2009. március 12., csütörtök

Az értelmileg akadályozott gyermek



Az értelmileg akadályozott gyermek


Az értelmileg akadályozott gyermekek esetében nem lehet az átlagosan használt nevelési elveket alkalmazni.


Gyermekeinkről általában elmondhatjuk, hogy intellektuális képességük szűkösek, tanulni csak különleges segítséggel tudnak, nehezen vagy egyáltalán nem képesek életüket önállóan irányítani, életformájuk különbözik a megszokott életformától. A mai napig nincs kellő, egyöntetű megállapodás ennek az emberi állapotnak a leírásáról, sem fogalmi meghatározásáról, és maga az állapoton belüli csoportok meghatározása is problematikus.


Korszerű nézet szerint: állapotukat (a mindenkori optimális kezelést, fejlesztést és nevelést feltételezve) összefüggésbe kell hozni azzal, hogy az adott életkorban az átlagos társadalmi elvárásoknak hogyan tudnak megfelelni.



Ezért különösen fontos az értelmi fogyatékosok nevelése a személyiségformálás keretei között. Mindent meg kell tenni az értelmi képességek hiányosságainak enyhítésére úgy, hogy előtérbe kell helyezni azoknak a tulajdonságoknak fejlesztését, melyekkel az értelmi hiányok szociális szinten kompenzálhatók.
Az ösztönzés, az érzelmi gazdagítás, a közösségben való élet ismereteinek és készségeinek, valamint a jó munkavégzés tulajdonságainak fejlesztése ezért a nevelés kiemelt fontosságú feladata a mi gyermekeink esetében.
Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése is – miként minden más nevelés – lényegét tekintve tudatos személyiségformáló tevékenység.


Az értelmileg akadályozottak személyiségéről



Az épektől lényegesen eltérő valóság-átélési módok jellemzőek az értelmileg akadályozott fogyatékos személyiségre. A bonyolultabb helyzetekben nehezen, vagy egyáltalán nem tudják magukat kiismerni, nagyon beszűkült a lényegfelismerés lehetősége.


Cselekvéseiket az érzékelt világ átélt eleme ösztönzi és irányítja. A pillanatnyi megkívánás kielégítésére való törekvés – mely gyakran tapasztalható – ugyancsak személyiségük éretlenségére utal.



Cselekedeteiket nem szokták előre végiggondolni, így nem képesek azok helyes-helytelen voltát megkülönböztetni. Ezért munkájuk folyamatát és eredményét sem ellenőrzik.
A kommunikáció hiányosságai is torzítólag hatnak vissza gyermekeink személyiség fejlődésére. A szinte szabályszerűséggel kísérő kommunikációs zavar megnyilvánulhat szorongásban, a környezettől való elzárkózásban is.
A serdülőkortól nem annyira tudja, mint érzi a megkülönböztetést, a kizártságot, a csúfolást, ugratást és szenved tőle.
Felismeri ügyetlenségét, és azt, hogy másnak tartják. A személyiségfejlődés során ellentmondó akarati sajátosságok is megjelennek.


Tapasztaljuk a kezdeményezés hiányát és ugyanakkor a féktelenséget, a makacsságot és a befolyásolhatóságot.



Az értelmileg akadályozott tanulók tanítási-tanulási folyamatának sajátosságai


Gyermekeink tanulása, tárgyhoz kötött, tapasztalati megismerés, vezetésre szorultság, erősen mérsékelt tanulási vágy, és folyamatos indítékszegénység tapasztalható. Hiányzik a tudatos „megtanulni akarás” szándéka. A mi tanulóink beállítódása érzelmi alapú, de sok esetben passzív is lehet, később is mérsékelten alakul. Ezért van nagy jelentősége a motivációnak, az érzelemgazdag, játékos-légkörnek és a sikerélménynek.



Az oktatás erősen hangsúlyos korrekciós szándékú, mely az elfogadás mellett a kibontakoztatást segíti, valamint a tudatos és szakszerű munka a defektus elmarasztaló hatása elleni állandó küzdelmet jelenti.
A fokozott nevelésközpontúság, a valóság megismerése szorosan összefügg a cselekvéssel. A fogyatékos saját személyéhez, magatartásához, szokásaihoz, viselkedési szabályaihoz való kapcsolatokon keresztül ismerkedik meg környezetével. A nevelőhöz való kötödése nagyfokú, érzelmileg meghatározott, a nevelő hatása elsődleges, közvetlen.


Az oktatás konkrét kapcsolatban van a gyermek élethelyzetét betöltő minden tevékenységgel. Oktatásuk kizárólag a gyermek és felnőttkori konkrét mindennapjainak tevékenységi körét fogja át, életgyakorlati jellegű, nem műveltség adó.
Változik az oktatási folyamat egymásra építettsége, a szabályos didaktikában leírt menet gyakran megbomlik, az ismeretnyújtás-alkalmazás-rögzítés nem válik jellegzetesen szét.

Röviden a tanítás tartalmáról


Az értelmileg akadályozottak iskoláiban nem tantárgyakra szerveződött tudományos ismeretekről, azoknak elsajátításáról van szó, hanem az egész személyiséget átfogóan fejlesztő egységes pedagógiai cselekvési tervről, programról.
A nevelés-oktatás folyamatában a tanár által céltudatosan irányított foglalkozások ismeretei, készségei szorosan beágyazódnak a gyermek egész napjába, és ez egyben elsajátításuk feltétele is. Az oktatás tartalmát nem annyira tantárgyakban, mint képességi területek kijelölésében kell megjeleníteni.

Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai



Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig
Ebben az iskola-előkészítő időszakban a pszichés funkcióknak (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) és képességeknek (nyelvi kommunikációs képességek, időbeli. térbeli tájékozódást segítő készségek, együttműködés képessége) szokásrendszereknek a kialakítása történik. Ebben az életszakaszban a játékos fejlesztési formák dominánsan jelentkeznek.

Középső szakasz: 4-6 évfolyamig
Alapozó időszak a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házimunkába ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. A fejlesztő munkának ki kell térnie a jel-és szimbólumértés képességének kialakítására.

Felső szakasz: 7-10 évfolyamig
Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképességek kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát.

Az értelmileg akadályozott tanulók fejlesztését átfogó területek:





  • anyanyelv és kommunikáció: beszédfejlesztés, olvasás-írás,


  • természeti környezet: környezetismeret, környezet és egészségvédelem,


  • társadalmi környezet: társadalmi ismeret, számolás-mérés,


  • életvitel és gyakorlati ismeretek: önkiszolgálás, kézimunka, életvitel és gondozási ismeretek, szociális munkatervezés,


  • művészetek: ábrázolás-alakítás, ének-zene,


  • testi nevelés: mozgásnevelés-játék, testnevelés.

Új törekvések



A normalizáció


A társadalom kívánság, hogy a fogyatékos egyén legyen annyira normatív (általános, szokásos) amennyire csak lehetséges.


Ez manapság egyre több követelményt támaszt az értelmileg akadályozattak felé:




  • tanuljon meg lehetőleg sok társadalmilag elfogadott és értékelt viselkedésmódot,


  • a környezetben a szokásos, gondozott, ápolt, igényes külsővel jelenjen meg.

Különösen fontos az általános társadalmi normákhoz való közelítés, mert így a jólneveltség benyomását kelti és kedvezően hat. Minden, ami a másmilyenség benyomását erősíti, járulékosan szociális hátrányt jelent, egyúttal saját magát a fogyatékost is eltávolítja környezetétől.


Az emberi kapcsolatokban adjunk példát arra és várjuk el, hogy a fogyatékost korának, szerepének megfelelő megszólításban, megbecsülésben részesítsük, ezzel is egyenlő emberi értékét hangsúlyozzuk. Az alacsony elvárások csökkentik az egyén kibontakozásának lehetőségeit.


Ki kell léptetnünk az örök-gyermek szerepéből, olyan szerepelvárásokat kell kifejlesztenünk, amelyek segítik a fogyatékosokat a függőség elkerülésében és önállóságuk erősítésében.

Az integráció


Különféle integrációs módokat szoktak megkülönböztetni a fogyatékosok és nem fogyatékosok közötti viszonyt tekintve: teljes együttnevelés, részleges együttnevelés, és az együttműködés a speciális oktatásban résztvevőkkel.



Az értelmileg akadályozottak nevelőintézményei esetében az integráció közeli céljai között nem szerepel az intézményes együttnevelés. Az iskolák, inkább az elkülönített speciális feladatainak megvalósítása mellett, az értelmileg akadályozottak elszigeteltségét szünteti meg, úgy, hogy bővíti a nem fogyatékos gyermekekkel, a más nevelési, kulturális és szabadidős intézményekkel való kapcsolatokat, egy relatív szociális integráció érdekében.


