Mi az a P-A-C?

Szakmai anyag gyógypedagógusoknak

Az értelmileg akadályozottak összevont foglalkoztató csoportjában 1995-től tanévenként két fajta értékelést készítettem.

•  Félévkor P-A-C-tesztet és személyiség-felmérést végeztem, a félévi szülői értekezleten ennek eredményét szóban kiértékeltem. A haladási naplóban nem volt bejegyzés.
• Év végén részletes szöveges értékelést kaptak a szülők, mely az anyakönyv és a bizonyítvány hivatalos melléklete volt, illetve immár az újfajta tanügyi dokumentumok eleve így készülnek.

A P-A-C-tesztek és a szöveges értékelés másolata a tanulók személyes anyagába bekerült. Az összevont foglalkoztató csoport értékelési rendszere – az oktatási törvény értelmében –, az iskola pedagógiai programjában is rögzítésre került.

Az oktató és fejlesztő munka alapját a P-A-C felmérés eredményei szolgáltatták.

Tanév elején, szeptemberi hónap teljesítménye alapján, pedagógiai megfigyelés, valamint az előző évi haladási ütem, valamint a P-A-C figyelembevételével készült el a csoport számára az első félévre a tanmenet. Majd a januárban felvett új, aktuális P-A-C eredmények figyelembevételével készül el a második félévre a tanmenet. Amennyiben új tanuló érkezett a csoportba, minél előbb felvettem vele is a P-A-C-t.

A P-A-C-teszt és személyiség-felmérés



PAC könyv



Dr. H. C. Günzburg: Pedagógiai Analízis és Curriculum a szociális és személyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékosoknál, mely az eljárás négy változatát tartalmazza
(ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar 2000)

A P-A-C (Progress Assesment Chart) egész rendszert alkot.

• P-A-C 1 a 6-16 éves és idősebb középsúlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére
• P-A-C 2 a serdülő és felnőtt korú középsúlyos, enyhe és határeset szintű érzelmi fogyatékosok mérésére
• S/P-A-C 1 a súlyos értelmi fogyatékos személyek számára 1-5 év fejlettségi szint esetén
• S/P-A-C 2 súlyos értelmi fogyatékos személyek mérésére

A P-A-C-1-teszt

A P-A-C-1-tesztben a megadott teljesítményszintek minden olyan gyermekre alkalmazható, akinek az IQ-ja 55 alatt van, és aki a normál iskolarendszerből, mint nem iskolaképes kiszorult, de képezhető és intézeti elhelyezésre nincsenek rászorulva.

P-A-C 1 teszt kördiagrammja

A P-A-C-1-teszt 12 diagrammban mutatja be az értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményszintjét, mindegyik alfejezetében a 6 és 15 év közti életkor minden egyes évére.

Egy korcsoportban a képességekből elért átlagos értéket a keresztben csíkozott rész jelöli, ez utalásul szolgál a haladás értékelésére az adott gyermek esetében.

A diagrammok az egyes életkori csoportokban átlagosan elért teljesítményeket mutatnak, függetlenül az értelmi fogyatékosság fokától.

Nagyjából és egészében a teszt átlagos teljesítményszintjei mindenképpen azok között a követelményhatárok között mozognak, amelyekkel a legtöbb gyermek szembetalálja magát, akik foglalkoztató típusú iskolába vagy csoportba járnak, azaz értelmileg akadályozottak csoportjába.

Évenkénti újbóli felvétele és jelölése a lapon jó képet ad az adott gyermek fejlődéséről, támpont a további fejlesztéshez.

Szociális tanulási céloknak megfelelően a nehézségi fokozatok szerint összeállított tesztkérdésekből áll a négy főterület:

1. Önkiszolgálás: étkezési szokások, közlekedés, wc használat és mosakodás, öltözködés.

2. Megértési képesség: beszéd, megkülönböztető-képesség, számfogalom, írás-olvasás.
3. Szociális beilleszkedés: játék, házi munka.
4. Foglalatosság: nagymozgás és finommotorika.


Év végi értékelés a részletes írásbeli értékelés

A részletes elemzés tartalmazza az adott gyermek általános magatartását, önkiszolgálási szintjét, csoportban való társas kapcsolatait, közösségi feladatainak ellátását, valamint az adott csoportban tanult tantárgyak értékelését.


Egy 5. csoportos tanuló évvégi értékelése:

Magatartása és tájékozódása a környezetben, szorgalma, önkiszolgálás

Társas kapcsolat kialakításával többet próbálkozik, azonban a leggyakrabban magányosan énekelget, nevetgél. Makacsságának mértéke jelentősen csökkent, gyakrabban lehet együttműködésre késztetni. Ha nem fáradt, akkor a foglalkozások alatt a figyelme felkelthető, azonban, csak rövid időre köthető le. Általában a könnyű, kis erőfeszítést igénylő feladatokat végzi szívesebben, és megítélése szerint, az ettől eltérőket határozottan elutasítja. Egyéni feladathelyzetet gyakran kifejezetten kéri, szívesen fogadja, és várja a vele való foglalkozást, akár hosszabb időn keresztül is (10 perc). Érti és örül a jutalmazásnak. Közösségi feladatot önként és szívesen elvállal és önállóan végre hajtja azokat. Tájékozódása közvetlen és tágabb környezetében igen jó.

Önkiszolgálás területén igen nagy fejlődés tapasztalható, már csak kis felügyeletet igényel az öltözködés területén, teljesen önellátó. Az étkezés terén kevés pozitív elmozdulás tapasztalható, de alapvetően rendkívül válogatós. Zsebkendő használatára, kézmosásra, szappan használatára még alkalmanként figyelmeztetni kell.

Mozgásnevelés Mozgásigénye megfelelő, a foglalkozásokon aktívan vesz részt. Sokat ügyesedet, egyensúlyérzéke fejlődött. Mozgása harmonikusabb, könnyedebb. Nagyon szeret lovagolni.

Beszédfejlesztés és környezetismeret

Beszédkészsége, kommunikációs igénye elsősorban továbbra is saját szükségletére korlátozódik. Azonban kérdésekre már gyakrabban válaszol, egyszavas mondatokkal, jelzésekkel. Sokféle szót mond, ha ehhez van kedve, illetve ezt szükséglete megkívánja. Saját keresztnevét kérésre megmondja. Ha kedve van, akkor a feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket bíztatásra végez. Ismeri az iskola és az otthon helyiségeit, és különféle funkcióit, megmutatja a megfelelő bútorokat és a helyiségekben található tárgyakat. Ismeri az évszakokat, és az időjárás főbb jellemzőit. A napszakok megmutatása és annak felismerése még gondot okoz. Az öltözködés és az időjárás közötti összefüggés felismerésére képes. Különbséget tesz az emberek neme és kora szerint. Szívesen hallgat mesét, a dramatizálásban, bábozásban szívesen vesz részt. A növény-állatvilágból felismeri, megmutatja az ismertebb, tágabb környezetünkben élő házi, és jelentősebb vadon élő állatokat is. Felismeri a fontosabb konyhakerti zöldségeket–gyümölcsöket. A fontosabb közlekedési eszközöket is felismeri, megmutatja. Ismeri a különféle tisztálkodási eszközöket és szereket, a rendszeres fogápolás és a napi tisztálkodás fontosságával is tisztában van.

