegség megelőzésének fontossága. Felelősség a saját ruházat kiválasztásában, a ruházat megfelelő viselésében. Esztéti-kus, praktikus, önálló öltözködés iránti igény megerősítése. Játékos (lehetőség szerint humoros formában) az öltözködés törvényszerűségeinek megtapasztalása, megfogalmazása, megérintése.
Módszerek, eszközök: Különféle ruhadarabok, paraván. Zenei aláfestés, Vivaldi: Négy évszak; (disco stílusban feldolgozva).
Differenciálás A nem beszélő Gyermekek szereplése, teljes érékű tevékenysége, önálló munka-végzés, siker megélése.


6. Összefoglalás, megerősítés, rendszerezés Az évszakok, hónapok felsorolása, megnevezése. Az aktuális hőmérséklet, öltöz-ködés és az időjárás megemlítése.


A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A várható változás az időjárásban, valamint az azt követő öltözködés sajátosságainak megbeszélése. Rajz (feladatlap) készítése. Egy-egy évszakot bemutat egy-egy gyermek. A táblán lévő képek segítségével összefoglalás, rendszerezés, a megnevezések közös, és egyéni hangoztatása.
Módszerek, eszközök: Rajz készítése a füzetbe: Őszi séta. (Ahogyan érkeztél az iskolába.)
Feladatlap: Őszi időjárás jellemzőinek felismerése, színezése; Környezetünk ősszel Az összefoglalás, rendszerezés, megerősítés. Az elvonatkoztatással, síkábrázolással, grafomotoros képességek fejlesztése, illetve segítségével az ismertek elmélyítése.
Fénymásolat: Beszéljünk: 10. oldal, Házi feladat környezetismeretből 1. osztály, 15-16.o. Rajz, feladatlap csak akkor, ha van rá elegendő idő!
Differenciálás Ha lesz rá idő, a Gyermekek fáradtságától függően rajz, vagy feladatlap egyéni és/vagy csoport szinten.


7. Jutalmazás, befejezés, a közös munka örömének kifejezése, megköszönése A foglalkozás végén közös éneklés az elfeslett csizmáról. (Anyám, édes…) A foglalkozás végén mindenki összeszámolja a pontokat, és kihirdetésre kerülnek a helyezettek, és jutalom édességben részesülnek.


A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A közösen végzett jó munkának dicsérete, kifejezése annak, hogy mindenki nagyon értékes munkát végzett ismételten. Az egyéni eredmények, és a csoportban végzett munka dicséretével a közösségi érzés erősödik, és ugyanakkor az egyén önbecsülése is megerősödik. Az ehető jutalom pedig nagyon fontos, a katarzis élmény után, megnyugvást, örömérzést okoz.
Módszerek, eszközök Táblára a nevek felírása, mellé a pontok száma, relációs jelekkel a több jelölése, sorrend számozása. Egy dobogó felrajzolása és a nevek felírása után a jutalmazás. Színes kréta, fatábla, cukor, ropi.
Differenciálás Mindenki kap jutalmat!


"A gyermekeknek nagyobb szükségük van példaképre, mint bírálatra."

 Joseph Joubert

2011. március 18., péntek

Ajándék tréning



Tavaly, 2010. október 15-én meghirdettünk egy tréninget a Corvin Művelődési Házba. Hírt adtam róla itt a blogon is: http://oriasveszely.blogspot.com/2010/09/meghivo-corvinba.html


Érkeztek a jelentkezések szépen sorban, voltak, akik előre tettek fel kérdéseket, hogy miről is lesz szó, érdemes-e nekik eljönni. A tréning alapja természetszerűleg nem lehetett más, mint a „Párbeszéd szívtől szívig” az együttműködő kommunikáció, önismereti tréning 30 órás akkreditált pedagógus továbbképzési programunk.


Azonban most nem pedagógusoknak ajánlottuk ezt a lehetőséget, hanem felnőtteknek. A 3 órás tréning XVI. kerület Kulturális és Sport Bizottságának támogatásával ingyenes volt az első 20 jelentkező számára.


Hirdette a Corvin Művelődési Ház a programfüzetében, Börönte Márta trénertársam az evangélikus gyülekezetben, no és persze minden ismerősének jó szívvel ajánlotta. Én is ajánlottam barátaim, ismerőseim körében, sőt még üzleti körökben is felajánlottam a látogatás lehetőségét.

Izgalmas élmény volt, ahogy érkeztek a jelentkezések a tréningre a trening@alitera.hu email címre.

Tisztelt Cím!
Elnézést a megszólításért de név nem szerepelt sem a szóróanyagukon, sem pedig a email üzenetben. A tréning tematikájára lennék kíváncsi. Illetve hogy előző tréningekről, milyen visszajelzéseket kaptak, esetleg mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.”

Nos, igen, megint tanultunk valamit! Hálával tartozom Szilviának, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a szórólapon, hirdetésben nem tüntettük fel a nevünket. Azóta gondosan ügyelünk arra, hogy ezt a hibát ne kövessük el még egyszer, hiszen kommunikációt kértünk, jelentkezést, hogy lehet azt személytelenül megtenni? No és a téma sem akármi, önismereti tréning. Bizalom, szimpátia nélkül elképzelhetetlen az együttműködés, tehát különösen fontos, hogy nevünket adjuk a munkánkhoz. (Az emailben szerepelt aláírás, de ez már csak apróság.)


No, de nagyon fontos üzenete volt a nagybetűvel írt fél mondatnak, kérdésnek, bizonyosságot kérő kiáltásnak.

„…. mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.” Hát ez az, pontosan ez. Bizonyosságot, módszert, megoldást várunk, ha egyszer arra adjuk a fejünket, hogy valahová elmegyünk, ahol valamiféle „tanulásról” lehet szó.

A szórólapunkon tapasztalást, érzéseket, visszajelzés adását-kapását, a lehetőséget saját erősségének megérzését ajánlottuk a 3 órás, a végtelenül csekély idő alatt. Ráadásul az egész helyzet kuriózuma az, hogy nem homogén lesz a csoport, fogalmunk sem volt kik jelentkeznek, milyen múlttal, problémával, elvárással, és végül is, az is eléggé bizonytalan volt, hogy hányan leszünk.


Nos, végül is 10 bátor jelentkező jött el a tréningre, akik között egy házaspár is volt.


A program, mint minden ismertetlen emberekből álló csoportban, az ismerkedéssel kezdődött. Mindenki elmondta miért jött, mi az a probléma, amely miatt többet szeretne önmagáról tudni, hogy jobban tudjon gyerekével, a házastársával kommunikálni. Azért, hogy ne veszekedés, hanem több megértés, egymásra figyelés, szeretet legyen az otthonaikban. Nehéz volt a "szeretetre vágyásról" úgy beszélni, hogy közben ne érezzék slamposnak, „közhelynek”, érzelem nélküli csupasz szónak, vagy éppen érzelgősnek, extrém szentimentalizmusnak.


Hihetetlenül nagy örömmel, nyitottan, őszintén beszélt mindenki a saját nevéről, és az általa választott színekről, érzésekről mindjárt a tréning első negyed órájában. Öröm volt látni azt, ahogy az egymás számára teljesen ismeretlen emberek mennyire nyíltan, és ugyanakkor tökéletesen fogalmazzák meg saját belső tulajdonságaikat, azokat, amelyekre büszkék, és azokat is, amelyekre kevésbé büszkék.


