Óriásveszély!

A gyereket beírjuk, vagy ne írjuk az önéletrajzba?

2012-01-31T05:39:00.000-08:00

2012. január 21-én „Munka GYES után” címmel konferenciát szervezett a Tudatos Életért Alapítvány és a Babafalva portál.

„Teltházas” rendezvény volt, közel 50 GYED, GYES lejárta közelében lévő „anyuka”- nő jött el a konferenciára Zalaegerszeg, Jászfényszaru, Dunaújváros, Gödöllő, Budapest és az agglomeráció körzetéből!

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia

Nagyon családias környezetben voltunk a Sziddhárta Közösségi Házban, a felnőtteknek is jó dolguk volt, de a legjobb mégiscsak a gyerekeknek volt, a remek kis játszószobában.

Gyerekek a játszószobában a konferencia alatt

A konferencia egyik szervezője a Tudatos Életért Egyesület volt, Csiszér Éva képviseletében, aki az egész konferenciát nagy szakértelemmel vezette - hiszen tapasztalt rendezvényszervező szakember.

Csiszér Éva - Tudatos Életért Egyesület

A konferencia másik szervezője a Babafalva portál volt, a tulajdonosa Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal szakgyógyszerész, szakújságíró, aki a konferenciának olyan remek marketing kampányt generált, hogy a TV stábok, riporterek sora jött el, hogy hírt adjon erről a kétségkívül hiánypótló konferenciáról.

Kocsisné Dr. Péterfy Hajnal - Babafalva portál

Felvétel!

A nagyon profi fotókat Lindmayer Katalin készítette.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó részletes előadást tartott családtámogatásról, a családi adózásról, kismamáknak járó kedvezményekről, a vállalkozás indításával kapcsolatos költségekről, jogszabályi kötelezettségekről.

Zsákai Judit mérlegképes könyvelő, adótanácsadó

Sok kérdése volt a résztvevőknek, jegyzeteltek is szorgalmasa, de az egyéni élethelyzetek mind-mind egyedi választ igényeltek. Már most látszott milyen nagy jelentősége lesz a gondos szervezés következtében a konferenciazáró részében biztosított egyéni tanácsadási időnek.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász előadást tartott többek között arról, hogy a meglévő munkáltatóval hogyan tárgyaljon a munkába visszaálló kismama, munkakörről, szabadságról.

Dr. Farkas Zsuzsanna munkajogász

Nagyon sokakat érdekelt a részmunkaidős foglakoztatás, de a túlóra, vagy a hétvégi munkavégzés körülményei is nagyon lényegesek voltak a kisgyermekes anyáknak. Hasonlóan látszott a sok egyéni problémákból, hogy itt is sokan fogják igénybe venni az egyéni tanácsadási időt a nap végén.

Gáspár Katalin grafológus elmondta, hogy a kézírás igen jó elemzési lehetőség a személyiség alaposabb, mélyebb megismeréséhez. Azonban óvatosnak kell lenni, mert pl. egyetlen aláírás alapján nem lehet mélyreható elemzést készíteni.

Gáspár Katalin grafológus

Vannak olyan munkáltatók, akik számára fontos az íráselemezés, ezért érdemes más most tisztában lenni, ki milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezik. Az érdeklődők a helyszínen kaptak lehetőséget egy kisebb egyéni elemzésre a tanácsadás alkalmával.

Önismereti tréningvezető, kiválasztási szakemberként voltam jelen ezen a konferencián, és arról beszéltem, hogy egy anya, amikor munkavállaló nőként lép az munkaerőpiacra milyen kihívásokkal találja magát szembe.

Katona Erzsébet önismereti tréningvezető, kiválasztási szakember

Önértékelését, önbecsülését hogyan tudja megtartani, miközben megpróbál megfelelni a munkáltatói elvárásoknak az álláskeresés első lépéseinél. Fontos jól megírni a bemutatkozást az önéletrajzban, a motivációs levélben, hogy meghívják majd az interjúra.

Önéletrajzi ellenpéldák

Azonban az sem mindegy, hogy bizonyos kérdésekre mit és hogyan válaszolunk akár a telefonos, akár a személyes interjú alkalmával. Több olyan tipikus hibát mutattam be, melyeket a munkavállalók gyakran elkövetnek, azért mert az első lépést nem tudatosan teszik meg.

Katona Erzsébet előadása az önismeretről, az empatikus kommunikációról

Az önismeret az, amivel hadilábon állnak a munkavállalók általában is, de a kismamák esetében még fontosabb, hogy kövesse, ismerje, tudja, tisztában legyen a személyiségében bekövetkezett változásokat, mert, hogy nála megkerülhetetlen tény a bekövetkezett változás!

A gyerekvállalással egy sor dolog megváltozik az anya, a család értékrendjében, amely nyomott hagy a személyiségünkben. A korábban élvezettel végzett munka mára már nem kívánatossá válhat, az időközben elvégzett tanulmányok miatt új, más munkakört szeretne betölteni, vagy a korábbi munka olyan volt, amely sosem jelentett igazán örömöt, azaz új, más kihívások foglakoztatják, de közben nincs tisztában jelen állapotában képességeivel, készségeivel, csupán vágyaival elképzeléseivel.

Aki ismeri önmagát, képes a sorsát befolyásolni

Az önismereti tesztek lehetőséget adnak egy „jelen állapoti kép” felvételére, és a hozzá tartozó interjú segítségével egy sor tényezőre, ok-okozati összefüggésre fény derülhet. Tisztázódhatnak az érzések oka, és körvonalazódhatnak bizonyos javítási, korrekciós lehetőségek is. Összességében már sokkal tisztábban láthatja az ember - a munkavállaló -, azt a képet, amelyet más is lát, ahogyan egy állásinterjún megjelenik, ahogyan reagál helyzetekre.

Érdekes kérdés merült fel a fiatal anyákban, amikor felvetődött, hogy az önéletrajzukba jó dolog-e beírni, hogy gyerekük van, vagy akár azt, hogy GYES után keresnek kisgyerekkel állást.

Megoszlottak a vélemények a hallgatóság között, többen olyan tanácsot kaptak, hogy sokkal jobb, ha nem írják be az önéletrajzba a kisgyereket, aztán, majd csak akkor térnek ki rá, ha erre rákérdeznek. Nos, valóban nem köteles az anya ezeket az adatokat első körben megosztani, de ugye az élet azért nem ilyen egyszerű. Hamar kiderül, ha a munkavállaló megjegyzi, hogy négy óránál nem tud tovább maradni, mert gyermeke van. Így ez bizony nem jó fényt vett a munkavállalóra. Nem azért fogja megkapni az elutasítást, mert gyereke van, hanem mert találnak „rátermettebb” munkatársat, hiszen ilyen nyilvánvaló elutasítást ma már egyetlen munkáltató sem engedhet meg magának, de ezzel együtt tények, akkor is tények.

Mindig van egy láthatatlan faktor ...

Azonban, ha mégis inkább azt választja, hogy őszintén leírja, hogy van gyermeke, lehet, hogy első körben talán nehezebben hívják be állás interjúra, de az is meglehet, hogy elsőbbséget élvez - vagy legalábbis ugyanolyan esélyt kap, mint bárki más -, hiszen egy anya megbízható munkaerő, a családjáért, megélhetésért akar elsősorban dolgozni, nincs ezen, mit szépíteni.

Fontos, hogy a frissen munkát vállaló anyáknak-nőknek az önbecsülése, önértékelése megfelelő szinten legyen, és képesek legyenek önérdeküket megfelelő módon, asszertív - vagy még pontosabb kifejezéssel -, empatikus kommunikációval képviselni, miközben figyelembe veszik a másik fél szükségletét is.

Egyéni kommunikációs tanácsadás

Hasonló témájú beszélgetések folytattam a konferenciát záró tanácsadás alkalmával. Többen elmondták, hogy már küldtek önéletrajzokat, de sosem kaptak visszajelzést, de már látják, hogy hol hibáztak, de igazából nem mertek önálló gondolatokat leríni, csak az ajánlottakat, mert attól féltek, hogy túl önállónak látszanak majd, és emiatt nem fognak kelleni.

Azért az mindenképpen elgondolkodtató, hogy ma egy munkavállaló azt érzi, akkor lesz jó munkaerő, ha a lehető legsimulékonyabb, nem gondolkodó, minimális igénnyel - szinte a szó szoros értelmében -, humán erőforrásként jelenik meg a munkaerő piacon!

A konferencia résztvevői önismereti tesztcsomag ajándék utalványt is kaptak – 10.000 Ft értékben - , és már többen be is váltották!

Tesztcsomag ajándék utalvány

A tesztek kitöltése után megkapott grafikus ábrakép láttán többen meglepődtek, mert kissé más képet őriztek magukról. A telefonos interjú alatt mindent alaposan átbeszéltünk, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy az „énképét” reálisabban és tudatosabban lássa, és ezáltal a cselekedeteit is tudatosabban értelmezze.

Az önmagunk feltárása, a „belső énről” való a kitárulkozáshoz bizalom kell és még így sem könnyű, sérülékennyé válik az ember. A mások segítésével való foglalkozás nagy felelősséget kíván, ezért telefonos interjú nélkül nem is végzek teszt felvételt, mert „megbolygatott” érzelmi világot nem lehet magára hagyni!

Nagyon nagy szükség van az élőhangú elemzésre, a közös megbeszélésre. (A telefon sokaknak azért jó, mert nem kell szembe nézni a másikkal. A Skype pl. kamerával lehetővé tesz egy más minőségű, nagyon személy közeli interaktív kommunikációt. Azonban mindkét esetben nagy előny, hogy az egyidejűség és interaktivitás együttesen jelen van, és mégis áthidalhatóak a földrajzi távolságok!)

A beszélgetés során a grafikus képeket elemezve mindenki önmagára ismert egyre mélyebben, és szépen sorban kiderültek azok az élethelyzetek, amelyek egyes területekre hatással voltak, vannak. Így a lehetséges munkaköröket és képességeket számba véve többek számára vált világossá, hogy milyen új irányba kell továbblépnie. Voltak, akik megerősítést kaptak abban, hogy jól látják önmagukat, de egy kicsit szükségük van még a megerősítésükre, önbecsülésük növelésére.

Igen bátrak és elkötelezettek sorsuk jobbítása iránt azok, akik vállalták azt a stresszt, amely azzal járt, hogy szembe nézzenek önmagukkal. Mindannyian örültek, hogy végül bevállalták, mert útmutatást, segítséget kaptak, és önbecsülésükben megerősítést, hiszen manapság kevés olyan helyzet adódik az életben, ahol önmagunkat önmagunkhoz mérhetjük!

Akinek kedve van, nézzen körül, milyen tesztek közül választhatnak azok, akik akár munkát keresnek, vagy csak önmagukat szeretnék alaposabban megismerni,
kattintson most erre a szövegre!

„Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól.

Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen.

És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.”

Osho

2012. január 21. "Munka GYES után" konferencia közönsége

Munka GYES után konferencia

2012-01-09T00:42:00.000-08:00

Munka GYES alatt, után, ez a kérdés sosem volt egyszerű az anyák számára. A Blikkben volt egy cikk a sztár-anyákról, hogy ők hogyan állnak és mikor munkába. Nekik talán még nehezebb dönteni arról, hogy meddig maradjanak otthon. Aki nyilvánosság előtt szerepel, minden tekintetben más életet él. Ami miatt ezt a cikket megemlítettem az valójában az, hogy ebben a cikkben két szakértő is megszólal:

Vekerdy Tamás pszichológus elmondta, az az ideális, ha a gyerek születése után legalább 2-3 évig a mama szárnyai alatt lehet.

"Persze a nehezebb megélhetés, a gazdasági helyzet alakulása befolyásolhatja az együttlét rövidülését. Ráadásul nem ritka, hogy a mama egyszerűen „beleőrül” abba, hogy semmi más dolga nincs, mint a gyereknevelés. Ha úgy alakul a helyzet, akkor magam is javasoltam már a mamának, hogy dolgozzon. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen amiatt, mert a gyerekét a bölcsibe adta, hiszen a gyerekek rettentően megértők, s alig várják, hogy a mama értük menjen a bölcsődébe."

Ferge Zsuzsa szociológus elmondta, hogy a nyugati államokban – átlagban – a gyerek másfél éves korától dolgozni mennek a mamák.

"Nincs mese, ott is szükség van a pénzre. A felmérések szerint európai átlagban legkésőbb nálunk mennek vissza dolgozni a kismamák a munkahelyükre – mondta. – A korai munkába állás másik oka lehet, hogy a nők egyre iskolázottabbak, ezért akarnak valamit tenni a szülés után is. Optimális esetben a részmunkaidős elfoglaltság lehetne a megoldás. De a legfontosabb, hogy a gyerek jó helyen legyen."

Bárhogy is van, a gyerekek megérkeztek és az idő is eltelik, és amikor már csak pár hónap van hátra a GYES-ből/GYED-ből, minden édesanyában felmerül a kérdés: hogyan tovább?

Hogyan keressen állást egy kisgyerekes anyuka, mi vár rá a régi munkahelyen, és egyáltalán milyen jogai vannak a GYES-ről a munkahelyi környezetbe visszatérő anyának?

A munkába való sikeres visszatéréshez sokféle információra lesz szükség, hiszen enélkül nehéz helyes döntést hozni. Fontos a lehetőségek jogi hátterének ismerete, hogy elkerüljük a kiszolgáltatottságot a munkáltatóval szemben, elég csak a kisgyermekes szülőknek járó kedvezményekre gondolni, mely körül sokszor vita van.

