2009. november 28., szombat

Egy nyelvet beszélünk?


Számomra – gyógypedagógusként -, egyértelmű, általánosan használt és magától értetődő emberi érintkezési forma, az együttműködő kommunikáció.

Sok gyermek, aki értelmileg akadályozott (a régi szóhasználat szerint középsúlyos fogyatékos), amikor megérkezik az első (osztályba) csoportba, nem tud beszélni, jó esetben mutogat, nagyon jó, ha már egyszavas mondatokat mond, és természetesen a legjobb, ha folyékonyan beszél, ami azonban ritka. Hogy ki mennyi idő alatt tanulja meg kifejezni a gondolatát, az sok mindentől függ, de nem minden körülmény változtatható meg.

Van, akinek állapota sosem teszi lehetővé, hogy elemi hangadás helyett, a hangokat szavakká formálja. Azonban gondolatai, érzései, érzelmei, szükségletei, kívánságai neki is vannak, melyeket meg akar környezetével osztani, tudatni akarja mi a helyzet vele, és kell valaki, aki ezt megérti, hogy tudjon válaszolni, hogy ki tudja elégíteni a kívánságát, a vágyát, hogy érzelmeire érzelmeket kapjon, hogy megértsék, hogy emberszámba vegyék.

Természetesen a család, és az anya pontosan megtanulja melyik mozdulat, hang mit jelent, hiszen volt ideje, együtt volt vele hosszú éveken át, a nap 24 órájában.

Azonban amikor bekerülnek a közösségbe a gyermekek, bizony meg kell tanulni mindenkinek mindenkit! És ez az egymás megtanulása minden közösségre érvényes, legyen az gyermek, felnőtt, fogyatékos, vagy ép!

A gyógypedagógus valamennyi tanítványát megtanulja, hogyan rezdül, melyik mozdulata mit jelent, és a társak is megtanulják egymást, illetve segíti abban őket, hogy ez sikerüljön nekik. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a társak megértőek is lesznek, azt meg végképp nem, hogy meg is feleljenek bárki kívánságának, vagy akaratának. Nekik is, mint mindenkinek, aki bekerül egy közösségbe, meg kell szokni, hogy nem ő az egyetlen ott, hogy a felnőtt figyelme nem csak az övé.

Az anyának, apának, nagyszülőknek el kell fogadnia, hogy nincs velük a gyermek a nap nagy részében, és mindeközben más kedvéért fog megtenni dolgokat, másra fog mosolyogni, másnak fogja ölelését adni.

Azt is el kell fogadni a családnak, hogy a csoportban más szabályok vannak, mint otthon. Sajnos ez az egyik legnehezebb gyógypedagógusi feladat, hogy elfogadtassuk a szülőkkel, hogy a gyermeke máshol is tudja jól érezni magát, más szabályok között, amely nem jelenti azt, hogy az eddigi rossz, csak azt, hogy más!

Sajnos itt is érvényesül az, ami a közfelfogásban, ha nem az enyém, akkor az már rossz, hogy versenyként, hatalmi harcként éli meg sok szülő, azt a folyamatot, amelynek természetesnek kell lennie. A fogyatékos gyermeknek is önállóvá kell válnia – a saját lehetőségein belül amennyire csak lehet -, melynek első lépése, hogy le kell válnia a szülőkről. Persze itt évekről szól a folyamat, és minden esetben mást és mást értünk önállóság alatt, a gyermek lehetőségeihez mérten.

Azonban a közösségi életet szabályozó elveknek egyezni kell, iskolai és otthoni szinten egyaránt. Pl. nem engedjük meg, hogy felüljön az asztal tetejére az iskolában, jó lenne, ha ezt otthon sem tennék meg, ha az iskolában egyedül kell felvennie a cipőjét, az otthon is úgy történjen!

Gyakran a kedves szülők, aranyosan levetkőztetik a gyermeküket reggelente, nekem pedig a világ legnehezebb dolga volt kitessékelni az előtérből, hogy elkezdhessük az önkiszolgálás tanulását.

A gyermekek tökéletesen alkalmazkodnak a babusgatáshoz, és hatalmas békességgel tűrik, aztán később elvárják az öltöztetés sokkal egyszerűbb módját, mert nem kell hozzá saját erőfeszítésük, kényelmes. Ez rendszerint serdülőkorra komoly problémává válik, amikor viszont már a szülő szeretné, hogy végre önálló legyen a gyermeke - hiszen már nagy -, rendszerint erőgyakorlattá válik a szülő és gyermek között az öltözködés, cipőfűző kötés. Itt is érvényes igazság az, hogy jobb megelőzni! Azonban ehhez (is) szilárd értékrend és nagyon nagy akaraterő szükséges, akkora amely elviseli a társadalmi nyomást, családi elvárást, saját lelkiismeret furdalást. Azaz, hogy elvárásaink legyenek egy fogyatékos emberrel szemben, hogy lehetőségeihez mérten teljes értékű embernek tekintsük.

Szülőkkel folytatott interjú során megvallották szorongásaikat. Sokan azt gondolták, hogy gonosz, lelkiismeretlen, hanyag, rossz anya, ha "beteg gyermekét" nem vetkőzteti le, nem szolgálja ki, és ráadásul még idegenekre bízza is őket. Sokan meg attól tartottak, hogy ezt gondolják majd róluk, ők maguk nem gondolták így, de ezért inkább kiszolgálták mindenben "beteg gyermeküket". Sok minden benne van ezekben az önvádakban, lenne mit tenni a közösségeknek, ahová tartoznak, ezek a szülök!

A gyógypedagógus viszont attól gyógypedagógus, hogy a rábízott gyermeket fejleszti, és ehhez bizony olykor hozzátartozik a szülőkkel való konfrontáció is, ha ezt kívánja a gyermek, a fejlesztés érdeke. Tettem ezt humorral, sok-sok türelemmel, kitartással, megértéssel, és határozottsággal, pl. a buzgón öltöztető szülőknek, néha félig humorosan megemlítettem, hogy ráérnek-e délelőtt, mert tornaóra lesz, jó lenne, ha maradnának öltöztetni, különben kénytelen lesz a gyermek maga öltözni.

Ehhez kell egy nyelv, az a nyelv, amely szívtől szívig szól!

Azért is kell ez a nyelv, hogy minden gyermeknek, amikor tanulja a világot, úgy tudjuk neki megmutatni, lefordítani, hogy ne csak a világot értse meg, hanem a világ is megértse őket! Hogy helyük legyen, és lehetőségük a számukra kerek és való világban, és legyenek velünk együtt boldogok. Kiegyensúlyozottan megélhessék, hogy helyük, dolguk van nekik is közös világukban!
Ha csak a cipőjét tudja egyedül felvenni az is óriási teljesítmény, örüljünk vele, és várjuk el tőle, hogy ez már az ő feladat lesz, tegye meg mindig.

Nehéz helyzetben vannak azok a pedagógusok, akik most az integráció kapcsán szembesülnek a mássággal, az eltérő igényekkel, és lehetőségekkel, de viszonylag egységes és magas oktatási követelményekkel, melynek meg kell felelniük személy szerint és a tanítványaiknak is.
Ehhez kell nyelv, gondolat, szív, hit.

· Hit abban, hogy minden embernek jogában áll kifejezni vágyait, gondolatait, hiszen azzal, hogy megszületett, helye van a világban, amelyet mindenkinek tisztelni kell, és lehetővé tenni, hogy jól érezze magát ott, ahol van.
· A szív megmondja, hogy az emberek alapvetően jók, kedvesek, érzékenyek, és békességre, nyugalomra vágynak.
· A gondolat, az ész felel azért, hogy megértsük és tudjuk, hogy ha még sem így van, az sok minden miatt van, de a javítási, változtatási lehetőség ott van mindenki kezében. Önmaga, saját maga az, akivel először törődnie kell, hogy utána képes legyen másokra figyelni.
· A végén nem kell más csak a nyelv, az, amit mi beszédnek is hívunk, de ami szavak nélkül is működik, ha akarjuk. A lényege a gondolatok, érzések cseréje annak érdekében, hogy együttérzés, együttműködés, együttélés legyen a lakások falain belül és azon túl.

Mindehhez már nem kell más, csak egy mosoly, attól a lélektől, amelyik él.

Az együttműködő kommunikáció lehetőséget ad arra, hogy egymás tiszteletben tartásával oldjunk meg verbális konfliktusokat, és megelőzzük azok kialakulását.

Az első munkahelyem egy vidéki általános iskola volt, amelyet akkor még kisegítő iskolának hívtak. A kolléganőnek hangszalaggyulladása lett, és fél évre eltiltották a beszédtől. Negyedik osztályban volt osztálytanító, meg kellett oldani a helyettesítést. Az igazgatóm megkérte a kollégámat, hogy vállalja el, de mivel mi akkor előkészítő osztályosokkal foglalkoztunk, nem szívesen tette, mert ők már azért 10-11 éves tanulók voltak. Sok volt a roma abban az osztályban, 8 tanulóból 8, nem volt könnyű velük. Így aztán engem kértek fel osztálytanítónak.
Mint minden új tanárt engem is próbára tettek. Beszélgettek, nem figyeltek, megjegyzéseket tettek, és ez egyik tanuló dühében széttépte a füzetét, hogy nem akar ennyit írni, ehhez neki nincs kedvbe. Hatalmas csönd lett a teremben várták, hogy mit lépek rá. Lehajoltam és némán összeszedtem a füzetdarabokat, és kidobtam a szemétbe. Majd oda mentem mellé, megsimítottam a haját és azt mondtam: „Akinek ilyen gyönyörű ébenfekete hosszú haja van, miért csinál ilyen butaságot? Most nem tudok másik füzetet adni, de kérünk egy lapot a társadtól, így be tudod fejezni ezt a munkát, és holnapra hozok füzetet és bemásoljuk a mai munkát. Lehet, hogy szebb lesz az írásod, mint a mostani füzetben volt, és akkor 2 matricát is tudok adni. Jó lesz így?” Csend volt, lehajtotta a fejét a kislány, és az mondta, igen. Kapott egy lapot a társától, és dolgoztunk tovább.

Nem volt több problémám ebben az osztályban, hihetetlen jó társaság volt, okosak és ügyesek voltak, fél év alatt majdnem a teljes 4-es anyaggal végeztünk. Különösen matekból voltak ügyesek. A második félévben visszajött a kolléganő, megköszönte a munkámat, a gyerekek pedig nagyon büszkék voltak magukra, és persze én is rájuk!

A nyári szünetben egyszer csak csöngettek, és az ajtóban a 4. osztályból az a kislány, aki széttépte a füzetét és még 2 társa állt, egy kosár meggyet hoztak, gondolták örülnék neki. Nagyon boldog voltam, és hálás, amiért sikerült emberséget adni, és ezt megérezve ők is képesek lettek adni. Hihetetlen élmény volt, ma már úgy fogalmaznám meg, mert az együttműködő kommunikáció alkalmaztam. Azóta sem teszek mást, mert hiszem, hogy csakis ez vezethet vissza bennünket az élhető emberi közösségi léthez.

Elkötelezettségem nagy, most már lehetőségem van ezt másokkal is megosztani, mert a mai tanár diák kapcsolatokban rettenetesen nagy szükség van az empátia adására, kapására. Ehhez kell az, hogy egy nyelvet beszéljük, a megértés nyelvét, az együttműködés érdekében, mert ez vezet a sikerhez, és mindenkinek jár, hogy sikeres ember legyen!

"Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is."
George Matthew Adams

2009. november 3., kedd

Személyiségfejlesztés



Magabiztosnak és sikeresnek lenni, ez mindenki vágya. Aztán elérkeznek olyan élethelyzetek, hogy hirtelen döntenünk kell, meg is tesszük, elégedettek vagyunk, hiszen az adott pillanatban helyesnek tűni a döntésünk és annak következménye is. Aztán néha utólag elbizonytalanodunk egy megjegyzés, vagy egy szempillantás miatt, és elgondolkozunk, hogy jól viselkedtünk, jól tettük-e amit tettünk, tényleg azt akartuk-e kifejezni, és éppen ez volt rá a legjobb megoldás?

Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak, csak az nem mindegy milyen mértékű és mennyi ideig tart, és milyen megoldást választunk, hogy ezekből a helyzetekből fejlődve, megerősödve lépjünk eggyel feljebb, magasabb szintre. Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést.

Manapság egy-egy buszmegállóban, boltban sokszor szomorúan hallom, ahogy az ideges szülők rászólnak gyermekükre: „Nem igaz, milyen ügyetlen vagy!” „Ezt mindenki tudja, csak Te vagy ilyen buta!” „Vak vagy, hogy nem látod?!” Ezt a kommunikációt a gyermek, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, el is fogadja, és eszerint is fog tenni, élni egy idő után. Még ügyetlenebb lesz, és még inkább hagyja, hogy mások irányítsák, ami még több szidást, lekicsinylést von maga után.

Ezek után belátható milyen nehézségbe ütközik önmaga énképének helyes felépítése, saját képességeinek, erősségeinek reális felismerése, hiszen ki tudja milyen értékeléshez kap dicséretet, és minek a megítéléséhez csak szidást, énkép rombolást. Mégis szüksége lenne rá, hogy saját maga alkossa meg magáról az értékelést, annak alapján, amit önmagáról eddig tómegtudott, mert megtapasztalta.

Például tudja, hogy nem ügyetlen, csak néha nem figyel oda, és amikor siet, és nagyon meg akar felelni, akkor bizony leejt ezt-azt. El is törik egy-egy pohár, és akkor nagyon szomorú, mert a kedvenc poharát is eltörte már. De tudja, hogy a rajzait a múltkor is kiállították az iskola aulájában, és a többi rajzok készítői mind 2 évvel idősebbek voltak nála! Neki magának kell az önmaga értékelését megalkotnia, meg is teszi valamilyen szinten.

Előfordul, hogy csak hitegetjük magunkat, bizonygatjuk, hogy nem vagyunk ügyetlenek, és különben is a körülmények miatt van, sürgetés, a kiabálás, és mindig elhangzó szidás miatt van, amúgy mindent jól csinálunk. Igaz ez, valóban így van?

Életünk, napi tevékenységünk során állandó kölcsönhatásba kerülünk más emberekkel, és mindig újabb helyzetekben kell azonnal reagálnunk a velünk kapcsolatba lépő személyekkel. Kapcsolataink célirányos alakításában, feladataink elvégzésében - társas szerepeink során és a munkahelyen - meghatározó jelentősége van személyiségünknek.

 A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel.

Elsősorban azt kell tisztázni magunkban, hogy milyen a személyiségünk, és mi az, ami ösztönöz bennünket. Önmagunk feltérképezésénél figyelemmel kell lennünk magánéleti, társasági, szellemi elvárásainkra is, hiszen csak az elégedett ember a teljes ember.

Ehhez tudatosan kell önmagunkat vizsgálni, meg kell határoznunk életcéljainkat, számba kell vennünk azokat az eszközöket, amelyekkel rendelkezünk, és amelyeket fejlesztenünk kell. Azaz fel kell mérni, milyen tulajdonságai segíthetik a siker elérésében, és melyek gátolhatják.

Mindez annak érdekében kell, hogy megtörténjen, hogy képes legyen önálló életvezetésre, azaz, hogy képes legyen az ember a saját életét irányítani, alakítani, amelyhez döntések sorozatát kell meghoznia. Döntéseket mindenkinek hoznia kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége, nem képes önálló életre.

A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás az egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ.

Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas, ezért sokan nem is mernek dönteni, vagy éppenséggel halogatják a döntéseket. Minél több az információ annál nehezebben tudnak szelektálni, és végül meghozni a végső döntést. Sok esetben csak jóval később tisztulnak le az egyes események, és visszanézve már szinte teljes határozottsággal megállapítja az egyén, hogy korábbi döntése tényleg helyes volt-e, vagy sem.

Így nem derülhet ki csak utólag, hogy az a korábbi döntés rossz volt. Ilyenkor kényelmetlenül érezzük magunkat, és szinte azonnal átértékeljük korábbi döntésünket. Keressük a döntési folyamatunkban a hibát, jó esetben rádöbbenünk, (vagy mások segítenek ebben, néha finoman, néha fájdalmasan), hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel.

Az Énkép
A személyiségnek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró én, mely irányítja, elemzi, értékeli önmagát, igyekszik reális képet kialakítani és önmaga fejlesztésére is szolgál.
A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Így működik együtt a szív és az ész. Ha valamilyen okból kimarad a megismert Énkép elfogadása, az probléma felhalmozódáshoz vezet, és frusztrált, önmagát marcangoló elégedetlen személyiség kialakulásához vezethet.

Éntudat - a saját személyiség tudata
Az egyén az éntudatban éli át a személyiség mivoltát, azt hogy ő az emberi társadalomnak egy meghatározott, sajátosan egyedi vonásokkal rendelkező tagja. Az éntudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív jellegét átélni. Az éntudat 2,5-3 éves kor körül alakul ki. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten válik külön a környeztében élőktől.

Az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat a saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól.

Az én tudat az öntudat első foka, amellyel a gyermek 2 és fél-3 éves korában önmagáról azonosságot szerez, azaz egyes szám 1. személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett, hogy egyes szám 3. személyben szólna róla, mint addig teszi némely gyermek. (Ezért sem jó, ha a kedveskedő anyuka önmagáról is egyes szám 3. személyben beszél a gyermekéhez!)Az én vagy más szóval ego (és még különböző szinonimái) tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása. Az én-nek a gondolkodásban (tudatban) rugalmas határai vannak, míg a testérzet nem ilyen rugalmas, de a tudat azt is ki tudja tágítani, mint pl. amikor valaki megtanul gépkocsit vezetni, stb.

Énkép Az énkép a személy önmagáról kialakított állandósult mentális képe, ami olyan dolgokat foglal magába, amelyek a külső szemlélő számára hozzáférhetőek; eszköz, amellyel a személy kísérletet tesz önmaga objektív szemlélésére.
A pozitív énkép kialakítása rendszerint nagy kihívást jelent a személy számára, különösen mivel a közösségek gyakran pontatlan vagy túlzó elvárásokat támasztanak az emberekkel szemben. A következmények súlyosak is lehetnek a személy számára (önutálat). Valójában a kép, amelyet másoknak önmagukról adunk, közvetlenül befolyásolja a cselekedeteiket; ahogy a mondás tartja, „Nevezz egy embert tolvajnak, és lopni fog.”

Az énkép kapcsán felmerülő kérdések – „Kövér vagyok? Elég jó ember vagyok? Milyennek látnak engem?” – rendszerint a tizenéves korral hozhatók kapcsolatba; valójában kora gyermekkorral megszületnek, és sok embert egész életében nem hagynak nyugodni.

A személyről szóló információk egy része sosem közvetlenül hozzáférhető mások számára, és ez a bizonyos információ egy pontos és jól működő énkép része lehet. Például csak a személy tudhatja biztosan, hogy a tetteit jó vagy rossz szándékkal követte-e el. A sok történetben előforduló tanulsággal élve: mindig neked kell emlékezned, hogy kicsoda vagy valójában.

Az énkép a személyiségvonásoknak azon összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Fejlődésben meghatározó szerepe van az öntudat és az éntudat kialakításának. Az énkép kialakulása és kiteljesedése hosszú tanulási folyamat eredménye.

Az énkép a kor előrehaladtával folyamatosan változik, gazdagodik és teljesebbé válik. Az énkép realitásfoka attól függ, hogy a környezet milyen segítséget nyújt, mennyire valós és őszinte visszajelzéseket közvetít az egyén számára.
Az énkép minden megnyilvánulást befolyásol. Az énkép magában foglalja a saját testünkről, alkatunkról, külsőnkről, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről, szellemi kapacitásunkról, tudásunkról, erkölcsi és egyéb normáinkról szerzett ismereteinket. A tárgyilagos, stabil énkép a biztosítéka a többi én-funkció egészséges fejlődésének.

Az éntudatnak rokon fogalma az énkép, amelynek nagy jelentősége van az emberek viselkedésében, és amelynek alakítására, megváltoztatására a pszichológia vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a személyiségnek problémái vannak önmagával.

Én-ideál
Az Énkép önmagában nem tölthetné be funkcióját, ha ki-ki nem rendelkezne egy számára leginkább megfelelő viszonyítási alappal ún. eszményi énképpel, vagy más néven én-ideállal, amelyhez az egyén valódi énképét hozzáigazítja, amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én-ideál siker orientált.

Önellenőrzés-önértékelés
Az önellenőrzés és az önértékelés egymást feltételező én-funkciók. Az önellenőrzés tudatos odafigyelés, az önértékelés a szerzett tapasztalatok kritikai önmegítélése. Mindkét én-funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.

  
Önnevelés
Az önnevelés - a személyiségformálás egyik fontos része, a személyiség társadalmi fejlődésének kiegészítője, a nevelési folyamat belső oldala. Önmagunkat nevelni azt jelenti, hogy éntudatunk révén részt veszünk saját személyiségünk formálásában. Az önnevelés a pozitív tulajdonságok kialakítására és elmélyítésére, valamint a negatív sajátosságok, hiányosságok kiküszöbölésére irányul.

Az Énkép segítségével feltérképezhetjük a múltból származó, korlátozó viselkedéseinket, és a magunkról alkotott, tudattalanul megjelenő gondolataink módosításával feloldhatjuk ezeket. Ennek több módja van. Ha céljainkat el akarjuk érni, önmagunk képének gyakran új oldalait kell kifejlesztenünk. Az ehhez szükséges belső erőforrások könnyen mozgósíthatók.

 Ha például valaki jó megfigyelő szeretne lenni, e módszer révén akkor is az lehet, ha eddig nem volt ilyen emléke. Ugyanígy megszilárdíthatunk magunkban valamilyen eddig bizonytalan tulajdonságot.Ha egy bizonyos területen néha biztosak vagyunk magunkban, máskor pedig tétovázunk, a bizonytalanságot állandó bizonyossággá változtathatjuk. Negatív énképet pedig (nem vagyok megbízható) átalakíthatunk pozitívvá (megbízható vagyok). A változás könnyen megy élményeink belső szerkezetének módosításával.

 Az életünk során hozott vélemények, ítéletek közül legfontosabb a saját magunkról alkotott véleményünk. Az önbecsülés önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk, nem egyszerű érzés, hanem sokkal inkább aktív cselekvés, hajlandóság az élet, a világ, a történések realitásának megtapasztalására.

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt.

Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.

Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.


A tudatosság akaratlagos, mi döntjük el, hogy a realitásban akarunk-e élni, tudatosan akarunk-e élni, racionálisan akarunk-e élni, vagy ellenkezőleg!