Olvasás-írás elemei

Kérdésekre minimális szinten válaszol, egyszavas mondattal. Feladathoz kapcsolódóan cselekvéseket végez, adogat, válogat, csoportosít sok segítséggel. Képet-képpel egyeztet, különbséget, azonosságot segítséggel érzékeli. Ceruzát, író eszközt gyenge nyomatékkal, de szívesen használja. Szívesen színez, a vonalhatárokat nagyjából betartja, várja a részletekhez az utasítást, jelölést. Önállóan álló egyenest és kört tud írni. Az első két betűs szót átírással írja, önállóan még nem képes rá. Ezért az új betűk írása is gondot okoz, így csak két újabb szóval próbálkoztunk.

Számolás-mérés elemei

Az egy, kettő, sok fogalma kialakult, és mechanikusan próbálgatunk 3-5-ig számlálni. Ismeri és jól alkalmazza a relációs jeleket. A tárgyak kiterjedéséről elemi ismeretei vannak. Egyszerűbb ritmikus sorok folytatása jó, illetve hangulatfüggő. Az ugyanolyan-különböző felismerése kis segítséggel zajlik. Az alapszíneket felismeri, egyezteti. Téri relációkban továbbra is teljes a zűrzavar. Számjegyek írását próbálgatta átírással, műveleti jeleket előírt vonalak mentén szépen átírja.

Ábrázolás-alakítás/ Ének-zene Életvitel és gondozási ismeretek

Szeret festeni, gyurmázni, bár sok bíztatásra van szüksége a folytatáshoz, kitartáshoz. Megpróbált önálló, elképzelés utáni rajzot is készíteni, figurái még nem felismerhetőek. Ollóval próbálkozik nyírni, az előre rajzolt vonal mentén vágás még sok nehézségbe ütközik. Szívesen nézegette az ének-zene tankönyvet, szeret énekelgetni, a szintetizátor kíséretet külön örömmel fogadta. Szívesen használ ritmus hangszert. Szabadidőben is rendszeresen hallgat zenét, ilyenkor kedves elfoglaltsága a nagy labdán való hintázás klasszikus zenére. Gyakorolta a különféle alkalmakra a terítést. Vannak elemi takarítási ismeretei. Gondozta a csoport növényeit, részt vett a tízórai és uzsonnai tálcák, bögrék mosogatásában.

P-A-C használatának gyakorlati tapasztalata

Személyi feltétel

A P-A-C felvételének objektivitásához feltétlenül szükséges egy másik szemlélet. Ki kell bújni a tanár, az oktató, a fejlesztő szerepéből, és a kíváncsi megfigyelővé kell változni, aki dicsér, értékel, de nem irányít!

• Legjobb, ha az a tanár végzi, aki alapvetően foglalkozik a gyermekkel. Az Önkiszolgálási rész, valamint a nagymozgás értékeléséhez a velük ezeken a területeken foglalkozó kollégákat bevontam. Több szempontból is jó: kollegalitás erősítése, pontosan tudja az asszisztens mi a jelenlegi szint, az elvárás a gyermekkel szemben, a kolléga is átgondolja a gyermek képességeit, ezzel az ő munkáját is segítem. Továbbá a gyermek is azt érzi milyen sokan foglalkoznak vele

A felvétel külső és belső feltételei

• Előre elkészítem a felméréshez szükséges teljes eszközrendszert: író és A/4-es lapok, színes ceruzák, olló, játékpénz, játékóra, naptár, színes rúd, logikai pálcika, színes négyzetkészlet, különféle méretű, kiterjedésű tárgyak egy dobozban, nagylyukú gyöngy, spulni, vastagabb cérnával, csavaros üveg, építőkockák kisebb, nagyobb, egyforma méretű és színű is. Képek emberekről, külön-külön nemek és életkorok szerint, valamint cselekvések nemek, életkorok szerint, családi kép. Könyvek, plüss állatok, stb, az életkor függvényében.
  Megjegyzem, hogy a Beszédfejlesztés és környezetismeret feladatlapok képei jól használhatóak!


• Eleinte úgy szerveztem a felmérést, hogy amikor a többiek az udvaron voltak, akkor egy-egy gyermekkel bent maradtam a teremben, és úgy készítettem el a középső részét a felmérésnek. Később kialakítottam egy kistermet, amelyet ismertek a gyermekek, és így igen optimális körülmények között tudtam dolgozni.


• Egyszerre csak egy gyermekkel foglalkoztam, általában a legkisebbekkel kezdtem, vagy akivel először kellett a felmérést végezni, vagy akiről tudtam, hogy nagyon kevés a tűrőképessége, és behatárolt intervallumban foglalkoztatható csak. Tíz órakor, a tízórai elfogyasztása, és a viszonylag hosszabb szünet után történtek a felmérések. Naponta egy-vagy nagyobbaknál kettő.


• A gyermekek mindig tudták, hogy felmérés készül, hogy most értékelni fogom a munkájukat. Akinek először készítettem el a felmérést, elmagyaráztam az ő szintjén, hogy azt nézem, milyen ügyes, ezért mindig kapni fog egy pontot. Megmutattam a lapokat és azt is, hogy mi fogok írni.


• Majd az értékelés végén is mindenkinek megmutattam az elért eredményeit, és megbeszéltük, különös tekintettel a személyiséglapokra. Mindenkinek elmondtam ki "miért is ilyen", és egymásról, saját magukról is elmondták a véleményüket, azt, hogy mennyire értetek vele egyet, vagy sem. Megbeszéltük, hogy kinek milyen területen kell majd a következő időszakban fejlődnie, kitől mit fogok elvárni a közeljövőben. Nagyon szeretették, várták, és értették ezeket a megbeszéléseket.

A P-A-C felvétele

A P-A-C felvételek évenként készülnek, a színek évenként mások.

• Ha egy évben egy adott részt már tudott a gyermek, de az elem teljesítése még sem teljesült, a feladat leírása szerinti pontos utasítás betartása mellett sem, akkor új lapot veszek elő, és jegyzem melyik az a pont amelyet adott évben nem tudott teljesíteni a gyermek, és innentől az új lapon folyik tovább a felmérés. Általában 10 éves kortól egy visszaesés tapasztalható, amely azonban csak részterületek érint. Általában a serdülőkor végére beállt egy szintre az elért tudása, képessége, de volt, hogy bizony olyan komoly állapot romlást tapasztaltunk, hogy az első osztályos szintje alá zuhant 14 évesen.


• Mindig megkeresem azt a pontot, amit biztosan tud teljesíteni, hogy sikerélménye legyen. Vagy elölről kezdem, adott gyermek esetében, mert kíváncsi vagyok rá, mert tudni szeretném mi az amit tud úgy teljesíteni, hogy nem segítek neki.


• A pontokhoz az utasítást mindig be kell tartani. Nem kell félni attól, hogy az évenkénti feltett kérdésekre a gyermekek tudják a választ, mert nagyon nem fognak emlékezni rá.