Rendkívül mély érzéseket váltott ki a tréning résztvevőiből az önfeltárás, önmegismeréshez készített feladat, amikor is saját magukat úgy mutatták be, ahogy azt tenné az ő legjobb barátjuk. Volt, aki sírt, amikor életének nehéz pillanatait említette, nagyon nehéz és igazán szép emberi sorsokba engedtek bepillantást az egymáshoz egyre közelebb kerülő tréningtársak.


A következő gyakorlat már épített az így kialakult bizalmi kapcsolatra, ahol is utasításokat kellett adni nonverbális módszerekkel, és a társnak ezt végre kellett hajtania. Volt nevetés bőven, mindenki nagyon élvezte a játékot!

Azonban a lényeg mindig az, ami a gyakorlat után következik, az elemzés. Bizony kiderültek a személyes kvalitások, ki az, aki minden helyzetben vezetni akar, nem lehet irányítani, mert valamiért nem alkalmazkodik sosem. Megértette, hogy sok konfliktusa miből származhat.

Volt, aki azért vállalta fel az egyáltalán nem rá valló szerepet, mert nem pontosan értette a feladatot, félt, hogy nevetségessé válik, ezért inkább maga alakított egy olyan helyzetet, amiben ő győztes lehet, és a másik számára lesz kellemetlenebb a helyzet. Volt, akiben az együttműködés olyan mértékű volt, hogy önmagát is feladta, és kiderült, hogy nap, mint nap küszködik túlzott segítőkészségével, amely alá saját érdekét is alárendeli.

Amennyire egyszerű volt a feladat, annyira komoly magatartási és kommunikációs sémák, félelmek, bizonytalanságok, és problémák kerültek felszínre. Volt, aki nehezen fogadta a visszacsatolást a társaktól, volt, aki megnyugodott, és volt, aki feloldódott.

A szünet után mozgásos gyakorlattal egymás érintését is meg tudtuk tenni, amely remekül vezette be a következő feladatot. A szeretet 5 nyelvét próbáltuk meg "értékesíteni", eladni, "hiánypótló termékként" az emberek számára, egy rádió reklám keretében. Lázas csoportmunka folyt, és hihetetlen, szinte "profi" előadásokat láttunk! Rögtönzött reklámmal pontosan megfogalmazták azt az értéket, amelyet az 5 szeretet nyelv adhat, egész komoly "darabok" születtek! Motiváló élmény volt mindenkinek!

Picit rádolgoztunk a 3 órára, de ezt közös megegyezéssel mindenki bevállalta, és egy órával több együtt töltött idővel ajándékoztuk meg egymást.


A zárás kapcsán egy jutalomcsekket állítottak ki saját maguknak. Kétféle szempont alapján, de egy összegben.

Az egyik szempont, hogy mennyit kapott, a másik, hogy mennyit adott ő. Nagyon szeretem ezt a gyakorlatot, mert annyira szépen kiderül, hogy mennyire kritikusak vagyunk önmagunkhoz, már-már kegyetlenek. A minőségi elvárásokkal, maximalizmussal magyarázzuk, hogy bizony, mi kevesebbet teszünk bele, mint amennyit kapunk. Önértékelési probléma mutatkozik meg, hogy nem merjük felvállalni azt, ahogyan érzetünk, ahogy valójában jelen voltunk. Nem tudjuk megdícsérni magunkat!


Volt, aki persze másokkal inkább kritikus, mint magával, így ő ezt úgy élte meg, hogy sokkal többet adott, mint kapott. Sajnos, aki így vélekedett, az számunkra azt jelentette, hogy nem engedte közel magához az élményeket, a kontrolt erősen tartotta, így valójában teljesen jogosan érezte, hogy ő nem kapott „sokat”.

Azonban a többség mégis úgy érezte, hogy tökéletesen kikapcsolódott, és megdöbbentő volt a számukra, hogy a közel 4 óra alatt mi mindent tudott meg magáról, embertársairól, barátjáról, partneréről.


Értékelés számokban


1-10 osztályozva, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legkiválóbbat jelenti:
  • A Corvin Művelődési Házzal, mint helyszínnel alapvetően elégedett voltak, bár némi zaj (aerobik óra) behallatszott, így az értéke 8,1 volt.
  • Külső körülmények között időtartamot leértékelték, az indoklás: rövid. (6,7)
  • A 3 órás tréning hatékonyságát 8,9 értékelték a résztvevők.
  • A trénerek hatékonyságát, szervezőképességét, rugalmasságát, 9,2 értékelték, és a munkában, a civil életben való alkalmazhatóságát 9,0 értékelték.

Írásbeli kiegészítések


Ami tetszett:

  • Nagyon jó volt a tréning és a csoport hangulata.
  • Sok jó játék, jó szándék.
  • Az empátia, az elfogadás, kedvesség, szeretet, amit a trénerek sugároztak.
  • Az oldott légkör megteremtése a szakmaiság mellett.
  • Közvetlenség és másokra való oda figyelés.
  • Végig fenntartották az érdeklődést, és kezdtek megnyílni az emberek.
  • A sok finom csoki!

Ami nem tetszett:

  • A zaj a háttérből.
  • Az idő kihasználtsága, az időkorlát, kevés volt.
  • Kevés tapasztalatot tudtunk megosztani, kevés az idő.
  • Az idő rövidsége miatt nem kaptam konkrétumot, kézzel fogható választ arra, amiért ide jöttem.

Piackutatás: Mennyit fizetne hasonló tréningért?


Az átlag érték: 6000 Ft.


Nos, ez egy érdekes dolog. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült megtartanunk ezt a tréninget a 16. kerület önkormányzatának támogatásával, ami valójában jelképes összeg volt.


Szerettük volna megtudni, hogy egy nem tematikusan meghívott csoportnak milyen hatékonysággal tudunk tréninget tartani 3 órában, és ezzel mennyire elégedettek a résztvevők. Valamint, ha fizetni kellene, vajon eljönnének-e, és mekkora összeget adnának cserébe az itt eltöltött időért. Az értékelés alapján elmondhatjuk, hogy igen elégedettek volta a résztvevők, hasznosnak is tartották. Elégedetlenek voltak a rövidséggel, azaz szívesen vennének részt hosszabb, mélyebb, komolyabb tréningen.

A fizetési hajlandóság 6000 Ft/fő. Nos, számunkra ez azt bizonyította, hogy annak ellenére, hogy értéket adunk, ezt nem tudjuk rentábilisan kivitelezni.

10 fő esetében 60.000 Ft-ot kaptunk volna jelen esetben. Ha levonjuk a terembérlet és egyéb költségeket, ketten a trénertársammal fejenként bruttó 15.000 Ft után adóznánk. A tréning előkészítése szervezés, forgatókönyv összeállítása, megírása, segédanyagok elkészítése, vásárlás, 12 órai munka volt, és maga tréning 3 illetve végül is 4, valamint az utazási idő. A 4 órás tréning valójában minimum 16 órát vett igénybe fejenként. Úgy néz ki, hogy mi fizettünk volna azért, ezer Ft-t fejenként minden résztvevőnek, hogy eljött közénk.


Íme, a szellemi munka értéke manapság. Így nem fogunk több mini tréninget tartani, de legalább megpróbáltuk, és 10 ember jól érezte magát közöttünk egy délután, a hétköznapok forgatagából kiszakadva.


"A jól elvégzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük."