Örök probléma, hogy hogyan kell kiszámolni a szabadságot GYES utáni munkába álláskor. Sokszor bizonytalanok vagyunk abban, hogy az összegyűlt szabadság kifizetését hogyan lehet elérni, annak érdekében, hogy mielőbb munkába állhassunk.

Az álláskeresés önmagában sem egyszerű feladat, ha erre kényszerülünk. Gyakran ilyenkor szembesülünk néhány dologgal önmagunkkal kapcsolatban, például, hogy nem vagyunk tisztában mit is szeretnénk csinálni, milyen állásokat keressünk és azt hogyan tegyük. Forduljunk-e állás közvetítőhöz, vagy keressünk magunk a hirdetések között. Egyáltalán vár ránk a munkaerőpiacon?

Nehéz ezekben a helyzetekben önmagunkat reálisan látni, a lehetőségeket felismerni és mindezekre sikerrel reagálni. Arra vágyunk, hogy képességeinknek, tudásunknak legjobban megfelelő munkát találjunk. Vajon biztosan tudjuk-e, hogy milyen erősségeink vannak, főképpen, ha új területre szeretnénk jelentkezni, nem árt megbizonyosodni előre alkalmasságunkról. Ma már viszonylag egyszerű önismereti tesztekkel bőséges információt szerezhetünk képességeinkről, készségeinkről.

Az önéletrajzírás és a motivációs levél is sok buktatót rejt magában, hiszen úgy kell azokat megírni, hogy ennek alapján túljussunk az első szűrön. Könnyen esünk abba hibába, hogy „csodákat” írunk magunkról, vagy éppen szinte alig pár hivatalos szót elégségesnek vélünk, mert nem igazán tudjuk melyik a „nyerő megoldás”. De hogyan érjük el azt, hogy az állásinterjú sikeres legyen, hogyan érjük el, hogy izgalmunk ellenére is a helyzetből a lehető legtöbbet hozzuk ki.

A GYES után egy megváltozott élethelyzetben kell állást keresni, és kezelni kell az új szituációkat, mégpedig lehetőleg úgy, hogy ne csak a „sérüléseket” előzzük meg, hanem sikeresek is legyünk.

Van egy kommunikációs stílus, amellyel kifejezésre juttathatjuk igényeinket, ötleteinket, érzéseinket, szóban, írásban, miközben azt is jelezzük, és elismerjük, hogy másoknak is joguk van ugyanezt megtenni. Erre azért van szükség, hogy az álláskeresés során megtartsuk önbecsülésünket, megtaláljuk és meg is kapjuk a képességeinknek megfelelő munkát. Mint minden emberi viselkedés, ez is tanulható, így az együttműködő, vagy asszertív kommunikáció is.

Azonban van amikor egy álláshirdetés kapcsán azt kérik, hogy kézzel írt önéletrajzot adjunk be. Vajon mi mindent lát meg "belőlünk" a "képességeinkből" egy grafológus az írásunk alapján.

Mindezekről a témákról bővebben is hallhatnak az érdeklődök, mert a Tudatos Életért Egyesület és a Babafalva portál – hogy összefogott, és a szakemberek segítségével egy konferenciát szervezett a GYES/GYED-ből a munkahelyre visszatérő anyukák számára!

Munka GYES után – Változások konferencia

2012. január 21.-én, szombaton 9.00-13.00

A konferencia helyszíne: Sziddhárta Közösségi Ház
Budapest, VI. ker. Andrássy út 98.

A konferencia résztvevői önismereti tesztcsomag ajándékutalványt kapnak
10.000 Ft értékben!

"Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat. "

Frank Herbert

A figyelemzavaros gyerek

2011-12-25T18:20:00.001-08:00

„ Már öt perce ültünk le ehhez a számtan feladathoz, és még mindig nem jutottunk előre. Minden pillanatban mással foglalkozol. Így nem lehet megoldani ezt a feladatot, sohasem leszünk készen ezzel a házival. Nem figyeltél az órán? Vagy mi a baj, nem tudsz összeadni? Nem tudod mennyi 62+79? Mi van ezen olyan nehéz? Csak oda kéne figyelned és nem állandóan kinézni az ablakon!” Amíg nincs készen a házid, addig úgy se csinálhatsz mást, úgyhogy hiába nézegetsz kifelé! Jobb lenne, ha összeszednéd magadat és odafigyelnél végre!”

Mi lehet a baj ezzel a gyermekkel? Nem érti a feladatot, nem szeret számolni, vagy nem tud számolni, inkább játszana, mint tanulna? Vajon miért mondja annyiszor az anyukája – vagy akár a tanítója, nevelője, nagyszülei -, hogy „figyelj oda”?

Leginkább azért, mert valószínű, hogy ez a gyermek nem képes a figyelmét koncentrálni, hosszabb időn át egy faladatra összpontosítani. Persze ez még önmagában nem olyan különleges, hiszen velünk is előfordult – és felnőtt korban sem ritka jelenség, hogy nehéz odafigyelnünk néha egy-egy feladatra, pedig muszáj lenne -, és a gyermeki korban is bőven akad a fejlődésnek olyan fázisa, ahol az elmerengés abszolút természetes.

Azonban itt másról van szó, pontosabban többről, mint egyszer-egyszer előforduló figyelem összpontosítási nehézségről, mert szinte minden szituációban hosszas küzdelem folyik azért, hogy 2-5 percre elérjük, hogy a gyermek figyeljen. Az újabb lehetséges figyelemmel kísért időszak között eltelhet akár egy óra is, mire újból elérjük az 5-10 perc fejlesztésre, együttműködésre alkalmas minőségű időt.

Erre a gyermekre mondanánk, hogy hiperaktív, új elnevezéssel pedig figyelemzavarban szenvedő gyermek. Megállapították, hogy nem minden figyelemzavar mellé társul túlmozgás, magatartási probléma, mint ahogy a tanulási nehézség sem, míg a koncentrációs probléma igen, ezért kapta az új elenevést ez a tünetegyüttes.

1. A figyelemzavarban szenvedő gyermek egyik - és szinte mindig - jelen lévő jellegzetessége, hogy a figyelme rendkívül könnyen elterelhető és/vagy csak rövid időre köthető le. Ezt az állapotot kísérheti túlmozgás is, azonban a hiperaktivitás inkább kísérő tünet a fő probléma mellett, és szintén annak erőssége mutatja meg a kórósabb állapotot.

2. Minden gyermek – különösen kisgyermek korban – akkor és azt akarja, amit éppen akar, de a fejlődéssel együtt megtanulja az akaratát uralni. A figyelemzavarban szenvedő gyermek azonban még idősebb korában is úgy viselkedik, mint egy „kisóvodás”. Nem tűri, ha nem az történik, amit ő akar, akkor és ott, és ezért felindultságában akár ki is rohanhat az utcára, vagy felugrik az asztal tetejére, leveti magát a földre utcán, boltban, bárhol.

A szertelenség, impulzivitás meglátszik a gyermek öltözetén is, hiszen „nincs ideje” felöltözni rendesen, végig begombolni az inget, betűrni a ruhába, vagy a kabátot felvenni mielőtt kiér a mínusz fokos téli időben az utcára.

Nem szokás idehaza ezt bevallani, de bizony ezeknél a gyerekeknél a nappali, de az éjszakai „balestek” is viszonylag gyakran előfordulnak. Sajnos a büntetés, a megszégyenítés még csak tovább ront a helyzeten, és mivel erről nem szokás beszélni, csak sokára derül ki, hogy milyen probléma van.

(Sajnos igen kellemetlen élményem volt, hogy nem tudtam az éjszakai balestekről az egyik tanítványom esetében. Elvittem a csoportomat kirándulni, és természetesen nem kértem gumilepedőt neki. Azonban reggel megdöbbenve láttam, hogy nem is kicsit volt vizes az ágy és az ágynemű. Bocsánatot kellett kérnünk a szállásadóktól, és nem győztünk mosni, takarítani, hogy rendbe hozzuk az ágyat, mivel hálóruhája sem volt több a gyermeknek, így azt is meg kellett oldanunk. Hazaérkezve említettem a szülőknek, hogy kár, hogy nem mondták el, mert akkor felkészültünk volna rá, de végül is megoldottuk. Az első reakciója az anyának az volt, nem szokott otthon bepisilni a gyerek, de aztán megnyugodott, hogy nincs nagy baj, így elmondta, hogy azért nem mondta el, mert szégyellte, azt hitte, hogy az ő hibája, mert nem neveli jól a gyerekét.)

3. A hiperaktivitás nem minden figyelemzavaros gyermek esetében jelentkezik. Akinél a hiperaktív, annál már csecsemőkortól érzékelhető ez a jelenség. A csecsemőnél látható, hogy feltűnően „aktív” babáról van szó, és amikor már el kezd járni, szinte mindent hatalmas "elánnal" végez, és mindig, mindenhol ott van, egyetlen percre sem lehet felügyelet nélkül hagyni. Aztán mire iskolába kerül, állandóan jön-megy, sőt szalad folyamatosan, és sokat esik, könnyen szerez sérüléseket. Ami nyitható azt kinyitja, autóban, villamoson, buszon, mindent mozgat, piszkálgat. Sokat beszél, az embernek az az érzése, hogy soha sem tart szünetet, miközben állandóan izeg-mozog. Az osztálytársait sokat bosszantja, előszeretettel incselkedik, lökdösődik.

A „korral” azonban ezek a tünetek eltűnnek, de néhány esetben csak tompulnak. Vannak felnőttek, akik szinte sosem tudnak egyhelyben ülni, toporognak, érzi a nyugtalanságát, és ilyenkor valami olyan elfoglaltságot keresnek, ami megnyugtatja őket. Lehet az extrém sport, de hímzés, varrás is.

4. Figyelmet, ráfigyelést kikövetelő magatartás minden gyermeknél természetes jelenség, azonban a figyelemzavarban szenvedő gyermek szinte „egy teljes embert kér és követel” magának a nap 24 órájában, annak minden másodpillanatában. Elvárja, hogy minden és mindenki körülötte legyen, teljesüljön a kívánsága, és mindent ő irányíthasson. Ezt olyan mértékben megteszik, hogy saját illetve társai épségét is veszélyeztethetik. Vannak figyelemzavaros gyerekek, akik képesek gyengéden bánni időnként azokkal a személyekkel, akik őt körülveszik, de vannak, akik még az ölelés pillanata után közvetlenül megütik szüleiket.

Sajnos ebben a helyzetben számtalan szülő érzi magát „rossz szülőnek” hiszen nem tudja gyermeke kívánságát kielégíteni. Amikor pedig bántást kapnak gyermeküktől, akkor pedig haragszanak rá, ami miatt ismét bűntudatuk lesz, és elkezdik a kompenzálást, a kívánságok teljesítését.

A nagyobb gyerekek ezt a helyzetet tökéletesen értik, így akár zsarolhatják is szüleiket, akik erejükön felül teljesítnek, de a gyereküktől ekkor sem remélhetnek szeretetviszonzást. Éppen ezért nagyon fontos a szülőket – tanárokat - megtanítani arra, hogy hogyan kell helyesen kezelni a hiperaktív gyermekek követeléseit.

5. Iskolai nehézségek ráadásul igen sokszor jelentkeznek. A magatartászavar miatt eleve az osztályban problémát jelent a tanárnak és az osztálytársaknak. Nem ül az órán, futkározik, vagy éppen beszél, „beszól” a tanároknak, diákoknak emiatt beilleszkedési problémái lesznek. A tanulási képesség tekintetében lehetnek kiváló képességű gyerekek éppen úgy, mint tanulásban vagy értelmileg akadályozott. A kiváló képességű gyereket szinte alig lehet látni tanulni, ezért "érthetetlen" a tanár, szülő számára hogyan tud ennyit, amikor eddig azt látták, hogy alig képes valamire is figyelni. Ugyanakkor pedig vannak területek, amelyekben szinte hihetetlenül ügyetlen.

Erős, egészséges, de fogalma sincs melyik a jobb vagy a bal keze, így pl. emiatt nem igazán lehet egy futball csapat tagja. Van, amiből többet tud, a társainál pl. a szorzótáblát ismeri akár elsős korában, de komoly problémát jelent neki a betűk alakítása, maga az írás kivitelezése. Ilyenkor nagyon nehéz olyan osztályt találni, ahol kiváló képességeivel haladhat tovább, ugyanakkor a más területeken meglévő elmaradását is lehessen fejleszteni.

Főképpen akkor van erre szükség, amikor egyértelműen kiderül, hogy van olvasási, számolási problémája a gyermeknek, amelyet specifikus fejlődési zavarként szakszerűen kell kezelni. Ezekben az esetekben beszélünk itt diszlexiáról, diszgráfiáról, diszkalkuliáról. Valójában az intelligencia teljesen normális, mindössze részképesség zavara van, melyet megfelelő oktatási módszerekkel és nevelési körülményekkel kiválóan lehet kezelni. Olyannyira, hogy ezeknek a gyereknek nagytöbbsége, mire gimnáziumba megy – ha minden speciális fejlesztést időben megkaptak -, semmi jelét nem fogja mutatni annak, hogy valamiféle problémája volt az olvasással, írással.

Természetesen az egyéni fejlődések és a körülmények sokfélék, így lehet, hogy maradnak apróbb eltérések, de addigra ezt más módon képes a fiatal kezelni, kompenzálni. (Nyilvánvalóan az értelmi fogyatékos tanulók esetében nem beszélhetünk ilyen életútról, de ott a vezető tünet az értelmi fogyatékosság és társprobléma a hiperaktivitás, ezért azt kell mondjam, a hiperaktivitás kezelése sokkal inkább megoldott szakmai szempontból.)