• Ha egy-egy feladatot jól látható módon nem fogja a gyermek elvégezni, akkor úgy kell elterelni a figyelmét, hogy sikeresnek gondolja a feladat elvégzését, nagyon meg kell dicsérni, és jelezni, hogy továbbra is azt várjuk, hogy a lehető legügyesebb legyen. Természetesen ebben az esetben pont nem jár érte.


• Nagyobb gyermek azonban többnyire tudja, hogy valamit nem tud teljesíteni. Nagyon fontos a megnyugtatása, és annak közlése, hogy mindez az ő érdekében történik, és semmi baj nincs, ha nem tud valamit. Különben sem lepődünk meg, hiszen mi tanítjuk, szeretetünk eddig sem ettől függött. Humorral, kedvességgel jól oldható a feszültség, és így dicsérettel a végén jól lehet kezelni ezeket a helyzeteket is.


• A felmérés bemelegítő feladata az volt, hogy mindenki rajzoljon egy fát, egy embert, és egy házat. Ki is színezhette, vagy az maradt a végére, ha túl akkurátusan készült a rajz. A kisebbektől, vagy a kevésbé jó képességű gyermektől saját magát kértem, hogy rajzolja le. Volt, akinek úgy jött meg a kedve, hogy mellette én is rajzoltam egy másik lapon. Erre a munkára aztán ráírtam, hogy támogatás mellett, vagy másolással készült. Nagyon jó eltenni ezeket a munkákat, mert évenként össze lehet hasonlítani őket, látható a fejlődés. Ez egyébként a 44-es és a 61-es feladatnak felel meg.

Az ábrán 4 (kék) 5 (sárga) 6 (piros) csoportban felvett mérési eredmények láthatóak. A személyiség felmérő lap piros színe megmutatja, hogy az éppen 6. csoportban lévő fiú milyen viselkedésű, és összevetve a szociális képpel látható, hogy már igen sokat fejlődött, nagyon ügyes, önálló, nagyon sok jó képességgel, tudással rendelkezik még az írás, olvasás terén is.

P-A-C 1 kitöltött kördiagrammja

Néhány feladat konkrétan a P-A-C-1-ből

• Kommunikáció negyed 8-116 pontig,
• Tevékenység (finommotorika) 15-119 pontig, és 17-120-ig a nagymozgás.

8. Egyszerű utasítás követése: Vedd fel az építőkockát!

9. Felszólítás –ra-re: Tedd a könyvet a székre!

Ügyelni kell, hogy pontosan azért mert egyszerűek, nehogy túlmagyarázzuk, vagy éppen óvatlanul odamutassunk!

25.Élményekről összefüggően beszél: Mi történt tegnap este otthon? Mit ettél ma reggelire?
Segítségképpen egyéb nem túl régi saját élményről teszek fel néhány kérdést, ami előhívja az emlékképeket.
Ha a gyermek nem tud beszélni, akkor vagy kihagyom, mert olyan szinten van, hogy megközelíthetetlen., vagy megjelöltem a pontnál csillaggal, és egy képtörténetet raktam ki össze-vissza. A történet elejét elmondjuk, megmutatjuk az első képet, elmondtam ki van rajta, mit csinál,és megkérdeztem szerinted mi fog következni? Ráírtam a lap hátuljára, adott pont módosítása: történeti sorrend képek alapján.
Nem ugyanaz természetesen a feladat, de egy nem beszélő gyermektől nehéz a hosszú távú emlékezet felmérése, de mindenképpen emlékek kellenek, elképzelés a történet sorrendiségére, amelyhez tapasztalat kell.

75. Nagyon érdekes a hármas felszólítás, nincs logikai kapcsolat a három utasítás között, ez jól mutatja a nem beszélő verbális emlékezőképességét, a sorrendiség megtartását, komoly próbatétel! Ügyelni kell, hogy valóban ne legyen kapcsolat a feladatok között!

10. Különbségek: nemek között, képek alapján. Érdemes azokkal a szavakkal megközelíteni a képeket, amelyeket a gyermek használ, anya helyett, ha úgy hívja mami, stb. Életkort úgy határolom be, hogy megkérdezem, melyik képen vna ilyan idős, olyan korú, néni, mint az ő nyagymamája, és akkor szerinte melyik kép az, ahol szintén egy nagymama van?

27. A színes négyzeteket azonos színű egymás mellé rendeléséhez a 12 szín érdekében színes kartonból a logikai készlet nagy négyzetével azonos méretűre vágtam, színenként 2-2 db négyzetet. Megmutattam az első párt a kisebbeknél, de nem neveztem meg a színt, általában a pirossal kezdtem. Majd kértem, hogy ugyanígy folytassa. Ha nem volt jó a feladat, akkor is végig vártam, megdicsértem, és máris a következő feladatra tértem.

77. Elsorolja a hét napjait, felismeri milyen napon milyen tevékenységet végez. Nem beszélő gyermek esetében a csoport naptárát használtam. Azon megmutatta kérésre, melyiket szoktunk jelölni hétfőn, stb. Mikor mennek lovagolni, melyik napon van torna Erzsi nénivel, Anita néni mikor viszi őket gyógytornára stb. Lényeg, hogy én tudjam mennyire van tisztában a hét napjaival.

98. Az órát úgy állította be a nem beszélő, hogy felírtam az időpontot és azt állította be, illetve fordítva, én állítottam be egy időpontot, és annak a leírását neki kellett kikeresni 4-5 időpont közül.

11. Számfogalomnál a nem beszélő mutogatott a 11, 28 feladatnál, vagy megkértem, hogy a relációs jelet tegye oda, mutasson arra, ahol a sok van. Aztán keresse meg ahol kevés van, vagy 1 van.

Nyílván, az a gyermek, aki 8,9-es feladatot nem tudta teljesíteni, ez a feladta sem megoldható a számára.
A 82. 83. 100-tól a feladatokat nem kell feltétlenül ilyen formában felmérni, mert, ha az végzi a felmérést, aki tanítja a gyermeket, úgy is tudja milyen szinten ír, olvas a gyermek.

A teszt értékelése

A P-A-C szociális kompetencia indexe (SZKI)

Az SZKI arra használható, hogy olyan embereknek is, akik nem vesznek részt az egyéni tanítási és nevelési program megvalósításában – pl. szülők – is meg tudjuk mutatni, hogy egy bizonyos gyermek (vagy felnőtt) milyen szinten áll a társaihoz képest, a nevelési program hatékony volt-e, vagyis a tanítvány eredményei javulnak-e a normához viszonyítva.

A P-A-C- a szakképzett gyógypedagógusok számára jelent egy „állapotjelentést”, míg az SZKI pedig az ennél laikusabbak számára szolgál információval.

A négy SZKI szám százalékos érték, amely a különböző korban lévő értelmi fogyatékos gyermekek átlagos teljesítményét mutatja.

Az SZKI kiszámítási módja

A százalékos értéket úgy kapjuk meg, hogy az adott területen elért pontok számát - besatírozott mezők számát összeszámoljuk, egy mező 1 pont- majd az életkor függvényében, az adott quadráns értékével megszorozzuk.