Mahatma Gandhi


2011. március 10., csütörtök

Kultúr Kaszinó

2011. március 23. szerda 18 óra

„EGY ÉLET SZIKRÁJA”
Házigazda: Horváth Szabolcsné Irén
nyugdíjas igazgató
Vendég: Börönte Márta
rákosszentmihályi evangélikus gyülekezet lelkésze
Csillaggyertyafény Börönte Márta könyvének bemutatója
Megnyitja: Kovács Péter Polgármester
Bemutatja: Dr. Bácskai Károly teológiai tanár

„Párbeszéd szívtől szívig” - együttműködő kommunikáció,
akkreditált tréninget bemutatja:
Katona Erzsébet gyógypedagógus, tréner
Közreműködik: Fogolyán Kristóf fuvolaművész


Támogatók: Erzsébetligeti Színház, XVI. Kerület Önkormányzata, Csillaggyertyafény Alapítvány, Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközség, Alitera Ügyfélkapcsolati Kft.
Cím: Corvin Művelődési Ház - 1165 Budapest, Hunyadvár utca 43/b
A tréning tematikájáról írtam egy korábbi cikkben:

http://oriasveszely.blogspot.com/2010_02_01_archive.html

2011. február 15., kedd

A Down- szindrómás gyermek



Gyógypedagógiai kórtan alapján


A Down-szindróma, a gyógypedagógus által leggyakrabban látott olyan kromoszómamutáció, mely értelmi fogyatékossággal jár. Langdon Down írta le 1866-ban, innen származik elnevezése: Down-kór.

Az újabb kutatások, a kromoszóma vizsgálatok alapján a Down-kórosokat három nagy csoportra lehet osztani. Mindegyiknek közös jellemzője a 21. nagyságrendű kromoszóma triszómája (2 helyett 3 van), csak éppen a fölös kromoszóma elhelyezkedése más és más.

1. Tiszta triszóma: 21. kromoszómából jól láthatóan 3 darab van.
2. Transzlokációs triszóma: a fölös 21. kromoszóma valamely más kromoszómára tevődik át.
3. Mozaikosság: a szervezet sejtjeinek, szöveteinek kromoszómagarnitúrája nem azonos. Vannak 46-os szövetek, de van 47 kromoszómát tartalmazó szövet, szerv, vagy akár 45-öt tartalmazó is.
A tiszta triszóma gyakorisága közel 90%, míg a transzlokáció csupán 10%. A mozaikosság előfordulása 1% alatti.

A triszómát általában a germinális sejtek elöregedésével magyarázták, és az idősebb pároknál általában a tiszta triszóma fordult elő. Azt gondolták – ebből következően ¬-–, hogy a fiatal házaspárok esetében a transzlokációs forma a sajátos. Manapság ugyanannyi arányban van tiszta triszómás, mint transzlokációs utód a fiatal és az idősebb szülőknél egyaránt. Feltehető, hogy a környezetben felgyülemlett mutagén ágensek okozzák ezt. A környezet tisztaságának védelme első számú feladat a kromoszómamutációk csökkentése érdekében.

A Down-kór nem betegség, hanem irreverzibilis állapot.

Az orvosi társadalom megfogalmazása szerint, nem könnyű a Down-kór diagnosztizálása. Az európai gyermekgyógyászok az európai Down-kórosoknak vélt csecsemők 7%-ban téves diagnózist adnak. Pontos diagnózist a citogenetikai laboratóriumok adhatják meg.

Jellemző a sajátos fej-arcforma: microcephalia (kisméretű fej), mongoloid szemrés. idült kötőhártya- és szemhéjhurut, valamint gyakori a strabismus convergens (összetérő kancsalság). Catarakta stelláris (szürke hályog) alakul ki a 10. életév után. Az ajkak repedezettek, macroglossia (nagynyelvűség), lingua scrotalis (erősen barázdált nyelv) a 3. életév után jelentkezik. Szájukat nyitva tartják, a száj nyálkahártyája vöröses, sűrű nyálképződés nehezíti a szájüreg tisztulását. Gótikus szájpadjuk van. Lassú a fogzás és a fogváltás, kifejezetten fogszuvasodásra való hajlam, korai végleges fogvesztés figyelhető meg. 4 ujjas tenyér flexiós redő. A fülkagyló kicsi, számos gyermeknél, a fülkagylónál fejlődési rendellenesség található.

A megnagyobbodott garatmandula következtében vezetéses hallászavar jön létre, azonban a hallási funkció ebben az esetben normális. Hallásvizsgálatnál a Down-gyermekeknél az akusztikus ingereket átlagosan 30-40 dB-lel erősebben kell adni, mint a normális vizsgálati személyeknél. Ennek oka, hogy a hallási figyelmük rendkívül csekély, mely kihat a szellemi és beszédfejlődésre egyaránt.

Az arc „szél csípte”, a hűvöset nehezen tűrik. A fokozott környezet lehűlése miatt végtagjaik, arcuk, orruk, fülük lila lesz, ami a kapillárisok bénulását, és a vér szén-dioxiddal való telitettségét jelzi. Súlyosbítja a helyzetet, ha veleszületett szívhibája van és még nem esett át műtéten. 50%-uk szívfejlődési rendellenességgel születik.

Alacsonynövésűek, a combcsont fejének tengelye megközelíti a 90 fokot. Általános izomhipotónus jellemző. Születéskor, mint a „rongybáb”, tónustalan, később mozgásgyakorlással megszüntethető ez az állapot. Az ínszalagok és az izületek lazák, „törökülésben” szeretnek elhelyezkedni. Az izomhipotónusnak köszönhető a mély, rekedtes hangképzés. A hypotoniából (alacsony vérnyomás) következő csökkent mozgékonyság a Down-szindrómások alapvonása. Minél súlyosabb esetről van szó, annál nagyobb a hypotónia.

Jellemző az izom- és izületrendszer elégtelensége. Nem a motoros miaszténia (izomgyengeség) az oka annak, hogy az egyes folyamatok elsajátítása késik, hogy lelassul a beszéd fejlődése, és értelmi fogyatékosság jön létre, hanem az, hogy az életfolyamatok korai fokon rögződtek és a motoros miaszténia és az értelmi fogyatékosság egyszerre van jelen.

A középső csíralemezből származó szövetek gyengén fejlettsége következtében az immunapparátus csökkent működésű, ami miatt kifejezett a gyulladásos megbetegedésekre vonatkozó hajlamuk. (Télen a felső légutak, nyáron a béltraktus hurutja a gyakori.)

Stevenson a világ szülészeti intézményeiben 3 évig gyűjtötte az újszülöttek adatait, különös tekintettel a fejlődési rendellenességekre. Kiderült, hogy Ázsiában és Afrikába jóval kisebb a Down-kór előfordulása, mint Európában vagy Amerikában. Európában 500-700 szülésre jut egy Down-kóros gyermek. Hazai felmérések szerint évente 283 Down-kóros újszülöttel számolhatunk (150.000 szülést alapul véve).

Oster felmérése szerint 50 évvel ezelőtt igen sok Down-kóros újszülött és csecsemő halt meg. A halálokok elsősorban a szívfejlődési rendellenességek voltak. A prepubertás korban a tüdőtuberkulózis volt a vezető jelenség. Manapság a Down-kór halálozási körülményei megváltoztak, a különféle védőoltásokkal kiküszöbölhető lett több súlyos betegség, és a szívműtétekkel a keringésük kompenzálttá tehető. Azonban új halálokok jelentkeztek: leukémia, cukorbetegség, pszichózis, korai senium (öregedés).