A nevelőmunka sajátos területei


A család


A súlyosabb fogyatékos gyermek megjelenése a családok többségében érzelmileg rendkívül nagy megrázkódtatást, sokkot jelent. A szülők gyakran úgy érzik, hogy a külső környezet visszautasító velük és gyermekükkel.
A fiatal és a felnőtt fogyatékost úgy kell(ene) látni ahogyan van, hasonló szükségletekkel és részben hasonló igényekkel, mint az ép fiatalok és felnőttek, és nem a gyermeki-lét elvárásaiban visszatartani.



A szülők, mint nevelési partnerek



A szülőkkel történő kapcsolattartás lehetséges területei




  • Az egyéni beszélgetések talán a legfontosabbak, hiszen bensőséges kapcsolatot tudunk kialakítani a szülővel, mely igen gazdagon szolgálhatja a gyermek további hatékony fejlesztését.


  • A családlátogatás is igen fontos a mi gyermekeink körében. Az ilyen látogatások rengeteg információt jelentenek a szakember számára. Sajnos, még ma is tapasztalhatjuk, hogy a szülők, a gyermek nevelésének terhét szeretnék átruházni, a felelősséget áthárítani az iskolára.


  • A Szülői értekezleteken is találkozunk, az aktuális problémákat tárgyaljuk meg hosszasan ilyenkor.


  • A nyílt nap bemutató órái igen eredményesek lehetnének a szülők tájékoztatása szempontjából, reálisabb kép alakulhatna ki gyermekük állapotáról, képességeiről.


  • A Szülők Klubja nagyon alkalmas lenne, hogy több szülő beszélje meg más-más szempontból problémáit, illetve másként tájékozódjon gyermekének fogyatékosságáról és kilátásairól.




Helen Keller


Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Fény az én sötétségemben!
Hang a csöndemben.
Hiszem az örök életet.

Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
telve színnel, zenével,
a virágok bólongatásával
és szeretteim arcával.




Élet az összevont foglalkoztató csoportban

Ez ma már történelem, erről írok most.


Hosszú éveken át vezettem összevont foglalkoztató csoportot.
A csoportban értelmileg akadályozott tanulók személyiségfejlesztésével foglalkoztam, azaz oktattam és neveltem, ahogy mondani szokás.
A csoport mindig igen széles korosztályt ölelt fel, eléggé nagy létszámban, ami rendkívüli megterhelést jelentett a gyerekeknek és a csoportban dolgozó felnőtteknek egyaránt, de mindig nagyon sok élményt, amely egyaránt gazdagított felnőttet, gyermeket.



Nevelési cél a foglalkoztató csoportban

A relatív önállóság elérése, mely megkívánja a tájékozottságot a környezetben, önkiszolgálási készséget, a munkafolyamatokban való részvétel képességét, szociális beilleszkedést és a szabadidő értelmes felhasználását.

Ezért a nevelés és a képzés a különféle funkciók és magatartásterületek fejlesztésére irányul: ismeretelsajátítás és elemi gondolkodás, a beszéd, a mozgás és az érzékszervi funkciók.



A gyermekek fogyatékosságából azonban nem lehet kikövetkeztetni ezen célok megvalósításához, hogy mi is legyen a konkrét nevelési-oktatási cél, csupán a lehetőségszámba menő célok határait jelölhetjük meg.


Ez azt jelenti, hogy a célkitűzés szabálytalan volta magában foglalja azt a tényt, hogy a fogyatékosok nevelési szükségletei szerint kell váltogatni a kitűzendő célokat.



Ehhez a változó célkitűzéshez a foglalkoztató csoportban évek óta alkalmaztam azt a felmérési eszközt, mely az évenkénti fejlődést mutatja meg (külön jelöléssel), illetve a fejlesztendő területek is leolvashatók a szemléletes kördiagramról.

A P.A.C-ről bővebben írtam: Mi az a P-A-C? bejegyzésemben.


Minden gyermek részteles írásbeli értékelést is kap a bizonyítvány mellékleteként. A PAC-teszt és a szöveges értékelés másolata mindenki anyagába bekerül.


A pedagógiai munkám alapja: egyéni tanmenet



A pedagógiai munkám alapját a P-A-C lapok, a Szakértői javaslatok alapján, minden évben a csoport tanulóira kidolgozott egyéni és közös feladatokat meghatározó tanmenet jelentette.

A tanmenet természetesen a magasabb rendű nevelési és oktatási programunk alapján készült Természetesen mi is részt veszünk minden aktuális nevelési-oktatási programmal kapcsolatos pedagógiai program- vagy tanmenetírásban, stb.



Mindennapok rendje a csoportban

Az egész személyiséget átfogóan fejlesztő pedagógiai cselekvési terv értelmében, a csoport napirendszerűen él. A foglalkoztató iskolákban nincs csengetés, és nincsenek 45 perces órák és 10 perces szünetek sem.



Nálunk a kilakult gyakorlat szerint, a foglalkozások általában dupla órákban zajlanak, amely időtartama változó, általában 60-90 perc közötti ideig tart. Majd hosszabb, egyszeri kb.30 perces tízórai és játék szünet követi.


Így általában egy délelőtt 2 féle nagyobb foglalkozást tudunk tartani, illetve egy hosszabbat és két rövidebbet.

A háztartási órákon, amikor főzünk, azt egész délelött tesszük. Ilyenkor bontott csoportban vagyunk, más-más jellegű háztartási foglalatosságot végeznek a gyerekek egyéni szintjeiknek megfelelően.



Az adott napi programot sokszor teljes mértékben át kell szervezni az előre eltervezettől, mert a gyermekek aktuális állapota teljes mértékben behatárolja a velük való foglalkozás mennyiségét is. A tárgyhoz kötött, tapasztalati tudásukat minél jobban szeretném kiszélesíteni, ezért nagyon sok helyre megyünk el egy-egy tanév során.




A csoportnak hagyományos tanulmányi kirándulásai vannak: a halottak napja alkalmából, az ’56-os emlékhelyre viszünk gyertyát és virágot a kispesti temetőbe. A karácsonyi kirakodóvásárt a Vörösmarty téren csodáljuk meg. A Valentin-napi készülődéskor a TESCO vagy az AUCHAN áruházba megyünk. Márc. 15-e alkalmából a Kossuth térre, a Március 15-e térre, valamint a Nemzeti Múzeumhoz szoktunk zászlót vinni, és egy-egy dalt elénekelni.





Továbbá még májusban néhány helyre szoktunk elmenni az adott évben tanult dolgokhoz kapcsolódóan (múzeum, bábszínház, stb.).



A csoport számára rendszeresen járunk vásárolni a Penny Marketbe. A vásárlások előtt pontos bevásárló lista készül és megbecsüljük az árakat és kifizetendő összeget is. A boltban kiosztott feladatok szerint válogatnak, pakolnak és fizetnek. A vásárlásból hazaérkezve, ellenőrizzük a listát és az árakat is, valamint a becslésünket.



Minden évvégén képes és irodai naptárat vásárolunk, melyet egész évben használunk a feladataink előrejelzéséhez.

Reggelente – a teljes naptár és időjárás megbeszélése kapcsán – megmérjük a külső hőmérsékletet is, mára már megbecsüljük a várható hőmérsékletet is.

Az óra leolvasását a tv műsor újság nézegetésével gyakoroljuk, az élelmiszerek és egyéb áruk árát pedig a színes, reklám katalógusokból is tanulmányozzuk.



Munka a csoportban



A foglalkozások alatt figyelmük, érdeklődésük rendkívül könnyen felkelthető – természetesen egyéni eltérésekkel –, a figyelem megtartása már komolyabb probléma.


Minden külső-belső inger igen könnyen elvonja figyelmüket, valamint a várakozás, a passzív időtöltés szintén elviselhetetlen a számukra.


A frontális órák jól beváltak (ilyenkor is állandó differenciálást alkalmazunk), valamint a szimultán, de egyéni feladat elvégzése is sokkal motiválóbb a számukra, mint az elkülönített egyéni foglalkozások.



Beszédfejlesztés és környezetismeret, társadalmi ismeretek és gyakorlatok, természeti környezet és egészségvédelem területén nagyon széles ismeretekkel rendelkeznek, itt a csoport két jól elkülöníthető részre bontható, de nem elsősorban életkor alapján, hanem fogyatékosságuk súlyossága alapján. Tudják az évszakok, az időjárás jellemzőit, a hónapok nevét, ismerik a hét napjait, a napszakokat. Vannak simereteik a testükről, belső szerveikről, az elsősegélynyújtásról, valamint környezetvédelemről, az egészséges táplálkozásról.