P-A-C 1 szociális kompetencia indexe

Alsó szakaszban minden nagyon hangsúlyos, majd hangsúlyosabb lesz a kommunikáció a középső szakaszban, a foglalatosság és a szocializáció lesz a nagyobb szorzó értékű, a felső szakaszban. Jól követi az értelmileg akadályozott gyermekek fejlődését.

Súlyosabb állapotú tanulók PAC felvétele sokkal nehezebb, alapvetően, nem a gyermekkel kell elvégeztetni, inkább team megbeszélés.
P-A-C 2. a 16 évesen felüliekkel végzett felmérése megint más. Lehetőség van az interjúztatásra, amit azokkal a fiatalokkal remekül el lehet végezni, akik beszélnek. Nem beszélők esetében a szülőket kell bevonni, vagy megint csak team munkában kell a kollégákkal megbeszélni. A fiatalok rendkívül tudatosak, nagyon szeretik az ilyen jellegű felméréseket.

A személyiség-felmérése

A skála használatával a közösségi tolerancia-szintet mérhetjük fel, amely a fogyatékos ember befogadásához szükséges.

A személyiség-felmérő skála, a személyiség néhány vonását próbálja megvilágítani. A mérőskálák – 12 részterületen 1-5-ig jelölve súlyossági szempontból csökkenő értékben – kevésbé tényekre, inkább ítéletekre támaszkodnak. A skála 3-as szintje jelenti azt a toleranciának azt a fokát, amikor a közösség „megtűri a személyt”. A 4-es, 5-ös érték az, amikor az egyén jól beilleszkedett. A 2-es kisebb, és az 1-es nagyobb mértékben szembe kerül az általános elvárásokkal, komoly beilleszkedési problémát jelentenek.

Személyiség felmérő lap

Részterületei:

Kommunikációs készség; őszinteség; becsületesség; kapcsolatkészség; társakhoz való viszony; társas kapcsolatok; együttműködés; dominancia; munkához való viszony; önállóság az önkiszolgálásban; alkalmazkodás, kedélyállapot; szexualitás.A pontokhoz tartozó leírások azt mutatják, hogy melyek azok a magatartásformák melyek tolerálhatók és elősegítik a fogyatékos személy beillesztését, illetve melyek azok, amelyeket az emberek nem tudnak elviselni.

Egy 6. csoportos  fogyatékos fiú személyiség "térképe"

A színezett skála diagramm széléhez közelít, akkor feltételezhetjük, hogy a beillesztése nem fog különösen nagy problémát okozni környezetének. Azonban, ha csak a skála közepén látható kisebb-nagyobb folt, akkor ez azt jelzi, hogy az egyén beilleszkedése súlyos gondokat fog jelenteni környezetének.

A szociális felmérés mellett végzett személyiség-felmérés teljesebb képet nyújt arról, hogy milyen képességekkel rendelkezik a fogyatékos személy a védett környezetén kívül. A kommunikációs készséget, az őszinteséget a nem beszélő gyermek esetében megcsillagoztam és nem értékeltem, vagy odaírtam pl. erősen gesztikulálva kommunikál. A személyiség lapot minden évben új, és mindig azzal a színnel színeztem, amellyel a P-A-C-ét is.

A személyiségfelmérő lapok függvényében a közösség elviselése, a közösségbe való bekapcsolódás, az önállóság érdekében sok-sok fejlesztő feladatot tettem a tanmenetbe. Ezeket a beszédfejlesztés és környezetismeret, vagy az környezet és egészségvédelem, vagy a társadalmi ismeretek és gyakorlatok óráiba építtettem be.

Visszacsatolás a szülők felé


A szülői értekezleten megbeszéltük az eredményeket, amely segítette az együttműködést, a szabályok, elvárások tisztázását és annak megértését, hogy mit lehet elérni pont az ő gyermekével, és mi az, amiben még az elején tartunk a képességek, készségek terén.

A személyiségfelmérő lap igen pontos képet mutat egy gyermekről, így alkalom nyílt őszinte beszélgetéskre, hogy milyen problémákkal küszködnek otthon, és, hogy ezekkel ki hogyan bírkózott meg, vagy éppen miben kér segítséget.


Az FPI-ben 2008. novemberében megtartott előadásom alapján készítettem ezt az anyagot.
Katona Erzsébet
gyógypedagógus
06-30-5858-197katona.erzsebet@alitera.hu

Konferencia után

Igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy Börönte Márta az én igen jó barátom!

Nagyszerű konferenciát hozott létre, és személyes varázsával nagyszerű embereket állított maga mellé, akik vallási és politikai hovatartozásukat feledve, egységesen kiálltak amellett, hogy ki-ki a maga módján támogasson Magyarországon egy olyan kommunikációt, amely szívtől szívig szól, amelyet mindenki megért, és mindenki elfogad, mindenki használ, mert mindenkinek egyformán jó.

Nagyszerű hely a XVI. kerület, ahol a Polgármester egyszerű szavakkal elmondta, hogy tavaly egy 100 éves néni, arra a kérdésére, hogy mi a hosszú élet titka, azt válaszolta, hogy "mindig kell dolgozni, és szeretni kell mindenkit". Ez különösen elgondolkoztatta őt, mint két gyermek apját, és úgy is, mint polgármestert. Ezért is örült Márti kezdeményezésének, mert úgy gondolja, kell olyan beszéd, amely méltó az emberekhez. Jussunk hát hozzá!

Maga a konferenciának otthont adó Corvin Művelődési Ház minden dolgozója egy emberként, maximális odaadással biztosított mindent, csak azért, hogy Márti álma valóra váljon. Különösen nagyszerű volt, hogy találkozhattam az intézmény vezetőjével, aki egy csodálatos ember, mert valóban szívügye a közösségépítés, és ezáltal mindenkinek, aki vele együtt dolgozik!

Hihetetlen érzés volt megtapasztalni, hogy ma, amikor gazdaságról, pénzről szól minden, akkor igenis van 200 ember, aki azért utazik 100-200 km-t, hogy beszélgessen egy olyan kommunikációról, amely megállíthatja a verbális erőszakot!

Azt láttam, hogy a résztvevők különös élményben részesültek, mert a műhelygyakorlatok során megtapasztalhatták milyen az, ha figyelnek rájuk, hogy végig mondhatják a gondolataikat, és azt, hogy milyen érzés, hogy ők is végig hallgatnak másokat. Megtapasztalták, hogy egyáltalán nem arra gondoltak, amit hittek, és így tovább.

Eljöttek közénk 9-10 éves gyermekek, így mindannyian láthattuk, hogy mennyire éretten, szépen megtudják fogalmazni saját érzéseiket, és vágyaikat is. Közben megmutatták, milyen ráérezni mások érzésére, milyen megélni az együttérzést, azt, hogy most nem én számítok, Megmutatták, hogyan oldathatják meg a konfliktusaikat egymással, úgy, hogy ne is gondoljanak megoldásképpen a verekedésre, kiabálásra, bántalmazásra.

Örültem, hogy sokan megélhetik ezt a fajta együttérző kommunikációt, amely számunkra gyógypedagógusok számára egyértelmű, általánosan használt és magától értetődő.