Ami meghatározza a sorukat az az általános tünet, amely minden Down-kórosra jellemző: az értelmi fogyatékosság. Tanulásban akadályozott 5%-uk, az értelmileg akadályozott 75%-uk, súlyosan fogyatékos 20%-uk.

A központi idegrendszeren a makroszkopikus elváltozás nem jelentős, az agytörzs egészben kiesebb, a kisagy mérete feltűnően kicsi. Mikroszkóposan feltűnőek az elváltozások. A kisagy ingervezető sejtjei rendezetlenek, az agyi érhálózat fejletlen, az asszociácós és a projekciós pályák neutrinszáma kevesebb. A középidős (25-30 éves) Down-kóros agya elmeszesedik, nem csupán az erek falában, hanem az agy fehérállományában is mész rakódik le. Ennek velejáróra a korai, idő előtti megöregedés. Az elöregedés tünetéhez tartozik a szemlencsén lassan kialakuló szürke hályog, a bőr, a köröm tökéletlen szarusodása, a haj körülírt kihullása.

A belső elválasztású mirigyek funkciója csökkent értékű. A 20. életévet betöltött Down-fiúk összesen 4%-a gondolt nemi életre és onanizált. A Down-féfiak spermája termékenyítésre alkalmatlan. A leányok menarche-kora átlagosan 11,9 év. Teherbe eshetnek, és utóduk 50%-os valószínűséggel Down-kóros lesz. A lányok a kezdeményezők a nemi kapcsolatnak, míg a férfiak libidója csökkent és nem tudják megszervezni az udvarlást.

Molnár több mint 200, 20 éven felüli Down kóros, volt foglalkoztató intézetbeli növendéket keresett meg. Szülőktől megtudta, hogy az intézetből haza kerülve, a növendékek sajátos regresszió tüneteit mutatták. Mozgásuk beszűkült, érdeklődésük a zene hallgatására korlátozódott. Nappal üldögéltek, éjjel feküdtek, étvágyuk kitűnő volt, a többségük el is hízott. A megkérdezettek közül ketten végeztek termelőmunkát, segédmunkásként, felügyelet mellett.
Fontos megjegyezni, hogy ők egymást felismerik, kedveznek egymásnak, kivételeznek egymással, könnyebben szocializálódnak saját közösségükben.


Gyógypedagógiai pszichológia alapján




A Down-szindróma és a mongolizmus megjelölés egyaránt használatos a szakirodalomban. A legújabb irodalomban a mongolizmus kifejezést elvetik, nemcsak azért, mert faji diszkriminációra utal, hanem mert ténylegesen félrevezető.

A Down-szindrómások száma ingadozó, mégis általában növekvő tendenciát mutat. (Lásd a kórtani rész, a környezetszennyezésnél.) Az értelmi fogyatékosságok egyes csoportjai között a legjelentősebb előfordulásként 10-25%-kal az első helyen áll.
Az IQ átlagosan 25-49 között mozog, ezen belül az újabb vizsgálatok a korábbinál kifejezetten magasabb értékeket mutatnak. Az életkor növekedésével az IQ csökkenő tendenciát mutat, az érettségi kor azonban növekszik. A szociális quociens rendszerint átlagosan három évvel az intelligenciakor fölött van. A Down szindrómások 10%-a nem iskolázható be, a fennmaradók 25%-a enyhe értelmi fogyatékos (IQ 66 felett), 75%-a középsúlyos fogyatékos (IQ 60 alatt). A szakirodalomban utalás található arra, hogy verbális feladatokban rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint más típusú oligofrén gyermekek.

A Down-szindórmás gyermekek szomatikus megjelenésükben testvéri módon, sőt szinte annál is jobban hasonlítanak egymásra. Kérdés, hogy találunk-e pszichésen is olyan sajátos, – intellektuális és karakterbeli – tulajdonságokat, amelyek őket egymáshoz hasonlóvá teszik?
Ahhoz, hogy a Down-szindrómások intelligencia sajátosságait megállapíthassuk, az egyes mentális funkciók milyenségét is meg kell vizsgálnunk, és össze kell hasonlítani egyéb értelmi fogyatékosokéval. Rajzvizsgálat alapján (200 Down és 600 egyéb típusú) feltűnő, jellegzetes különbségeket nem találtak, csupán finomabb eltéréseket.

Az érzelmi, akarati karakterjegyeket illetően sincs, egységes álláspont. A kutatók legnagyobb része szerint az emocionális vonásaik éppoly jellegzetesek, mint a fizikaiak, vagyis, az egyéb értelemi fogyatékosoktól személyiségükben is jól megkülönböztethetők. Több kutató beható vizsgálódása a nem Down-szindrómásokkal történő összehasonlítás után azt az eredményt kapta, hogy nincs lényegi különbség közöttük. Még a zenei érdeklődés esetében is csak néhány százalékkal volt jobb a ritmusérzékük a Down- szindrómásoknak.

Asperger és számos más pszichológus a hangulati és érzelmi életerős ingadozását, a derűs, extroveltált magatartást emelik ki. De megállapítják, hogy az érzelmi vezérlésű magatartás gyakran csap át rosszkedvűségbe, makacsságba és negatívizmusba.


Vannak olyan szakemberek, akik főként a negatívizmust, az összeférhetetlenséget és a makacsságot hangsúlyozzák. Wilken megállapította, hogy a Down gyerekek többnyire barátságosak, derűsek és jóindulatúak. Ha ezzel ellentétes magatartást tanúsítanak, annak az otthoni, a családi környezet az oka. Az önmaguk és mások ellen irányuló agresszió a helytelen nevelésre adott reakció. A többnyire vidám magatartást nem tekinthetjük kizárólag a szindróma sajátosságának, hanem a szülőknek és testvéreknek – akik éppen ezekkel a gyermekekkel szemben pozitív és szeretetteljes beállítottságúak –, adott válasz reakciójaként foghatjuk fel.


A szakirodalom eltérő véleménye nyílván abból származik, hogy a Down-szindrómások leírásánál általában nem csoportosítottak elég finoman intellektuális, karakterbeli és egyéb szempontok szerint.


A Gyógypedagógiai pszichológiai tanszék munkacsoportja 267 Down-szindrómás adataiból a következőket állapította meg:


• A gyermek értelmi színvonala legnagyobb részt a középsúlyos értelmi fogyatékosság fokán van (imbecilitás).
• Praktikus intelligenciájuk magasabb szintű, mint iskolai teljesítményük. Ezért iskolai teljesítményük alapján való megítélésük nem reális.
• Érzelmi megnyilvánulásaikban gazdagabbak, mint mentális képességeik terén. Általában jól kooperálnak, kisgyermekes affektív fokon a közösségbe beilleszthetők.
• Utánzóképességük és ritmusérzékük viszonylag szintén jó.
Mindezeket egybevetve a Down-szindrómás gyermekek fejlesztő foglalkoztatása korlátozottan ugyan, de mégis eredményes. A vizsgált gyermekek feladatvégzéshez, munkához való kapcsolata egy bizonyos fokig szintén fejleszthető.


Már kiskorban –3-6 év között – kezdhetők a nagyobb kilengésű (takarító) mozgások, majd a finomabb (törülgetés, hámozás) utánzása. 7-9 év között tudatosodnak ezek a mozgások, apróbb munkákat felszólításra elvégeznek, (behozzák a seprűt, kiviszik a szemetet). Tíz éven felül munkateljesítményük javul, ha a környezet rendszeresen és fokozatosan bevonja őket a házi munkába. Önálló munkára általában nem képesek, de egyszerűbb házimunka-részletet felügyelet alatt elvégeznek.