Viszonylag kultúráltan közlekednek, többen önállóan járnak iskolába. Önkiszolgálásban, öltözködésükben egyéni szintjüknek megfelelően önállóak.


Beszédük általában érthető, azonban az egyéni eltérések nagyok! Szeretnek saját magukról beszélni, élményeiket szívesen megosztják egymással is. Néhányuknak beszéde két szavas mondatokból áll, természetesen elsősorban saját szükségletük érdekében szólnak, ha szólnak. Gesztussal, mimikával jól kommunikálnak, és mindent kiválóan értenek. Van aki, megelégszik a bólintással, nem törekszik kommunikációra.
A többség saját nevét, címét tudja, van, aki az anyukája mobil telefonszámát is tudja. Ismerik a csoport napi és heti rendjét, ismerik szüleik foglalkozását, valamint a családban végzett munkákat. Tudják melyek a társadalmi és melyek a családi ünnepek.
Számolás-mérés elemei terén van, aki húszas körben számol összead és kivon, 100-as körben csak összead. A többiek 10-ig számolnak tízes átlépés nélkül, valamint pénzzel kifizetnek többféle változatban is, és már 10 Ft felett is. Ismerik a 2-3-4 jegyű pénzt is. Fejben mechanikusan számolnak 10-ig. Vannak elemi mérési ismereteik, jól olvassák a hőmérő + és – számait, az órát egész és fél óra pontossággal állítják be. Tárgyak térbeli kiterjedéséről elemi ismereteik vannak, térbeli tájékozódásuk változó. Ismerik a páros-páratlan fogalmát, relációs jeleket jól alkalmazzák, tudnak különféle szempontok alapján halmazokat alkotni, sort alkotni.

Olvasás és írás elemei: mindenkinél más-más szint található. Van aki, szótagolva olvas, a nyomtatott nagybetűs szavakat tollbamondással írja. Saját 1-2 mondatos fogalmazását leírja, szinte hibátlanul. Van, aki csak másolással ír, olvasáskor csak néhány betűt ismer fel. Van akikkel néha egy-egy kirakót, képegyeztetést, színegyeztetést, válogatást lehet csak végeztetni.

Ábrázolás-alakítás, életvitel és gondozási ismeretek, ének-zene, testnevelés



Minden munkajellegű foglalkozáson ügyesen és nagy örömmel dolgoznak. A tankonyhában, szívesen főznek, készítenek bármit.

Minden nap, rendszeresen mosogatnak maguk után, kakaót készítenek, terítenek, tálalnak, virágot öntöznek felelősi rendszerben.

Nagyon ügyesen rajzolnak, képesek megbeszélés után emlékezetből is önállóan dolgozni. Színesen, jól felismerhetően ábrázolnak, sokféle eszközzel. Tudnak ollóval vágni papírt és textilt. Tudnak varrni kemény kartonon, de sok segítséget igényelnek. Az ügyesebbek textílt szegtek, gombot varrtak. (Természetesen a kicsik kivételével.)



Nagyon szeretnek énekelni, verset mondani, bábozni, színdarabot előadni, szerepelni.

A nem beszélők is valamilyen szinten ezeken a foglalkozásokon résztvesznek, amennyit érdeklődésük, hangulatuk megenged. Szeretik a ritmushangszereket, és szívesen énekelnek kísérettel is!

Fontos a jó hangulat, a derű és az örömöteli együttlét.






Szadad idős tevékenységek


A számítógépet nagyon szeretik, vannak, akik nagyon ügyesen rajzolnak az egér segítségével! Aki jól ír, a számítógép szövegszerkesztőjén szokott írni, nagyon szeretik!





Szünetben, játék időben állandó felügyeletet – és irányítást – kívánnak, mert egymással nem tudnak játszani, nem tudnak adni-kérni, egymással szerepjátékot játszani, szabályokat betartani.
Nincsenek kialakulva állandó baráti kapcsolatok, legtöbben magányosan játszanak. Nehezen tűrik a sokaságot, mivel nincs ötletük, gyakran a másnál látott játékot szeretnék megszerezni, ami szinte rendszeresen veszekedésbe csap át.



Személyiségfejlesztő gyakolatok a csoportban




A legnagyobb feladat, az együttműködési képesség fejlessztése. Ennek érdekében személyiségfejlesztő gyakorlatokat végzünk, tréninget tartok, amely így első hallásra eléggé meghökkentő, azonban nagyon sikeres, és szeretik a gyerekek!




Az, hogy ez hogyan is zajlott, erről fogok bővebben írni a későbbiekben.







Komoly ünnep













Vidám ünnep

Mi az a P-A-C?

Szakmai anyag gyógypedagógusoknak


Az értelmileg akadályozottak összevont foglalkoztató csoportjában 1995-től tanévenként két fajta értékelést készítettem.
  •  Félévkor P-A-C-tesztet és személyiség-felmérést végeztem, a félévi szülői értekezleten ennek eredményét szóban kiértékeltem. A haladási naplóban nem volt bejegyzés.
  • Év végén részletes szöveges értékelést kaptak a szülők, mely az anyakönyv és a bizonyítvány hivatalos melléklete volt, illetve immár az újfajta tanügyi dokumentumok eleve így készülnek.

A P-A-C-tesztek és a szöveges értékelés másolata a tanulók személyes anyagába bekerült. Az összevont foglalkoztató csoport értékelési rendszere – az oktatási törvény értelmében –, az iskola pedagógiai programjában is rögzítésre került.

Az oktató és fejlesztő munka alapját a P-A-C felmérés eredményei szolgáltatták.

Tanév elején, szeptemberi hónap teljesítménye alapján, pedagógiai megfigyelés, valamint az előző évi haladási ütem, valamint a P-A-C figyelembevételével készült el a csoport számára az első félévre a tanmenet. Majd a januárban felvett új, aktuális P-A-C eredmények figyelembevételével készül el a második félévre a tanmenet. Amennyiben új tanuló érkezett a csoportba, minél előbb felvettem vele is a P-A-C-t.

A P-A-C-teszt és személyiség-felmérés


PAC könyv

Dr. H. C. Günzburg: Pedagógiai Analízis és Curriculum a szociális és személyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékosoknál, mely az eljárás négy változatát tartalmazza
(ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar 2000)





A P-A-C (Progress Assesment Chart) egész rendszert alkot.
  • P-A-C 1 a 6-16 éves és idősebb középsúlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére
  • P-A-C 2 a serdülő és felnőtt korú középsúlyos, enyhe és határeset szintű érzelmi fogyatékosok mérésére
  • S/P-A-C 1 a súlyos értelmi fogyatékos személyek számára 1-5 év fejlettségi szint esetén
  • S/P-A-C 2 súlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére
A P-A-C-1-teszt

A P-A-C-1-tesztben a megadott teljesítményszintek minden olyan gyermekre alkalmazható, akinek az IQ-ja 55 alatt van, és aki a normál iskolarendszerből, mint nem iskolaképes kiszorult, de képezhető és intézeti elhelyezésre nincsenek rászorulva.

P-A-C 1 teszt kördiagrammja

A P-A-C-1-teszt 12 diagrammban mutatja be az értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményszintjét, mindegyik alfejezetében a 6 és 15 év közti életkor minden egyes évére.
Egy korcsoportban a képességekből elért átlagos értéket a keresztben csíkozott rész jelöli, ez utalásul szolgál a haladás értékelésére az adott gyermek esetében.

A diagrammok az egyes életkori csoportokban átlagosan elért teljesítményeket mutatnak, függetlenül az értelmi fogyatékosság fokától.

Nagyjából és egészében a teszt átlagos teljesítményszintjei mindenképpen azok között a követelményhatárok között mozognak, amelyekkel a legtöbb gyermek szembetalálja magát, akik foglalkoztató típusú iskolába vagy csoportba járnak, azaz értelmileg akadályozottak csoportjába.

Évenkénti újbóli felvétele és jelölése a lapon jó képet ad az adott gyermek fejlődéséről, támpont a további fejlesztéshez.

Szociális tanulási céloknak megfelelően a nehézségi fokozatok szerint összeállított tesztkérdésekből áll a négy főterület:

1. Önkiszolgálás
: étkezési szokások, közlekedés, wc használat és mosakodás, öltözködés.
2. Megértési képesség: beszéd, megkülönböztető-képesség, számfogalom, írás-olvasás.
3. Szociális beilleszkedés: játék, házi munka.
4. Foglalatosság: nagymozgás és finommotorika.