Azonban, ha nem kapja meg a gyermek a testi-lelki-szellemi fejlődéséhez a megfelelő körülményeket, megértő támogató hozzáállást, akkor komoly problémákkal kell szembe nézni a szülőknek éppúgy, mint a tanároknak. Az amúgy is labilis érzelmű gyermek bizony könnyen dühbe jön, ha valami nem úgy történik, ahogy ő azt elgondolta, és amely miatt szintén újabb atrocitások érik, és belekerül a „22-es csapdájába”. Ha nem kap időben kiutat, támogatást, bizony könnyen képességei alatt fogják értékelni, és ezzel komoly veszélybe kerülhet egy ilyen fiatal.

6. Koordinációs problémák is jelentkeznek ezeknél a gyerekeknél, pl. hosszas tanulási folyamat a cipőfűző megkötése. Maga a folyamatot is nehezen lehet lekövetni a figyelemzavar miatt, de a koordinációs problémák miatt a kivitelezés is problémás.

Az olló használata is gondot okoz, a szétnyitás, a tartása, az erőkifejtése, a papír tartása és annak megvágásának kivitelezése és végül a nyomkövetés, vonalon vágás. (Ugye egy számunkra mindennapos tevékenység még leírva is milyen bonyolult!) Vannak olyan gyerekek, akik a színezésnél „nem látják” a vonalhatárokat, vagy az írásnál nem tartják be a vonalhatárokat, margót, stb. Van olyan koordinációs nehézséggel küzdő fiatal, aki viszont kiváló úszó, futó, hiszen ezek a problémák nem érintik a nagymozgás izomzatának fejlődését.

7. Szociális beilleszkedésükkel bizony komoly problémák vannak, hiszen a társaik nem csak azért fogadják el nehezen, mert problémát okoznak, azzal, hogy semmilyen szabályt nem szívesen tartanak be, és szinte felhívás az ellenállásra számukra a „Nem szabad!” „Ne csináld!” "Hagyd abba!" felszólítások. (Pl. szinte provokáló a magyar „porosz utas”, tekintélyelvű, utasítás alapú nevelői kommunikáció a figyelemzavarban szenvedő gyermek számára.)

Sokszor tapasztalható, hogy a hiperaktív gyermek „zsarnokok” a társaikkal szemben, kötekedik, erejével kérkedik a gyengébbek előtt. Nem igazán agresszív akar lenni, hanem a figyelmet akarja elérni, éppen úgy ahogyan az ott a „menő”. Az órákon gyakran bohóckodik, állandóan a „középpontban” akar lenni, és ezzel bizony komoly türelemjáték a tanár és az osztály részéről, hogy hogyan kezeljék ezt a társukat.

A legnagyobb baj, hogy ezek a gyerekek éppúgy szeretetre, elfogadásra, barátokra közösségi életre vágynak, mint a társaik, azonban így képtelenség erre szert tenni. A figyelemzavarban szenvedő gyermeket meg kell érteni, hogy amikor éppen „agresszív”, akkor pontosan azért dühös, amiért bárki más lenne, csak éppen az előzmény nem látható, vagy érthető más számára, illetve a reakciója hevesebb a megszokottnál.

Pl. az nem érthető a "laikus szülő" számára, hogy miért kell olyan hevesen reagálni, lefeküdni a földre, vagy dobálni a játékokat, azért mert nem kaphat meg egy szelet csokit ebéd előtt. Erre más gyerek nem így reagálna, nyílván szomorú lenne, tenne egy-két célzást, vagy akár még csúnyát is mondana, duzzogna egy picit, majd tudomásul véve a helyzetet pillanatok alatt elfelejtve megy tovább. Ezért nehéz ez a helyzet, amelyet kezelni kell, és nem lehet a fejünket a homokba dugni helyette, vagy mást hibáztatni. A szüntelen figyelem és foglalkozási igénnyel bizony keményen megnehezítik a figyelemzavaros gyerekek a tanárok, szülők, testvérek mindennapjait. Ezért fontos, hogy időben segítséget kaphassanak ezek a fiatalok és a családjuk, a nevelők, hogy a megfelelő terápiákkal a fejlődés és a helyzetek kezelése mielőbb sikeressé válhasson.

8. A szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, gyors hangulati változások is jellemzőek a figyelemzavaros gyerekeknél. Óvodás korú gyermek olyan izgatott lehet egy bábelőadás miatt, hogy végül ott kell hagyni az előadást, mert olyan szinten kiabál, tapsol, örömében, hogy az az előadást zavarja. Előfordulhat, hogy megijed a sötétben és azért kell kihozni, és megint csak képtelenség lesz az előadást végignézni vele. A kisiskolás korban pedig egy dolgozatírás előtt lehet nagyon feszült, izgatott, és mire a dolgozatírásra sor kerülne oly mértékben elfárad, hogy képtelen lesz elfogadható szinten teljesíteni. Így hamar kialakul benne az az érzés, hogy „buta”, hogy „nem is ér annyit, mint más ember”, azaz az önbecsülése bizony hamar és erőteljesen szenvedhet csorbát, ha nem kap megfelelő segítő támogatást.

9. Sokszor azt lehet látni, hogy a figyelemzavaros kisiskolás olyan, mint valami „éretlen” "nagyra nőtt ovis", aki nem képes „felnőni". Valóban az emocionális éretlenség bizony igen gyakori jelenség. A frusztráció elviselésének nehézsége miatt hiába pl. 9 éves egy gyermek, frusztráció hatására akár 4-5 éves kisgyerekként is viselkedhet. Ez egy figyelemzavaros gyermek esetében „normális állapot”. Sokkal könnyebb kezelni a helyzetet, ha azt a tényt elfogadjuk, hogy emocionálisan 3-4 évvel is lehetnek éretlenebbek tényleges életkoruknál a figyelemzavaros gyerekek. Azonban mégis gondot okozhat ez pl. osztályközösségben, ahol egy ujját szopó, ovis magatartást mutató gyermeket igen hamar kigúnyolnak, kiközösítenek, ami újabb problémát vett fel. Nagyon fontos, hogy a figyelemzavaros gyermekek megfelelő nevelési környezetben legyenek, és emocionális téren a frusztrációtűréshez fejlesztésük ideje korán elkezdődjön.

10. A figyelemzavar tünetei, jellegzetességei az életkorral együtt változnak. Fokozatosan csökkennek, akár el is tűnhetnek, míg némelyek megmaradnak. Azonban a tanulási nehézségek miatt a tanulmányi eredményei olyan rosszak lehetnek, hogy emiatt később már nehezen tud valódi képességeinek megfelelő életpályát befutni, vagy csak sokára jut el pl. akár az érettségiig. Hasonlóan problémát jelent a magatartászavar, amely miatt a kirekesztés veszélyével kiszolgáltatottá válik, és könnyen az antiszociális elveket valló csoportok hatása alá kerülhet.

Általában serdülőkorra sok probléma enyhül, megszűnik, de a megszenvedett évek, a rossz élmények nem múlnak el nyomtalanul, sőt néha egy életen át cipelhetik az érzékenyebb emberek. Ezért igen fontos a mielőbbi probléma felismerés és a minél kisebb korban elkezdett szakszerű kezelés, fejlesztés.

Azonban van még egy fontos szempont, amelyre igen kevesen gondolnak. Mégpedig a család terápia! Ugyanis a gyermekek szülei éppolyan keveset tudnak erről a problémáról, mint a tanárok, akik ugyan pedagógusok, de nem, vagy csak keveset hallottak erről az eltérő magatartásformáról.

Éppen ezért a tanácsadási gyakorlatom alapvető része a családlátogatás és a családtagok bevonása a fejlesztőmunkába. Ugyanis amíg az apa elvárja az anyától, hogy nevelje meg a gyereket, de ő megenged bizonyos dolgokat, nem várható komoly javulás, de a nagymamai "kényeztetés" esetén sem.

Fontos megjegyeznem, hogy az eddig leírt jellegzetességek nem minden gyermeknél így és ebben a formában van jelen, és főleg nem mind egyszerre, hanem csak valamely és valamely mértékben.

A figyelemzavaros gyerekek is éppúgy egyediek, különlegesek, mint mi mind valamennyien. Éppen ezért, amennyiben egy gyermeknél felmerül a figyelemzavar gyanuja, fontos annak okát, természetét tisztázni. Így a leghelyesebb eljárás, ha elviszik a gyermeket a Tanulási Képességet Vizsgáló és Rehabilitációs Szakértői Bizottsághoz, vagy az illetékes Nevelési Tanácsadóba, ahol szakemberek fogják megvizsgálni és elmondani a szülőknek, hogy mit tapasztaltak, és ennek alapján milyen fejlesztési lehetőségeket tudnak ajánlani.

Érdemesnek tartom mindezek mellett Paul H. Wender: A Hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt, figyelemzavar egy egész életen át című könyvét elolvasni. Igen olvasmányosan és nagyon szakszerűen mutatja be a gyermekpszichiáter mindazt, amit a figyelemzavarban szenvedő gyermekről, a fejlődéséről és a kezelési lehetőségekről érdemes és kell tudni.

Ajánlott irodalom a hiperaktív gyermekek kezeléséhez

Most egyetlen részt emelek ki, azt ami szerintem a személyiségfejlesztés legfontosabb eszköztára: a jutalmazás büntetés kérdését. (Nevelési tanácsadásom egyik sarkalatos kérdése szinte minden alkalommal ez a téma.)

A figyelemzavaros gyermek esetében különösen – alapjában minden embernek - fontos a világos és tiszta szabályrendszer felállítása és következetes végig vitele. Szögezzük le az elején a jutalmazás nem simogatást jelent (csak) és a büntetés nem ennek ellentéte, az ütés.

A jutalmazás olyasmit jelent, amit a gyerek szeret, és egyszerűen a büntetés meg az, amit nem szeret. Tehát megsimogathatjuk, megpuszilhatjuk, mert jutalmazunk, és büntethetjük azzal, hogy beküldjük a szobájába, amíg egy pár dolgot el nem végez (elpakolja a könyveit, megmossa az arcát, stb.)

Alapszabály – és nem csak figyelemzavarban szenvedő gyermeknél -, hogy azonnal jutalmazunk vagy büntetünk. Valamint egyszer szabad csak felszólítani, de egyúttal a következményt is kilátásba kell helyezni. Azonban a következő pillanatban már szinte „szó nélkül” kell a következménynek megtörténnie, ha nem tesz eleget a kérésnek a gyermek. Azaz döntési helyzetbe kell hozni, és, ha az ellenállás marad, akkor meg kell tenni azt akkor és ott, amit kilátásba helyeztünk. Valamint a büntetésnek és a jutalmazásnak is szinkronban kell lenni annak értékével, amit éppen megerősíteni vagy éppen tiltani akarunk. (Pl. ne adjuk pénzt, azért mert levitte a szemetet a gyermek, és ne büntessük szobafogsággal azért, mert nem vitte le a szemetet.)

Elmesélek egy történetet, ami a csoportomban lévő hiperaktív gyermekkel történt meg a jutalmazás büntetés kapcsán.

Számolás-mérés foglalkozás volt, és minden gyermek kapott számoló pálcákat, kiskacsákat, halakat az asztalára. Egy lapra előrajzoltam egy kék tavacskát és mellé egy szép nádast, zöld rétet. Az volt az első feladat, hogy a rétre tegyenek 3 kiskacsát.

A hiperaktív-figyelemzavaros kisfiút hívjuk most Dávidnak, értelmileg akadályozott 2. csoportos, kedves, mosolygós, izgő-mozgó, de sokat dacol, és ha lehet, mindig mást csinál, mint amit éppen kellene.

Dávid most is remekül játszott a kacsákkal, bábozott velük, beszélgetett és fogalma sem volt hol tartunk. Odamentem hozzá, és kértem, hogy amíg megnézem a többiek munkáját ő is tegye oda a kacsákat, ő lesz az utolsó, akit majd megnézek. Ehhez a mondathoz azonban csak úgy tudtam felvenni a szemkontaktust, hogy közöltem vele, hogy mivel szeretnék neki valamit mondani, elkérem addig a kacsákat a kezéből. Meg kellett várnom, míg megkaptam – még háromszor ide-oda rakta -, majd utána kértem, hogy nézzen rám, és csak ezután mondtam el, hogy mit kérek tőle, és a feladatot is megismételtem. Majd megkértem, hogy ő is mondja el, hogy most mi a dolga és mi fog történni.

Ekkor már "keze lába járt", rugdosta a padot és a „szemével kiszedte” volna már a kezemből a kacsákat, szinte nem is tudott már másra figyelni, csak arra, hogy mikor kapja vissza a kacsákat. Ez a művelet legalább 3 percig tartott, a gyerekfelügyelők a csoportomban addig a többi gyermekkel foglalkoztak. (Ezért is írtam korábban, hogy a körülményeket is meg kell teremteni a neveléshez-oktatáshoz!)

Mindenki jól megoldotta a feladatot, végül visszatértem Dávidhoz, aki ez idő alatt sem oldotta meg a feladatot, és kihívóan nézett rám, hogy „na most mi lesz?”. (A kollégákat kifejezetten kértem, hogy csak bíztassák, hogy ügyes, csinálja, de valójában ne időzzenek nála, és ne segítsenek.) Csak annyit mondtam „rendben Dávid, látom, hogy nem tetted meg, amire kértelek”.