Ezek a vizsgálatok azt az általános tapasztalatot igazolták, hogy a Down-szindrómások munkateljesítménye csak házkörüli egyszerű tevékenységekre szorítkozik. Házi- és kézimunkára, esetleg kertészeti munkára betaníthatók, önálló életvezetésre azonban általában nem képesek.


Ebben is erősen befolyásolják őket érzelmi motívumok: lekicsinylő megjegyzésektől munkakedvük letörik, viselkedésük dacos, esetleg agresszív lesz. Ezért csak megfelelő, következetes neveléssel, dicsérettel lehet bennük kifejleszteni a munkakedvet. Mivel érzelmileg ragaszkodnak, ahhoz, aki szeretettel közeledik hozzájuk, annak szívesen engedelmeskednek. Azonban a következetes szabály-felállítás, annak betartása elengedhetetlen feltétele a szituációs helyzetek megértésének (utánzásának), melyhez társulnia kell a kölcsönös tiszteletnek, bizalomnak, és szeretetteljes légkörnek.

A gyógypedagógia alapján



Villinger-Mathis írja: 25 év alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a Down-kórosok élete, lehetőségeik a társadalomba való beilleszkedésre, sikeres fejlődésük és főként pszichikus kiegyensúlyozottságuk rendkívül mértékben függ attól, hogy mennyire képesek gondolataikat, érzéseiket, kívánságaikat és szükségleteiket, örömüket, félelmeiket, az éhséget, a szomjúságot, a belegyezést és elutasítást, a szeretet, az ellenszenvet és kétségbeesést szavakkal kifejezni.

Ezért minden terápia, nevelési és szociális törekvés célja a beszéd fejlesztése. Minél jobban, azaz minél érthetőbben tudják magukat a Down-gyermekek kifejezni, annál könnyebb lesz az életük. Minél fejletlenebb viszont a beszéd: szegényes szókincs, érthetetlenség, a gondolkodási és kifejezőképesség fejletlensége, annál nehezebb lesz az élete, annál erősebb a pszichomotoros nyugtalanság, az izoláció, az agresszív és depresszív tendenciák.


Minden vizsgálatból kitűnik, hogy a Down-gyermekek beszédfejlődése a normális fejlődésűek csak kis szakaszáig jut el, és lassú léptekben halad előre. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a beszédfejlődés nagymértékben függ az intelligenciától.

Mindenki egyetért azzal, hogy a beszéd fejlődés szoros kapcsolatban van a motoros koordináció zavarával (mászás, ülés, megfogás, rágás,) összefügg az érzékelés és felfogóképesség fejlődésével és a szociális fejlettséggel.

A motorikának az emberiség korai történetétől kezdve jelentős szerepe volt a hangnyelv eredetében, fejlődésében. Ezért a mozgáskészség fejlesztése mindenféle beszédzavar esetében feltétlenül szükséges.


Tehát, ha a beszédfejlődés reményét nem akarjuk elveszíteni, a gyermeket két éves kora előtt meg kell tanítani ülni, állni és menni. Tapasztalataink szerint, ha ez nem következik be, fennáll annak a veszélye, hogy az addig használt gesztusok és primitív hang-megnyilvánulások rögzülnek. Tehát a gyermek fejlődése nemcsak az intelligenciától függ, hanem attól is, hogy a hozzátartozói milyen tájékozottak a fejlesztés lehetőségeit illetően.


Minél idősebb a gyermek annál több tudatosodik benne a beszéd és kifejezés nehézségeiből, annál könnyebben és gyorsabban kísérli meg „megkerülni” a nyelvet, azaz a „jelekhez” fordul.


Itt kell utalnunk arra a felismerésre, hogy a Down gyermekek ösztönei olymértékben uralják életüket, hogy akaratuk érvényesítésére való törekvésükben – a hozzátartozók számára már teljesen érthetetlen – ravaszkodást alakítanak ki. Ezt a környezet az intelligencia teljesítményeként értékeli, holott ez az ösztönökből és önfejűségből kialakult magatartás, amelyet elemezni, megérteni és megakadályozni kell.


A beszédnevelés egyik jellemző hibája, hogy pl. amikor az anya várja a „kérem” szót a gyermektől, addig a mama (bármilyen más közeli, távoli rokon, szomszéd) azonnal teljesíti a kívánságot. Súlyos hiba, mert minden gyermek, aki ilyen könnyen eléri célját, megjegyzi a siker receptjét és azt az élet minden területére átviszi, és mindig újból ki is próbálja.


Nyilvánvaló, hogy a pszichés tényezők hatását is számításba kell venni. A növekvő gyermek egyre világosabban látja a beszéd fontosságát. Ezzel magyarázható a Down-gyermekek beszédjének változatos szintje: bizonyos személyekkel jól kommunikálnak, másokkal egyáltalán nem hajlandók szóba állni.

A fejlődés az aláliától (beszédképtelenség) kezdve a pöszeségen keresztül a viszonylag jó beszédig vezet. Az agrammatizmus a legtöbb gyermeknél nem szűnik meg soha. A pszichés mutizmus (némaság) minden életkorban megfigyelhető. A sikerért vagy a sikertelenségért elsősorban az anya, és nagymértékben a közvetlen környezet a felelős. Rendkívül sajnálatos, hogy az érdekeltek nem mindig kapnak kellő tájékoztatást a beszédfejlesztés formáiról és módszereiről. A megnyugtató szavak „majd később fog beszélni” nemcsak helytelen, hanem a legnagyobb mértékben veszélyes is. Éppúgy hiba az is, hogy a hozzátartozókat meghagyjuk abban a nézetükben, hogy a gyermek meg fog tanulni beszélni, hiszen mindent megért.


A beszédmegértés és beszédképesség két külön dolog. Beszédmegértésük sokszor megdöbbentő, azonban érdeklődésük csak a szűk környezetre és kívánságaikra korlátozódik. A beszédmegértés magyarázata azokban a mély központi idegrendszeri rétegekben lokalizált, ahová például az effektív emlékezet (izomzat inger-válasz mozgásáért felelős) és a zenei-ritmikai érzék is tartozik. Tehát csak akkor elégedhetünk meg, ha viszonylag jó beszédkészség is társul a beszédmegértéshez. A szülők felvilágosítása azért kell, hogy mindent megtegyenek gyermekük aktív beszédének fejlesztése érdekében. A Down-gyermek nevelésében mindig a szeretetteljes következetesség elvének kell érvényesülnie.


Minél idősebb lesz a Down-ifjú, felnőtt, annál inkább csökken a beszédkontaktus. Egyre ritkábban akar megszólalni, inkább „saját nyelvét” használja, csak magával beszél.
A nyelvi izoláció össz-magatartásában érezteti hatását, egyre kevesebb személlyel, végül csak egyetlen személlyel lép kapcsolatba. A közlések számának csökkenése a tartalom elsivárosodását vonja maga után.

Az „izolációs mutizmus” első szakasza a beszédritmus zavara. Ez többnyire akkor lép fel, amikor a gyermek beszédkészsége a legoptimálisabb, amikor a kommunikáció eszközeként használja a beszédet, és élvezi. Arra törekszik, hogy minél többet mondjon, sokkal többet akar kifejezni, mint amennyire képes. Kezdetben kapkod, majd dadogás lesz viszonylag rövid időn belül. A gyermek attól fél, hogy nem tudja magát jól kifejezni, ezért összeszorítja a gégéjét. Erre a környezete többnyire helytelenül reagál, és ezzel a gyermeket egyre mélyebb „várakozási félelembe” taszítja.