Sok gyermek, aki értelmileg akadályozott (a régi szóhasználat szerint középsúlyos fogyatékos), amikor megérkezik az első (osztályba) csoportba, nem tud beszélni, jó esetben mutogat, nagyon jó, ha már egyszavas mondatokat mond, és természetesen a legjobb, ha folyékonyan beszél, ami azonban ritka.

Hogy ki mennyi idő alatt tanulja meg kifejezni a gondolatát, az sok mindentől függ, de nem minden körülmény változtatható meg.

Van, akinek állapota sosem teszi lehetővé, hogy elemi hangadás helyett, a hangokat szavakká formálja. Azonban gondolatai, érzései, érzelmei, szükségletei, kívánságai neki is vannak, melyeket meg akar környezetével osztani, tudatni akarja mi a helyzet vele, és kell valaki aki ezt megérti, hogy tudjon válaszolni, hogy ki tudja elégíteni a kívánságát, a vágyát, hogy érzelmeire érzelmeket kapjon, hogy megértsék, hogy emberszámba vegyék.

Természetesen a család, és az anya pontosan megtanulja melyik mozdulat, hang mit jelent, hiszen volt ideje, együtt volt vele hosszú éveken át, a nap 24 órájában.

Azonban amikor bekerülnek a közösségbe a gyermekek, bizony meg kell tanulni mindenkinek mindenkit! És ez az egymás megtanulása minden közösségre érvényes, legyen az gyermek, felnőtt, fogyatékos, vagy ép!

A gyógypedagógus valamennyi tanítványát megtanulja, hogyan rezdül, melyik mozdulata mit jelent, és a társak is megtanulják egymást, illetve segíti abban őket, hogy ez sikerüljön nekik. Azonban ez nem jelenti azt, hogy megértőek is lesznek, azt meg végképp nem, hogy meg is feleljenek bárki kívánságának, vagy akaratának. Nekik is, mint mindenkinek aki bekerül egy közösségbe, meg kell szokni, hogy nem ő az egyetlen ott, hogy a felnőtt figyelme nem csak az övé.

Az anyának, apának, nagyszülőknek el kell fogadnia, hogy nincs velük a gyermek a nap nagyrészében, és mindeközben más kedvéért fog megtenni dolgokat, másra fog mosolyogni, másnak fogja ölelését adni.

Azt is el kell fogadni a családnak, hogy a csoportban más szabályok vannak, mint otthon. Sajnos ez az egyik legnehezebb gyógypedagógusi feladat, hogy elfogadtassuk a szülőkkel, hogy a gyermeke máshol is tudja jól érezni magát, más szabályok között, amely nem jelenti azt, hogy az eddigi rossz, csak azt, hogy más! Sajnos itt is érvényesül az, ami a köznyelvben, ha nem az enyém, akkor az már rossz, hogy versenyként, hatalmi harcként éli meg sok szülő, azt a folyamatot, amelynek természetesnek kell lennie. A fogyatékos gyermeknek is önállóvá kell válnia, melynek első lépése, hogy le kell válnia a szülőkről. Persze itt évekről szól a folyamat, és minden esetben mást és mást értünk önállóság alatt, a gyermek lehetőségeihez mérten.

Azonban a közösségi életet szabályozó elveknek egyezni kell, iskolai és otthoni szinten egyaránt. Pl. nem engedjük meg, hogy felüljön az asztal tetejére az iskolában, jó lenne, ha ezt otthon sem tennék meg, ha az iskolában egyedül kell felvennie a cipőjét, az otthon is úgy történjen!

Gyakran a kedves szülők, aranyosan levetkőztette a gyermeküket reggelente, nekem pedig a világ legnehezebb dolga volt kitessékelni az előtérből, hogy elkezdhessük az önkiszolgálás tanulását.

A gyermekek tökéletesen alkalmazkodnak a babusgatáshoz, és hatalmas békességgel tűrik, aztán később elvárják az öltöztetés sokkal egyszerűbb módját, és ez rendszerint már akkor komoly probléma is lesz, erőgyakorlattá válik a szülő és gyermek között! Itt is érvényes igazság az, hogy jobb megelőzni! Ehhez szilárd értékrend és nagyon nagy akaraterő szükséges, akkora amely elvisel társadalmi nyomást, családi elvárást, saját lelkiismeret furdalást.

Szülőkkel folytatott interjú alatt megvallották szorongásaikat. Sokan azt gondolták, hogy gonosz, lelkiismeretlen, hanyag, rossz anya , ha"beteg gyermekét" nem vetkőzteti le, nem szolgálja ki, és ráadásul még idegenekre bízza is őket. Sokan meg attól tartottak, hogy ezt gondolják majd róluk, hát ezért inkább kiszolgálták mindenben "beteg gyermeküket". Sok minden van ezekben az önvádakban, lenne mit tenni a közösségeknek, ahová tartoznak ezek a szülök!

A gyógypedagógus viszont attól gyógypedagógus, hogy a rábízott gyermeket fejlesszti, és ehhez bizony olykor hozzátartozik a szülőkkel való konfrontáció is, ha ezt kívánja a gyermek, a fejlesztés érdeke. Tettem ezt humorral, sok-sok türelemmel, kitartással, megértéssel, és határozottsággal, pl. a buzgón öltöztető szülőknek, néha félig humorosan megemlítettem, hogy ráérnek-e délelőtt, mert torna óra lesz, jó lenne, ha maradnának öltöztetni, különben kénytelen lesz a gyermek maga öltözni. Hát igen, ugye kell a kommunikáció, az amelyik szívtől szívig szól!

Azért is kell a szívhang és nyelv, hogy minden gyermeknek, amikor tanulja a világot, úgy tudjuk megmutatni, lefordítani, hogy ne csak a világot értsék meg, hanem a világ is megértse őket! Hogy helyük legyen, és lehetőségük a számukra kerek és való világban, és legyenek velünk együtt boldogok. Kiegyensúlyozottan megélhessék, hogy helyük, dolguk van nekik is közös világukban!

Ehhez kell nyelv, gondolat, szív, hit.

Hit abban, hogy minden embernek jogában áll kifejezni vágyait, gondolatait, hiszen azzal, hogy megszületett, helye van a világban, amelyet mindenkinek tisztelni kell, és lehetővé tenni, hogy jól érezze magát ott, ahol van.

A szív megmondja, hogy az emberek alapvetően jók, kedvesek, érzékenyek, és békességre, nyugalomra vágynak.

A gondolat, az ész felel azért, az, hogy megértsük és tudjuk, hogy ha még sem így van, az sok minden miatt van, de a javítási, változtatási lehetőség ott van mindenki kezében. Önmaga, saját maga az, akivel először törődnie kell, hogy utána képes legyen másokra figyelni.

A végén nem kell más csak a nyelv, az amit mi beszédnek is hívunk, de ami szavak nélkül is működik, ha akarjuk. A lényege a gondolatok, érzések cseréje annak érdekében, hogy együttérzés, együttműködés, együttélés legyen a lakások falain belül és azon túl.

Nem kell más hozzá, mint egy mosoly, abból a lélekből, amelyik él.