Majd közös értékelés következett és felírtam a táblára a neveket és mindenki neve mellé, aki jól dolgozott egy-egy mosolygós fejecskét rajzoltam. Dávidhoz értem, és megkérdeztem, hogy szerinte milyen fejecskét rajzoljak neki. Azt mondta, mosolygóst. Elnevettük magunkat, hogy bizony ő egy kedves mosolygós gyerek, de most nem őt rajzoljuk le, hanem jutalomból rajzolunk annak, aki ügyesen megoldotta a feladatot.

Dávid lehajtotta a fejét és azt mondta, hogy ő nem ügyes. És akkor azt mondtam neki, hogy most tényleg nem volt olyan ügyes, mint amilyen valójában, ezért most egy szomorú fejecskét rajzolok fel a táblára, és nem azért mert nem ügyes, hanem mert nem csinálta meg azt, amit kértem, pedig okos fiúként képes lenne rá. Hozzá tettem, hogy ha most még a 3 kacsát odateszi a rétre, akkor letörlöm a tábláról és neki is mosolygóst fogok rajzolni. Dávid nem csinálta meg, így haladtunk tovább.

Dávid a második feladatnál sokkal jobban igyekezett és így nem szerzett több szomorú fejecskét aznap. Boldog volt, amikor más is kapott szomorú fejecskét, ilyenkor azt mondtam, hogy hiába örül neki, az ő sorából nem tűnik el ettől még a szomorú, tehát a „büntetést” akkor is kapott, amikor másokat gúnyolt, de valójában pont annyit, amennyit érdemelt.

A táblán lévő értékelést mindig fenn szoktam hagyni másnapig, hogy a szülők is lássák, ha jönnek a gyerekekért, meg a délutános kolléga is és persze másnap is használhassam ismétléskor. A pakolás után, a szünetben Dávid oda állt a tábla elé és azt mondta. „Nem baj, hogy van egy szomorú, de holnap már, ha újat rajzolsz, akkor ezt letörlöd?” Mondtam, neki, igen, holnap új nap lesz, ezért új rajz is készül. Nagyon megnyugodott és saját maga mutatta meg az anyukájának a táblát, hogy milyen ügyes volt, de azt is hozzá tette, hogy holnap új rajzok lesznek, és akkor neki már csak mosolygósai lesznek.

Tehát úgy jutalmaztam, hogy értette, hogy mi miért fog történni, megértette milyen jutalmat kapnak a többiek, és tisztában volt vele, hogy ő mit érdemel. Mivel megkapta a pontosan neki járó büntetést, és tudta, hogy nem csinálta meg a feladatot, az önérzete nem engedte, hogy megcsinálja pótlólag. Viszont utána ügyelt arra, hogy ne maradjon le, és küzdött azért, hogy figyeljen. A végén pedig a közös jutalmazásban éppen úgy részesült, mint mindenki, így a végére egyenértékűvé vált a többiekkel. Bebiztosította magát azzal, hogy a büntetés csak mostanra szólt, és megnyugodott, hogy van javítási lehetősége. Érvényesült az „itt és most” elve, a döntési helyzetbe hozása és az értékarányos jutalmazás-büntetés is.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekkel a különleges gyerekekkel az általános iskolában is gyógypedagógiai korrekciós szemlélettel közelítsenek a pedagógus kollégáim, mert borzasztó sok múlik azok, hogy egy gyermekkel fejlődésének mely szakaszában kik és hogyan bánnak vele.

Ehhez azonban fontos lenne a tanároknak megfelelő ön- és tárismerettel rendelkezniük, kommunikációs, konfliktuskezelési és gyógypedagógia ismeretekkel együtt, amelyhez készítettünk egy tréningprogramot. Már közel 60 pedagógus megismerte, de szeretnénk, ha többen részt vennének ebben a programban.

Az együttműködő kommunikáció tréningprogramunkról erre a szövegre kattintva többet is megtudhat.

Nem könnyű a magatartászavaros, figyelemzavaros gyerekeket felismerni és a megfelelő módon kezelni, ezért is örültem annak, amikor meghívást kaptam a TUDÁS FM rádióba egy kerekasztal beszélgetésre. 2011. november 8-án Sütő Csaba a „Különlegesekért Alapítvány” szakmai vezetőjével és Ábel Anita színművésszel voltam Kovács Fruzsina, a TUDÁS FM riporterének vendége.

TUDÁS FM rádió kerekasztal beszélgetés Ábel Anita, Sütő Csaba, Katona Erzsébet

Beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembe néznie a szülőknek akkor, ha a gyermekük egy kicsit más, „különleges”. Nagy örömmel hallgattam, hogy Csabáék is az alapítványnál a gyermek, iskolás, fiatal teljes személyiségével foglalkoznak, drámapedagógiai eszközök éppen úgy beletartoznak a repertoárjukba, mint a különféle mozgásterápia. Egyetértettünk abban is, hogy a pedagógusoknak többet kellene tudniuk a "különleges" gyerekek megfelelő kezeléséről, hogy sikeresebbek legyenek az iskolában eltöltött hétköznapok is.

Az érdekes kerekasztal beszélgetést erre a szövegre kattintva most Ön is meghallgathatja az egyik részét és ide kattintva pedig a második részt.

Kerekasztal beszélgetés a TUDÁS FM rádióban

„Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part.”

Helen Keller

Hiperaktív gyermek a csoportban

2011-11-27T07:50:00.001-08:00

„Hagyd abba, ülj le és figyelj már ide!” felszólítás gyakran elhangzik – nemritkán megemelt hangon - egy olyan otthonban, ahol egy hiperaktív gyerek él, vagy oviba jár, iskolában tanul. Nem könnyű sem a gyereknek, sem a szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek a családban elfogadni, hogy „a gyerek nem olyan", mint a testvére, vagy nem olyan, mint ahogyan az „normális” lenne.

Gyógypedagógusként igen sok hiperaktív gyermekkel foglalkoztam, akik a figyelemzavaron kívül értelmi fogyatékosok is voltak. Tanulásban akadályozottak – régebbi nevén enyhe fokban értelmi fogyatékos – ; és értelmileg akadályozottak – őket középsúlyos értelmi fogyatékosnak hívták régen -.

Ez eléggé speciális helyzet, hiszen az értelmi fogyatékosság, mint vezető tünet mellett nem könnyű észrevenni további problémákat, amely túlmutatnak ezen a fő tünetcsoporton. Egy-egy újonnan érkező gyermek megismerése legalább 1 hónapot is igénybe vesz. Ennyi idő mindenképpen kell ahhoz, hogy a gyógypedagógus óvónő-osztálytanító tisztában legyen a gyermek alapvető képességeivel, készségeivel, aktuális fejlettségi szintjével, és a fejlesztéséhez használható alapvető speciális módszerekkel. Ez alatt az idő alatt megismeri a gyermek magatartásának főbb jellemzőit, motiválhatóságát, szocializációjának szintjét és nem utolsó sorban a szülők, a család elvárásait, kommunikációját, kapcsolattartási, együttműködési készségét, lehetőségeit.

Felső tagozatban már sokkal könnyebb a „megismerés”, mert addigra olyan sok információ áll a kolléga rendelkezésére, hogy 1-2 hét elteltével hamar tisztában lehet a gyermek főbb képességeivel, magatartásának jellemzőivel. Ugyanakkor a lehetőség a fejlesztésre itt már sokkal csekélyebb, míg az elvárások egyre fokozottabbak a szülők részéről.

Nos, visszatérve milyen is az, amikor egy gyógypedagógus találkozik egy 6-7 éves hiperaktív gyerekkel - amikor is rajta kívül még senki sem fedezte fel, és így nem is mondta a szülőnek, hogy lehet, hogy figyelemzavara is van a gyermeknek -, leírom a tapasztalataimat.

Tanítványaim között, az egyik kisfiú csak „akaratosnak” látszott, „öntörvényűnek”, mert nehezen fogadta el a szabályokat pl. azt, hogy fogadja el a helyét a tanulópadban. Gyakran kiabált az órákon bármilyen okból, majd görcsös nevetésbe fulladt ez a próbálkozása. Csak szómondatokat használt, és erőteljesen mutogatott, de valójában tökéletesen lehetett vele kommunikálni, ha arra fogadókész volt. De hasonlóan „rohama” lett, amikor nem az történt, amit szeretett volna, ilyenkor lefeküdt a földre, kiabált, rúgott, szinte megközelíthetetlen volt. Figyelmét a legritkábban lehetett csoportos foglalkozás alkalmával lekötni, viszont kétszemélyes helyzetben akár 30 percig is lehetett vele érdemben foglalkozni, azonban ez egy héten csak 1-2 alkalommal fordult elő. A biperszonális helyzetekben végtelenül kedves, nagyon jó humorú fiú volt, és nem volt ritka, hogy ilyenkor olyan hálás volt a vele való foglalkozásért, hogy bocsánatot kért, annyit mondott bájosan: „Bocs, Böbe bocs!” (Mindig igyekeztem komoly maradni, egy nagy egyéniség volt, úgyhogy imádtunk mindannyian, hiszen tudtuk, hogy a gyermek nem „gonosz” csak a többségtől eltérő bánásmódot igényel.)

Egy tanítási napon ez a 30 perces intenzív foglalkozás összesen egyszer történhetett meg - és ahogy írtam, a héten ez egy, vagy két alkalom volt -, és ahogy közeledtünk a késő délelőtti időhöz, annál inkább rövidültek ezek az időszakok 10-5 végül csak pár percre. Ahogy elfáradt, úgy „pörgött fel”, azaz minél inkább fáradt volt, annál inkább kiabált, szaladt, rohangált a teremben, nevetett görcsösen, és semmilyen kontrolt nem tűrt meg maga körül. Majd jött az ebéd időszaka, ami nagyjából rendben lezajlott, és ahogy csökkent a gyerekek száma a csoportban – 2 óra után sokan haza mentek -, több figyelmet kapott, kevesebb inger érte, ezért egyre nyugodtabbá, kezelhetőbbé vált. Majd ismét beállt a kiabálás, szaladgálás, mert már az egész naptól elfáradt, a várakozásba, hogy mikor érkezik már meg az anyukája érte. Amikor pedig végre megérkezett az ölelést azonnal rúgás, karmolás, kiabálás váltotta fel, az összes fáradtságát ráontotta a szegény anyára, aki maga is fáradtan az egész napos munka után megérkezett a gyerekéért. Kezdetét vette a hazameneteli ceremónia, alkudozás, fenyegetés, ígérgetés, kiabálás, míg végül fél, (egy) óra alatt sikerült elhagyniuk az iskolát. Másnap reggel kezdődött minden elölről.

Egy másik kisfiú, más tüneteket mutatott. Egyáltalán nem arra válaszolt, amit kérdeztünk, és ahogy haladtunk a késő délelőtt felé, úgy vált egyre inkább fáradttá. Csendes volt ugyan, de nem volt hajlandó velünk együtt lenni. Minden együttműködést megtagadott, lefeküdt a szőnyegre és megmozdíthatatlan volt. Máskor számtalan kört futott, mindennek nekiütközött, udvaron, játszótéren a mászókán, szabadtéri játékokon semmilyen veszélyt nem érzett, bárhonnan képes volt leugrani, rendszeresen kisebb-nagyobb sérülései voltak emiatt.

Volt olyan nagyobb fiú, aki 12 évesen került a csoportba és a kezét rágta, minden pillanatban figyelmeztette önmagát, és hatalmas erőfeszítést tett minden percért, hogy képes legyen figyelni. Mindezekről a problémákról a szülők is tudtak, de mégis úgy tettek, mintha otthon semmi probléma nem lenne a gyerekükkel, és mindaz, amit mi tapasztalunk, az csakis "azok miatt van, akik a gyerekükkel rosszul bánnak, nem figyelnek rá eléggé". Bizony gyógypedagógusok sokasága tapasztalja, hogy a szülők a problémahárítás miatt úgy oldják fel a feszültséget, hogy külső személyt jelölnek meg felelősnek, ráhárítják az összes baj okát, és szeretnék még a következményeket is "átadni". Nagyon nehéz együttműködővé tenni a szülőként "sérült" anyát, apát, mert szülői mivoltját mindenképpen másként éli meg, hiszen nem átlagos gyereke van. Ráadásul a családok a fogyatékos gyerek 6-7 éves korára nagytöbbségében csonkává válik. Ekkor már egyértelmű, hogy a gyermek nem „gyógyul meg” és az iskolás évei, illetve a jövője nem lesz az, amire számított az apa. Az anya a gondozó, ezért a legtöbbször az apa lép ki a házasságból.

A gyermekkel azonban foglalkozni kell, meg kell oldani a család problémáját, a gyermek fejlesztését, ez a pedagógus egyik feladata többek között. Nem könnyű ez akkor, amikor még van az osztályban, csoportban 5-10-15-20 gyerek, akikkel foglalkoznia kell a pedagógusnak - esetleg más fogyatékosságúak is vannak még az osztályban szintén speciális igényekkel - ráadásul olyan követelményeknek is meg kell felelnie, mint aktuális tananyag oktatása, haladás a tanmenet pontjai, előírásai szerint, stb., és a szülők is számon kérik a haladás lassúságát, vagy egyéb elvárásaik vannak pl. külön foglalkozás, stb.