Ha többet szeretne önmagáról tudni, szeretné képességeit, készségeit feltárni, úgy látni önmagát, ahogyan azt mások is látják, és mindezekről hozzáértő személlyel beszélne, erre is van lehetősége.



Tesztekkel, és interjúval egybekötött lehetőséget kínálok a személyiség bizonyos állandó jegyeinek és jelen állapotának, feltérképezésére.
  • A tesztek segítségével bizonyos kompetenciák, képességek, készségek egyéni szintjeit vizsgálhatjuk meg. 
  •  Az önéletrajz, motivációs levél, a telefonos és a személyes interjú, tesztek eredményeit olyan szemszögből is megvizsgálom, ahogy egy munkáltató, vagy egy fejvadász keresi egy adott pozícióra a leendő munkavállalót.
  • Végül egy összegzés készül, amely sok segítséget ad ahhoz, hogy megtalálja a javítandó területet és az azzal való foglalkozás módját, hogy valóban önmaga vehesse saját kezébe önmaga irányítását.


Egyéni összegző értékelés az önismereti tesztek és az interjú értékelése alapján (minta)
  • Ágota története
Ágota 30-as éveiben járó fiatal nő, van egy barátja, gyermeke még nincs, és egy kábeltelevíziós társaságnál dolgozik. Ügyfélszolgálati feladatokat lát el, de a szerelőkkel is ő tartja a kapcsolatot. Úgy érzete ezalatt az 5 év allatt  hogy "egy gépnek nézik " a kollégák, aki dolgozik, és nem igazán kell vele foglalkozni, mert neki ennyi is elég.

Ágota kedves, szerény, mindenkinek szívesen segít, amit mások el is fogadnak, de valahogy úgy érzete, viszonzást sosem kap, nem igazán tagja ennek a közösségnek. Az ügyfelek is egyre jobban fárasztották, a főnöke pedig sokat kiabált vele az utóbbi időben, mindennel elégedetlen már lassan, bármit is csinál. Ezért azon gondolkodott, hogy keres magának  egy új állást, pl. egy bankban, ahol nem  kell ügyfelekkel foglalkozni, csak adminisztráció van, mert azt szereti igazán. De nem volt biztos abban, hogy valójában tényleg ezt szeretné-e, ezért vette igénybe az önismereti tesztek közül a Standard csomagot, de kért hozzá egy Pályaorientáció teszetet is, hogy megtudja valójában neki milyen típusú munka való.

Az interpeszonális kommunikációs teszt megmutatta, hogy Ágota igen zárkózott, ugyanakkor a Páyaloriantáció teszt alapján jól látható, hogy nagyon szívesen kommunikál, és az emberekkel való munka, azon belül is a tőrődés és a renszerek folyamatok mutattak magas képesség, készég szintet. Olyan munka való így a számára, ahol a szavakra kell támaszkodni, pl. könyvtáros, titkárnő, stb. Sajnos konfliktuskezelő stílusán  meglátszik a jelenlegi magas önbizalom hiánya, de ez szerencsére javítható, fejleszthető állapot. 

A telefonos (Skype) vagy személyes megbeszélés során nagyon fontos, sokszor igen komlyan gátló tényezőket tárunk fel. Ágotánál kiderült, hogy a zárkózottság oka  egy korábban elszenvedett sérelem - édesanyja sosem adott neki lehetőséget, hogy elmondja a véleményét "nem értesz Te ehhez" mondta neki mindig -, és erre adott  énvédő válasz reakciója a zárkózottság, elkerülés. Valójában azért is nem sikerült elfogadtatnia magát a munkahelyén, mert zárkózottsága okán nem mert kezdeményezni, és elvárta, hogy a többiek oldják meg helyette a kezdő lépést. Az ügyfelek esetében is hagyta, hogy az történjen, amit akarnak, mert nem akart velük vitatkozni. Barátja mindig megmondja mi az ő feladata, és ebben is egy kicsit már belefáradt, hogy ebben a kapcsolatban is "alárendelt", de valójában nem is meri a saját igényeit érvényre juttatni. Azt hitte ezen nem lehet már változtatni, és nagyon szomorú volt és magányos Ágota, amikor mi találkoztunk.

Ágota elmesélte azt is, hogy zárkózottságából, "emberkerüléséből"  számtalan konfliktusa származott, ráadásul nagyon fárasztotta az ügyfélszolgálati munka már. Minden oka meg volt arra, hogy ne érezze jól magát, hiszen elkerülő konfliktuskezelést alkalmaz - nincs megfelelő verbális eszközrendszere a konfliktusok kezeléséhez. Ezért nem is próbálkozik semmivel, teljes mértékben kerüli a konfliktusokat -, azaz feladja "önmagát", lemond érdekeiről, nem tesz semmit annak érdekében, hogy jobb legyen a számára.

Így a többiek ezt a magatartást  annak veszik, aminek lehet: Ágota "megadta önmagát a sorsnak", ezért aztán nem is számítanak rá, mint a közösség tagjára. Ezzel a visszahúzódó magtartásával nem tudott a főnöke se mit kezdeni, ezért kiabált vele "tehetetlenségében"  - természetesen nem helyesen -.

Azonban ennek nem kell így maradnia! Ágotának sikerülhet egy védett közegben - pl. tréningen - kirpóbálnia bizonyos konfliktuskezelő módszerereket - pl. az együttműködő kommunikációt -, akkor megtapasztalhatja, hogy a jelenleg is meglévő képességei fejleszthetőek, és alkalmassá teszik majd arra, hogy jobban figyeljen másokra, és ezáltal képes legyen úgy kommunikálni, hogy kiszámíthassa mások reakcióit, felkészülhessen rá, és végül megtegye azt, amire most még nem képes: képviselje önmaga érdekeit.

Ágota ezt írta, amikor az elemzést megkapta: "Kedves Böbe! Igyekszem tanácsaid megfogadni és az önbizalmamat illetve önértékelésemet magasabb szintre emelni! Még egyszer köszönöm a teljes körű elemzést! Ez a lehetőség egy nagyon jó dolog!"



"Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."

Goethe



2009. szeptember 27., vasárnap

Együttműködő kommunikáció



Egy középiskolában voltam fejlesztő pedagógus, és tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok fejlesztésével foglalkoztam. Tréning jellegű csoportmunkában több évfolyam tanulói vegyesen vettek részt ezeken a foglalkozásokon. Az önelfogadás, önismeret fejlesztése, az egyéni erősségek feltárása, a kompetenciák megerősítése a cél ezeken a fejlesztő foglalkozásokon. Egy alkalommal, az egyik feladat elvégzése komoly nehézségbe ütközött az egyik lánynál, akit nevezzünk Nikinek. Szavakból kellett 4 értelmes mondatot összerakni.

Nikinek elfogyott a türelme, és közölte, hogy ennek a gyakorlatnak semmi értelme, biztosan hibás, és emiatt nem is lehet megcsinálni. A gyakorlatot párban végezték, így a társa egyedül maradt ebben a feladatban, aminek nem örült. Megpróbálta a maga módján folytatni, de láthatóan nem volt már kedve hozzá, kis idő múlva inkább ő is feladta és a társa mellé ült.


A csoport többi tagja is eleinte elbizonytalanodott, hogy vajon akkor van-e értelme folytatni, ha ez a meglehetősen határozott és igen erős egyéniségű lány így feladja, aztán volt, aki ebből erőt merítve folytatta, sőt gyorsabban dolgozott, hogy sikerüljön elsőnek befejezni. A győzelemre nagyobb esélyt kapott, hogy egy páros leállt, nőttek az esélyei.


Majd amikor a mindenki elkészült, megbeszéltük a feladatot, és a nehézségeket. Először azzal a csapattal foglalkoztunk, akik a legbüszkébbek voltak a munkájukra, mert nagyon jól dolgoztak együtt, gyorsan készen lettek, szinte egyszerre, abban a pillanatban, ahogy Niki feladta. Elmondták, hogy milyen gyorsan egymásra hangolódtak, megosztották a feladatot, az egyik felolvasta a szavakat, a másik rendezgette sorrendbe, először a nyilvánvaló szavakat helyezték el, mondatkezdő, írásjelek, névelők, stb.
Majd együtt javítgatták, ahogy egyre több szót olvastak el, egyre gyorsabban tudták kirakni a mondatokat. Nagyon jó értelmezést adtak, a meglévő szókészletet nagyon kreatívan használták fel, teljes siker volt a páros munkája. Nagyon boldogok voltak, átélték az együttműködésből fakadó sikerességet, kiegyensúlyozott, elégedettség életérzését, és a szükségleteik beteljesülését a bizalom, elismerés, önbecsülés terén. Majd a többi pár is elmondta, hogyan dolgoztak, kinek jobban, kinek rosszabbul sikerült a munka.
Megállapítottuk, hogy azok a párok, akik nem beszélgettek egymással, nem figyeltek egymásra, inkább egymás mellett dolgoztak, mint együtt, nem voltak olyan sikeresek, mint akik, együtt dolgoztak. Nem alakult ki közöttük jó érzés, mert nem figyeltek eléggé egymásra, nem adtak és nem kaptak empátiát, megértést, figyelmet, segítséget, támogatást. Nem tudták szükségleteiket kielégíteni, így az érzéseik sem lehettek harmonikusak, nem tudtak együttműködővé válni.
Mindeközben Niki nem érezte jól magát, hiszen ő nem volt sikeres, hamar feladta, így minduntalan megpróbálta a társait kinevetni, vagy éppen megjegyzéseket tett rájuk. Ilyenkor bizony szükség volt az együttműködő kommunikáció nyelvére, hiszen fontos volt tisztázni Niki és társainak adott helyzetben a szükségletit, és legfőképpen az érzéseit. Elmondta Niki, hogy elégedetlen saját magával, úgy érzi összezavarodott a feladattól, és emiatt határozatlanná, szorongóvá, végül rosszkedvűvé vált. Úgy érezte, hogy kimondottan rossz vele együtt dolgozni, ezrét adta fel, nehogy a társa miatta kerüljön rossz helyzetbe. Ekkor Ákos a társa, elmondta, hogy számára nagyon rossz volt, hogy Niki feladta. Ezáltal teljes bizalomvesztést élt át, azt gondolta Niki nem bízik benne, hogy azért adja fel, mert ő nem eléggé ügyes, lassú, és ez nem felelt meg neki. Nagyon elcsodálkozott, hogy Niki egyáltalán nem így, és nem ezt gondolta.


Megértették, hogy, ha egymással beszélnek, ha odafigyelnek, és megkérdezik egymást, akkor bizony mindez tisztázódik, és a megoldás szinte mindig csak egy lépésre van tőlünk. Niki rájött, hogy azzal, hogy a saját érzéseit helyezte előtérbe nem tudott a társára figyelni. Ez elkeserítette, és azt a megoldást választotta, hogy kilépett a szituációból. Persze így nem tudta a feladatát sem megoldani, emiatt dupla lelkiismeret furdalást érzett, ami feszültséget, idegesség érzését, kudarcérzést keltett benne.


Azt beszéltük meg, hogy legközelebb meg fogja fogalmazni érzéseit adott dolgokkal kapcsolatban, majd elmondja szükségleteit is. Ekkor már ő fogalmazta meg, hogy innen csak egy lépés a megoldás, amit vagy neki kell megtennie, vagy meg kell kérnie valakit, hogy segítsen neki, és utána már sokkal könnyebb lesz minden, hiszen végére megértik és ő is megérti majd a többieket.