Év végi értékelés a részletes írásbeli értékelés

A részletes elemzés tartalmazza az adott gyermek általános magatartását, önkiszolgálási szintjét, csoportban való társas kapcsolatait, közösségi feladatainak ellátását, valamint az adott csoportban tanult tantárgyak értékelését.


Egy 5. csoportos tanuló évvégi értékelése:

Magatartása és tájékozódása a környezetben, szorgalma, önkiszolgálás
Társas kapcsolat kialakításával többet próbálkozik, azonban a leggyakrabban magányosan énekelget, nevetgél. Makacsságának mértéke jelentősen csökkent, gyakrabban lehet együttműködésre késztetni. Ha nem fáradt, akkor a foglalkozások alatt a figyelme felkelthető, azonban, csak rövid időre köthető le. Általában a könnyű, kis erőfeszítést igénylő feladatokat végzi szívesebben, és megítélése szerint, az ettől eltérőket határozottan elutasítja. Egyéni feladathelyzetet gyakran kifejezetten kéri, szívesen fogadja, és várja a vele való foglalkozást, akár hosszabb időn keresztül is (10 perc). Érti és örül a jutalmazásnak. Közösségi feladatot önként és szívesen elvállal és önállóan végre hajtja azokat. Tájékozódása közvetlen és tágabb környezetében igen jó.

Önkiszolgálás területén igen nagy fejlődés tapasztalható, már csak kis felügyeletet igényel az öltözködés területén, teljesen önellátó. Az étkezés terén kevés pozitív elmozdulás tapasztalható, de alapvetően rendkívül válogatós. Zsebkendő használatára, kézmosásra, szappan használatára még alkalmanként figyelmeztetni kell.

Mozgásnevelés Mozgásigénye megfelelő, a foglalkozásokon aktívan vesz részt. Sokat ügyesedet, egyensúlyérzéke fejlődött. Mozgása harmonikusabb, könnyedebb. Nagyon szeret lovagolni.

Beszédfejlesztés és környezetismeret
Beszédkészsége, kommunikációs igénye elsősorban továbbra is saját szükségletére korlátozódik. Azonban kérdésekre már gyakrabban válaszol, egyszavas mondatokkal, jelzésekkel. Sokféle szót mond, ha ehhez van kedve, illetve ezt szükséglete megkívánja. Saját keresztnevét kérésre megmondja. Ha kedve van, akkor a feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket bíztatásra végez. Ismeri az iskola és az otthon helyiségeit, és különféle funkcióit, megmutatja a megfelelő bútorokat és a helyiségekben található tárgyakat. Ismeri az évszakokat, és az időjárás főbb jellemzőit. A napszakok megmutatása és annak felismerése még gondot okoz. Az öltözködés és az időjárás közötti összefüggés felismerésére képes. Különbséget tesz az emberek neme és kora szerint. Szívesen hallgat mesét, a dramatizálásban, bábozásban szívesen vesz részt. A növény-állatvilágból felismeri, megmutatja az ismertebb, tágabb környezetünkben élő házi, és jelentősebb vadon élő állatokat is. Felismeri a fontosabb konyhakerti zöldségeket–gyümölcsöket. A fontosabb közlekedési eszközöket is felismeri, megmutatja. Ismeri a különféle tisztálkodási eszközöket és szereket, a rendszeres fogápolás és a napi tisztálkodás fontosságával is tisztában van.

Olvasás-írás elemei
Kérdésekre minimális szinten válaszol, egyszavas mondattal. Feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket végez, adogat, válogat, csoportosít sok segítséggel. Képet-képpel egyeztet, különbséget, azonosságot segítséggel érzékeli. Ceruzát, író eszközt gyenge nyomatékkal, de szívesen használja. Szívesen színez, a vonalhatárokat nagyjából betartja, várja a részletekhez az utasítást, jelölést. Önállóan álló egyenest és kört tud írni. Az első két betűs szót átírással írja, önállóan még nem képes rá. Ezért az új betűk írása is gondot okoz, így csak két újabb szóval próbálkoztunk.

Számolás-mérés elemei
Az egy, kettő, sok fogalma kialakult, és mechanikusan próbálgatunk 3-5-ig számlálni. Ismeri és jól alkalmazza a relációs jeleket. A tárgyak kiterjedéséről elemi ismeretei vannak. Egyszerűbb ritmikus sorok folytatása jó, illetve hangulatfüggő. Az ugyanolyan-különböző felismerése kis segítséggel zajlik. Az alapszíneket felismeri, egyezteti. Téri relációkban továbbra is teljes a zűrzavar. Számjegyek írását próbálgatta átírással, műveleti jeleket előírt vonalak mentén szépen átírja.

Ábrázolás-alakítás/ Ének-zene Életvitel és gondozási ismeretek
Szeret festeni, gyurmázni, bár sok bíztatásra van szüksége a folytatáshoz, kitartáshoz. Megpróbált önálló, elképzelés utáni rajzot is készíteni, figurái még nem felismerhetőek. Ollóval próbálkozik nyírni, az előre rajzolt vonal mentén vágás még sok nehézségbe ütközik. Szívesen nézegette az ének-zene tankönyvet, szeret énekelgetni, a szintetizátor kíséretet külön örömmel fogadta. Szívesen használ ritmus hangszert. Szabadidőben is rendszeresen hallgat zenét, ilyenkor kedves elfoglaltsága a nagy labdán való hintázás klasszikus zenére. Gyakorolta a különféle alkalmakra a terítést. Vannak elemi takarítási ismeretei. Gondozta a csoport növényeit, részt vett a tízórai és uzsonnai tálcák, bögrék mosogatásában.


P-A-C használatának gyakorlati tapasztalata

Személyi feltétel


A P-A-C felvételének objektivitásához feltétlenül szükséges egy másik szemlélet. Ki kell bújni a tanár, az oktató, a fejlesztő szerepéből, és a kíváncsi megfigyelővé kell változni, aki dicsér, értékel, de nem irányít!

  • Legjobb, ha az a tanár végzi, aki alapvetően foglalkozik a gyermekkel. Az Önkiszolgálási rész, valamint a nagymozgás értékeléséhez a velük ezeken a területeken foglalkozó kollégákat bevontam. Több szempontból is jó: kollegalitás erősítése, pontosan tudja az asszisztens mi a jelenlegi szint, az elvárás a gyermekkel szemben, a kolléga is átgondolja a gyermek képességeit, ezzel az ő munkáját is segítem. Továbbá a gyermek is azt érzi milyen sokan foglalkoznak vele
A felvétel külső és belső feltételei
  • Előre elkészítem a felméréshez szükséges teljes eszközrendszert: író és A/4-es lapok, színes ceruzák, olló, játékpénz, játékóra, naptár, színes rúd, logikai pálcika, színes négyzetkészlet, különféle méretű, kiterjedésű tárgyak egy dobozban, nagylyukú gyöngy, spulni, vastagabb cérnával, csavaros üveg, építőkockák kisebb, nagyobb, egyforma méretű és színű is. Képek emberekről, külön-külön nemek és életkorok szerint, valamint cselekvések nemek, életkorok szerint, családi kép. Könyvek, plüss állatok, stb, az életkor függvényében.
    Megjegyzem, hogy a Beszédfejlesztés és környezetismeret feladatlapok képei jól használhatóak!

  • Eleinte úgy szerveztem a felmérést, hogy amikor a többiek az udvaron voltak, akkor egy-egy gyermekkel bent maradtam a teremben, és úgy készítettem el a középső részét a felmérésnek. Később kialakítottam egy kistermet, amelyet ismertek a gyermekek, és így igen optimális körülmények között tudtam dolgozni.

  • Egyszerre csak egy gyermekkel foglalkoztam, általában a legkisebbekkel kezdtem, vagy akivel először kellett a felmérést végezni, vagy akiről tudtam, hogy nagyon kevés a tűrőképessége, és behatárolt intervallumban foglalkoztatható csak. Tíz órakor, a tízórai elfogyasztása, és a viszonylag hosszabb szünet után történtek a felmérések. Naponta egy-vagy nagyobbaknál kettő.

  • A gyermekek mindig tudták, hogy felmérés készül, hogy most értékelni fogom a munkájukat. Akinek először készítettem el a felmérést, elmagyaráztam az ő szintjén, hogy azt nézem, milyen ügyes, ezért mindig kapni fog egy pontot. Megmutattam a lapokat és azt is, hogy mi fogok írni.