A szülők rendszerint állandóan javítják, figyelmeztetik „mondd még egyszer, szebben” és ezzel az ellenkező hatást váltják ki. Megállapították azt is, hogy a Down-gyermekeknél a hallási figyelem sokkal gyengébb (lásd fentebb a kórtani résznél) más típusú értelmi fogyatékosoknál, ezzel magyarázható az időszakos bezárkózás. Egyszerűen „nem akar hallani” a gyermek.

Ismert és érdekes jelenség, hogy az agyi sérültek és a Down-gyermekek nagyon fogékonyak az ordenáré, obszcén szavak és szólamok iránt. Ez a mindennapi életben azt jelenti, hogy a Down-gyermekek ezeket a kifejezéseket már az első halláskor jobban megjegyzik és reprodukálják. A gyermek a szavak értelmét nem fogja fel, hanem csupán azt, hogy azzal sokkolni tudja a környezetét, ezért tudatosan és provokálóan használja őket, hogy bosszantsa vele környezetét.

Sok anya bizonygatja, hogy „az ő gyermeke” ilyen szavakat otthon sohasem hallott. Ez sok családban valóban így van, de már az egyszeri hallás is elegendő ahhoz, hogy a gyermek azokat ösztönszerűen megragadja és fegyverként, illetve zsarolásként használja.


Tapasztalataink szerint a gyermekeknek a töltelék és a divatszavakhoz erős affinitásuk van és azokat többnyire értelemszerűen, és ügyesen használják. Ez a sokkal fejlettebb és differenciáltabb beszédkészség látszatát kelti, mint amivel ténylegesen rendelkeznek. A szülők gyakran a durva szitkokat nyelvi agressziónak vélik, és, ha az kívülálló ellen irányul, nagyon kellemetlenül érinti őket. Erre az egyetlen helyes reakció a „nem tudomásul-vétel”, ha eleresztik a fülük mellett. Minél kisebb hatást ér el vele a gyermek annál csekélyebb az ösztönzés, hogy ezzel zsarolja a környezetét.


Természetesen tudjuk, milyen nehéz ilyen helyzetekben hallgatni és a büntetéstől eltekinteni. Feltétlenül szükséges, hogy a szülők és a hozzátartozók tájékozódjanak a beszédfejlődéről és a beszédzavarokról, valamint a terápiákról. Ez a legfontosabb az orvosi-pedagógiai-pszichológiai feladata a Down-szindrómás gyermekek gondozásában.


Minden szakirodalom hangsúlyozza korai terápia szükségességét, hiszen a pubertásig rendelkezésre álló időt intenzíven kell kihasználni. A pubertás után kb. a 14. életévtől a szókincs megreked, nem növekszik tovább.


Néhány korai fejlesztő eljárás

A masszázs látszik a legmegfelelőbbnek a csecsemőknek. Azonnal el kell kezdeni, amint az anya észreveszi, hogy a gyermek fejlődése esetleg, vagy biztosan rendellenes. A szájpadot, áll alatti területeket, az ajkakat és az arcot masszírozzák. Az állkapcsot óvatosan minden irányban masszírozzák. Az ajkakat össze kell szorítani, hogy a ne szokja meg a nyitott szájállást, és megtanulja az orrlégzést.

A gyermekek számára kellemes a masszázs, hatására többé vagy kevésbé hosszantartó gagyogási hangokat hallatnak. Ha ezeket az anya visszhangszerűen utánozza, a megerősítés újabb gagyogáshoz vezet. A masszázs a hypotóniás izomzatban funkciójavulást idézhet elő, mely részben megelőzi a későbbi pöszeséget. A folyamatot aktív gyakorlatok követik: a nyalás, szopás, rágás, fúvás, fonáció. Minden érzékelési terület átfogó, apró mozzanatokkal történő ingerlése elengedhetetlenül fontos a korai szakaszban.


A Rett perevenciós nevelés programja a következő területeket foglalja magában

1. táplálkozás (evés,ivás)
2. életfunkciók nevelése (toalet-tréning)
3. testápolás (öltözködés,vetkőzés)
4. mozgás, ügyesség
5. játék (érzékszervi és zenei nevelés)
6. beszéd (beszédmegértés és beszédképesség)
7. szociális nevelés (család, környezet, utca, közösség).


Az iskoláskor




Az iskoláskorú Down-gyermekek többségének az egész testre kiterjedően ügyetlen és kevéssé differenciált a mozgása. A finomabb koordinált mozgásokra képtelenek.
A kezek, ujjak ügyessége, mozgékonysága igen csekély. A rágás sokszor nehézséget jelent számukra, különböző artikulációs hibák észlelhető, a dadogás sem ritka. Egyeseknél a kedvezőtlen nevelés hatására kisebb-nagyobb mértékű beszédkedvetlenség áll fenn.

A gyerekek az egyszerű, konkrét felszólításokat megértik és teljesítik, és a gyakorlatok iránt rövid időre érdeklődésük felkelthető. A ritmikus mozgásoknak, és az utánzásos játékoknak bizonyos mértékben örülnek.

Az iskoláskorban a hangfejlesztés elsőrendű feladata a légzés javítása és a beszédszervek mozgás és koordinációs képességének a megemelése. A beszédmotorika és az egész test általános és speciális mozgásfejlesztésével érhető el.

A beszéd számukra még nem szociális tevékenység, a megnevezés képessége fejletlen, kezdetleges. A gyermekeknek át kell élniük a szavak és a dolgok közötti összefüggést, fel kell ismerniük, hogy a szó fejezi ki, amit különben a gesztusok hordoznak. A meséket, egyszerű történeteket megértik, de a cselekvést szavakkal alig lépesek elmondani, még ha már jól is beszélnek. Inkább eljátsszák a hallottakat. Meglepően jó gesztusokkal jellemzik a személyeket és azok élményeit, tetteit pontosan be is mutatják, ami arra utal, hogy nem annyira a megértés, hanem inkább a verbális kifejezőképességük hiányzik.

A lehetőségek köre nagyon széles az írás képtelenségétől az egyszerűbb önálló fogalmazványokig, az olvasásképtelenségtől a lassú, de mégis folyékony olvasásig terjed. A számolás területén azonban – szinte egységesen a Down-szindrómás gyermekeknél – csekély eredmények várhatóak.

A beszédfejlesztést nem szabad kizárólag a logopédusra, az óvónőre és a tanárokra bízni és várni, amíg ők elvégzik a munkát. A szakember csak irányvonalakat és gyógypedagógiai tanácsokat tud adni. A logopédiai munka nagy része a családtagokra hárul, kiknek a nap minden órájában, gyakorlatilag állandóan fejleszteni kell a beszédet. A gyermek a beszédben is, mint az életének minden más területén, mindig a legcsekélyebb ellenállás irányába halad és ezt az utat ösztönös biztonsággal meg is találja.

Ezért következetesen arra kell törekedni, hogy a gyermek képességei és a vele szemben támasztott követelmények mindig megfeleljenek egymásnak.