Niki megértette, hogy a dolgok nem aszerint működnek, ahogyan mi gondoljuk, törődnünk kell azzal, hogy megértsük a dolgokat, az embereket, helyzeteket, szituációkat. Nem szabad előrevetíteni a válaszokat "én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom" szituáció nem segíti az együttműködést. Niki megértette, hogy az önmagáért kiálló, felelősséget vállaló személyiségnek sokkal könnyebb megbirkózni a nehézségekkel, mert szívesebben akadnak, akik barátkoznának majd vele, hiszen együttműködő, másokra figyelő, toleráns emberekkel szívesen vagyunk együtt.
Összefoglalva:
Azok, akik együttműködően dolgoztak, számukra megerősítés volt, hogy igen jól tették, hogy törődtek egymás szükségleteivel, érzéseivel, és figyelemmel, együttműködő kommunikációval gyorsan, hatékonyan tudtak dolgozni, miközben tökéletesen jól érezték magukat, boldogok, aktívak, vidámak voltak.
Niki megértette, hogy nincs egyedül, csak akkor, ha ő maga akarja így. Azonban ahhoz, hogy ne így történjen, neki kell tennie, azzal, hogy saját maga beszél érzelmeiről érzéseiről, szükségletiről. Kér, hogy adhasson, mert tudja, hogy aki ad, az kap.
A társai pedig megértették, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz jár a fejükben, mint nekik, tehát, ahhoz, hogy megtudják, nem találgatni kell, hanem figyelni, empátiával szólnia társakhoz, kérdezni, és megfogalmazni azt, amiben biztosak vagyunk: a saját érzéseinket érelmeinket, és szükségleteinket.
Így, ha egy kétszemélyes szituációban mindketten ezt tesszük, akkor már van miről beszélni, és el lehet kezdeni azt, ami az emberre jellemző kell, hogy legyen: együttműködővé válunk. Figyelni kell a társainkra, hiszen társak között válhatunk igazán önmagunkká, erősségeink, tudásunk önmagunknak semmit sem érnek.
Közösségben, társak között lehetünk igazán önmagunk!
"Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek."
Goethe

2009. július 4., szombat

Párbeszédhez




Mindennek van utóélete, még egy konferenciának is.

Ez az utóélet most képekben és hangban is látható és hallható, és ezáltal bármikor megismételhető. Börönte Márta életre hívott 2009. március 11-én egy konferenciát, hogy elinduljon egy párbeszéd az emberek nyelvén, melyet mindenki megérthet; a szeretet útján, melyet mindenki ismerhet.
Tudjuk, hogy a szavak a gondolatainkat tükrözik, de nem minden ember számára jelenti ugyanazt egy szó, mert ő másképpen élt, más élményei rögzültek ahhoz a szóhoz, más képek peregnek az emlékeiben. Nem kérhetem számon embertársamon, hogy arra gondoljon, ami nekem eszembe jut!

Például, amikor kimondom azt a szót, hogy LÉPCSŐ, biztos, hogy senki nem fog arra a barna faragott lépcsősorra gondolni, amely az én gondolatomban a lépcső szóval párosul. Másnak egy beton lépcső, egy üveg-, egy csiga-, egy kő-, fa, tégla lépcső képe jelenik meg, és erre gondol, mert valamiért ez a képe társult számára a szóhoz. Tehát egy szó jelentésének elképzelése során annyi variáció van, ahányféle az ember. A gondolatok szabadsága, a vélemények tisztelete kapcsán az érzelmek tiszteletét is be kell vezetnünk mindennapos kommunikációnkban, mert az ember érzelmei alapján hívja elő emlékképeit még egy tárgy (pl. asztal, nekem konyhaasztal jut először az eszembe, ami étkező igazából) megjelenítése kapcsán is.

A konfliktuskezelés alapja, a megértő, empatikus, vagy mondhatom úgyis, asszertív kommunikáció, de van aki zsíráfnyelvnek hívja. A lényege egy: empátiával, megértéssel forduljunk egymásfelé. Mi még azt is hozzá tesszük, ha tudod önmagadnak mire van szüksége, az a legelső lépés annak érdekében, hogy képes legyél felismerni azt, hogy másoknak mire van szüksége.

Tudnunk kell, hogy a sokszínűség egy lehetőség az életbenmaradáshoz. Ehhez az kell hogy a gondolataink is sokfélék legyenek és ebből következik, hogy az érzéseink is. Lehessen őket vállalni, lehessen élni! Ehhez kell, hogy tiszteljük mások érzéseit, hitét, gondolkodásmódját. Csakis akkor tehetek valamit magamért, ha képes vagyok tisztelni másokat, és csakis akkor tudok másokat tisztelni, ha ismerem önmagamat. Ez egy út, és a legnehezebb, mert önmagunkat megismerni nem könnyű. A tükör nem hazudik, a saját lelki tükrünk. Amikor homályos, akkor fordulunk az alkoholhoz, a droghoz, akkor ütjük meg szeretetteinket, akkor bántunk másokat, mert nem vagyunk harmóniában magunkkal, és így a világgal sem. Ezért tehetetlenségünkben vagy önmagunkat büntetjük és romboljuk, vagy ezt tesszük másokkal. Ez vezet az agresszióhoz, a türelmetlenséghez, vagy akárcsak a szavakkal való bántáshoz.

Sokszor hallom a buszon, villamoson, a kisgyermekes anyukákat, hogy rászólnak gyermekeikre, "Hagyd abba!" "Ne hisztizz!" "Nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem!" "Nem érdekelsz!"

Mi ez, ha nem verbális agresszió?
Ez a düh a gyermeknek lett címezve, de nem a gyermeknek szól, hanem a saját lelki békétlenségünk visszhangja, amelynek az oka sokminden lehet, munkahelyi problémától kezdve bármi. Viszont ezt a gyermekünk nem tudja, és azt hiszi miatta, tényleg miatta vagyunk dühösek, pedig ő csak egy szelet csokit akart, vagy csak mutatni akart valamit. Nem tudhatjuk, mert nem kérdezi meg senki tőle. Ő csak azt kapja, ami bennünk van, de nem neki szól, csak valami miatt ez volt az utolsó csepp a pohárban és kiborultunk, de ezt a gyermekünk sosem fogja megtudni, ha nem mondjuk el neki! És ez csak a kezdet, mert nyílván erre a hangra, tiltásra reagál a gyermekünk egy újabb sírással, hisztivel, vagy éppen, megszeppenve áll, és nem tudja, miért olyan nagy baj, hogy meg akarta mutatni azt a bogarat a járdán.

Igazából mi sem tudjuk, és hiába érezzük a lelkiismeretfurdalást, hogy nem kellett volna, még sem kérünk elnézést! Nem mondjuk, hogy "ne haragudj gyermekem, de fáradt vagyok, szeretnék hamar hazamenni". Nem mondjuk, mert nem ezt tanították. Azt tanították, hogy a szülőnek legyen tekintélye, (ő a főnök) és a gyereknek meg az a dolga, hogy engedelmeskedjen. Ha így neveljük gyermekeinket, akkor miért vagyunk felháborodva, hogy felnőtt korukba is engedelmesednek az erőnek, a durva szónak, a parancsnak?

Vagy éppen miért csodálkozunk azon, hogy nem engedelmeskednek és fellázadnak, hogy ne parancsoljon nekik senki? Mind, mind onnan indult, hogy nem volt senki kíváncsi arra, hogy mit érez, mit gondol, és mit szeretne, ő, a gyermek, aki a világban még oly keveset élt meg.

Nincs idő? Dehogynem, mindenre van, amire akarjuk, hogy legyen, csak nem könnyű akarni. Ehhez kell az önismeret, és ehhez kell a társak ismerete. Kezdjük el minél korábban, hogy természetes legyen, hogy az emberi érzések különbözőek, és csodálatos egymás különbözőségeiből erőt meríteni. Nagyszerű érzés megtapasztalni, hogy egymást támogatva, összefogva sokkal többek lehetünk, mint egymagunkban. Kell, hogy egymásra találjunk, mert az értékeink együtt még többek, és ez vihet csak előre.
Ehhez kívánunk segítséget nyújtani egy tréninggel, melynek akkreditálását már elkezdtük barátnőmmel, alkotó- és trénertársammal Börönte Mártával.

Mártának nagy gyakorlata van a szavak szívhez küldéséhez, az érzelmek megszólításához. Tudja, hogy amikor a szeretet nyelvén egymáshoz szólunk, az szeretetet hoz. A szeretetben nem lehet erőszak, aki mosolyog az nem tud haragudni, mert "nem úgy áll az arcizma".

Próbáljuk ki, és nézzük meg mennyit mosolygunk egy nap! Van, aki semmit, és van, aki szinte minden helyzetben mosolyog. Kinek könnyebb a napja, ki érzi úgy, hogy megoldhatóak a problémái? Kinek van több türelme a családjához, gyermekeihez, férjéhez, anyjához, rokonaihoz, barátaihoz, főnökéhez, munkatársaihoz, a bolti eladóhoz, annak aki mosolyog, vagy, aki mosolytalan?
Aki mosolyog. az sikeres ember, mert önmagában harmóniában él, és ez egyszerűen és természetesen látszik. A harmónia, a szépség megmutatja magát, fénylik, messziről látni lehet, hogy hol van. A rosszat is lehet látni, a sötétséget is, de ki akar oda menni?! Akkor miért nem mosolygunk többet, ingyen van, és gyógyító ereje van önmagunk számára és mindenkinek, aki a közelünkben él.

Lehet, hogy szüksége van valakinek arra, hogy többet beszéljen, hogy elgondolkozzon ezeken a dolgokon. Érdemes megnézni ezt a DVD-ét, amelyet Márta és segítői készítettek annak érdekében, hogy nyoma maradjon az első lépésnek, melyet megtettünk annak érdekében, hogy eljusson a híre, hogy van út és járható, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal és embertársainkkal.

Egy francia költő szerint, az életben a legnagyobb bátorság, hogy egyetértésben éljünk önnönmagunkkal. Mi itt leszünk, hogy bátorítsuk azokat, akik megakarják tenni az ehhez szükséges lépéseket, hogy elérjék a belső harmóniát.

A DVD megvehető az Evangélikus Könyvesboltban, az Üllői út 24. szám alatt.


2009. március 12., csütörtök

Az értelmileg akadályozott gyermek



Az értelmileg akadályozott gyermek


Az értelmileg akadályozott gyermekek esetében nem lehet az átlagosan használt nevelési elveket alkalmazni.


Gyermekeinkről általában elmondhatjuk, hogy intellektuális képességük szűkösek, tanulni csak különleges segítséggel tudnak, nehezen vagy egyáltalán nem képesek életüket önállóan irányítani, életformájuk különbözik a megszokott életformától. A mai napig nincs kellő, egyöntetű megállapodás ennek az emberi állapotnak a leírásáról, sem fogalmi meghatározásáról, és maga az állapoton belüli csoportok meghatározása is problematikus.


Korszerű nézet szerint: állapotukat (a mindenkori optimális kezelést, fejlesztést és nevelést feltételezve) összefüggésbe kell hozni azzal, hogy az adott életkorban az átlagos társadalmi elvárásoknak hogyan tudnak megfelelni.