  • Majd az értékelés végén is mindenkinek megmutattam az elért eredményeit, és megbeszéltük, különös tekintettel a személyiséglapokra. Mindenkinek elmondtam ki "miért is ilyen", és egymásról, saját magukról is elmondták a véleményüket, azt, hogy mennyire értetek vele egyet, vagy sem. Megbeszéltük, hogy kinek milyen területen kell majd a következő időszakban fejlődnie, kitől mit fogok elvárni a közeljövőben. Nagyon szeretették, várták, és értették ezeket a megbeszéléseket.

A P-A-C felvétele

A P-A-C felvételek évenként készülnek, a színek évenként mások.

  • Ha egy évben egy adott részt már tudott a gyermek, de az elem teljesítése még sem teljesült, a feladat leírása szerinti pontos utasítás betartása mellett sem, akkor új lapot veszek elő, és jegyzem melyik az a pont amelyet adott évben nem tudott teljesíteni a gyermek, és innentől az új lapon folyik tovább a felmérés. Általában 10 éves kortól egy visszaesés tapasztalható, amely azonban csak részterületek érint. Általában a serdülőkor végére beállt egy szintre az elért tudása, képessége, de volt, hogy bizony olyan komoly állapot romlást tapasztaltunk, hogy az első osztályos szintje alá zuhant 14 évesen.

  • Mindig megkeresem azt a pontot, amit biztosan tud teljesíteni, hogy sikerélménye legyen. Vagy elölről kezdem, adott gyermek esetében, mert kíváncsi vagyok rá, mert tudni szeretném mi az amit tud úgy teljesíteni, hogy nem segítek neki.

  • A pontokhoz az utasítást mindig be kell tartani. Nem kell félni attól, hogy az évenkénti feltett kérdésekre a gyermekek tudják a választ, mert nagyon nem fognak emlékezni rá.

  • Ha egy-egy feladatot jól látható módon nem fogja a gyermek elvégezni, akkor úgy kell elterelni a figyelmét, hogy sikeresnek gondolja a feladat elvégzését, nagyon meg kell dicsérni, és jelezni, hogy továbbra is azt várjuk, hogy a lehető legügyesebb legyen. Természetesen ebben az esetben pont nem jár érte.

  • Nagyobb gyermek azonban többnyire tudja, hogy valamit nem tud teljesíteni. Nagyon fontos a megnyugtatása, és annak közlése, hogy mindez az ő érdekében történik, és semmi baj nincs, ha nem tud valamit. Különben sem lepődünk meg, hiszen mi tanítjuk, szeretetünk eddig sem ettől függött. Humorral, kedvességgel jól oldható a feszültség, és így dicsérettel a végén jól lehet kezelni ezeket a helyzeteket is.

  • A felmérés bemelegítő feladata az volt, hogy mindenki rajzoljon egy fát, egy embert, és egy házat. Ki is színezhette, vagy az maradt a végére, ha túl akkurátusan készült a rajz. A kisebbektől, vagy a kevésbé jó képességű gyermektől saját magát kértem, hogy rajzolja le. Volt, akinek úgy jött meg a kedve, hogy mellette én is rajzoltam egy másik lapon. Erre a munkára aztán ráírtam, hogy támogatás mellett, vagy másolással készült. Nagyon jó eltenni ezeket a munkákat, mert évenként össze lehet hasonlítani őket, látható a fejlődés. Ez egyébként a 44-es és a 61-es feladatnak felel meg.
Az ábrán 4 (kék) 5 (sárga) 6 (piros) csoportban felvett mérési eredmények láthatóak. A személyiség felmérő lap piros színe megmutatja, hogy az éppen 6. csoportban lévő fiú milyen viselkedésű, és összevetve a szociális képpel látható, hogy már igen sokat fejlődött, nagyon ügyes, önálló, nagyon sok jó képességgel, tudással rendelkezik még az írás, olvasás terén is.

    P-A-C 1 kitöltött kördiagrammja

Néhány feladat konkrétan a P-A-C-1-ből
  • Kommunikáció negyed 8-116 pontig,
  • Tevékenység (finommotorika) 15-119 pontig, és 17-120-ig a nagymozgás.
8. Egyszerű utasítás követése: Vedd fel az építőkockát!
9. Felszólítás –ra-re: Tedd a könyvet a székre!
Ügyelni kell, hogy pontosan azért mert egyszerűek, nehogy túlmagyarázzuk, vagy éppen óvatlanul odamutassunk!
25.Élményekről összefüggően beszél: Mi történt tegnap este otthon? Mit ettél ma reggelire?
Segítségképpen egyéb nem túl régi saját élményről teszek fel néhány kérdést, ami előhívja az emlékképeket.
Ha a gyermek nem tud beszélni, akkor vagy kihagyom, mert olyan szinten van, hogy megközelíthetetlen., vagy megjelöltem a pontnál csillaggal, és egy képtörténetet raktam ki össze-vissza. A történet elejét elmondjuk, megmutatjuk az első képet, elmondtam ki van rajta, mit csinál,és megkérdeztem szerinted mi fog következni? Ráírtam a lap hátuljára, adott pont módosítása: történeti sorrend képek alapján.

Nem ugyanaz természetesen a feladat, de egy nem beszélő gyermektől nehéz a hosszú távú emlékezet felmérése, de mindenképpen emlékek kellenek, elképzelés a történet sorrendiségére, amelyhez tapasztalat kell.

75. Nagyon érdekes a hármas felszólítás, nincs logikai kapcsolat a három utasítás között, ez jól mutatja a nem beszélő verbális emlékezőképességét, a sorrendiség megtartását, komoly próbatétel! Ügyelni kell, hogy valóban ne legyen kapcsolat a feladatok között!

10. Különbségek: nemek között, képek alapján. Érdemes azokkal a szavakkal megközelíteni a képeket, amelyeket a gyermek használ, anya helyett, ha úgy hívja mami, stb. Életkort úgy határolom be, hogy megkérdezem, melyik képen vna ilyan idős, olyan korú, néni, mint az ő nyagymamája, és akkor szerinte melyik kép az, ahol szintén egy nagymama van?

27. A színes négyzeteket azonos színű egymás mellé rendeléséhez a 12 szín érdekében színes kartonból a logikai készlet nagy négyzetével azonos méretűre vágtam, színenként 2-2 db négyzetet. Megmutattam az első párt a kisebbeknél, de nem neveztem meg a színt, általában a pirossal kezdtem. Majd kértem, hogy ugyanígy folytassa. Ha nem volt jó a feladat, akkor is végig vártam, megdicsértem, és máris a következő feladatra tértem.

77. Elsorolja a hét napjait, felismeri milyen napon milyen tevékenységet végez. Nem beszélő gyermek esetében a csoport naptárát használtam. Azon megmutatta kérésre, melyiket szoktunk jelölni hétfőn, stb. Mikor mennek lovagolni, melyik napon van torna Erzsi nénivel, Anita néni mikor viszi őket gyógytornára stb. Lényeg, hogy én tudjam mennyire van tisztában a hét napjaival.

98. Az órát úgy állította be a nem beszélő, hogy felírtam az időpontot és azt állította be, illetve fordítva, én állítottam be egy időpontot, és annak a leírását neki kellett kikeresni 4-5 időpont közül.

11. Számfogalomnál a nem beszélő mutogatott a 11, 28 feladatnál, vagy megkértem, hogy a relációs jelet tegye oda, mutasson arra, ahol a sok van. Aztán keresse meg ahol kevés van, vagy 1 van.

Nyílván, az a gyermek, aki 8,9-es feladatot nem tudta teljesíteni, ez a feladta sem megoldható a számára.
A 82. 83. 100-tól a feladatokat nem kell feltétlenül ilyen formában felmérni, mert, ha az végzi a felmérést, aki tanítja a gyermeket, úgy is tudja milyen szinten ír, olvas a gyermek.


A teszt értékelése

A P-A-C szociális kompetencia indexe (SZKI)

Az SZKI arra használható, hogy olyan embereknek is, akik nem vesznek részt az egyéni tanítási és nevelési program megvalósításában – pl. szülők – is meg tudjuk mutatni, hogy egy bizonyos gyermek (vagy felnőtt) milyen szinten áll a társaihoz képest, a nevelési program hatékony volt-e, vagyis a tanítvány eredményei javulnak-e a normához viszonyítva.

A P-A-C- a szakképzett gyógypedagógusok számára jelent egy „állapotjelentést”, míg az SZKI pedig az ennél laikusabbak számára szolgál információval.

A négy SZKI szám százalékos érték, amely a különböző korban lévő értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményét mutatja.