Márti megmutatta, milyen könnyű mosolyogni. Beszéde közben egy kisgyermeket emelt fel, hogy mindenkinek jusson egy mosoly a gyermektől, aki másfél évesen, kedvesen nézelődött, megérintette Márti arcát. Nem volt a teremben senki, akinek az arcán ne lett volna mosoly! Ilyen egyszerű ez!

Egy mondat jutott eszembe egy régen élt francia költőtől: "Semmire sem vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók."

Azt gondolom ez a konferencia erről szólt.

Köszönöm Márti!

Verbális erőszakmentesség

Lesz egy konferencia március 11-én, Sashalmon, a Corvin Művelődési Házban.

Jó lenne, ha sok pedagógus, szülő, és érdeklődő eljönne, akinek fontos, a szó és a tett harmóniája, a verbális agresszió elkerülése érdekében.

Az a szándékunk, hogy együtt gondolkodjunk el arról, és lássunk példát is arra, hogy otthon, oktatási és nevelési inzétményeinkben hogyan, milyen módszerekkel érhetnénk el a hétköznapok békéjét, az együttműködést.

Ezért adta ezt a címet a koferencia megálmódója, aki az én igen jó barátom, Börönte Márta:

"Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket!"

Találkozzunk ott!

Hogyan is hatnak a reklámok a fogyatékos gyermekekre?

Ugyanúgy, ahogy a (kisebb életkorú, fiatal) épekre.

Tényként fogadják el a látottakat, elhiszik, hogy az, ami a tévében van az igaz. Ezek a filmek rövidek, tömörek, sok kép van, gyorsan megértik, mivel több reklám váltogatja egymást gyorsan, ezért a figyelmüket is leköti, pont annyi időre, amennyire képesek koncentrálni.

Azonban a fogyatékosoknak sokkal több ismeretre (gyakorlati tudásra), támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megvédjék magukat a világ ezerféle csábító, de hamis képzetétől.

Egy súlyos, halmozottan fogyatékos kislányhoz jártam otthonába, fejlesztő foglalkozást tartottam. Anyukájával együtt voltam általában, hiszen ő gondozta a kislányt, de, szerencsére sokszor találkozhattam az Apukával, és a nővérével is. Korábban a csoportomba járt, de állapota romlott, elvesztette járóképességét, és mivel a 4. emeleten laktak egy lift nélküli házban, így csak akkor tudtak kimozdulni, ha az Apuka levitte az ölében a kislányt. Ez rendszerint hétvégén volt, hiszen akkor volt otthon, ő volt az egyetlen kereső a családban.

A kislány nagyon helyes, kis csibész volt, tele humorral. Szeme mosolygott, vagy éppen huncutkodott, mimikával, gesztusokkal és hangokkal kommunikáltunk. És nagyon tudtunk beszélni, játszani! Tökéletesen ki tudta fejezni az akaratát, ha nem értette a feladatot, megengedte, hogy megmutassam de totális közönnyel. Ha érdekelte, olyan aktív volt, hogy ő irányított, és azt kellett tennem, amit ő diktált. Ha újat mutattam készséggel figyelt, és nagyon-nagyon akart.

Nagyon fontos volt a számára, hogy a szülők mindenről beszámoljanak, ami vele azóta történt, hogy nem láttam. Imádta, amikor meséltek róla, és figyelt, hogy ezek rám milyen hatással vannak. Amikor megdicsértem sikongatott, amikor rosszat tett és azt mesélték, lehajtotta a fejét, és fel-fel pislogva nézett, vajon mennyire haragszom rá emiatt?

Egyszer azt mesélték a szülők, hogyan mennek a hétvégén egy nagy hipermarketbe vásárolni. Kerekesszékkel mentek, és a kislány mutogatta mit kell venni.

Hogy honnan tudta? Hát a reklámból!

Tudta melyik mosóport akarta, és ha a szülők nem azt tették be a kosárba (kipróbálták), addig küzdött, amíg kicserélték! De hasonlóan voltak sok más termékkel is. Ki kellett dolgozni a vásárlási stratégiájukat, hogy, akkor, amikor a kislány velük van, ne legyen küzdelem, jól érezze magát mindenki, a kislány is érvényesíthesse a kívánságát, és a családi kassza is kibírja.

Egy másik reklám hatására pedig az Apuka lábfején akart sétálni, mert azt látta, hogy így játszik egy Apuka a kislányával. Csakhogy ez a kislány már akkor is közel 18 éves volt, és ehhez képest volt a testsúlya is, szemben a reklámban látott 4-5 éves kislánnyal. Azonban az ő szerepe, státusza a családban még gyermek, és mivel szereti az Apukáját, miért ne játszhatna úgy, hiszen, mindig fogja a kezét, tartja őt, járni másképpen nem is tudna! Nehéz volt megértetni vele, hogy nem az a korosztály már, de meg kellett tenni. Nem egyszerűen, de a végén elfogadta, hogy ő bizony már egy nagyon nagy lány, akinek ez a játék már nem való, és Apukájának a kezét elég fogni, akkor is tudni fogja, hogy szereti!

Jól látható milyen fontos a család összetartása, és az, ahogyan kezelnek egy helyzetet. Nem a tévére, a reklámra haragudtak (belátták kevés a befolyásuk, hogy ezen változtassanak, és ráadásul nem is értenek hozzá), hanem azt nézték: szereti ezt a lányuk, akinek ez az öröm is öröm, nem akarták tőle megfosztani.

Inkább a nehezebb utat választották, és megtanították neki a dolgok értelmezését, egy-egy szabályt, és úgy alakították az életüket, hogy abba ez a világ is beleférjen, de kezelhetően.

Együtt könnyen megoldható minden, a legfontosabb, hogy tudjuk milyen közös értékeink vannak, amelyet minden körülmények között megőrzünk, megvédünk, ápolunk, és tovább adunk.

"Élni csak igazán, őszintén érdemes."

Használjuk jól a tévét!

Tanítottam egy olyan iskolában ahol fogyatékos (valóban azok voltak), a mai szóval hátrányos helyzetű (valóban nagyon szegények voltak, és magatartászavaros volt pár gyermek), és roma gyermekek (akik valóban nem voltak fogyatékosok, "csak" magatartászavaros, deviáns viselkedésű, túlkoros) is tanultak együtt, egy osztályban. Összevont osztály volt 5-és 7. osztályos tanulók, 14-en voltak együtt, és egyetlen lány volt az osztályban.

Nehéz helyzetben voltam, mert sokat verekedtek, és mindig arra hivatkoztak, hogy ezt látják a tévében. Sajnos az ő arcukon valódi dühöt láttam, az ő elkeseredésük valódi volt, és a bántalmazásaik, ökölcsapásaik is valódiak voltak, fájdalmasan igaziak.

Akkoriban a Spektrum volt az egyetlen olyan adó, ahol dokumentum filmek sokasága volt, olyan formában, hogy oktatási célra is használhattam. Éppen ebben az időszakban volt egy rövid sorozat a kaszkadőrökről, a filmkészítésről. Felvettem és bemutattam a tanulóknak.

Meg voltak döbbenve, hogy a vér nem igazi vér, hogy az üveg cukorból van, és, hogy egyetlen pofon sem csattan el valójában, minden gondosan ki van találva a filmekben. Nagyon zavarta őket ez, és nem igazán fogadták el.