Ezért különösen fontos az értelmi fogyatékosok nevelése a személyiségformálás keretei között. Mindent meg kell tenni az értelmi képességek hiányosságainak enyhítésére úgy, hogy előtérbe kell helyezni azoknak a tulajdonságoknak fejlesztését, melyekkel az értelmi hiányok szociális szinten kompenzálhatók.
Az ösztönzés, az érzelmi gazdagítás, a közösségben való élet ismereteinek és készségeinek, valamint a jó munkavégzés tulajdonságainak fejlesztése ezért a nevelés kiemelt fontosságú feladata a mi gyermekeink esetében.
Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése is – miként minden más nevelés – lényegét tekintve tudatos személyiségformáló tevékenység.


Az értelmileg akadályozottak személyiségéről



Az épektől lényegesen eltérő valóság-átélési módok jellemzőek az értelmileg akadályozott fogyatékos személyiségre. A bonyolultabb helyzetekben nehezen, vagy egyáltalán nem tudják magukat kiismerni, nagyon beszűkült a lényegfelismerés lehetősége.


Cselekvéseiket az érzékelt világ átélt eleme ösztönzi és irányítja. A pillanatnyi megkívánás kielégítésére való törekvés – mely gyakran tapasztalható – ugyancsak személyiségük éretlenségére utal.



Cselekedeteiket nem szokták előre végiggondolni, így nem képesek azok helyes-helytelen voltát megkülönböztetni. Ezért munkájuk folyamatát és eredményét sem ellenőrzik.
A kommunikáció hiányosságai is torzítólag hatnak vissza gyermekeink személyiség fejlődésére. A szinte szabályszerűséggel kísérő kommunikációs zavar megnyilvánulhat szorongásban, a környezettől való elzárkózásban is.
A serdülőkortól nem annyira tudja, mint érzi a megkülönböztetést, a kizártságot, a csúfolást, ugratást és szenved tőle.
Felismeri ügyetlenségét, és azt, hogy másnak tartják. A személyiségfejlődés során ellentmondó akarati sajátosságok is megjelennek.


Tapasztaljuk a kezdeményezés hiányát és ugyanakkor a féktelenséget, a makacsságot és a befolyásolhatóságot.



Az értelmileg akadályozott tanulók tanítási-tanulási folyamatának sajátosságai


Gyermekeink tanulása, tárgyhoz kötött, tapasztalati megismerés, vezetésre szorultság, erősen mérsékelt tanulási vágy, és folyamatos indítékszegénység tapasztalható. Hiányzik a tudatos „megtanulni akarás” szándéka. A mi tanulóink beállítódása érzelmi alapú, de sok esetben passzív is lehet, később is mérsékelten alakul. Ezért van nagy jelentősége a motivációnak, az érzelemgazdag, játékos-légkörnek és a sikerélménynek.



Az oktatás erősen hangsúlyos korrekciós szándékú, mely az elfogadás mellett a kibontakoztatást segíti, valamint a tudatos és szakszerű munka a defektus elmarasztaló hatása elleni állandó küzdelmet jelenti.
A fokozott nevelésközpontúság, a valóság megismerése szorosan összefügg a cselekvéssel. A fogyatékos saját személyéhez, magatartásához, szokásaihoz, viselkedési szabályaihoz való kapcsolatokon keresztül ismerkedik meg környezetével. A nevelőhöz való kötödése nagyfokú, érzelmileg meghatározott, a nevelő hatása elsődleges, közvetlen.


Az oktatás konkrét kapcsolatban van a gyermek élethelyzetét betöltő minden tevékenységgel. Oktatásuk kizárólag a gyermek és felnőttkori konkrét mindennapjainak tevékenységi körét fogja át, életgyakorlati jellegű, nem műveltség adó.
Változik az oktatási folyamat egymásra építettsége, a szabályos didaktikában leírt menet gyakran megbomlik, az ismeretnyújtás-alkalmazás-rögzítés nem válik jellegzetesen szét.

Röviden a tanítás tartalmáról


Az értelmileg akadályozottak iskoláiban nem tantárgyakra szerveződött tudományos ismeretekről, azoknak elsajátításáról van szó, hanem az egész személyiséget átfogóan fejlesztő egységes pedagógiai cselekvési tervről, programról.
A nevelés-oktatás folyamatában a tanár által céltudatosan irányított foglalkozások ismeretei, készségei szorosan beágyazódnak a gyermek egész napjába, és ez egyben elsajátításuk feltétele is. Az oktatás tartalmát nem annyira tantárgyakban, mint képességi területek kijelölésében kell megjeleníteni.

Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai



Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig
Ebben az iskola-előkészítő időszakban a pszichés funkcióknak (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) és képességeknek (nyelvi kommunikációs képességek, időbeli. térbeli tájékozódást segítő készségek, együttműködés képessége) szokásrendszereknek a kialakítása történik. Ebben az életszakaszban a játékos fejlesztési formák dominánsan jelentkeznek.

Középső szakasz: 4-6 évfolyamig
Alapozó időszak a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házimunkába ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. A fejlesztő munkának ki kell térnie a jel-és szimbólumértés képességének kialakítására.

Felső szakasz: 7-10 évfolyamig
Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképességek kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát.

Az értelmileg akadályozott tanulók fejlesztését átfogó területek:





  • anyanyelv és kommunikáció: beszédfejlesztés, olvasás-írás,


  • természeti környezet: környezetismeret, környezet és egészségvédelem,


  • társadalmi környezet: társadalmi ismeret, számolás-mérés,


  • életvitel és gyakorlati ismeretek: önkiszolgálás, kézimunka, életvitel és gondozási ismeretek, szociális munkatervezés,


  • művészetek: ábrázolás-alakítás, ének-zene,


  • testi nevelés: mozgásnevelés-játék, testnevelés.

Új törekvések



A normalizáció


A társadalom kívánság, hogy a fogyatékos egyén legyen annyira normatív (általános, szokásos) amennyire csak lehetséges.


Ez manapság egyre több követelményt támaszt az értelmileg akadályozattak felé:




  • tanuljon meg lehetőleg sok társadalmilag elfogadott és értékelt viselkedésmódot,


  • a környezetben a szokásos, gondozott, ápolt, igényes külsővel jelenjen meg.

Különösen fontos az általános társadalmi normákhoz való közelítés, mert így a jólneveltség benyomását kelti és kedvezően hat. Minden, ami a másmilyenség benyomását erősíti, járulékosan szociális hátrányt jelent, egyúttal saját magát a fogyatékost is eltávolítja környezetétől.


Az emberi kapcsolatokban adjunk példát arra és várjuk el, hogy a fogyatékost korának, szerepének megfelelő megszólításban, megbecsülésben részesítsük, ezzel is egyenlő emberi értékét hangsúlyozzuk. Az alacsony elvárások csökkentik az egyén kibontakozásának lehetőségeit.


Ki kell léptetnünk az örök-gyermek szerepéből, olyan szerepelvárásokat kell kifejlesztenünk, amelyek segítik a fogyatékosokat a függőség elkerülésében és önállóságuk erősítésében.

Az integráció


Különféle integrációs módokat szoktak megkülönböztetni a fogyatékosok és nem fogyatékosok közötti viszonyt tekintve: teljes együttnevelés, részleges együttnevelés, és az együttműködés a speciális oktatásban résztvevőkkel.



Az értelmileg akadályozottak nevelőintézményei esetében az integráció közeli céljai között nem szerepel az intézményes együttnevelés. Az iskolák, inkább az elkülönített speciális feladatainak megvalósítása mellett, az értelmileg akadályozottak elszigeteltségét szünteti meg, úgy, hogy bővíti a nem fogyatékos gyermekekkel, a más nevelési, kulturális és szabadidős intézményekkel való kapcsolatokat, egy relatív szociális integráció érdekében.


A nevelőmunka sajátos területei


A család


A súlyosabb fogyatékos gyermek megjelenése a családok többségében érzelmileg rendkívül nagy megrázkódtatást, sokkot jelent. A szülők gyakran úgy érzik, hogy a külső környezet visszautasító velük és gyermekükkel.
A fiatal és a felnőtt fogyatékost úgy kell(ene) látni ahogyan van, hasonló szükségletekkel és részben hasonló igényekkel, mint az ép fiatalok és felnőttek, és nem a gyermeki-lét elvárásaiban visszatartani.



A szülők, mint nevelési partnerek



A szülőkkel történő kapcsolattartás lehetséges területei




  • Az egyéni beszélgetések talán a legfontosabbak, hiszen bensőséges kapcsolatot tudunk kialakítani a szülővel, mely igen gazdagon szolgálhatja a gyermek további hatékony fejlesztését.


  • A családlátogatás is igen fontos a mi gyermekeink körében. Az ilyen látogatások rengeteg információt jelentenek a szakember számára. Sajnos, még ma is tapasztalhatjuk, hogy a szülők, a gyermek nevelésének terhét szeretnék átruházni, a felelősséget áthárítani az iskolára.


  • A Szülői értekezleteken is találkozunk, az aktuális problémákat tárgyaljuk meg hosszasan ilyenkor.


  • A nyílt nap bemutató órái igen eredményesek lehetnének a szülők tájékoztatása szempontjából, reálisabb kép alakulhatna ki gyermekük állapotáról, képességeiről.


  • A Szülők Klubja nagyon alkalmas lenne, hogy több szülő beszélje meg más-más szempontból problémáit, illetve másként tájékozódjon gyermekének fogyatékosságáról és kilátásairól.




Helen Keller


Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.

Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.




Élet az összevont foglalkoztató csoportban

Ez ma már történelem, erről írok most.


Hosszú éveken át vezettem összevont foglalkoztató csoportot.
A csoportban értelmileg akadályozott tanulók személyiségfejlesztésével foglalkoztam, azaz oktattam és neveltem, ahogy mondani szokás.
A csoport mindig igen széles korosztályt ölelt fel, eléggé nagy létszámban, ami rendkívüli megterhelést jelentett a gyerekeknek és a csoportban dolgozó felnőtteknek egyaránt, de mindig nagyon sok élményt, amely egyaránt gazdagított felnőttet, gyermeket.



Nevelési cél a foglalkoztató csoportban

A relatív önállóság elérése, mely megkívánja a tájékozottságot a környezetben, önkiszolgálási készséget, a munkafolyamatokban való részvétel képességét, szociális beilleszkedést és a szabadidő értelmes felhasználását.

Ezért a nevelés és a képzés a különféle funkciók és magatartásterületek fejlesztésére irányul: ismeretelsajátítás és elemi gondolkodás, a beszéd, a mozgás és az érzékszervi funkciók.



A gyermekek fogyatékosságából azonban nem lehet kikövetkeztetni ezen célok megvalósításához, hogy mi is legyen a konkrét nevelési-oktatási cél, csupán a lehetőségszámba menő célok határait jelölhetjük meg.


Ez azt jelenti, hogy a célkitűzés szabálytalan volta magában foglalja azt a tényt, hogy a fogyatékosok nevelési szükségletei szerint kell váltogatni a kitűzendő célokat.



Ehhez a változó célkitűzéshez a foglalkoztató csoportban évek óta alkalmaztam azt a felmérési eszközt, mely az évenkénti fejlődést mutatja meg (külön jelöléssel), illetve a fejlesztendő területek is leolvashatók a szemléletes kördiagramról.

A P.A.C-ről bővebben írtam: Mi az a P-A-C? bejegyzésemben.


Minden gyermek részteles írásbeli értékelést is kap a bizonyítvány mellékleteként. A PAC-teszt és a szöveges értékelés másolata mindenki anyagába bekerül.