Az SZKI kiszámítási módja

A százalékos értéket úgy kapjuk meg, hogy az adott területen elért pontok számát - besatírozott mezők számát összeszámoljuk, egy mező 1 pont- majd az életkor függvényében, az adott quadráns értékével megszorozzuk.



P-A-C 1 szociális kompetencia indexe


Alsó szakaszban minden nagyon hangsúlyos, majd hangsúlyosabb lesz a kommunikáció a középső szakaszban, a foglalatosság és a szocializáció lesz a nagyobb szorzó értékű, a felső szakaszban. Jól követi az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődését.


Súlyosabb állapotú tanulók PAC felvétele sokkal nehezebb, alapvetően, nem a gyermekkel kell elvégeztetni, inkább team megbeszélés.
P-A-C 2. a 16 évesen felüliekkel végzett felmérése megint más. Lehetőség van az interjúztatásra, amit azokkal a fiatalokkal remekül el lehet végezni, akik beszélnek. Nem beszélők esetében a szülőket kell bevonni, vagy megint csak team munkában kell a kollégákkal megbeszélni. A fiatalok rendkívül tudatosak, nagyon szeretik az ilyen jellegű felméréseket.

A személyiség-felmérése
A skála használatával a közösségi tolerancia-szintet mérhetjük fel, amely a fogyatékos ember befogadásához szükséges.

A személyiség-felmérő skála, a személyiség néhány vonását próbálja megvilágítani. A mérőskálák – 12 részterületen 1-5-ig jelölve súlyossági szempontból csökkenő értékben – kevésbé tényekre, inkább ítéletekre támaszkodnak. A skála 3-as szintje jelenti azt a toleranciának azt a fokát, amikor a közösség „megtűri a személyt”. A 4-es, 5-ös érték az, amikor az egyén jól beilleszkedett. A 2-es kisebb, és az 1-es nagyobb mértékben szembe kerül az általános elvárásokkal, komoly beilleszkedési problémát jelentenek.
Személyiség felmérő lap
Részterületei:

Kommunikációs készség; őszinteség; becsületesség; kapcsolatkészség; társakhoz való viszony; társas kapcsolatok; együttműködés; dominancia; munkához való viszony; önállóság az önkiszolgálásban; alkalmazkodás, kedélyállapot; szexualitás.A pontokhoz tartozó leírások azt mutatják, hogy melyek azok a magatartásformák melyek tolerálhatók és elősegítik a fogyatékos személy beillesztését, illetve melyek azok, amelyeket az emberek nem tudnak elviselni.


Egy 6. csoportos  fogyatékos fiú személyiség "térképe"
A színezett skála diagramm széléhez közelít, akkor feltételezhetjük, hogy a beillesztése nem fog különösen nagy problémát okozni környezetének. Azonban, ha csak a skála közepén látható kisebb-nagyobb folt, akkor ez azt jelzi, hogy az egyén beilleszkedése súlyos gondokat fog jelenteni környezetének.

A szociális felmérés mellett végzett személyiség-felmérés teljesebb képet nyújt arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik a fogyatékos személy a védett környezetén kívül. A kommunikációs készséget, az őszinteséget a nem beszélő gyermek esetében megcsillagoztam és nem értékeltem, vagy odaírtam pl. erősen gesztikulálva kommunikál. A személyiség lapot minden évben új, és mindig azzal a színnel színeztem, amellyel a P-A-C-ét is.

A személyiségfelmérő lapok függvényében a közösség elviselése, a közösségbe való bekapcsolódás, az önállóság érdekében sok-sok fejlesztő feladatot tettem a tanmenetbe. Ezeket a beszédfejlesztés és környezetismeret, vagy az környezet és egészségvédelem, vagy a társadalmi ismeretek és gyakorlatok óráiba építtettem be.


Visszacsatolás a szülők felé


A szülői értekezleten megbeszéltük az eredményeket, amely segítette az együttműködést, a szabályok, elvárások tisztázását és annak megértését, hogy mit lehet elérni pont az ő gyermekével, és mi az, amiben még az elején tartunk a képességek, készségek terén.
A személyiségfelmérő lap igen pontos képet mutat egy gyermekről, így alkalom nyílt őszinte beszélgetéskre, hogy milyen problémákkal küszködnek otthon, és, hogy ezekkel ki hogyan bírkózott meg, vagy éppen miben kér segítséget.


Az FPI-ben 2008. novemberében megtartott előadásom alapján készítettem ezt az anyagot.
Katona Erzsébet
gyógypedagógus
06-30-5858-197
katona.erzsebet@alitera.hu

Konferencia után



Igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy Börönte Márta az én igen jó barátom!
Nagyszerű konferenciát hozott létre, és személyes varázsával nagyszerű embereket állított maga mellé, akik vallási és politikai hovatartozásukat feledve, egységesen kiálltak amellett, hogy ki-ki a maga módján támogasson Magyarországon egy olyan kommunikációt, amely szívtől szívig szól, amelyet mindenki megért, és mindenki elfogad, mindenki használ, mert mindenkinek egyformán jó.

Nagyszerű hely a XVI. kerület, ahol a Polgármester egyszerű szavakkal elmondta, hogy tavaly egy 100 éves néni, arra a kérdésére, hogy mi a hosszú élet titka, azt válaszolta, hogy "mindig kell dolgozni, és szeretni kell mindenkit". Ez különösen elgondolkoztatta őt, mint két gyermek apját, és úgy is, mint polgármestert. Ezért is örült Márti kezdeményezésének, mert úgy gondolja, kell olyan beszéd, amely méltó az emberekhez. Jussunk hát hozzá!
Maga a konferenciának otthont adó Corvin Művelődési Ház minden dolgozója egy emberként, maximális odaadással biztosított mindent, csak azért, hogy Márti álma valóra váljon. Különösen nagyszerű volt, hogy találkozhattam az intézmény vezetőjével, aki egy csodálatos ember, mert valóban szívügye a közösségépítés, és ezáltal mindenkinek, aki vele együtt dolgozik!
Hihetetlen érzés volt megtapasztalni, hogy ma, amikor gazdaságról, pénzről szól minden, akkor igenis van 200 ember, aki azért utazik 100-200 km-t, hogy beszélgessen egy olyan kommunikációról, amely megállíthatja a verbális erőszakot!
Azt láttam, hogy a résztvevők különös élményben részesültek, mert a műhelygyakorlatok során megtapasztalhatták milyen az, ha figyelnek rájuk, hogy végig mondhatják a gondolataikat, és azt, hogy milyen érzés, hogy ők is végig hallgatnak másokat. Megtapasztalták, hogy egyáltalán nem arra gondoltak, amit hittek, és így tovább.
Eljöttek közénk 9-10 éves gyermekek, így mindannyian láthattuk, hogy mennyire éretten, szépen megtudják fogalmazni saját érzéseiket, és vágyaikat is. Közben megmutatták, milyen ráérezni mások érzésére, milyen megélni az együttérzést, azt, hogy most nem én számítok, Megmutatták, hogyan oldathatják meg a konfliktusaikat egymással, úgy, hogy ne is gondoljanak megoldásképpen a verekedésre, kiabálásra, bántalmazásra.


Örültem, hogy sokan megélhetik ezt a fajta együttérző kommunikációt, amely számunkra gyógypedagógusok számára egyértelmű, általánosan használt és magától értetődő.


Sok gyermek, aki értelmileg akadályozott (a régi szóhasználat szerint középsúlyos fogyatékos), amikor megérkezik az első (osztályba) csoportba, nem tud beszélni, jó esetben mutogat, nagyon jó, ha már egyszavas mondatokat mond, és természetesen a legjobb, ha folyékonyan beszél, ami azonban ritka.
Hogy ki mennyi idő alatt tanulja meg kifejezni a gondolatát, az sok mindentől függ, de nem minden körülmény változtatható meg.
Van, akinek állapota sosem teszi lehetővé, hogy elemi hangadás helyett, a hangokat szavakká formálja. Azonban gondolatai, érzései, érzelmei, szükségletei, kívánságai neki is vannak, melyeket meg akar környezetével osztani, tudatni akarja mi a helyzet vele, és kell valaki aki ezt megérti, hogy tudjon válaszolni, hogy ki tudja elégíteni a kívánságát, a vágyát, hogy érzelmeire érzelmeket kapjon, hogy megértsék, hogy emberszámba vegyék.

Természetesen a család, és az anya pontosan megtanulja melyik mozdulat, hang mit jelent, hiszen volt ideje, együtt volt vele hosszú éveken át, a nap 24 órájában.

Azonban amikor bekerülnek a közösségbe a gyermekek, bizony meg kell tanulni mindenkinek mindenkit! És ez az egymás megtanulása minden közösségre érvényes, legyen az gyermek, felnőtt, fogyatékos, vagy ép!