Akkoriban ennél többet nem tehettem, mert az élethelyzetüket, kilátástalanságukat nem voltam képes megváltoztatni. Mindössze annyit tehettem, hogy az ideálokat megpróbáltam átterelni egy másik világba, hogy ne a verekedés, az erő fitogtatása legyen az elsődleges megfelelési, szempont és kitűnési lehetőség.

Jó lett volna, ha már akkor (90-es évek közepén), lett volna legalább egy énekes, kiválasztós show műsor!

Később, egy másik iskolában középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek összevont csoportját vezettem hosszú éveken át.

A csoportom számára, a tanítványaimnak felvettem videóra reklámokat és megbeszéltük mit értenek meg belőle. Majd bevittem tévé híradó felvételeket, több csatornáét is, hiszen saját elmondásuk szerint is rendszeresen nézik ezeket.

Megdöbbentő volt, hogy míg a reklámból pontosan értik mit mondanak, mire jó, addig a híradóból semmit nem tudnak megérteni. Megpróbálják a képeket értelmezni, de mivel a világról keveset tudnak, a gyors felvillanó képeket nem értik, nem ismerik fel, így a kép és a szöveg között semmilyen kapcsolat nincs a számukra. Jobban hisznek a képeknek, mert az látták (az információk 80%-át látással szerezzük) és a maguk értelmezésével eljutnak valahová, amely a közölt hírrel, vagy a látottakkal semmilyen összefüggésben nincs.

Ennek alapján azt tanácsoltam a szülőknek, hogy csakis együtt nézzék a híradót, és részletesen mondják el miről van benne szó, egyébként a gyermekek összezavarodnak és akár félelmeik keletkezhetnek, amelyekről nem, vagy alig fognak beszélni, viszont nyomaszthatják őket, amely agresszióban és egyéb nem kívánatos cselekedetekben lesz majd tetten érhető.

Tanításhoz máskor is használtam a tévé egyes műsorát, a leggyakrabban a Spektrumot, de más adásokat is felvettem. "Tévében" voltunk mi a saját felvételeinkkel is, hiszen saját ünnepségeinket is majdnem mindig megörökítettük videón. De a tanuláshoz, gyakorláshoz is felvettem a mozgásukat, a versmondásukat, előadásukat, hogy lássák, mit is csinálunk, és mit, hogyan fogunk javítani.

Néha a Körzeti Híradóban is szerepeltünk egy-egy esemény kapcsán, nagyon örültek, hogy "benne voltak a tévében". Végtelenül megható volt számomra, hogy ilyenkor jobban örültek egy -egy társuk felfedezésében, vagy egy tanár látványának, mint saját maguk szereplésének, csodálatos önzetlenségük példaértékű lehetne az épek társadalmában, ahová néha látogatóba megérkezhetnek.

Környezetismeret oktatása során az volt a célom, hogy megtanulják az időjárás jelentést értelmezését, és képesek legyenek az így szerzett információt, önállóan a saját hasznukra fordítani.

Az osztályban minden nap azzal kezdtük a tanítást, hogy elmondtuk, milyen nap van, hányadika van, milyen névnap van, és milyen az időjárás, a hőmérséklet (leolvasták a szobai és a külső hőmérőt, télen a mínusz fokokat is), és azt is meg kellett állapítani, milyen évszak van. Ezzel összefüggésbe kellett hozni az öltözködést. Érteniük kellett, hogy az időjárásnak megfelelően milyen ruhába kell jönni, és mire kell figyelni, a következő napokban, milyen lesz a várható időjárás.
A tanulás, és a gyakorlás eredménye az volt, hogy egyszerű természeti képek alapján is (elvont fogalom használata fogyatékosoknál nagyon nagy dolog) megtudták mondani milyen évszak van, kb., hány fok lehet, hogyan kell felöltözni, és mi történik, ha nem megfelelően öltözködnek.

Jól látható, hogy volt értelme megtanulni az időjárás elemeit, és figyelni a híradó időjárás előrejelzését. Mindezt a tudást a gyermekekkel átlagosan 4-5 év alatt értem el. Erre a tudásra nekik is szükségük van.

A tévé jó, csak jól kell használni!

Egy reklám apropóján

Egyértelműen helye van az életünkben a médiának, sokan foglalkoznak vele, hogy eljusson hozzánk, hogy hassanak ránk. Ez tény.

Vannak, akik termékeket állítanak elő, azért hogy azt válasszuk és fogyasszuk, hát hirdetnek. Aztán kapunk híreket, információkat, tanácsokat, mindenféle ötleteket, azzal a szándékkal állítanak össze készítőik, hogy ezután majd rájuk figyelünk, őket választjuk.

Mivel sok az információ, mert a világból a hírek pillanatok alatt elérnek bennünket, a hatásuk gyors és nyilvánvaló. Nem tehetünk mást, foglalkozunk kell azokkal a közlésekkel melyek felénk irányulnak, a média által közvetítve. Írott sajtóból, plakát formájában, televíziós reklám, étel-ital kóstolás, szórólapok, és levelek, és e-mailek formájában kapjuk ezeket az impulzusokat.

Az emberek általában megtanulják ennek a kezelését, és elkezdenek szelektálni, a saját belső meggyőződésük alapján, amelyet jól behatárol az egyén, csoport érdeklődése, az életkörülménye, a foglalkozása, családi állapota stb. Érzelmileg azonosulunk, vagy éppen elutasítjuk valamely formáját, de igazából ennek hatása alól senki sem vonhatja ki magát.

Mit lehet hát tenni gyermekeink védelmében, a reklámok hatásainak kivédésére?

Nos semmi esetre sem azt, amit pl. "Ne hagyd, hogy a televízió nevelje a gyerekedet" című, televíziós kampány sugall!

Eleve érdekes, hogy a tévében a tévé ellen kampányolnak. Továbbá meglehetősen különös, hogy egy szülinapi tortát húsvágó késsel szétszabdaló, kissé zilált idegrendszerű kisfiúval kampányol, mint akit immár tönkre tett a tévé.

Nos valóban, a válogatás nélküli tévézés nem jó, sőt káros, több kutatás is végeztek ebben a témában. Ezért fontos, hogy a tévénézésre is vonatkozzanak szabályok, melyeket a családok maguk alakítanak ki, a gyermekek életkorának megfelelően. A 12 évet jelölő kis karika, és a bemondott szöveg nem megoldás, ettől még nem lesz felnőtt a gyermek mellett amikor tévézik!

Továbbá fontos, hogy a gyermek, a későbbi felnőtt, ideje korán megtanuljon szelektálni, hiszen információ mindig több lesz, mint amennyit be tudunk fogadni, és amennyit valójában végül felhasználunk.

Nem érdemes a korral szembe menni, inkább használni kellene a televízió adta lehetőséget, mint elutasítani.