A figyelemzavar „gyógyítása”

A figyelemzavarban szenvedő gyermeket fontos elküldeni vizsgálatra is, a tanulási képességet vizsgáló biztossághoz, mert, az nem elég, ha mi szakemberek tudjuk, hogy milyen problémával állunk szembe, fontos, hogy ezt független vizsgálat is alátámassza. Különösen abban az esetben, ha nem lehet a figyelemzavarban szenvedő gyermek állapotát gyógyszeres kezelés nélkül javítani, fejlesztésére minimális a lehetőség e nélkül, és így a korai gyermekévek végérvényesen "elszállnak". A gyógyszert csak gyermekneurológus, gyermekpszichiáter írhat fel, a fejlesztés szempontjából azonban nem mindegy, hogy mikor, hány éves korban kerül az orvos látókörébe a gyermek, hiszen ebben az esetben is igaz, minél korábban - kisikolás korban -, annál jobb eredményt lehet elérni!

Sajnos nagyon nagy a félreértés, de inkább félelem - a hiányos tudás okán - a gyógyszerrel kapcsolatban. Pedig alaptalan a félelem, viszont sokkal nagyobb a baj akkor, ha kellene, és nem fogja kapni a gyerek a gyógyszert, mert a szülők elzárkóznak előle. Sok teendője van ezen a téren a gyermekekkel foglalkozó egészségügyi szakembereknek.

Sok küzdelmem volt a vizsgálatokkal és a gyógyszerekkel kapcsolatban, sokszor még a tanulási képességet vizsgáló bizottság megállapításait sem fogadták el a szülők. Igazi siker volt, amikor megnyertem egy-egy szülőt, és sikerült a gyermeknél a terápiát végig vinni. Csodálatos volt látni, hogy fejlődik a gyermek, hogy lehet vele együtt dolgozni, hogy sikerei vannak, hogy egyre ügyesebb, önállóbb, és végül el lehetett hagyni 14 évesen a gyógyszert, amit kb. 4 éven át szedett változó adagban, sok-sok kontrollal. Félévente írtam az állapot jelentést a gyermekneurológusnak. Részletes év végi bizonyítványt, P-A-C felmérést vitt az anyuka a vizsgálatokra (Korábbi cikkemben bővebben írtam arról, hogy Mi az a P-A-C.) Az anya mindig egyre boldogabban jött az eredményekkel, elmondta, hogy megnyugtatta őt az orvos, és valóban "jobban van" a gyermeke. Csak a kezelés legvégén mondta el a nagymama és az anyuka, hogy nem hittek eleinte nekem, de elfogadták, hogy többet tudok erről, és belementek. Az is kiderült a családlátogatásaim során, hogy bizony otthon is van probléma, bár eleinte ezt mélyen titkolni akarták, mert saját nevelési kudarcuknak tartották. Végül fiatalként képes volt egy foglalkoztató munkahelyen dolgozni, mert a hiperaktivitása a kezelés hatására rendeződött.

Sajnos, volt olyan is, hogy nem sikerült megbeszélni a szülőkkel, minden küzdelmem ellenére kitartottak amellett, hogy diétával, egyéb módon megoldják a „bajt”. Kemény évekbe került, mire végül is elkezdték a gyógyszer szedését. Kénytelenek voltak belátni, hogy a családi életük került már veszélybe, és valójában emiatt kezdték el a gyógyszer szedését, amely segített abban, hogy az ép testvérrel, apával ne legyen állandó küzdelem az életük, hiszen kezelhetőbbé vált otthon is a gyermek. Azt is elmondta az édesanya, hogy azért nem akarta a gyógyszert, mert akkor be kellett volna látnia, hogy a gyerekével újabb baj van, nem elég, hogy értelmi fogyatékos, még itt ez a másik „baj” is, és ezt nem akarta. Azt hitte, ha nem vesz róla tudomást, akkor is megoldódik majd valahogy ez a dolog, nélküle.

Mit tehet a nevelés-oktatás színterén egy gyógypedagógus?

Szerencsére sokat. A legfontosabb a szakmai tudás mellett, a fizikai körülmények kialakítása. Elszeparálható rész a teremben – még jobb, ha van egy kisebb terem közvetlen kapcsolatban a tanteremmel -, de legalább van egy védett sarok, fejlesztő játékok sokasága, és van segítség is asszisztens(ek) személyében.

Tudom, sok kolléga felsóhajt álomvilág, pedig valójában csakis így lehet a zökkenőmentes integrációt megoldani. Az elégtelen fizikai feltételek esetén túlságosan nagy erőfeszítésekre kényszerülhetnek a kollégák, és még így sem lesznek képesek saját lehetőségeiket túlhaladni. Azonban igen hamar megfáradnak, mindeközben még elégedetlenség is körül veszi a pedagógusokat a szülők, kollégák és önmaga részéről. Nagyon nagy felelősség van tehát a vezetőségen a körülmények megfelelő biztosítása érdekében.

Meg kell szervezni a napi-heti rendet, onnantól indítva, hogy hogyan van berendezve a tanterem. Nem szerencsés a soros elrendezés, inkább az "u" alak, vagy a félkörív, esetleg a "szigetes" elrendezés a megfelelő. Fontos, hogy tisztába legyünk azzal, hogy a figyelemzavarral küzdő gyermek nem feltétlenül fog forgolódni, de előfordulhat, hogy feláll az órán, hintázik a széken, lábát maga alá húzza, társaihoz hozzászól, elveszi a dolgait, stb. Tehát, a konfliktusokat meg kell előzni, és olyan módon kell megszervezni a napi életet, hogy a lehető legkisebb konfrontációs helyzet alakuljon ki a gyerekek között. Legyen elég fizikális helye, és társak is képesek legyenek tolerálni az adott szituációkat.

Sokat jelent, a megelőzés minden tekintetben. Amikor látjuk, hogy fáradni kezd a gyermek, akkor próbáljuk meg oldani a feszültéséget azzal, hogy megkönnyítjük a feladathelyzetet. Ha az óra lehetővé teszi mozgásos feladatot kap – szedje össze a könyveket, adogasson eszközöket, stb.-, vagy egyéni feladatot, amiben manuális munka van, képek kirakása, csoportosítás, vagy színezés, bármi, amit manuálisan kell végezni, viszonylag sok számára ismert monoton mozgás elemmel. Érdemes az órarendet is úgy kialakítani, hogy dupla órák és hosszabb szünetek legyenek, ez a foglalkoztató csoportban megfelelő keretet biztosít minden feladathoz, helyzethez. (A foglalkoztató csoport életéről egy korábbi cikkben írtam a Élet az összevont foglalkoztató csoportban címmel.)

Súlyosabb esetben érdemes a külön teremben, vagy egy elszigetelt részen biztosítani egy kis magányt, nyugalmat. Építőkockák, egyéb egyszerűbb manuális játékok szintén nyugtatóan hatnak, de vigyázzunk, ha dobálni fog, akkor nehogy kárt tegyen magában. Jó, ha puha, és gömbölyű és jól rögzített felültek vannak a közelében, és mindenképpen felügyeletet kell mellé biztosítani!

Szívesen használtam az Ayris mozgás terápiás eszközöket, a tölcsért, a nagy labdát. Nagyon jótékony volt a külön teremben klasszikus zene – Vivaldi, Beethoven, Csajkovszkij zenekari művei -, melyek mind-mind remek alap volt a ritmusos hintázáshoz pl. a labdán.

Nagyon sokat jelent a közösségi munka, melyet a figyelemzavaros gyerekek is előszeretettel végeznek. Ez azért is fontos, mert ők bizony teljeséggel tisztában vannak azzal, hogy nem könnyű velük együtt lenni. Azonban ők nem akarattal nem figyelnek, vagy éppen nem direkt „hisztiznek”, hanem mert éppen ebben az állapotban vannak. Mégis, ha azt érzik, hogy a közösség mindezek ellenére is szereti, hogy társuknak tekintik, hogy értékes tagja a közösségnek, az bizony nagyon sokat jelent a számukra, és valójában ez lenne a természetes.

Személyiségfejlesztés

Nagyon sokat jelent minden gyermeknek a személyiségfejlesztő játék. A játék a gyermekek természetes tevékenysége a megismerés folyamatában – és valójában egész életünkben - ugyanaz az élmény a vonzó: a szabad gondolkodás, a kötelezettség és kockázat mentesség, a való világtól való elrugaszkodás élménye.

Olyan őszinte megnyilvánulásokra ad lehetőséget a játék, olyan védett környezetben, amelyet a hétköznapokban sosem, vagy csak ritkán és csak pillanatokra élhet meg az ember. A gyermekeknél persze ez a "szellemi szabadság állapot" sokkal gyakrabban fordul elő, de csak amíg kicsik, mert, ahogy nőnek, úgy lesz egyre kevesebb az idő ezekre a tiszta, önfeledt időre.

Az irányított gyakorlatok – régebben hívtuk ezt didaktikus gyakorlatnak is, de kapott egy ideológiai felhangot, és elsősorban az oktató jellege dominált, így ma már ez a szóhasználat nem annyira kívánatos -, a fejlesztő célú játékok a módszerességük folytán didaktikus játékok, ezért nagyon fontos szerepük van az intézményi keretek között zajló nevelésben.

Egy nagyon jól használható személyiségfejlesztő játékot mutatok be. Valójában bármilyen életkorú csoporttal el lehet játszani. A legfontosabb, hogy olyan szavakkal vezessük a játékot, amelyet a gyerekek jól ismernek, illetve az adott csoporthoz illeszkedjen a kommunikáció. Fontos a nyugodt kellemes légkör megteremtése is, és a megfelelő idő, amely legalább 90 perc kell, hogy legyen egy fogyatékos csoportban, de bármilyen más csoportban is el kell a 90 perc, ha 15-20-an vannak.

Íme a játék leírása, melynek ihletője Dr. Dévai Margit pszichológus, akinél az önismereti tréningvezetést tanultam több, mint 8 éve. Az eredetei ötlet egy önmegfigyelés naplóba írása. Az alapötletre, a színek alapján való önjellemzésre építettem a gyakorlatot, melyet teljesen új alapokra helyeztem, más formában és csoportos gyakorlatnak dolgoztam át, elsősorban fogyatékos gyerekek számára. Többszöri és más önismereti csoportban is kipróbáltam és ezeknek a tapasztalatoknak az alapján nyerte el jelenlegi kidolgozottságát a gyakorlat, melyet most leírok.

Milyen színű vagy?

Idő: 90 perc

Eszköz: 10x10 cm-es színes lapok, lehetőleg 24 színű (vagy több), és minden színből minimum háromszor annyi, ahány fős a csoport és még 2 színkészlet a tanár/vezető számára, ragasztó gyurma, tábla, kréta, (filctoll)

Létszám: nincs korlátozás, de 25 fő feletti csoport esetében elképzelhető néhány lépés összevonása, hogy ne legyen túl hosszú, vagy unalmas a gyakorlat.

Szervezés: körben ülés széken – a szőnyegen való ülés csak ott alkalmazzuk, ahol ilyen helyzetben szoktak a gyerekek feladatot végezni, mert, ha megszokták azon a helyen a kötetlen, szabad játékot, nehezebb lesz a megfelelő figyelem és a jó hangulat együttes biztosítása -.

A gyakorlat menete: Vezessük fel a gyakorlatot néhány kedves szóval, mondattal: „Minden ember szereti a szép virágot. A virágok nagyon sokféle színűek lila, sárga, fehér, piros, stb.

Életkornak megfelelően kisebbeknek mutathatunk virágos képeket hóvirág, nefelejcs, napraforgó, tulipán, stb. lehetőleg jó sokfélét, vagy kérdezzük meg, hogy milyen színű virágokat ismernek, esetleg kössük össze évszakokkal stb.

„Minden, ami a környezetünkben van színes, a színek nagyon fontosak az embereknek. Gondoltatok arra, hogy a színeknek jelentésük is van? Pl. az iskolai ünnepélyre, amikor felvesszük a fehér blúzt, és a kék, fekete nadrágot, akkor azt szoktuk mondani „ünnepi öltözékben vagyunk”, mert valamit ki akarunk emelni, a különlegességét akarjuk ezzel jelezni. Pl. az esküvői ruha színe még mindig fehér, stb."

Életkortól függően megkérdezhetjük, milyen különleges élményre emlékeznek, ami valamilyen színnel is kapcsolatban van, esetleg utalhatunk egy közelmúltbeli élményre, ami akár az egyik csoporttag életében volt, vagy az egész csoport közösen élt meg, ünnepély, kirándulás, stb.
Ez a felvezetési rész kb. 3-5 percig tartson. Majd térjünk át arra, hogy „Gondoltatok-e arra, hogy a színek is képesek beszélni és árulkodnak arról, aki kiválasztja őket? Sokat elmondanak arról, hogy éppen hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.”
Ha még nincs meg a kellő hangulat, és szükségesnek érezzük, érzékeltessük további magyarázattal: „Van, amikor egy piros pulcsiban érzed magad jól, mert „olyan vidám vagy, jó kedved van”, és van, amikor csak egy sötétzöld pólót veszel fel, fekete nadrággal, mert egyáltalán nincs kedved semmihez.”

„Az a feladat most mindenki számára, hogy a középre elhelyezett szép színe lapokból válasszon ki egyet, azt, amelyik a legjobban illik hozzá, amelyik színre azt fogja mondani, igen én „kék” vagy „piros”, én olyan színű vagyok, mint ez a lap.”

Fontos többféleképpen elmondani a feladatot a fogyatékos gyerekek esetében, mert nem biztos, hogy tudja melyik a „piros”, és fel kell oldani a gátlását, hogy bátran vegyen a papírok közül, mindegy, hogy meg tudja-e nevezni, a szín nevét vagy sem.