A gyógypedagógus valamennyi tanítványát megtanulja, hogyan rezdül, melyik mozdulata mit jelent, és a társak is megtanulják egymást, illetve segíti abban őket, hogy ez sikerüljön nekik. Azonban ez nem jelenti azt, hogy megértőek is lesznek, azt meg végképp nem, hogy meg is feleljenek bárki kívánságának, vagy akaratának. Nekik is, mint mindenkinek aki bekerül egy közösségbe, meg kell szokni, hogy nem ő az egyetlen ott, hogy a felnőtt figyelme nem csak az övé.
Az anyának, apának, nagyszülőknek el kell fogadnia, hogy nincs velük a gyermek a nap nagyrészében, és mindeközben más kedvéért fog megtenni dolgokat, másra fog mosolyogni, másnak fogja ölelését adni.
Azt is el kell fogadni a családnak, hogy a csoportban más szabályok vannak, mint otthon. Sajnos ez az egyik legnehezebb gyógypedagógusi feladat, hogy elfogadtassuk a szülőkkel, hogy a gyermeke máshol is tudja jól érezni magát, más szabályok között, amely nem jelenti azt, hogy az eddigi rossz, csak azt, hogy más! Sajnos itt is érvényesül az, ami a köznyelvben, ha nem az enyém, akkor az már rossz, hogy versenyként, hatalmi harcként éli meg sok szülő, azt a folyamatot, amelynek természetesnek kell lennie. A fogyatékos gyermeknek is önállóvá kell válnia, melynek első lépése, hogy le kell válnia a szülőkről. Persze itt évekről szól a folyamat, és minden esetben mást és mást értünk önállóság alatt, a gyermek lehetőségeihez mérten.
Azonban a közösségi életet szabályozó elveknek egyezni kell, iskolai és otthoni szinten egyaránt. Pl. nem engedjük meg, hogy felüljön az asztal tetejére az iskolában, jó lenne, ha ezt otthon sem tennék meg, ha az iskolában egyedül kell felvennie a cipőjét, az otthon is úgy történjen!
Gyakran a kedves szülők, aranyosan levetkőztette a gyermeküket reggelente, nekem pedig a világ legnehezebb dolga volt kitessékelni az előtérből, hogy elkezdhessük az önkiszolgálás tanulását.
A gyermekek tökéletesen alkalmazkodnak a babusgatáshoz, és hatalmas békességgel tűrik, aztán később elvárják az öltöztetés sokkal egyszerűbb módját, és ez rendszerint már akkor komoly probléma is lesz, erőgyakorlattá válik a szülő és gyermek között! Itt is érvényes igazság az, hogy jobb megelőzni! Ehhez szilárd értékrend és nagyon nagy akaraterő szükséges, akkora amely elvisel társadalmi nyomást, családi elvárást, saját lelkiismeret furdalást.
Szülőkkel folytatott interjú alatt megvallották szorongásaikat. Sokan azt gondolták, hogy gonosz, lelkiismeretlen, hanyag, rossz anya , ha"beteg gyermekét" nem vetkőzteti le, nem szolgálja ki, és ráadásul még idegenekre bízza is őket. Sokan meg attól tartottak, hogy ezt gondolják majd róluk, hát ezért inkább kiszolgálták mindenben "beteg gyermeküket". Sok minden van ezekben az önvádakban, lenne mit tenni a közösségeknek, ahová tartoznak ezek a szülök!
A gyógypedagógus viszont attól gyógypedagógus, hogy a rábízott gyermeket fejlesszti, és ehhez bizony olykor hozzátartozik a szülőkkel való konfrontáció is, ha ezt kívánja a gyermek, a fejlesztés érdeke. Tettem ezt humorral, sok-sok türelemmel, kitartással, megértéssel, és határozottsággal, pl. a buzgón öltöztető szülőknek, néha félig humorosan megemlítettem, hogy ráérnek-e délelőtt, mert torna óra lesz, jó lenne, ha maradnának öltöztetni, különben kénytelen lesz a gyermek maga öltözni. Hát igen, ugye kell a kommunikáció, az amelyik szívtől szívig szól!

Azért is kell a szívhang és nyelv, hogy minden gyermeknek, amikor tanulja a világot, úgy tudjuk megmutatni, lefordítani, hogy ne csak a világot értsék meg, hanem a világ is megértse őket! Hogy helyük legyen, és lehetőségük a számukra kerek és való világban, és legyenek velünk együtt boldogok. Kiegyensúlyozottan megélhessék, hogy helyük, dolguk van nekik is közös világukban!


Ehhez kell nyelv, gondolat, szív, hit.
Hit abban, hogy minden embernek jogában áll kifejezni vágyait, gondolatait, hiszen azzal, hogy megszületett, helye van a világban, amelyet mindenkinek tisztelni kell, és lehetővé tenni, hogy jól érezze magát ott, ahol van.
A szív megmondja, hogy az emberek alapvetően jók, kedvesek, érzékenyek, és békességre, nyugalomra vágynak.
A gondolat, az ész felel azért, az, hogy megértsük és tudjuk, hogy ha még sem így van, az sok minden miatt van, de a javítási, változtatási lehetőség ott van mindenki kezében. Önmaga, saját maga az, akivel először törődnie kell, hogy utána képes legyen másokra figyelni.
A végén nem kell más csak a nyelv, az amit mi beszédnek is hívunk, de ami szavak nélkül is működik, ha akarjuk. A lényege a gondolatok, érzések cseréje annak érdekében, hogy együttérzés, együttműködés, együttélés legyen a lakások falain belül és azon túl.

Nem kell más hozzá, mint egy mosoly, abból a lélekből, amelyik él.
Márti megmutatta, milyen könnyű mosolyogni. Beszéde közben egy kisgyermeket emelt fel, hogy mindenkinek jusson egy mosoly a gyermektől, aki másfél évesen, kedvesen nézelődött, megérintette Márti arcát. Nem volt a teremben senki, akinek az arcán ne lett volna mosoly! Ilyen egyszerű ez!
Egy mondat jutott eszembe egy régen élt francia költőtől: "Semmire sem vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók."
Azt gondolom ez a konferencia erről szólt.
Köszönöm Márti!

2009. február 24., kedd

Verbális erőszakmentesség

Lesz egy konferencia március 11-én, Sashalmon, a Corvin Művelődési Házban.























Jó lenne, ha sok pedagógus, szülő, és érdeklődő eljönne, akinek fontos, a szó és a tett harmóniája, a verbális agresszió elkerülése érdekében.


Az a szándékunk, hogy együtt gondolkodjunk el arról, és lássunk példát is arra, hogy otthon, oktatási és nevelési inzétményeinkben hogyan, milyen módszerekkel érhetnénk el a hétköznapok békéjét, az együttműködést.


Ezért adta ezt a címet a koferencia megálmódója, aki az én igen jó barátom, Börönte Márta:




"Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket!"



Találkozzunk ott!


2009. február 21., szombat

Hogyan is hatnak a reklámok a fogyatékos gyermekekre?

Ugyanúgy, ahogy a (kisebb életkorú, fiatal) épekre.