A pedagógiai munkám alapja: egyéni tanmenet



A pedagógiai munkám alapját a P-A-C lapok, a Szakértői javaslatok alapján, minden évben a csoport tanulóira kidolgozott egyéni és közös feladatokat meghatározó tanmenet jelentette.

A tanmenet természetesen a magasabb rendű nevelési és oktatási programunk alapján készült Természetesen mi is részt veszünk minden aktuális nevelési-oktatási programmal kapcsolatos pedagógiai program- vagy tanmenetírásban, stb.



Mindennapok rendje a csoportban

Az egész személyiséget átfogóan fejlesztő pedagógiai cselekvési terv értelmében, a csoport napirendszerűen él. A foglalkoztató iskolákban nincs csengetés, és nincsenek 45 perces órák és 10 perces szünetek sem.



Nálunk a kilakult gyakorlat szerint, a foglalkozások általában dupla órákban zajlanak, amely időtartama változó, általában 60-90 perc közötti ideig tart. Majd hosszabb, egyszeri kb.30 perces tízórai és játék szünet követi.


Így általában egy délelőtt 2 féle nagyobb foglalkozást tudunk tartani, illetve egy hosszabbat és két rövidebbet.

A háztartási órákon, amikor főzünk, azt egész délelött tesszük. Ilyenkor bontott csoportban vagyunk, más-más jellegű háztartási foglalatosságot végeznek a gyerekek egyéni szintjeiknek megfelelően.



Az adott napi programot sokszor teljes mértékben át kell szervezni az előre eltervezettől, mert a gyermekek aktuális állapota teljes mértékben behatárolja a velük való foglalkozás mennyiségét is. A tárgyhoz kötött, tapasztalati tudásukat minél jobban szeretném kiszélesíteni, ezért nagyon sok helyre megyünk el egy-egy tanév során.




A csoportnak hagyományos tanulmányi kirándulásai vannak: a halottak napja alkalmából, az ’56-os emlékhelyre viszünk gyertyát és virágot a kispesti temetőbe. A karácsonyi kirakodóvásárt a Vörösmarty téren csodáljuk meg. A Valentin-napi készülődéskor a TESCO vagy az AUCHAN áruházba megyünk. Márc. 15-e alkalmából a Kossuth térre, a Március 15-e térre, valamint a Nemzeti Múzeumhoz szoktunk zászlót vinni, és egy-egy dalt elénekelni.





Továbbá még májusban néhány helyre szoktunk elmenni az adott évben tanult dolgokhoz kapcsolódóan (múzeum, bábszínház, stb.).



A csoport számára rendszeresen járunk vásárolni a Penny Marketbe. A vásárlások előtt pontos bevásárló lista készül és megbecsüljük az árakat és kifizetendő összeget is. A boltban kiosztott feladatok szerint válogatnak, pakolnak és fizetnek. A vásárlásból hazaérkezve, ellenőrizzük a listát és az árakat is, valamint a becslésünket.



Minden évvégén képes és irodai naptárat vásárolunk, melyet egész évben használunk a feladataink előrejelzéséhez.

Reggelente – a teljes naptár és időjárás megbeszélése kapcsán – megmérjük a külső hőmérsékletet is, mára már megbecsüljük a várható hőmérsékletet is.

Az óra leolvasását a tv műsor újság nézegetésével gyakoroljuk, az élelmiszerek és egyéb áruk árát pedig a színes, reklám katalógusokból is tanulmányozzuk.



Munka a csoportban



A foglalkozások alatt figyelmük, érdeklődésük rendkívül könnyen felkelthető – természetesen egyéni eltérésekkel –, a figyelem megtartása már komolyabb probléma.


Minden külső-belső inger igen könnyen elvonja figyelmüket, valamint a várakozás, a passzív időtöltés szintén elviselhetetlen a számukra.


A frontális órák jól beváltak (ilyenkor is állandó differenciálást alkalmazunk), valamint a szimultán, de egyéni feladat elvégzése is sokkal motiválóbb a számukra, mint az elkülönített egyéni foglalkozások.



Beszédfejlesztés és környezetismeret, társadalmi ismeretek és gyakorlatok, természeti környezet és egészségvédelem területén nagyon széles ismeretekkel rendelkeznek, itt a csoport két jól elkülöníthető részre bontható, de nem elsősorban életkor alapján, hanem fogyatékosságuk súlyossága alapján. Tudják az évszakok, az időjárás jellemzőit, a hónapok nevét, ismerik a hét napjait, a napszakokat. Vannak simereteik a testükről, belső szerveikről, az elsősegélynyújtásról, valamint környezetvédelemről, az egészséges táplálkozásról.


Viszonylag kultúráltan közlekednek, többen önállóan járnak iskolába. Önkiszolgálásban, öltözködésükben egyéni szintjüknek megfelelően önállóak.


Beszédük általában érthető, azonban az egyéni eltérések nagyok! Szeretnek saját magukról beszélni, élményeiket szívesen megosztják egymással is. Néhányuknak beszéde két szavas mondatokból áll, természetesen elsősorban saját szükségletük érdekében szólnak, ha szólnak. Gesztussal, mimikával jól kommunikálnak, és mindent kiválóan értenek. Van aki, megelégszik a bólintással, nem törekszik kommunikációra.
A többség saját nevét, címét tudja, van, aki az anyukája mobil telefonszámát is tudja. Ismerik a csoport napi és heti rendjét, ismerik szüleik foglalkozását, valamint a családban végzett munkákat. Tudják melyek a társadalmi és melyek a családi ünnepek.
Számolás-mérés elemei terén van, aki húszas körben számol összead és kivon, 100-as körben csak összead. A többiek 10-ig számolnak tízes átlépés nélkül, valamint pénzzel kifizetnek többféle változatban is, és már 10 Ft felett is. Ismerik a 2-3-4 jegyű pénzt is. Fejben mechanikusan számolnak 10-ig. Vannak elemi mérési ismereteik, jól olvassák a hőmérő + és – számait, az órát egész és fél óra pontossággal állítják be. Tárgyak térbeli kiterjedéséről elemi ismereteik vannak, térbeli tájékozódásuk változó. Ismerik a páros-páratlan fogalmát, relációs jeleket jól alkalmazzák, tudnak különféle szempontok alapján halmazokat alkotni, sort alkotni.

Olvasás és írás elemei: mindenkinél más-más szint található. Van aki, szótagolva olvas, a nyomtatott nagybetűs szavakat tollbamondással írja. Saját 1-2 mondatos fogalmazását leírja, szinte hibátlanul. Van, aki csak másolással ír, olvasáskor csak néhány betűt ismer fel. Van akikkel néha egy-egy kirakót, képegyeztetést, színegyeztetést, válogatást lehet csak végeztetni.

Ábrázolás-alakítás, életvitel és gondozási ismeretek, ének-zene, testnevelés



Minden munkajellegű foglalkozáson ügyesen és nagy örömmel dolgoznak. A tankonyhában, szívesen főznek, készítenek bármit.

Minden nap, rendszeresen mosogatnak maguk után, kakaót készítenek, terítenek, tálalnak, virágot öntöznek felelősi rendszerben.

Nagyon ügyesen rajzolnak, képesek megbeszélés után emlékezetből is önállóan dolgozni. Színesen, jól felismerhetően ábrázolnak, sokféle eszközzel. Tudnak ollóval vágni papírt és textilt. Tudnak varrni kemény kartonon, de sok segítséget igényelnek. Az ügyesebbek textílt szegtek, gombot varrtak. (Természetesen a kicsik kivételével.)



Nagyon szeretnek énekelni, verset mondani, bábozni, színdarabot előadni, szerepelni.

A nem beszélők is valamilyen szinten ezeken a foglalkozásokon résztvesznek, amennyit érdeklődésük, hangulatuk megenged. Szeretik a ritmushangszereket, és szívesen énekelnek kísérettel is!

Fontos a jó hangulat, a derű és az örömöteli együttlét.






Szadad idős tevékenységek


A számítógépet nagyon szeretik, vannak, akik nagyon ügyesen rajzolnak az egér segítségével! Aki jól ír, a számítógép szövegszerkesztőjén szokott írni, nagyon szeretik!





Szünetben, játék időben állandó felügyeletet – és irányítást – kívánnak, mert egymással nem tudnak játszani, nem tudnak adni-kérni, egymással szerepjátékot játszani, szabályokat betartani.
Nincsenek kialakulva állandó baráti kapcsolatok, legtöbben magányosan játszanak. Nehezen tűrik a sokaságot, mivel nincs ötletük, gyakran a másnál látott játékot szeretnék megszerezni, ami szinte rendszeresen veszekedésbe csap át.



Személyiségfejlesztő gyakolatok a csoportban




A legnagyobb feladat, az együttműködési képesség fejlessztése. Ennek érdekében személyiségfejlesztő gyakorlatokat végzünk, tréninget tartok, amely így első hallásra eléggé meghökkentő, azonban nagyon sikeres, és szeretik a gyerekek!




Az, hogy ez hogyan is zajlott, erről fogok bővebben írni a későbbiekben.







Komoly ünnep













Vidám ünnep

Mi az a P-A-C?

Szakmai anyag gyógypedagógusoknak


Az értelmileg akadályozottak összevont foglalkoztató csoportjában 1995-től tanévenként két fajta értékelést készítettem.
  •  Félévkor P-A-C-tesztet és személyiség-felmérést végeztem, a félévi szülői értekezleten ennek eredményét szóban kiértékeltem. A haladási naplóban nem volt bejegyzés.
  • Év végén részletes szöveges értékelést kaptak a szülők, mely az anyakönyv és a bizonyítvány hivatalos melléklete volt, illetve immár az újfajta tanügyi dokumentumok eleve így készülnek.

A P-A-C-tesztek és a szöveges értékelés másolata a tanulók személyes anyagába bekerült. Az összevont foglalkoztató csoport értékelési rendszere – az oktatási törvény értelmében –, az iskola pedagógiai programjában is rögzítésre került.

Az oktató és fejlesztő munka alapját a P-A-C felmérés eredményei szolgáltatták.

Tanév elején, szeptemberi hónap teljesítménye alapján, pedagógiai megfigyelés, valamint az előző évi haladási ütem, valamint a P-A-C figyelembevételével készült el a csoport számára az első félévre a tanmenet. Majd a januárban felvett új, aktuális P-A-C eredmények figyelembevételével készül el a második félévre a tanmenet. Amennyiben új tanuló érkezett a csoportba, minél előbb felvettem vele is a P-A-C-t.

A P-A-C-teszt és személyiség-felmérés


PAC könyv

Dr. H. C. Günzburg: Pedagógiai Analízis és Curriculum a szociális és személyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékosoknál, mely az eljárás négy változatát tartalmazza
(ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar 2000)





A P-A-C (Progress Assesment Chart) egész rendszert alkot.
  • P-A-C 1 a 6-16 éves és idősebb középsúlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére
  • P-A-C 2 a serdülő és felnőtt korú középsúlyos, enyhe és határeset szintű érzelmi fogyatékosok mérésére
  • S/P-A-C 1 a súlyos értelmi fogyatékos személyek számára 1-5 év fejlettségi szint esetén
  • S/P-A-C 2 súlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére
A P-A-C-1-teszt

A P-A-C-1-tesztben a megadott teljesítményszintek minden olyan gyermekre alkalmazható, akinek az IQ-ja 55 alatt van, és aki a normál iskolarendszerből, mint nem iskolaképes kiszorult, de képezhető és intézeti elhelyezésre nincsenek rászorulva.