Majd amikor mindenki választott egy színes papírt, kérjük meg az egyik csapattagot, hogy mesélje el milyen színt választott, és miért. (Amikor elmondta, írjuk fel a táblára a nevét (rajzoljuk fel a jelét) és rögzítsünk mellé egy ugyanolyan színű lapot a saját készletünkből. Természetesen segítsünk a megfogalmazásban fogyatékos gyermekek esetében. Minden gyermeknél járjunk el hasonló módon - az asszisztens segíthet annak a rögzítésében, hogy ki miért választotta ezt a színt -, azonban midenképpen érdemes rögzíteni ki, hogyan jellemzi önmagát!)

Variáció: Serdülők, felnőttek írják fel a lapra miért választották a színt. Olyan csoport esetében, ahol jól ismerik egymást, ne írják fel a nevüket, és egy kalapból kihúzva, felolvasás után ki kell találni, ki írta magáról azt a pár sort.

Ezek után kérdezzük meg a csoportot, hogy egyetértenek-e a társaik választásával, ők is így látják-e, hogy „Peti piros színű, Zsófi meg kék?” Kérjük meg, hogy akinek más a véleménye mondja el, és, ha szeretne, ajánlhat egy másik színt is a társainak. Válassza ki, és adja át neki, miközben elmondja, miért gondolja, hogy az a szín jobban illik a társának. Ezt a színt mi is jelöljük a táblán úgy, hogy ezt is az adott gyerek nevéhez tűzzük másodikként. Természetesen a megszólított személy akár el is utasíthatja az ajánlást, ha neki az nem tetszik, de el is fogadhatja azt.

Zárás: Amikor mindenki elmondta a véleményét adjunk visszajelzést a saját meglátásainkból is. (Különösen kedves tud lenni, ha a pedagógus is részt vesz a játékban és ő is végig csinálja ezt a feladatot.)

Meséljük a színek jelentéséről, olyan formában, hogy az érdekes legyen az adott csoport számára és vonjunk párhuzamot a saját meglátásaik és a társak véleménye között. Majd az életkornak és csoport összetételnek megfelelően jutalmazzuk, dicsérjük meg a csoport tagjait.

Adhatunk jutalmazásképpen egy szelet csokoládét, és mellé átadhatunk egy olyan színű lapot, amelyet ő választott magáról.

A feladatot továbbvihetjük, ha készítünk egy tablót nevekkel, színekkel és a csoport terem falára tűzve látható marad.

Ezzel a gyakorlattal felszínre hozható az az "énkép" melyet saját magukról alkotnak a gyerekek, lehetőség van egymás "énképének" megértésére. Elmondhatják egymásnak kit, milyen viselkedés zavar, vagy éppen mi az, ami miatt nagyon is kedveli a társát.

A gyakorlat értéke:

A színek jelentését nem ismerő gyerekek csodálatos módon választják - szinte azt lehet mondani ösztönösen - a tökéletesen rájuk jellemző színeket. Pl. a hiperaktív gyerekek a pirosat, narancssárgát választották rendszeresen. Elmondják, hogy igen sokat kiabálnak, nyüzsögnek, stb., ezért választották ezt a szép, "erős" színt. Azonban volt olyan társuk, aki szeretett velük játszani, és ki akarta ezt fejezni, ezért adott egy zöld színt a "barátjának", és azt mondta ez akkor van, amikor együtt játszanak. Állami gondozott kisfiú fehéret választott mert úgy érezte, nincs neki színe, és azért választotta a fehéret, mert az mindegyikhez illik. Volt egy kedves melegszívű csendes, kissé "dundi" testalkatú fiúcska, ő barnát választott, mert ő "olyan színű, mint a maci". Egy autista kislány kék színt választott, és elmondta, hogy ő "hideg", azaz nehezen barátkozik. Ezt az egyik társa - az állami gondozott kisfiú nem nézte jó szemmel - és adott neki egy szép pirosat, mert lány, és azoknak szépeknek kell lenni, és ő szép, ezért legyen ő is piros! Elfogadta ezt a kislány, és olyan büszke volt rá, egész nap a kék-piros kártyáit nézegette és mosolygott, ami nála különösen ritka látvány volt!

A színekkel való közvetítés az érzelmek tompítását szolgálta, mint afféle nagyon érzékeny "vezetőközeg", amely hidat képez a két fél között, a szükségletek, érzések, kérések megfogalmazásához. Ezzel a "semlegesítő" eszközzel távolabb vihető a probléma, és mindenki objektívebben, "kivülről látja" önmagát és társait, amolyan "vizsgálati helyzetbe" kerülnek - nem tudatosan. Oldott barátságos légkörben pedig minden gyermek kinyílik és csodálatos önismeretről tesz tanubizonyságot a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek is. Nagyon jó feszültség oldó hatása van, éppen ezért nagyon hatékony csapatépítő, közösségformáló!

Igen erős koncentrációt igényel, de mivel izgalmas, így fantasztikus módon leköti a hiperaktív gyermeket is. Lehetőség van így a társak mélyebb megismerésére, ezáltal a közösség befogadóvá válik az eddig "bajt", "problémát", nehézséget okozó gyermekkel szemben, aki megtapasztalhatja az elfogadást, szeretetet, és a lehetőséget, hogy a csoport értékes tagjává váljon.

Ügyelni kell, hogy utána megfelelő lehetősége legyen a pihenésre mindenkinek, azonban a hiperaktív gyerek annyira fáradt lesz, hogy "túlpörög", tehát vagy zene, vagy valamilyen manuális levezető pihenési időt kell hagyni a számára, amíg visszarendeződik, "lecseng" az ingerületi terhelése az átlagos szintre.

A személyiségfejlesztés ennek a tablónak a segítségével egy másik játékos gyakorlat során folytatható, de arról majd egy következő alkalommal írok.

„Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk.”

Stephen King

Az empátia élhetőbbé teszi a hétköznapokat

2011-10-31T13:22:00.000-07:00

A közönség 2011. 10. 13-án a Corvin Művelődési Házban

Mondhatnám egyszerűen jó volt, túl vagyunk rajta, de ez abszolút nem illik ehhez a konferenciához, amelyen október 13-án több mint 120 ember vett részt.

Amikor 2009-ben megalkottuk a tréning programunkat, pontosan az vezérelt minket, hogy valami kézzel fogható választ, megoldást nyújtsunk a mindennapokban egyre erősebb, - eleinte „csak” - verbális erőszakra.

Számtalan tréningen azt éreztem a legnagyobb problémának, hogy szinte egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit értenek meg abból, amit mi közlünk, a vágyainkat sokszor nem is merjük elmondani. Azonban előszeretettel osztunk tanácsokat, sőt ítélkezünk, és elvárásokat fogalmazunk meg. Tesszük ezt úgy, hogy mások/és vagy saját igényeinek, szükségletének (majdnem) teljes egészében figyelmen kívül hagyjuk.

A kulcsszó számomra is mindig az empátia volt, azaz a másik ember iránti nyitottság, elfogadás, megértés. Innen csak egy lépés az együttérzés és a dolgok közös megvalósítása az együttműködés.

De hogyan mutathatjuk meg, hogy nincs más út, mint egymás értékeinek újra felfedezése, értékélése, az individualizmus, a verseny közepette? Szeretnénk tudatosítani, hogy az ember, társas lény, magát (és a közelében élő embereket is előbb-utóbb) megbetegíti, ha megfeledkezik emocionális szükségleteiről, és nem használja önmagában szunnyadó empátiás készségét. Így egyértelmű volt a számunkra, hogy be kell mutatnunk tréninget.

Így, amikor elkezdtünk a 2. konferencia témáján gondolkodni, számunkra nem volt kérdés, hogy az empátiáról kell szólnia.

Amikor az első konferenciát Börönte Mártival elkezdtem szervezni - akkor az erőszakmentes kommunikáció jegyében –, sokkal többen akkor sem hittek nekünk. De se Mártát, se engem nem olyan fából faragtak, hogy mások hitetlensége visszatartson minket saját meggyőzősédünktől, akik ismernek minket, tudják, hogy előbb utóbb egy csapat vesz bennünket körül, és innentől már nem kérdés, hogy értelme van-e annak, amit csinálunk.

Még egy utolsó egyeztetés a kezdés előtt

Elmondtuk hát ötletünket közelebbi és távolabbi barátainknak is, bizony kaptunk hamiskás megmosolygást, pici sajnálkozást: „szegények, majd meglátják, a mai világban az empátia senkit sem érdekel”. „Nincs piaca” mondták, „senki nem vevő rá, nézzetek körül mindenki irigy”, vagy „Ugyan már ki jönne el, kit érdekel ez a pátoszosság! Semmi értelme.”

A konferencia meghívója

Elhívtuk barátainkat, ismerőseinket június végén, hogy ötletünkhöz segítségüket, támogatásukat kérjük. 16-an ültük körbe egy nagyon szép terített asztalt, és amikor közel 3 órás megbeszélés után felálltunk mindenki tudta mi lesz a dolga. Tudtuk, hogy ki miben fog segítséget nyújtani, kihez keresünk kapcsolatokat, mihez várunk támogatást. Kik lesznek az előadók, és miről fognak előadást tartani, hogy az empátiát minden lehetséges módon „kívánatossá” tegyük.

Mindjárt kezdünk

Dolgoztunk sokat, kaptuk-küldtük az e-maileket, telefonáltunk, és lassan körvonalazódott minden. Kerestük a segítséget, de sehonnan sem érkezett anyagi támogatás, míg végül a XVI. kerület Polgármestere és a Corvin Művelődési Ház segített bennünket.

Nem akartunk nagy költséget a résztvevőkre róni – hiszen sok pedagógust szólítottunk meg, azt akartuk, hogy a részvételi díj ne legyen akadály - így szolidan, de a megkerülhetetlen anyagi kiadásokat fedezni tudtunk. Igen ez eddig szép, félig-meddig „normális” mondhatnánk, semmi extra.

Katona Ferenc a segítő családtag

Csakhogy: minden segítő, előadó, szervező, azaz MINDENKI INGYEN dolgozott!

Az egész konferencia adományokból, felajánlásokból jött létre, ma 2011-ben az empátia jegyében! A fővédnök, védnökök, előadók, a konferansz, az éneklő gyermek és a táncoló fogyatékos fiatalok, mind-mind segítőnk volt, és CSAK szeretetből volt velünk!

Sok-sok jó ember segített, ahová csak mentünk, azt mondták igen erre szükség van, és a rajzpályázatra megérkeztek az adományok a gyerek és családjaiknak. Lett rádiónk, aki vállalta a riportok készítését, lettek portálok, ahol ingyen ott lehetett a konferencia híre, segítettek PR és marketing szakemberek, hogy sokak jól értsék a konferenciánk hívó szavát.

Jöttek a segítők díszíteni, hozták a terítőt, a kancsókat, díszítették a termet, készítették a szendvicseket, sütötték a süteményeket. A családtagok segítettek rendezésben a technikai lebonyolításban, a grafikai tervezésben, volt, aki a nyomtatott sok anyagot, voltak, akik matricákat vágtak, csomagoltak. Eljött a barátunk közel 200 km-ről, aki befizette a részvételi díját és szeretetből fényképezett.

A segítő barátok, támogatók

Ott voltunk a nagy napon és nem hittünk a szemünknek magunk sem, hogy megtelt a terem!

Igenis ma 2011-ben több mint 120 ember kíváncsi volt, egy konferenciára, amelynek a mottója ez volt: ”Empátiával a harmonikusabb világért!”.

Elkezdődött a konferencia

A köszöntők és a köszöntő levelek igazán szépek voltak, Csépe Valéria az első konferencia fővédnöke és Gáncs Péter Püspök is elküldte üzenetét, megerősítve bennünket abban, jól tettük, hogy ma együtt vagyunk.

Zsiga László színművész volt a konferansz

Kovács Péter országgyűlési képviselő, XVI. kerület polgármestere, a konferencia védnöke büszke volt, arra, hogy ami a XVI . kerületből elindul Márta által az jó és nemes ügy, arra is ígéretet tett, hogy akárhányadik konferencia lesz, a kerület mindig támogatni fogja.

Kovács Péter védnök megnyító beszéde

Poszonyi Monika a konferencia védnöke egy igazán remek történettel adott bíztatást és útmutatást is egyben! Egy amerikai iskolában sok-sok diák kiváló eremdényt ért el az életben az évek hosszú sora alatt. Vizsgálatba fogtak a tudós professzorok mi az oka az életben nyújtott kíválón teljesítménynek, amikor ezek a diákok nem igazán voltak kiemelkedőek, különlegesek.

Egy közös vonást találtak, mindegyket ugyanaz a tanító tanította általános iskolában. Megkérdezték az idős tanárt, mi volt a titka, hogy ennyi kiváló tanítványt tudott faragni a diákjaiból. A tanítónő válasza csak ennyi volt: "Én csak szerettem őket!".

Pozsonyi Monika védnök

A XVIII. kerületből hívtam meg volt tanítványaimat is nevelő értelmi fogyatékos napközi otthonból a Gyöngyvirág tánccsoportot. Liszt II. Magyar Rapszódiájára táncoltak, vezetőjükkel Baloghné Horváth Máriával.

Az egyik résztvevő ezt írta a konferencia után nekem visszajelzésképpen e-mailben: „Nagyon megható volt a tánccsoport. Engem, amíg táncoltak a hideg rázott, és majdnem sírva fakadtam.”