Az orvosi ellátás pedig mindig is külön probléma a Down-szindrómás gyermekek esetében. Ezért fontos lehetőség a DOWN AlapítvánDown Egészségcentruma, ahol az értelmi fogyatékos személyek komplex orvosi ellátása zajlik. Különösen fontos lehetőség a már felnőtt korba lépő Down -szindrómás fiatalok és szülei számára.

Mégis minden nehézség ellenére határtalan kedvességük, önzetlen szeretet adási és kapási képességük az együtt eltöltött mindennapok során megsokszorozza a velük foglalkozók erejét. Az Ő csodájuk az, ami szinten minden Down-szindrómás legfőbb "jegye", a boldog, békés mosoly, mely szinte sosem hervad le arcukról, és amely mások arcára is önkéntelenül "átköltözik" . 

Talán ekkor válik érthetővé azok számára, akik a közelükben élnek, hogy ez maga a "szívvel való látás",  és amelyért mi csak hálásak lehetünk nekik!


"A mosoly olyan, mint egy bátorító, gyöngéd ölelés, mellyel élni segítjük egymást."
Simon András








2011. január 1., szombat

Tanárok egymás között

A XVI. kerület Lemhényi Dezső Magyar-Angol Két tanítási nyelvű Általános Iskola igazgatója Dr. Hoffmann Károlyné egy különlegesen jó tanár és igazgató lehet.

Az iskola honlapjának kezdő oldalán olvashatjuk az igazgató asszony köszöntését, melyből az iskolában uralkodó szellemiségről is képet kapunk: „Az iskolánk küldetése, hogy olyan humánus környezetet biztosítson, ahol a gyerek tiszteletet és odafigyelést kap. Lehetősége nyílik, hogy kibontakoztathassa tehetségét, leküzdhesse hátrányait, gátlásait és fel tudjon készülni az élethosszig tartó tanulásra. Problémái megoldására mindig találjon valakit, akihez bizalommal fordulhat. Így megvan rá az esély, hogy a gyermekből boldog felnőtt válik, s mindig büszke lesz arra, hogy iskolánk tanulója volt.”


Nos, nem csak az iskola mindennapjai a bizonyíték rá, hogy fenti idézet nem csak szavak. Ezen kívül még valami. A nyitottság az, és ez az ami a legértékesebb, és az a gondoskodás, amivel az iskola tanulóiért úgy vállal felelősséget, hogy fontos számára a tanulókkal foglalkozó pedagógusok és a szülők lelki egészsége, és tesz is érte.


Hogy milyen hatást érhet el egy tréning a szülők számára, erről írtam a Konfliktuskezelés szülőknek című írásomban: http://oriasveszely.blogspot.com/2010/12/konfliktuskezeles-szuloknek.html

Ugyanezen a napon tartottunk egy másik mini tréninget a kollégák számára is. Nagyon izgalmas volt számunkra, hogy most egy közösségbe tartozó kollégáknak tartjuk ezt a 3 órás tréninget. A téma a kommunikáció hatékonysága és meggyőzési stratégia vizsgálata, az egyéni stílus megtapasztalása volt.

A bemelegítő gyakorlat az egyik legkedvesebb gyakorlatom, mert végtelenül egyszerű, mégis nagyon kifejezi az egyéniséget, hamar összekapcsolja az egymás számára ismeretlen embereket is. Igaz itt egy tantestületi közösség kis részével találkoztunk (10 kolléga volt velünk), de természetesen ilyen szinten önmagukról a hétköznapok során sosem beszélgettek így egymással. A virágok rajza egy szép zöld kartonra került, virágoskert, melyben minden virág egyedi és különleges.

A tréningvezetőnek sok információt adnak a rajzok. Pl. a papírlap kihasználása, a rajz mérete, a színek, a formák, a kitöltés, a részletesség mind-mind információ az aktuális lelki állapotról a helyzethez való alkalmazkodás szintéjről, az önfeltárás képességéről. Maga a választott virág fajtája a tartalmi üzenet, amely már utalni enged a személyiség főbb vonásaira, valamint az önbizalomról. Lényeges még az is, hogy van-e rajta szöveg, mennyire törekszik arra, hogy a közölni kívánt gondolatot egyértelműen, pontosan lehessen érteni. No és végül a szóbeli magyarázat, arra nézve, hogy pontosan miért is ezt a virágot választotta.

A bemelegítő és az ismerkedést szolgáló feladat után egy olyan mozgásos feladat volt, amely egy iskolai környezetben igen gyakran előforduló szituáció megértését segítette. A befogadás és kitaszítás érzetét szemléltettük, a csoporton belül a közösségi érzés, illetve csoporton kívül a kitaszítottság érzését élték meg a kollégák. A körön belülre bejutás a cél, azoknak, akik a körön kívül vannak, míg a körben állóknak annak megakadályozása a feladatuk.

Nagyon érdekes volt ismét megtapasztalni, hogy ennél a gyakorlatnál az első reakció szinte azonnal a testi erő bevetése némán, szavak nélkül. Néhány kudarc után persze hamar megfordítják a stratégiát, és jön a „vesztegetés” módszere a csodás jutalmak ígérete, majd az újabb kudarcok után, és csakis ezután következik annak kipróbálása, hogy kérjenek a társuktól. És a kérés megnyitja a kapukat és máris bejutnak a körbe. Ennek fordítottja a kijutás a körből. Könnyű így, ha már felfedeztük a kérés módszerét, de mivel sosem lehet tudni, hátha mégis betartanak nekünk, így megint csak valami erő alkalmazása és fondorlat a stratégia. Aztán amikor megérezzük a másikban rejlő eltökéltség mértékét, vagy megértjük annak sratégiáját, akkor újabb váltás, és a kérdezés, kérés módszerével végül is sikerrel járunk.

Hogy mi ebben a fantasztikus, és miért nem banális kis gyakorlatocska? Hatalmas ereje van annak a fél percnek is, amikor kiszolgáltatva a többség kényének, kedvének, azon próbálkozunk, hogy megoldjuk a feladatot és bekerüljünk a többiek táborába, ne legyünk kívülállók, ne vonjuk magunkra a figyelmet, csak egy egyszerű tagja legyünk a közösségnek.

A kollégák megértették, hogy a gyerekek hasonló élményt élnek meg, amikor valaki bekerül egy már kialakult közösségbe, pl. új tanuló érkezik 5. osztályba, a már 4 éve együtt tanuló, vagy akár óvódás kortól együtt növő csoport tagjai közé. És hasonlót él meg, amikor kiszakad, elhagyja a közösséget, amikor ki lép a „körből”. A közösségnek is nagy élmény volt látni az egyén próbálkozását, élvezni a csoport adta erőt. Az irányítás, a hatalom érzete igenis belopódzik, és kisebb-nagyobb időhúzásra, provokációra, kisebb-nagyobb betartásra bátorírtja az egyént, amikor egy csoport tagjaként „eltűnhet” a tömegben.

Fontos gyakorlat volt, mert kiderült, hogy éppen érkezik egy gyermek egy kialakult közösségbe, és a megélt helyzetnek megfelelően, már megelőzheti a kirekesztés élményét, és elősegítheti a befogadás folyamatát ismerkedést segítő gyakorlatokkal, akár egy „virágoskert építésével”.