Tényként fogadják el a látottakat, elhiszik, hogy az, ami a tévében van az igaz. Ezek a filmek rövidek, tömörek, sok kép van, gyorsan megértik, mivel több reklám váltogatja egymást gyorsan, ezért a figyelmüket is leköti, pont annyi időre, amennyire képesek koncentrálni.
Azonban a fogyatékosoknak sokkal több ismeretre (gyakorlati tudásra), támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megvédjék magukat a világ ezerféle csábító, de hamis képzetétől.
Egy súlyos, halmozottan fogyatékos kislányhoz jártam otthonába, fejlesztő foglalkozást tartottam. Anyukájával együtt voltam általában, hiszen ő gondozta a kislányt, de, szerencsére sokszor találkozhattam az Apukával, és a nővérével is. Korábban a csoportomba járt, de állapota romlott, elvesztette járóképességét, és mivel a 4. emeleten laktak egy lift nélküli házban, így csak akkor tudtak kimozdulni, ha az Apuka levitte az ölében a kislányt. Ez rendszerint hétvégén volt, hiszen akkor volt otthon, ő volt az egyetlen kereső a családban.
A kislány nagyon helyes, kis csibész volt, tele humorral. Szeme mosolygott, vagy éppen huncutkodott, mimikával, gesztusokkal és hangokkal kommunikáltunk. És nagyon tudtunk beszélni, játszani! Tökéletesen ki tudta fejezni az akaratát, ha nem értette a feladatot, megengedte, hogy megmutassam de totális közönnyel. Ha érdekelte, olyan aktív volt, hogy ő irányított, és azt kellett tennem, amit ő diktált. Ha újat mutattam készséggel figyelt, és nagyon-nagyon akart.
Nagyon fontos volt a számára, hogy a szülők mindenről beszámoljanak, ami vele azóta történt, hogy nem láttam. Imádta, amikor meséltek róla, és figyelt, hogy ezek rám milyen hatással vannak. Amikor megdicsértem sikongatott, amikor rosszat tett és azt mesélték, lehajtotta a fejét, és fel-fel pislogva nézett, vajon mennyire haragszom rá emiatt?
Egyszer azt mesélték a szülők, hogyan mennek a hétvégén egy nagy hipermarketbe vásárolni. Kerekesszékkel mentek, és a kislány mutogatta mit kell venni.
Hogy honnan tudta? Hát a reklámból!
Tudta melyik mosóport akarta, és ha a szülők nem azt tették be a kosárba (kipróbálták), addig küzdött, amíg kicserélték! De hasonlóan voltak sok más termékkel is. Ki kellett dolgozni a vásárlási stratégiájukat, hogy, akkor, amikor a kislány velük van, ne legyen küzdelem, jól érezze magát mindenki, a kislány is érvényesíthesse a kívánságát, és a családi kassza is kibírja.
Egy másik reklám hatására pedig az Apuka lábfején akart sétálni, mert azt látta, hogy így játszik egy Apuka a kislányával. Csakhogy ez a kislány már akkor is közel 18 éves volt, és ehhez képest volt a testsúlya is, szemben a reklámban látott 4-5 éves kislánnyal. Azonban az ő szerepe, státusza a családban még gyermek, és mivel szereti az Apukáját, miért ne játszhatna úgy, hiszen, mindig fogja a kezét, tartja őt, járni másképpen nem is tudna! Nehéz volt megértetni vele, hogy nem az a korosztály már, de meg kellett tenni. Nem egyszerűen, de a végén elfogadta, hogy ő bizony már egy nagyon nagy lány, akinek ez a játék már nem való, és Apukájának a kezét elég fogni, akkor is tudni fogja, hogy szereti!
Jól látható milyen fontos a család összetartása, és az, ahogyan kezelnek egy helyzetet. Nem a tévére, a reklámra haragudtak (belátták kevés a befolyásuk, hogy ezen változtassanak, és ráadásul nem is értenek hozzá), hanem azt nézték: szereti ezt a lányuk, akinek ez az öröm is öröm, nem akarták tőle megfosztani.
Inkább a nehezebb utat választották, és megtanították neki a dolgok értelmezését, egy-egy szabályt, és úgy alakították az életüket, hogy abba ez a világ is beleférjen, de kezelhetően.
Együtt könnyen megoldható minden, a legfontosabb, hogy tudjuk milyen közös értékeink vannak, amelyet minden körülmények között megőrzünk, megvédünk, ápolunk, és tovább adunk.
"Élni csak igazán, őszintén érdemes."

Használjuk jól a tévét!

Tanítottam egy olyan iskolában ahol fogyatékos (valóban azok voltak), a mai szóval hátrányos helyzetű (valóban nagyon szegények voltak, és magatartászavaros volt pár gyermek), és roma gyermekek (akik valóban nem voltak fogyatékosok, "csak" magatartászavaros, deviáns viselkedésű, túlkoros) is tanultak együtt, egy osztályban. Összevont osztály volt 5-és 7. osztályos tanulók, 14-en voltak együtt, és egyetlen lány volt az osztályban.
Nehéz helyzetben voltam, mert sokat verekedtek, és mindig arra hivatkoztak, hogy ezt látják a tévében. Sajnos az ő arcukon valódi dühöt láttam, az ő elkeseredésük valódi volt, és a bántalmazásaik, ökölcsapásaik is valódiak voltak, fájdalmasan igaziak.
Akkoriban a Spektrum volt az egyetlen olyan adó, ahol dokumentum filmek sokasága volt, olyan formában, hogy oktatási célra is használhattam. Éppen ebben az időszakban volt egy rövid sorozat a kaszkadőrökről, a filmkészítésről. Felvettem és bemutattam a tanulóknak.
Meg voltak döbbenve, hogy a vér nem igazi vér, hogy az üveg cukorból van, és, hogy egyetlen pofon sem csattan el valójában, minden gondosan ki van találva a filmekben. Nagyon zavarta őket ez, és nem igazán fogadták el.
Akkoriban ennél többet nem tehettem, mert az élethelyzetüket, kilátástalanságukat nem voltam képes megváltoztatni. Mindössze annyit tehettem, hogy az ideálokat megpróbáltam átterelni egy másik világba, hogy ne a verekedés, az erő fitogtatása legyen az elsődleges megfelelési, szempont és kitűnési lehetőség.
Jó lett volna, ha már akkor (90-es évek közepén), lett volna legalább egy énekes, kiválasztós show műsor!
Később, egy másik iskolában középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek összevont csoportját vezettem hosszú éveken át.
A csoportom számára, a tanítványaimnak felvettem videóra reklámokat és megbeszéltük mit értenek meg belőle. Majd bevittem tévé híradó felvételeket, több csatornáét is, hiszen saját elmondásuk szerint is rendszeresen nézik ezeket.
Megdöbbentő volt, hogy míg a reklámból pontosan értik mit mondanak, mire jó, addig a híradóból semmit nem tudnak megérteni. Megpróbálják a képeket értelmezni, de mivel a világról keveset tudnak, a gyors felvillanó képeket nem értik, nem ismerik fel, így a kép és a szöveg között semmilyen kapcsolat nincs a számukra. Jobban hisznek a képeknek, mert az látták (az információk 80%-át látással szerezzük) és a maguk értelmezésével eljutnak valahová, amely a közölt hírrel, vagy a látottakkal semmilyen összefüggésben nincs.
Ennek alapján azt tanácsoltam a szülőknek, hogy csakis együtt nézzék a híradót, és részletesen mondják el miről van benne szó, egyébként a gyermekek összezavarodnak és akár félelmeik keletkezhetnek, amelyekről nem, vagy alig fognak beszélni, viszont nyomaszthatják őket, amely agresszióban és egyéb nem kívánatos cselekedetekben lesz majd tetten érhető.
Tanításhoz máskor is használtam a tévé egyes műsorát, a leggyakrabban a Spektrumot, de más adásokat is felvettem. "Tévében" voltunk mi a saját felvételeinkkel is, hiszen saját ünnepségeinket is majdnem mindig megörökítettük videón. De a tanuláshoz, gyakorláshoz is felvettem a mozgásukat, a versmondásukat, előadásukat, hogy lássák, mit is csinálunk, és mit, hogyan fogunk javítani.
Néha a Körzeti Híradóban is szerepeltünk egy-egy esemény kapcsán, nagyon örültek, hogy "benne voltak a tévében". Végtelenül megható volt számomra, hogy ilyenkor jobban örültek egy -egy társuk felfedezésében, vagy egy tanár látványának, mint saját maguk szereplésének, csodálatos önzetlenségük példaértékű lehetne az épek társadalmában, ahová néha látogatóba megérkezhetnek.
Környezetismeret oktatása során az volt a célom, hogy megtanulják az időjárás jelentést értelmezését, és képesek legyenek az így szerzett információt, önállóan a saját hasznukra fordítani.
Az osztályban minden nap azzal kezdtük a tanítást, hogy elmondtuk, milyen nap van, hányadika van, milyen névnap van, és milyen az időjárás, a hőmérséklet (leolvasták a szobai és a külső hőmérőt, télen a mínusz fokokat is), és azt is meg kellett állapítani, milyen évszak van. Ezzel összefüggésbe kellett hozni az öltözködést. Érteniük kellett, hogy az időjárásnak megfelelően milyen ruhába kell jönni, és mire kell figyelni, a következő napokban, milyen lesz a várható időjárás.
A tanulás, és a gyakorlás eredménye az volt, hogy egyszerű természeti képek alapján is (elvont fogalom használata fogyatékosoknál nagyon nagy dolog) megtudták mondani milyen évszak van, kb., hány fok lehet, hogyan kell felöltözni, és mi történik, ha nem megfelelően öltözködnek.
Jól látható, hogy volt értelme megtanulni az időjárás elemeit, és figyelni a híradó időjárás előrejelzését. Mindezt a tudást a gyermekekkel átlagosan 4-5 év alatt értem el. Erre a tudásra nekik is szükségük van.
A tévé jó, csak jól kell használni!