A Gyöngyvirág tánccsoport

XVIII. kerület Gyöngyvirág tánccsoport

A Kék Madár kamarakórus énekkel vonult be a terembe, kedves, szép énekükkel tökéletesen elvarázsoltak mindannyiunkat Herbertné Balogh Gabriella karvezetésével.

A Kék Madár kamarakórus

Dr. Buda Béla volt a fővédnök - aki számomra az empátia legértőbb szakembere - egy végtelenül remek előadást tartott nekünk! A legfontosabb mondata számomra - és szerintem egyben a konferencia üzenete is -: az empátiának humanizáló hatása van, amely hozzásegítheti az embereket a másik ember megértéséhez, elfogadásához!

Dr. Buda Béla fővédnök

Dr. Buda Béla előadása

Az empátia meghatározása Buda Bélától

Az iskolában van teendő bőven empátia ügyben is!

Óvónők – Pintér Krisztina és Vasvári Tünde - készítettek egy videót, hogyan is beszélnek a

6-7 évesek arról, hogy milyen a rossz beszéd, és milyen a szép beszéd. Elmondták, hogy akkor is lehet szépen beszélni, ha valaki ráüt a kezére, és meg kell kérdezni, miért tette! Vajon hová lesz ez a tudásunk akárcsak 1-2 év múlva?

Pintér Krisztina és Vasvári Tünde

Ezeknek a gyerekeknek - az óvónők reményei szerint -, nem fog megváltozni a kommunikációjuk, empatikus készségük fejlődni fog, mert a Móra iskolába fognak menni, ahol első osztálytól kezdve folyik az életre nevelés, külön tantárgy keretében. Az igazgatónő, Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella elmondta az előadásában, hogy ez nem „egy tantárgy”, hanem egy iskola életfelfogása a takarító nénitől az igazgatóig bezárólag.

Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella

A "Móra" életre kelt programja

Farkas Erzsébet arról beszélt, hogy a gyerekeink tanítanak meg szeretni, gyermek képekkel illusztrálta történeteit.

Farkas Erzsébet

Farkas Erzsébet előadása

Lenner Nóra pedig a lovakról beszélt egy remek előadásban. Azonban nem a lovaglás élményéről, hanem arról, hogy a ló mennyire azonosul az emberrel. Átveszi minden rezdülését, és, ha nem érzi megfelelőnek az irányítást, a szó szoros értelmében a füle botját sem mozdítja meg a ló!

A lovat nem lehet becsapni, fantasztikus dumával átvágni, a hitelesség az őszinteségen és a kettőjük között kialakult harmóniában nyilvánul meg! Ha ez kialakul, a ló megteszi, amit az ember kér, de csak ekkor! Ez azért igazán jó fejlődési lehetőség, és még lovagolni sem kell tudni hozzá!

Lenner Nóra

Lenner Nóra előadása

Börönte Márta most is egy kis mosolyt varázsolt mindenki szívébe, amikor szinpadra kérte az első konferencián kézben tartott kisgyerkemet, hogy lám a testvére is megérkezett idő közben. Van tehát kiért tenni, hogy amikor majd elhagyják az otthont ezek az apró gyermekek, és megkezdik közösségi életüket, addigra az empátia minden óvodában, iskolában az együttműködő kommunikáció révén jelen legyen!

Börönte Márta

Sokan igen megdöbbentek, amikor egy szülő, Móricz Edit állt fel a színpadra, és bejelentette, hogy autista gyermekével megélt eddigi életét fogja röviden bemutatni. Nem szokványos, hogy egy szakmai konferencián egy érintett szülő kiáll a közösség elé, és előadja legbensőbb vívódásainak történetét!

Móricz Edit

Móricz Edit előadása

Könnyeikkel küszködtek többen is a közönség soraiban, amikor hallották az autista kislányát egyedül nevelő anyuka beszámolóját a sorozatos megaláztatásokról, kirekesztésekről, egyedül létről, bánatról, kilátástalanságról. Nagyon büszke voltam Editre! Nekem, mint gyógypedagógusnak különösen fontos volt, hogy a hallgatóságban ülő tanárok, orvosok, pszichológusok – szakemberek - szembesülhessen érzelmileg kívülállóként, azt, hogy mit él meg egy fogyatékos gyerek anyukája, miközben keresi a helyét a világban.

Olyan végtelenül könnyen törünk pálcát mások felet, imádunk ítélkezni, meg jól megmondani, mit és hogyan csináljon a másik. (Kibicnek semmi sem drága, nem vagyunk érintve!) Ezért is kértem fel Editet az előadásra, és boldog voltam, hogy elvállalta ezt a nem kis feladatot! Szerettem volna a lehető leghitelesebben érzékeltetni, hogy milyen empátiára van szükség egy ilyen helyzetben!

Mindenki gondolkodjon el azon, hogy megérti-e - barátként, rokonként, tanárként, orvosként, mentálhigiénikusként -, emberként, hogy egy anya igenis szereti a fogyatékos gyerekét! Nem akarja fogyatékosnak tudni, szembe megy a tényekkel, hazugságot kiállt, és első lépése, kérdése, tiltakozása az, hogy tévedés! Elszántan küzd azért, hogy igenis megmutatja, hogy Ő mindezek ellenére meg fogja gyógyítani a gyerekét?! Hogy aztán amikor kétségbe esésében segítséget vár, mit érez, amikor helyette lenézést, megalázást, kioktatást kap?! És mindig fel kell állnia és tovább, „végig kell mennie az úton”, mert a gyerekéről van szó!

Végül kapott segítséget egy óvodában, szinte alig hitte el. Itt hallottak már autizmusról, de nem volt dolguk ilyen gyermekkel, viszont látták, hogy egy kislány áll előttük, és senki más, miért is ne járhatna ide, hiszen sok másik kislány, na persze kisfiú is jár ide, ezért óvoda az óvoda. „Bevállalták”, nem szakszerűen, speciális fejlesztéssel ellátva, hanem csak úgy „szeretetből”. És lettek barátai, és új élete az anyukának is!

Azóta már iskolája is van, speciális oktatásban részesül, az ő igényeinek és fejlesztésének megfelelő szegregált iskolában. Itt meg tanult már írni és olvasni is, és szeret iskolába járni. Igen, ez a lényeg, mindenkinek az egyéni szükségleteinek megfelelő oktatásban kell részesülnie!

Móricz Edit büszke a lányára!

Ammerné Nagymihály Emilia nem kevesebbet mutatott meg a résztvevőknek, mint azt, hogy a fogyatékosok helye hol is van ma az oktatásban és milyen szabályozásai vannak, és főképpen lesznek. A legfontosabb üzenete az új oktatási koncepciónak, hogy ismét a fogyatékosokkal a gyógypedagógusoknak kell foglalkozni, a fejlesztő pedagógusoknál többre van szükség a fogyatékos tanulók szükségleteinek kielégítéséhez.

Ammerné Nagymihály Emília

Ammerné Nagymihály Emília előadása

Ezzel együtt tehát a fogyatékos tanulók integrációja nem áll meg, hanem jobbá válhat, ha pl. olvasás órán úgy tanul olvasni, abban a tempóban, ahogyan számára megfelelő. Nem neveti ki senki, százszor vissza lehet térni egy hangzó hibára, akkor sem foga senki csúfolni. Mert csak azok lesznek együtt vele, akik maguk is segítségre szorulnak, vagy éppen egy gyógypedagógus, aki szeretettel, dicsérettel fogja őt bíztatni.

Azonban, ha visszakerül az énekórára, rajz órára, vagy délután egy közös kirándulásra az osztályba, még bőven van mit tennie az osztályfőnöknek, ének tanárnak, napközis tanárnak abban, hogy a fogyatékos gyermek, vagy magatartás zavaros, vagy roma megtalálja a helyét, és elfogadják a társaik is.

Az „Együttműködő kommunikáció - önismereti tréning” a tanároknak, szakembereknek, de szülőknek is azt mutatja meg, hogyan lehet szavakkal empátiát adni és kapni, a sikeres együttműködés érdekében. Ezért is kapta a tréning program ezt a nevét: „Párbeszéd szívtől szívig”.

"Az együttműködő kommunikáció - önismereti tréning"

A teremben sokan ültek ott azok közül a kollégák közül, akik részt vettek tréningünkön, amely igazán jó érzés volt! Az együttműködés feltétele, hogy legyen erre nyitott közeg, és azokban az iskolákban, ahol megvalósították a csoportos feladat kidolgozást, a projekt munkát, ott sokkal kisebb ez esély a mélyebb konfliktusoknak, kirekesztésnek, verbális agressziónak. Azonban ehhez sokkal jobban kell ismerni önmagunkat, egymást, amelyet sosem késő elkezdeni megismerni!

Katona Erzsébet előadása

A tréning első részben objektív elemekkel, azaz tesztekkel, is megvizsgáljuk kinek milyen a személyisége, a konfliktuskezelő stílusa, interperszonális kommunikációs képessége. Azaz, mennyire képes másokra figyelni, ha konfliktusba kerül kiabál-e, vagy csak hagyja a dolgokat megtörténni, aztán lesz ideges, vagy éppen számára a tények a legfontosabbak, és minden más zavaró körülmény, különösen, ha ez érzelem! (Van, aki a mai napig dolgozik a tréningen kapott teszt eredményekkel, hogy javítsa empátiás képességét!)

Tesztek grafikai képe

Megmutattam, hogy érdekes játék, ha abba gondolunk bele, milyen virág alakot öltenénk, ha lehetőségünk lenne virággá változnunk! (Volt, aki megsúgta a konferencia után, hogy ő bazsarózsa szeretne lenni.)

Önfeltárást segítő gyakorlat

Különösen érdekes gyakorlatról beszéltem, amely az együttműködés különböző szintereit szimulálja. Elmondtam, hogy a gyakorlat során a legtöbbször bebizonyosodik, hogy ha nem áll minden eszköz a rendelkezésünkre, akkor a legritkább esetben nézzük meg a lehetőségeteket, nem kérünk – pedig tudjuk, hogy lehet! -, hanem saját erőből megoldjuk, ahogy lesz, úgy lesz alapon. Inkább a minőségből adunk le, hiszen nem tudjuk jól megcsinálni, de cserébe hisszük, hogy kreatívok vagyunk, mert megoldottuk kérés nélkül, „saját kútfőből” a feladatot.

Azonban amikor mélyen feltárjuk az okokat, bizony az derül ki, hogy azért nem kérünk, mert FÉLÜNK AZ ELUTASÍTÁSTÓL! Nem tudjuk kezelni, és mivel negatív élményre számítunk – NINCS BIZALMUNK - ezért inkább meg se próbáljuk, akkor biztosan nem ér csalódás minket. Igaz, tudjuk, hogy nem jól végezzük a dolgunkat, de ezt inkább felvállaljuk, mint azt, hogy akár nyíltan is elutasíthatnak. Nem hiszi senki sem, hogy, ha kér, akkor kapna is, így nem is indul kipróbálni.

Egy izgalmas együtműködést fejlesztő gyakorlat

Ez egy komoly gyakorlat, amelynek során bizony sokan párhuzamot vonnak egy-egy iskolai értekezlet, megbeszélés eseményeivel, és látják így utólag is, előfeltételezésük nem állja meg a helyét. Hiszen a gyakorlat végén elmondják rendre a többiek, aki kért kapott, és a többiek is azt mondták, miért ne adtak volna, megoldották volna, hogy mindenkinek jusson, íme, lett felesleg bőven!

A második modul kapcsán bemutattam egy igen népszerű gyakorlatot, amikor is szerepjáték alkalmával 3 diák bepanaszolja a dékánnál a professzort, hogy unalmasak az előadásaik. Igazán sokféle megoldást láttunk már, de mindegyikben az a közös, hogy ilyenkor előjönnek a saját diákkori élmények, amelyek pedagógusok esetében különösen érdekesen vegyülnek saját mostani tanári élményeikkel.

Vitatkozás, önérdekérvényesítés és szerepkonfliktusok

Megnyilvánul egy-egy alakításban a szakmai meg nem értés, a diákok „sértő” stílusa – mi mindent megtehetünk -, az „Én vagyok a Tanár” felsőbbrendűség, vagy az együttműködési hajlandóság. Azonban rendre elbukott az együttműködési kísérlet, mert a vezető-vezetett, az alá-főlé rendeltségben a szituáció szinte minden esetben hatalmi szóval zárult le, autokrata döntéssel. Ahogy az életben is a legtöbbször! Nagy lehetőség ennek a gyakorlatnak az elemzése az együttműködés és a problémamegoldás kommunikációjának, önérdek érvényesítés gyakorlására.

Az együttműködő kommunikáció sikerességét, a konfliktuskezelés módját, más szituációban is bőven kipróbálhatják a tréningen résztvevők, miközben visszajelzéseket kapnak arra, hogy ők adott helyzetben, mások számára érzékelhetően milyen módon kommunikáltak. Hiába akarunk jól kommunikálni, ha azt a másik nem annak látja. Tudnunk kell, visszajelzéseket egyértelművé kell tenni, hogy valóban a másik is azt látja, hallja, érzi, amit mi szeretnénk, hogy lásson, halljon, érezzen. Mindeközben azonban mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy éppen ezért ő mit lát, mit hall és mit érez. Ez az empátia a gyakorlatban: egymásra figyelés, megértés, elfogadás.

"Mindenki fogyatékos valamiben!"