Ezután szerepjátékokat játszottak a résztvevők, amelyekben családi és munkahelyi konfliktusok adták az alap szituációt. Egymás között választottak szereplőtársakat, ahogy a szituáció megkívánta. Az egyik igen izgalmas szituációs gyakorlatban egy tanárra tesznek panaszt a diákok a vezetőnél. Rendkívül izgalmas megfigyelni az egyéni konfliktuskezelési stratégiák felszínre kerülését, és az általa kiváltott, fokozott, vagy éppen megoldott szituációs helyzeteket, illetve annak alakulását. A saját élmény meghatározó erejét, a prejudikálást, az előítéletek létezését élték meg önmagukban a kollégák, úgy, hogy erre korábban sosem gondoltak, nem hitték, hogy létezik náluk is, illetve ezt hitték természetesnek.

A legtöbbet ilyenkor az jelenti, hogy jó alaposan átbeszéljük ki miért döntött így, ki milyen stratégiát miért választott, miért tette azt, ahogy tett. Nagyon tanulságos mindenki számára, ahogyan láthatóvá válik mindkét fél gondolkodása, az a folyamat, ahogy értelmezzük a másik reakcióját, és válaszolunk rá. Ritkán, végtelenül ritkán kérdezünk, mint, ahogy az első gyakorlatban is. Azonnal megoldást találunk ki, mert azt hisszük, hogy a másik is azt hiszi, amit mi, és nem is próbálkozunk a másik mélyebb megértésével. És persze támadásnak véljük a felénk irányuló negatív jelzéseket, nagyon nehezen tudjuk azokat személyeskedés nélkül kezelni. Nem, vagy nagyon ritkán élünk azzal a lehetőséggel, hogy megpróbáljuk megérteni miért is azt gondolják – nem feltétlenül rólunk -, amit gondolnak, mert annyira erősen sértve érezzük magunkat, hogy csakis arra koncentráljunk, hogy hárítsunk és visszatámadjunk.
„Ne hagyd magad, gyengének fogsz látszani!”, ismerős ez a mondat azt hiszem sokunknak. Jól látható, hogy nem mindegy milyen konfliktuskezelési módszert tanítunk gyermekeinknek. Felnőtt korban már nem könnyű kialakult személyiségként belátni a stratégiánk fogyatékosságát, főképpen, ha megfelelő ideológiát alkotunk önigazolásként. A tréning azonban mindezeket a berögzült szokásokat láttatja a visszacsatolások, a reakciók által - mindezt védett, következmények nélküli környezetben -.

A másik ember számára negatív helyzetet teremtő szituáció megélése olyan élmény, amely nem ad alkalmat az önigazolásra, mást kell kitalálni. Rájövünk, hogy valójában nincs más, mint az önismeret, önmagunk elemzése. A fejlődéshez elengedhetetlen az őszinteség, és annak belátása, hogy van ok-okozati összefüggés a saját kommunikációnk és a másikban kiváltott negatív vagy pozitív érzések között.
Az első lépés, hogy kellő érzelmi távolságra kerüljünk a konfliktustól, és így megfelelő teret kapjunk a helyzet optimálisabb átgondolására, ezáltal sokkal jobb megoldási alternatívák jutnak majd az eszünkbe.

Gyakran a másikat hibáztatjuk, hogy rosszkedvük, ingerültségük szinte ragad ránk, „amilyen a mosdó, olyan a törölköző” – mondjuk ilyenkor. Pedig ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy belőlünk hiányzik a megfelelően erős „érzelmi védőháló”, amivel mások hangulataitól meg tudnánk óvni magunkat. Hiszen azért, mert a másiknak rossz napja van, nem szükségszerű, hogy nekünk is az legyen!

Könnyű ezt mondani? Megcsinálni is, úgy hívják asszertív magatartás, együttműködő kommunikáció.

Az együttműködő kommunikáció modell négy elemét ki lehet úgy is fejezni, hogy eközben egy szót sem ejtünk ki a szánkon. A módszer lényege a négy alkotórész tudatosításában áll, azaz legyünk képesek:
  • Ítélkezés nélkül figyelni
  • Az érzelmek azonosítására és kifejezésére
  • Szükségleteink tudatosítására
  • Kérések megfogalmazására

Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló, alárendelt (szubmisszív) magatartásforma és a fenyegető (agresszív) magatartásforma között.


Az asszertív személyiség tudja, hogy mit akar, és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos az önbizalma és ezt bizonyítja magabiztos fellépése is. Mindenki szeret a magabiztos emberek társaságában lenni, mert a kiegyensúlyozott emberek pozitív énképe mások számára is pozitív kisugárzást ad.

A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat. Az asszertív emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban, együttműködően igyekszik elérni céljait. Ehhez szükséges a kommunikáció során a partneri viszony megtartása, és a kommunikációs folyamat ellenőrzése. Fontos ellenőrizni, hogy tényleg a másik is azt érti-e adott fogalom, vagy szó alatt, amit mi. Néha egy ilyen banális „nem azonos fogalomértés, használat” miatt robbannak ki a veszekedések, ami verbális agresszió, és igazából senkinek sem használ! Így érdemes ilyenkor azonnal a fentebb írt „check listát” elővenni jó emlékezetünkből.


Nagyon jó volt látni, ahogy a kollégák együtt voltak, közös emlékeikre építettek, jókat nevettek. Különös szerepben látták egymást, nem tanárok voltak, hanem játszótársak, akik szórakozva ismerték meg önmagukat és egymást.


A visszajelzéseik is igazolták azt a hangulatot, amit 3 órán át élveztünk valahányan. Így írtak azokról az „Ajándékokról”, amelyeket a tréningen kaptak.

  • „Szeretetet, kedvességet, meghallgatást és új információkat kaptam. Máskor is szívesen részt vennék ilyen tréningen, mert ez nem csak hasznos, hanem remek kikapcsolódás, és ez utóbbi is egy ajándék. Több időt is tudnék ezzel foglalkozni.”
  • „Új ötletek az osztályban lévő problémák megoldására. Emlékeztetett arra, hogy az órán és az óra előtt kell kis mozgás, játék a gyerekeknek. Oldal Andrea”
  • „Elvarázsoltság. Kilépés a hétköznapokból. Csoki-boldogsághormon.”
  • „A tréningvezetők meggyőződése, hogy szép szóval, szeretettel el lehet a konfliktusokat simítani. A türelem, a nyugodt légkör, amelyben, ebben a 3 órában részesültünk. Czigány Béláné”
  • „Ötletek az osztályfőnöki órára, pl. az új tanulók befogadására. Nyitottság az új dolgokra. Játékosság, elégedettség. Arany Ildikó”
    „Türelem, empátia, figyelem, megerősítés, nyitottság, ötletesség.”
  • „Megerősítés, elégedettség, öröm, jó volt veletek. Kőmíves Józsefné”
  • „Jó hangulat. Közelebb kerültem a kollégáimhoz, 1-2 konkrét ötletet is kaptam a konfliktusokhoz, de bevallom, hogy sokkal többre számítottam, „egy csoda megoldásra”. Cseve István”
  • „Türelem, nyugalom, megerősítés, ötletesség, jó hangulat, kikapcsolódás.”

Egy későbbi visszajelzést – a tréning után 2 héttel - is kaptunk, miszerint a kollégáknak észrevehetően bensőségesebb lett a kapcsolatuk egymással, szívesen emlékeznek egy-egy humoros jelenetre. Felszabadultabbak és az ötleteket is kipróbálták és működtek, és azóta saját próbálkozásaik is vannak. Viszont az igényt is megfogalmazták: szükség lenne több tréningre. Rajtunk nem fog múlni!


"Ne vádold a világot, tedd jobbá! Hogyan? Minden percben jobbá téve önmagadat!"

Sri Chinmoy