P-A-C 1 teszt kördiagrammja

A P-A-C-1-teszt 12 diagrammban mutatja be az értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményszintjét, mindegyik alfejezetében a 6 és 15 év közti életkor minden egyes évére.
Egy korcsoportban a képességekből elért átlagos értéket a keresztben csíkozott rész jelöli, ez utalásul szolgál a haladás értékelésére az adott gyermek esetében.

A diagrammok az egyes életkori csoportokban átlagosan elért teljesítményeket mutatnak, függetlenül az értelmi fogyatékosság fokától.

Nagyjából és egészében a teszt átlagos teljesítményszintjei mindenképpen azok között a követelményhatárok között mozognak, amelyekkel a legtöbb gyermek szembetalálja magát, akik foglalkoztató típusú iskolába vagy csoportba járnak, azaz értelmileg akadályozottak csoportjába.

Évenkénti újbóli felvétele és jelölése a lapon jó képet ad az adott gyermek fejlődéséről, támpont a további fejlesztéshez.

Szociális tanulási céloknak megfelelően a nehézségi fokozatok szerint összeállított tesztkérdésekből áll a négy főterület:

1. Önkiszolgálás
: étkezési szokások, közlekedés, wc használat és mosakodás, öltözködés.
2. Megértési képesség: beszéd, megkülönböztető-képesség, számfogalom, írás-olvasás.
3. Szociális beilleszkedés: játék, házi munka.
4. Foglalatosság: nagymozgás és finommotorika.


Év végi értékelés a részletes írásbeli értékelés

A részletes elemzés tartalmazza az adott gyermek általános magatartását, önkiszolgálási szintjét, csoportban való társas kapcsolatait, közösségi feladatainak ellátását, valamint az adott csoportban tanult tantárgyak értékelését.


Egy 5. csoportos tanuló évvégi értékelése:

Magatartása és tájékozódása a környezetben, szorgalma, önkiszolgálás
Társas kapcsolat kialakításával többet próbálkozik, azonban a leggyakrabban magányosan énekelget, nevetgél. Makacsságának mértéke jelentősen csökkent, gyakrabban lehet együttműködésre késztetni. Ha nem fáradt, akkor a foglalkozások alatt a figyelme felkelthető, azonban, csak rövid időre köthető le. Általában a könnyű, kis erőfeszítést igénylő feladatokat végzi szívesebben, és megítélése szerint, az ettől eltérőket határozottan elutasítja. Egyéni feladathelyzetet gyakran kifejezetten kéri, szívesen fogadja, és várja a vele való foglalkozást, akár hosszabb időn keresztül is (10 perc). Érti és örül a jutalmazásnak. Közösségi feladatot önként és szívesen elvállal és önállóan végre hajtja azokat. Tájékozódása közvetlen és tágabb környezetében igen jó.

Önkiszolgálás területén igen nagy fejlődés tapasztalható, már csak kis felügyeletet igényel az öltözködés területén, teljesen önellátó. Az étkezés terén kevés pozitív elmozdulás tapasztalható, de alapvetően rendkívül válogatós. Zsebkendő használatára, kézmosásra, szappan használatára még alkalmanként figyelmeztetni kell.

Mozgásnevelés Mozgásigénye megfelelő, a foglalkozásokon aktívan vesz részt. Sokat ügyesedet, egyensúlyérzéke fejlődött. Mozgása harmonikusabb, könnyedebb. Nagyon szeret lovagolni.

Beszédfejlesztés és környezetismeret
Beszédkészsége, kommunikációs igénye elsősorban továbbra is saját szükségletére korlátozódik. Azonban kérdésekre már gyakrabban válaszol, egyszavas mondatokkal, jelzésekkel. Sokféle szót mond, ha ehhez van kedve, illetve ezt szükséglete megkívánja. Saját keresztnevét kérésre megmondja. Ha kedve van, akkor a feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket bíztatásra végez. Ismeri az iskola és az otthon helyiségeit, és különféle funkcióit, megmutatja a megfelelő bútorokat és a helyiségekben található tárgyakat. Ismeri az évszakokat, és az időjárás főbb jellemzőit. A napszakok megmutatása és annak felismerése még gondot okoz. Az öltözködés és az időjárás közötti összefüggés felismerésére képes. Különbséget tesz az emberek neme és kora szerint. Szívesen hallgat mesét, a dramatizálásban, bábozásban szívesen vesz részt. A növény-állatvilágból felismeri, megmutatja az ismertebb, tágabb környezetünkben élő házi, és jelentősebb vadon élő állatokat is. Felismeri a fontosabb konyhakerti zöldségeket–gyümölcsöket. A fontosabb közlekedési eszközöket is felismeri, megmutatja. Ismeri a különféle tisztálkodási eszközöket és szereket, a rendszeres fogápolás és a napi tisztálkodás fontosságával is tisztában van.

Olvasás-írás elemei
Kérdésekre minimális szinten válaszol, egyszavas mondattal. Feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket végez, adogat, válogat, csoportosít sok segítséggel. Képet-képpel egyeztet, különbséget, azonosságot segítséggel érzékeli. Ceruzát, író eszközt gyenge nyomatékkal, de szívesen használja. Szívesen színez, a vonalhatárokat nagyjából betartja, várja a részletekhez az utasítást, jelölést. Önállóan álló egyenest és kört tud írni. Az első két betűs szót átírással írja, önállóan még nem képes rá. Ezért az új betűk írása is gondot okoz, így csak két újabb szóval próbálkoztunk.

Számolás-mérés elemei
Az egy, kettő, sok fogalma kialakult, és mechanikusan próbálgatunk 3-5-ig számlálni. Ismeri és jól alkalmazza a relációs jeleket. A tárgyak kiterjedéséről elemi ismeretei vannak. Egyszerűbb ritmikus sorok folytatása jó, illetve hangulatfüggő. Az ugyanolyan-különböző felismerése kis segítséggel zajlik. Az alapszíneket felismeri, egyezteti. Téri relációkban továbbra is teljes a zűrzavar. Számjegyek írását próbálgatta átírással, műveleti jeleket előírt vonalak mentén szépen átírja.

Ábrázolás-alakítás/ Ének-zene Életvitel és gondozási ismeretek
Szeret festeni, gyurmázni, bár sok bíztatásra van szüksége a folytatáshoz, kitartáshoz. Megpróbált önálló, elképzelés utáni rajzot is készíteni, figurái még nem felismerhetőek. Ollóval próbálkozik nyírni, az előre rajzolt vonal mentén vágás még sok nehézségbe ütközik. Szívesen nézegette az ének-zene tankönyvet, szeret énekelgetni, a szintetizátor kíséretet külön örömmel fogadta. Szívesen használ ritmus hangszert. Szabadidőben is rendszeresen hallgat zenét, ilyenkor kedves elfoglaltsága a nagy labdán való hintázás klasszikus zenére. Gyakorolta a különféle alkalmakra a terítést. Vannak elemi takarítási ismeretei. Gondozta a csoport növényeit, részt vett a tízórai és uzsonnai tálcák, bögrék mosogatásában.


P-A-C használatának gyakorlati tapasztalata

Személyi feltétel


A P-A-C felvételének objektivitásához feltétlenül szükséges egy másik szemlélet. Ki kell bújni a tanár, az oktató, a fejlesztő szerepéből, és a kíváncsi megfigyelővé kell változni, aki dicsér, értékel, de nem irányít!

  • Legjobb, ha az a tanár végzi, aki alapvetően foglalkozik a gyermekkel. Az Önkiszolgálási rész, valamint a nagymozgás értékeléséhez a velük ezeken a területeken foglalkozó kollégákat bevontam. Több szempontból is jó: kollegalitás erősítése, pontosan tudja az asszisztens mi a jelenlegi szint, az elvárás a gyermekkel szemben, a kolléga is átgondolja a gyermek képességeit, ezzel az ő munkáját is segítem. Továbbá a gyermek is azt érzi milyen sokan foglalkoznak vele
A felvétel külső és belső feltételei
  • Előre elkészítem a felméréshez szükséges teljes eszközrendszert: író és A/4-es lapok, színes ceruzák, olló, játékpénz, játékóra, naptár, színes rúd, logikai pálcika, színes négyzetkészlet, különféle méretű, kiterjedésű tárgyak egy dobozban, nagylyukú gyöngy, spulni, vastagabb cérnával, csavaros üveg, építőkockák kisebb, nagyobb, egyforma méretű és színű is. Képek emberekről, külön-külön nemek és életkorok szerint, valamint cselekvések nemek, életkorok szerint, családi kép. Könyvek, plüss állatok, stb, az életkor függvényében.
    Megjegyzem, hogy a Beszédfejlesztés és környezetismeret feladatlapok képei jól használhatóak!

  • Eleinte úgy szerveztem a felmérést, hogy amikor a többiek az udvaron voltak, akkor egy-egy gyermekkel bent maradtam a teremben, és úgy készítettem el a középső részét a felmérésnek. Később kialakítottam egy kistermet, amelyet ismertek a gyermekek, és így igen optimális körülmények között tudtam dolgozni.

  • Egyszerre csak egy gyermekkel foglalkoztam, általában a legkisebbekkel kezdtem, vagy akivel először kellett a felmérést végezni, vagy akiről tudtam, hogy nagyon kevés a tűrőképessége, és behatárolt intervallumban foglalkoztatható csak. Tíz órakor, a tízórai elfogyasztása, és a viszonylag hosszabb szünet után történtek a felmérések. Naponta egy-vagy nagyobbaknál kettő.

  • A gyermekek mindig tudták, hogy felmérés készül, hogy most értékelni fogom a munkájukat. Akinek először készítettem el a felmérést, elmagyaráztam az ő szintjén, hogy azt nézem, milyen ügyes, ezért mindig kapni fog egy pontot. Megmutattam a lapokat és azt is, hogy mi fogok írni.

  • Majd az értékelés végén is mindenkinek megmutattam az elért eredményeit, és megbeszéltük, különös tekintettel a személyiséglapokra. Mindenkinek elmondtam ki "miért is ilyen", és egymásról, saját magukról is elmondták a véleményüket, azt, hogy mennyire értetek vele egyet, vagy sem. Megbeszéltük, hogy kinek milyen területen kell majd a következő időszakban fejlődnie, kitől mit fogok elvárni a közeljövőben. Nagyon szeretették, várták, és értették ezeket a megbeszéléseket.

A P-A-C felvétele

A P-A-C felvételek évenként készülnek, a színek évenként mások.

  • Ha egy évben egy adott részt már tudott a gyermek, de az elem teljesítése még sem teljesült, a feladat leírása szerinti pontos utasítás betartása mellett sem, akkor új lapot veszek elő, és jegyzem melyik az a pont amelyet adott évben nem tudott teljesíteni a gyermek, és innentől az új lapon folyik tovább a felmérés. Általában 10 éves kortól egy visszaesés tapasztalható, amely azonban csak részterületek érint. Általában a serdülőkor végére beállt egy szintre az elért tudása, képessége, de volt, hogy bizony olyan komoly állapot romlást tapasztaltunk, hogy az első osztályos szintje alá zuhant 14 évesen.

  • Mindig megkeresem azt a pontot, amit biztosan tud teljesíteni, hogy sikerélménye legyen. Vagy elölről kezdem, adott gyermek esetében, mert kíváncsi vagyok rá, mert tudni szeretném mi az amit tud úgy teljesíteni, hogy nem segítek neki.