Ha egy gyermek beveri a fejét az asztal sarkába, azért csak nem dobjuk ki az asztalt! Vagy, ha a gyermek megégeti a kezét egy forró bögrével, nem dobjuk ki a bögrét, pláne nem mondjuk "csúnya bögre!". Ha ráadásul a nyelvét, száját is megégeti, akkor már azonnal a probléma megoldásán, és az enyhítésen gondolkodunk, és egyértelműen a megelőzést helyezzük előtérbe. Először is saját magunknak mondjuk el, hogy jobban le kell hűteni az italt, ételt, másodsorban pedig, elmondjuk a gyermekünknek, mit tegyen, ha számára az mégis forró. Elképzelhető, hogy nem csak mi adunk majd neki ételt, tehát már arra kell felkészítenünk, hogy akkor is tudja mit kell tennie, ha mi nem vagyunk a közelében.

A gyermek ne a kiszolgálást várja, hanem tanulja meg az önkiszolgálást, az öngondoskodás első lépéseit!

Az információk szelektálását, gyakorlását, már kisgyermek korban kell elkezdeni, és ebben egyértelműen szerepe és felelőssége van a szülőknek, a gyermeket felnevelő összes felnőttnek.

De a szülőknek, felnőtteknek ehhez nagyon szilárd értékrenddel, világos, és egyértelműen megfogalmazott életcéllal és emellett együttműködési és vezetői képességgel is kell rendelkezniük.

Mostanában láttam egy reklámot, amely egy olyan tablettát reklámoz, amelyet, ha beveszünk a fáradtságunk, idegkimerülésünk elmúlik. Ezt az idegileg kimerült, fáradt állapotot hivatott bemutatni az a kép, hogy az anyuka ül a kislánya mellett, egy ebédlő asztalnál. A kislány vélhetően matematikai házi feladattal bajlódik, és anyuka rákiabál, hogy figyeljen jobban. Erre a gyermek összerezzen, és egyszer csak saját magát látja az anyuka egy "képben", ahogy elmagyarázza magának milyen tablettát kell bevennie, hogy türelmesebb legyen. És akkor már mosolyog is, és megsimítja a kislányát, aki szintén mosolyog.

Hát ez az az apropó amely írásra késztetett.

Rengeteg kérdés merült fel bennem, csak néhányat írok ide:

• Egy tabletta kell, ahhoz hogy nyugodt legyek?
• A kislányomra kiabálás azon múlik, hogy vettem-e be tablettát?
• A házi feladatot miért kell otthon elkészíteni?
• Miért nem játszhat a kislány otthon?
• Az édesanyának mi a problémája, amiért nem képes a kislányára figyelni?
• Hol van a család többi tagja, aki segítene Anyunak pihentebbnek lenni, a matekot megoldani, ha az mindenképpen otthoni feladat?
• Ha beveszem a tablettát azonnal minden problémám megoldódik?

Nem szeretem, ha a gyermek egy reklámban eszköz. Ebben az esetben az anyukák lelkiismeretének frusztrálására, zsarolására szolgáló eszköz: "ha nem akarsz kiabálni a matekot megoldani nem tudó gyerekeddel, mert ideges vagy, vedd be A Tablettát"! (És megint a matek, amit nem lehet érteni.)

Károsnak és rossz üzenetnek tartom az amúgy is zaklatott szülők részére, függetlenül a reklámozott termék bármilyen értékétől. Rossz, hogy a gyermekek egy kiszolgáltatott társukat látják maguk előtt, sajnálják őt, és saját magukat képzelik ebbe a helyzetbe (talán emlékünk is van hasonlóról!). Elképzelhető, hogy lesz olyan gyermek, aki a reklám hatására, majd a kiabáló szüleinek azt fogja ajánlani, hogy vegyen be egy tablettát! És igaza lesz, hiszen ezt tanulta meg a tévéből. (És lehet, hogy már az is egyel jobb megoldás, mint a pofon.)

A Buksi kutya miatt aggódó kislány (egy másik reklámban) egy aranyos gyermek, és az Apukája is kedves, hiszen megmenti a kutyát, és az Anyuka mindenre gyógyírt talál, megoldja a gyors megfázást is. (Igaz, vehetne fel kabátot az Apuka, stb., de ez a gyorsaság számlájára írható, az azonnali segíteni akarás , no meg a reklámozni kívánt termék érdekében így készült.) Itt azt tanulta meg a reklámot figyelő gyermek, hogy a szülei megtesznek érte mindent, és egy kisebb megfázást Anyu is gyorsan megold egy tablettával, nincs semmi baj!

Ezeket a reklámokat, de nem: az élet minden dolgát beszéljük meg gyermekeinkkel azon a szinten, amelyen ők azokat éppen akkor képesek befogadni. Mindig igazat kell mondanunk, olyan formában, ahogyan azt ők képesek helyesen értelmezni.

Minden gyermek nagyon érzékeny arra a világra, amelyben él, és elképesztő módon fontos számára az útmutatás!

Amikor hisztizik egy gyermek, nem azt akarja, hogy az történjen, amit akar, hanem a szabályokat akarja megtudni. Ha megkapja, amit akar, azt tanulja meg mennyi hisztivel érheti el. Ha nem érhet el semmit a hisztivel, nem fogja erre pazarolni az energiáját. Ha pedig megszokja, hogy mindent megbeszélnek vele, kérdezhet, és bőséges választ kap, akkor hisztizni sem fog, hiszen minek, ha érti a rendszert, a szabályokat.

Ha értjük a forró bögre, forró ital, nyelv leégetésének összefüggéseit, akkor értjük az ellenszerét, a megelőzést, és a megoldást is.

Ha nem engedünk a média csábításának, hanem elsősorban beszélgetünk a világ értelmezéséről gyermekünkkel, nem kell aggódnunk, hogy majd késsel fogja vagdalni a szülinapi tortát, vagy gogo girlt fog játszani a busz kapaszkodóján, és vélhetőleg senkinek sem jut eszébe majd ilyen reklámokat megrendelni, és elfogadni, készíteni és utána bemutatni.

Ez lenne az út, amelyen járnunk kellene. Az új dolgokat nyitottan fogadjuk, de bátran szelektáljuk annak érdekében, hogy gyermekünknek, családunknak, és nekünk csak öröm forrás legyen. Ez nem abban merül ki, hogy, ha nem szeretem akkor utálom, hanem csak egyszerűen nem alkalmazom, nem használom, kikerülöm, mert van értékrendünk, ennek megtartása, és az önbecsülésünk ezt kívánja.

Balzac írta ezt: "Minden boldogság bátorságból és munkából fakad."

Egyszerű recept, beválik, próbálják ki!

Lelkesen

Jó játék volt!

23 éven át, mint gyógypedagógus sok csodálatos gyermekkel ismerkedtem meg.

Róluk, és azokról a dolgokról fogok írni, amelyek az iskolával, tanárokkal, kollégákkal, ismerősökkel, gyermekekkel, a nevelésssel, kapcsolatosak.

Hiszem, hogy jól csak úgy lehet együtt élni, ha tiszteletben tartjuk egymás személyiségét, amihez figyelem, megértés, elfogadás, együttműködés kell.

Goethe írta, és én ehhez tartom magam:

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni

Egyetlen titka adni, mindig csak adni.

Jó szót, mosolyt, hitet, boldogságot,

És sok-sok önzetlen szeretetet."