  • A pontokhoz az utasítást mindig be kell tartani. Nem kell félni attól, hogy az évenkénti feltett kérdésekre a gyermekek tudják a választ, mert nagyon nem fognak emlékezni rá.

  • Ha egy-egy feladatot jól látható módon nem fogja a gyermek elvégezni, akkor úgy kell elterelni a figyelmét, hogy sikeresnek gondolja a feladat elvégzését, nagyon meg kell dicsérni, és jelezni, hogy továbbra is azt várjuk, hogy a lehető legügyesebb legyen. Természetesen ebben az esetben pont nem jár érte.

  • Nagyobb gyermek azonban többnyire tudja, hogy valamit nem tud teljesíteni. Nagyon fontos a megnyugtatása, és annak közlése, hogy mindez az ő érdekében történik, és semmi baj nincs, ha nem tud valamit. Különben sem lepődünk meg, hiszen mi tanítjuk, szeretetünk eddig sem ettől függött. Humorral, kedvességgel jól oldható a feszültség, és így dicsérettel a végén jól lehet kezelni ezeket a helyzeteket is.

  • A felmérés bemelegítő feladata az volt, hogy mindenki rajzoljon egy fát, egy embert, és egy házat. Ki is színezhette, vagy az maradt a végére, ha túl akkurátusan készült a rajz. A kisebbektől, vagy a kevésbé jó képességű gyermektől saját magát kértem, hogy rajzolja le. Volt, akinek úgy jött meg a kedve, hogy mellette én is rajzoltam egy másik lapon. Erre a munkára aztán ráírtam, hogy támogatás mellett, vagy másolással készült. Nagyon jó eltenni ezeket a munkákat, mert évenként össze lehet hasonlítani őket, látható a fejlődés. Ez egyébként a 44-es és a 61-es feladatnak felel meg.
Az ábrán 4 (kék) 5 (sárga) 6 (piros) csoportban felvett mérési eredmények láthatóak. A személyiség felmérő lap piros színe megmutatja, hogy az éppen 6. csoportban lévő fiú milyen viselkedésű, és összevetve a szociális képpel látható, hogy már igen sokat fejlődött, nagyon ügyes, önálló, nagyon sok jó képességgel, tudással rendelkezik még az írás, olvasás terén is.

    P-A-C 1 kitöltött kördiagrammja

Néhány feladat konkrétan a P-A-C-1-ből
  • Kommunikáció negyed 8-116 pontig,
  • Tevékenység (finommotorika) 15-119 pontig, és 17-120-ig a nagymozgás.
8. Egyszerű utasítás követése: Vedd fel az építőkockát!
9. Felszólítás –ra-re: Tedd a könyvet a székre!
Ügyelni kell, hogy pontosan azért mert egyszerűek, nehogy túlmagyarázzuk, vagy éppen óvatlanul odamutassunk!
25.Élményekről összefüggően beszél: Mi történt tegnap este otthon? Mit ettél ma reggelire?
Segítségképpen egyéb nem túl régi saját élményről teszek fel néhány kérdést, ami előhívja az emlékképeket.
Ha a gyermek nem tud beszélni, akkor vagy kihagyom, mert olyan szinten van, hogy megközelíthetetlen., vagy megjelöltem a pontnál csillaggal, és egy képtörténetet raktam ki össze-vissza. A történet elejét elmondjuk, megmutatjuk az első képet, elmondtam ki van rajta, mit csinál,és megkérdeztem szerinted mi fog következni? Ráírtam a lap hátuljára, adott pont módosítása: történeti sorrend képek alapján.

Nem ugyanaz természetesen a feladat, de egy nem beszélő gyermektől nehéz a hosszú távú emlékezet felmérése, de mindenképpen emlékek kellenek, elképzelés a történet sorrendiségére, amelyhez tapasztalat kell.

75. Nagyon érdekes a hármas felszólítás, nincs logikai kapcsolat a három utasítás között, ez jól mutatja a nem beszélő verbális emlékezőképességét, a sorrendiség megtartását, komoly próbatétel! Ügyelni kell, hogy valóban ne legyen kapcsolat a feladatok között!

10. Különbségek: nemek között, képek alapján. Érdemes azokkal a szavakkal megközelíteni a képeket, amelyeket a gyermek használ, anya helyett, ha úgy hívja mami, stb. Életkort úgy határolom be, hogy megkérdezem, melyik képen vna ilyan idős, olyan korú, néni, mint az ő nyagymamája, és akkor szerinte melyik kép az, ahol szintén egy nagymama van?

27. A színes négyzeteket azonos színű egymás mellé rendeléséhez a 12 szín érdekében színes kartonból a logikai készlet nagy négyzetével azonos méretűre vágtam, színenként 2-2 db négyzetet. Megmutattam az első párt a kisebbeknél, de nem neveztem meg a színt, általában a pirossal kezdtem. Majd kértem, hogy ugyanígy folytassa. Ha nem volt jó a feladat, akkor is végig vártam, megdicsértem, és máris a következő feladatra tértem.

77. Elsorolja a hét napjait, felismeri milyen napon milyen tevékenységet végez. Nem beszélő gyermek esetében a csoport naptárát használtam. Azon megmutatta kérésre, melyiket szoktunk jelölni hétfőn, stb. Mikor mennek lovagolni, melyik napon van torna Erzsi nénivel, Anita néni mikor viszi őket gyógytornára stb. Lényeg, hogy én tudjam mennyire van tisztában a hét napjaival.

98. Az órát úgy állította be a nem beszélő, hogy felírtam az időpontot és azt állította be, illetve fordítva, én állítottam be egy időpontot, és annak a leírását neki kellett kikeresni 4-5 időpont közül.

11. Számfogalomnál a nem beszélő mutogatott a 11, 28 feladatnál, vagy megkértem, hogy a relációs jelet tegye oda, mutasson arra, ahol a sok van. Aztán keresse meg ahol kevés van, vagy 1 van.

Nyílván, az a gyermek, aki 8,9-es feladatot nem tudta teljesíteni, ez a feladta sem megoldható a számára.
A 82. 83. 100-tól a feladatokat nem kell feltétlenül ilyen formában felmérni, mert, ha az végzi a felmérést, aki tanítja a gyermeket, úgy is tudja milyen szinten ír, olvas a gyermek.


A teszt értékelése

A P-A-C szociális kompetencia indexe (SZKI)

Az SZKI arra használható, hogy olyan embereknek is, akik nem vesznek részt az egyéni tanítási és nevelési program megvalósításában – pl. szülők – is meg tudjuk mutatni, hogy egy bizonyos gyermek (vagy felnőtt) milyen szinten áll a társaihoz képest, a nevelési program hatékony volt-e, vagyis a tanítvány eredményei javulnak-e a normához viszonyítva.

A P-A-C- a szakképzett gyógypedagógusok számára jelent egy „állapotjelentést”, míg az SZKI pedig az ennél laikusabbak számára szolgál információval.

A négy SZKI szám százalékos érték, amely a különböző korban lévő értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményét mutatja.

Az SZKI kiszámítási módja

A százalékos értéket úgy kapjuk meg, hogy az adott területen elért pontok számát - besatírozott mezők számát összeszámoljuk, egy mező 1 pont- majd az életkor függvényében, az adott quadráns értékével megszorozzuk.



P-A-C 1 szociális kompetencia indexe


Alsó szakaszban minden nagyon hangsúlyos, majd hangsúlyosabb lesz a kommunikáció a középső szakaszban, a foglalatosság és a szocializáció lesz a nagyobb szorzó értékű, a felső szakaszban. Jól követi az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődését.


Súlyosabb állapotú tanulók PAC felvétele sokkal nehezebb, alapvetően, nem a gyermekkel kell elvégeztetni, inkább team megbeszélés.
P-A-C 2. a 16 évesen felüliekkel végzett felmérése megint más. Lehetőség van az interjúztatásra, amit azokkal a fiatalokkal remekül el lehet végezni, akik beszélnek. Nem beszélők esetében a szülőket kell bevonni, vagy megint csak team munkában kell a kollégákkal megbeszélni. A fiatalok rendkívül tudatosak, nagyon szeretik az ilyen jellegű felméréseket.

A személyiség-felmérése
A skála használatával a közösségi tolerancia-szintet mérhetjük fel, amely a fogyatékos ember befogadásához szükséges.

A személyiség-felmérő skála, a személyiség néhány vonását próbálja megvilágítani. A mérőskálák – 12 részterületen 1-5-ig jelölve súlyossági szempontból csökkenő értékben – kevésbé tényekre, inkább ítéletekre támaszkodnak. A skála 3-as szintje jelenti azt a toleranciának azt a fokát, amikor a közösség „megtűri a személyt”. A 4-es, 5-ös érték az, amikor az egyén jól beilleszkedett. A 2-es kisebb, és az 1-es nagyobb mértékben szembe kerül az általános elvárásokkal, komoly beilleszkedési problémát jelentenek.
Személyiség felmérő lap
Részterületei:

Kommunikációs készség; őszinteség; becsületesség; kapcsolatkészség; társakhoz való viszony; társas kapcsolatok; együttműködés; dominancia; munkához való viszony; önállóság az önkiszolgálásban; alkalmazkodás, kedélyállapot; szexualitás.A pontokhoz tartozó leírások azt mutatják, hogy melyek azok a magatartásformák melyek tolerálhatók és elősegítik a fogyatékos személy beillesztését, illetve melyek azok, amelyeket az emberek nem tudnak elviselni.


Egy 6. csoportos  fogyatékos fiú személyiség "térképe"
A színezett skála diagramm széléhez közelít, akkor feltételezhetjük, hogy a beillesztése nem fog különösen nagy problémát okozni környezetének. Azonban, ha csak a skála közepén látható kisebb-nagyobb folt, akkor ez azt jelzi, hogy az egyén beilleszkedése súlyos gondokat fog jelenteni környezetének.

A szociális felmérés mellett végzett személyiség-felmérés teljesebb képet nyújt arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik a fogyatékos személy a védett környezetén kívül. A kommunikációs készséget, az őszinteséget a nem beszélő gyermek esetében megcsillagoztam és nem értékeltem, vagy odaírtam pl. erősen gesztikulálva kommunikál. A személyiség lapot minden évben új, és mindig azzal a színnel színeztem, amellyel a P-A-C-ét is.

A személyiségfelmérő lapok függvényében a közösség elviselése, a közösségbe való bekapcsolódás, az önállóság érdekében sok-sok fejlesztő feladatot tettem a tanmenetbe. Ezeket a beszédfejlesztés és környezetismeret, vagy az környezet és egészségvédelem, vagy a társadalmi ismeretek és gyakorlatok óráiba építtettem be.


Visszacsatolás a szülők felé


A szülői értekezleten megbeszéltük az eredményeket, amely segítette az együttműködést, a szabályok, elvárások tisztázását és annak megértését, hogy mit lehet elérni pont az ő gyermekével, és mi az, amiben még az elején tartunk a képességek, készségek terén.
A személyiségfelmérő lap igen pontos képet mutat egy gyermekről, így alkalom nyílt őszinte beszélgetéskre, hogy milyen problémákkal küszködnek otthon, és, hogy ezekkel ki hogyan bírkózott meg, vagy éppen miben kér segítséget.


Az FPI-ben 2008. novemberében megtartott előadásom alapján készítettem ezt az anyagot.
Katona Erzsébet
gyógypedagógus
06-30-5858-197
katona.erzsebet@alitera.hu