A legnehezebb próbatétel a 3. modulban van, több gyakorlatban is. Az egyik során néhány csoporttag egy kicsit mássá változik. Van, aki kap egy mankót, más a fülére fülvédőt, megint más a szemére maszkot, és van, aki azt csinálhat, amit akar, nem igazán érti, amit neki mondunk. (végre rosszalkodhatnak, mondják ilyenkor sokan), ő az értelmi fogyatékos.

Labdázunk, vannak szabályok, amit be kell tartani. Mentorokat kapnak a „fogyatékosok”, akinknek az a feladatuk, hogy támogassák, védjék és sikerélményhez jutassák társaikat, aktívan vegyenek részt a játékban. Bizony van kavarodás rendesen, és a végén csak azt látjuk, hogy a mentorok dobnak, kapnak, adják a társuknak, de újra csak ők aktívak, mert nincs elképzelésük, hogy hogyan segíthetnék társukat a sikerhez másképpen, minthogy ők csinálják meg helyettük a dolgokat.

Nagy tanulság ez mindenkinek, amikor a feladatot megbeszéljük! Nem lehet olyan tempóban játszani, mint ahogy azt megszoktuk, de ezt senki sem akarja visszavenni, inkább a társukat vonják ki a játékból, vagy úgy segítenek, hogy azért ne akadályozza a többieket. Ahogy az az életben van. Igazodjon a fogyatékos, vagy mi igazítjuk a többséghez, de senki sem akar lemondani a dolgairól, másképpen viselkedni, háttérbe vonulni, csak azért, mert a társunk más!

Katona Erzsébet gyógypedagógus

A gyakorlat mindig komoly hatással van miden résztvevőre, sokan megsiratják eddigi énüket is, mert eszükbe jut egy-egy helyzet, amikor másképpen kellett volna tenniük, de már nincs módjukban. Nagy katarzisokat élünk meg, amely önmagában is az empátia hatalmas előhívója, tanítója, ahogyan azt Buda Béla is mondta, gyakorolni kell az empátiát! A tréningen mi alapvetően ezt tesszük mind a 30 órában, empátiát adunk és kapunk!

A negyedik modulban az énvédelemre helyezzük a hangsúlyt, hogy hogyan is lehet a hétköznapokban asszertív az ember. Hogyan mondjon dolgokra nemet, anélkül, hogy másokat megbántana, de saját magának se okozzon gyötrelmet, azzal, hogy olyat tesz, amit valójában nem szeretne. A tréning során különféle relaxációs gyakorlatok is végzünk – és amelyből Márti be is mutatott egy párat a konferencián -, mert a stresszoldáshoz az is kell.

Megmutatjuk a könnyű mosoly technikáját, ami nem azonos az amerikai mosollyal. Ez egy belülről jövő, friss mosoly, ami arról szól, hogy mi jól vagyunk, harmóniában vagyunk önmagunkkal, és ez annyira így van, hogy megmutatjuk. Annak is, aki pénztárosként mérges, ajándékozunk egy mosolyt – telik rá, hiszen mi harmóniában vagyunk -, és lám ő sem lesz már annyira mérges. Vagy pedig csak úgy szólunk egy ideges utastársunkhoz, aki nehezményezi, hogy közel állunk hozzá, hogy egy mosoly kíséretében elnézését kérjük. Már nem is bosszús, és maga sem tudja miért.

Ajánlott naponta többször alkalmazni!

Oly egyszerű és mivel ránk is pozitívan visszahat, érdemes hát gyakorolni, és a végén észre sem vesszük, hogy mitől is szebb a világ. És lám, aki e sorokat olvassa bármiért is mosolyog, mégiscsak mosolyog! És mosolygó arckifejezéssel ugye nem lehetünk egyszerre mérgesek is? Mindkettő izommozgás, miért nem lehetne ez a jobbérzést adó, a mosoly, a több mindennapjainkban?

Életképek a tréningről

Egy mesét mondtam el zárásképpen egy királyról, akinek 3 fia volt. Nagyon megbetegedett és a legrátermettebb fiára akarta hagyni a királyságot. Azt kérte, hogy hozzanak jelképet arról, hogy akarják vezetni az országot. Ahogy az lenni szokott a mesében, a legkisebb fiú hozta a megoldást, a háromlevelű lóherét, hiszen pont 3-an vannak, és a legkisebb fiú szerint csakis együtt képesek olyan jól kormányozni az országot, hogy az méltó legyen az apai hagyományokhoz. A király megfontolta a döntését, és szétosztotta a lóherét a fiúk között, hogy kormányozzák együtt az országot.

Egy kis házi feladat empátiából ...

Én is adtam minden résztvevőnek egy lapot, amelyet a regisztrációkor mindenki megkapott, és egy lóhere volt rárajzolva. Azt írtam mellé, hogy mindenki gondolja el, hogy mit tehetne jobban, hogyan figyelhetne másképpen családjára ismerőseire, hogy abból megértés, empátia sugározzon.

Ebben a csomagban volt egy kocka is, aminek azt a nevet adtuk „Szívtől szívig” dobókocka és a szeretet 5 nyelve van rajta és a hatodik a csend, hiszen a kockának 6 oldala van.

A "Szívtől szívig - dobokócka" használatához

Én hiszem, hogy akik a konferenciáról hazatértek - többek között Kiskunfélegyházára, Nyíregyházára, Veszprémbe, Bakonyszentlászlóra, Nagyszékelyre, Zákányszékre, Bátonyterenyére, Bényére – már „dobtak” egyet a kockával és el tudták mondani, hogy számukra minőségi időt jelentett a konferencia.

Talán már azt is tudják, hogy az elismerő szavakra éppúgy szükségünk van, ne fukarkodjunk vele hát! Az ölelés, az érintés csodákra képes, nem érezzük magunkat egyedül, – ahogy egy videót is bejátszottam az előadás elején látható volt, a Vörösmarty téren egyik karácsonykor adott „ingyen ölelés” akció - .

Azt is megtapasztalták a konferencián (is) talán, hogy az ajándékozás része kell, hogy legyen az életünknek, nem csak adni, kapni is jó, és fordítva! No és, hogy a tettek milyen sokat számítanak, azok az apró szívességek melyeket másoknak teszünk meg, melyről néha a legszebb úgy emlékezni, ha csendben ülünk, és figyeljük egymás lélegzését, mert együtt lenni a legjobb!

Kerekasztal beszélgetés

Még fél nyolckor is együtt voltunk

Eljött hozzánk Soma is, aki leírta az élményeit a Nők Lapja Café oldalán, akár már most olvasható a cikke.

Soma is eljött közénk

Milyen volt hát ez a konferencia?

Nekünk szerzőknek csoda és bizonyosság, hogy van igény arra, amit teszünk, az emberek szeretnének jobbá válni, és ehhez várják a segítséget, és tesznek is érte, hogy megkapják.

Nagy Róbert büszke arra, hogy a Tudás FM támogatta a konferenciát

A résztvevők az alábbiakat írták a II. Országos Szakmai Konferenciáról, melynek mottója az ”Empátiával a harmonikusabb világért” volt, és október 13-án volt a XVI. kerületi Corvin Művelődési Házban került megrendezésre:

„Kellemes meglepetés volt az egész rendezvény hangulata, szépsége."
„Köszönöm, hogy részt vehettem a konferencián a magam és a barátnőm nevében is.”
„Gratulálok a rendezvényetekhez és nagyon köszönöm a meghívást!"
„Szuper jó volt ez a konferencia! Amit én kaptam: az rengeteg impulzus, nagyon motiváló volt! Köszönöm!"
„Köszönöm, nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett!!! Profik voltatok!”
„Szeretettel mentem, és köszönöm, hogy hívtál, és ott lehettem a konferencián.
„Köszönöm, hogy megtiszteltetek, örömmel vettem részt a konferencián és nagyon örülök annak, hogy jól sikerült.”
„Nagy örömmel vettem részt a konferencián. Véleményem szerint a konferencia színvonalas, jól megszervezett, informatív volt!”
„Köszönöm a meghívást, ha bármikor úgy gondolod, hogy segíteni tudok, szívesen megyek!”

A technikához is empatikusak voltunk

A TUDÁS FM rádió honlapján hallgatható meg a konferencián készült riportok!

Készül az interjú Buda Bélával

http://www.tudas.fm/

A fotókat Bajnai Noémi – http://www.modellbazis.hu/ – és Mészáros Tibor készítette.

Sok szeretettel elkészült a DVD a konferencia teljes anyagát bemutatva, melyet Börönte Mártától lehet megvásárolni 4000 Ft/db áron.

Csillaggyertyafény Alapítvány (1161 Budapest, Hősök tere 11.)
Telefon: 06-1-405-4877

Üdvözlettel: Katona Erzsébet 06-30-5858-197 E-mail: trening@alitera.hu

A konferencia DVD borítója

Katona Erzsébet és Börönte Márta a konferencia létrehozói

"Nem taníthatunk semmit az embereknek, csak segíthetünk nekik, hogy felfedezzék a dolgokat önmagukban."

Galilei

Meghívó a II. Országos Szakmai Konferenciára

2011-08-27T14:33:00.000-07:00

"Empátiával a harmonikusabb világért!"

„Párbeszéd szívtől szívig”

M E G H Í V Ó

2011. október 13.
II. Országos Szakmai Konferencia

Pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak, orvosoknak, lelkészeknek, mentálhigiénikus szakembereknek, pszichológusoknak, szociális szakembereknek, rendőröknek, szülőknek
és a téma iránt érdeklődőknek.

Corvin Művelődési Ház – Erzsébetligeti Színház
1165 Budapest; XVI. kerület,Hunyadvár utca 43/B.
FővédnökDr. Buda Béla pszichiáter, pszichoterapeuta

Védnökök

Kovács Péter polgármester, országgyűlési képviselő

Pozsonyi Monika területi szociális szolgáltató intézményvezető -Balatonkenese, MOGYESZ elnökségi tag

A konferencia házigazdája Zsiga László színművész

PROGRAM

13:00- 14:00 – Regisztráció
14:00 – Ünnepi megnyitó - Kovács Péter polgármester
Köszöntőt mond Pozsonyi Monika intézményvezető
Tánc a szíveknek: Gyöngyvirág Tánccsoport (XVIII. kerület) - Baloghné Horváth Mária vezetésével

Empátia gazdagító jelenléte életünkben

I. rész (14:30-15:30-ig)

- Empátia – család – emberi fejlődés -Dr. Buda Béla előadása
- Szeretetnyelvre hangolva - óvodás korú gyermekek együtt érző kommunikációja - Pintér Krisztina- Vasvári Tünde óvónők (XVI. kerület)
-Iskolánk a „ MÓRA” életre kelt Pedagógiai Programja, Érzünk Létezünk Egészségben Te Érted…….?! - Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella intézményvezető ( XVI. kerület )

II. rész (16:00- 17:45-ig)

- Ének a szíveknek: Kölcsey Ferenc Általános Iskola (XVI. kerület) Kék Madár Kamarakórus előadása – vezényel: Herbertné Balogh Gabriella karvezető

- Empátia segítségével leomlanak a közénk épült falak - Móricz Edit szülő
- Integráltan szegregálva? A fogyatékos gyermekek ellátásánaklehetőségei a mai magyar közoktatási rendszerben és az ellátási forma hatása a benne szereplőkre - Ammerné Nagymihály Emília gyógypedagógiai tanár, közoktatási szakértő -
- Az empátia kincses ládájából - Börönte Márta evangélikus lelkész, mentálhigiénikus szakember, társtréner, az Országos Szakmai Konferencia elindítója
- Párbeszéd szívtől szívig” - az együttműködő kommunikáció, akkreditált önismereti tréning bemutatója - Katona Erzsébet gyógypedagógus, önismereti tréningvezető
- A ló, mint segítő, az emberibb kommunikációban - Lenner Nóra tréner
- A lélek nyelve a szeretet - Gyermekeink tanítanak szeretni - Farkas Erzsébet spirituális pszichológia, transzperszonális terapeuta

-Gyermekrajz pályázat - díjak átadása

Kerekasztal beszélgetés - (17:45-19:00)

- Börönte Mártával és Katona Erzsébettel a II. Országos Szakmai Konferencia megálmodóival és az előadókkal.

A konferencián szerény vendéglátással kedveskedünk a résztvevőknek.

Jelentkezési határidő: 2011. szeptember 30.

Részvételi díj: 3000 Ft/fő

Ide kattintva máris regisztrálhat!

A rendezvényen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, így a helyszínen nem lehetséges a befizetés! A regisztráció akkor érvényes, amikor a számlára beérkezik a részvételi díj. Akadályoztatás esetén a regisztrálás más személy részére átruházható, azonban a regisztrációs díj visszafizetésére nincs lehetőségünk.

Amennyiben segítséget szeretne kérni a jelentkezéshez, írjon bátran a trening@alitera.hu email címre. Megértését és együttműködését előre is köszönjük!

A 277/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet 5§ (6) értelmében igazolással az intézményvezető saját hatáskörben a konferencián való részvétel kredit pontjait a továbbképzéshez beszámíthatja.

Szervezők- Csillaggyertyafény Alapítvány – Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközség - Börönte Márta1161 Budapest, Hősök tere 10-11.
Telefon: 06-1-405-4877
http://gyertyafeny.lutheran.hu/

- ALITERA Ügyfélkapcsolati Kft. - Katona Erzsébet1188 Budapest, Nemes utca 111.
Telefon/fax: 06-1-294-4205
http://oriasveszely.blogspot.com/

Támogatók

- XVI. kerületi Önkormányzat - http://www.budapest16.hu/
- TUDÁS FM rádió - „Az oktatás és a kultúra rádiója” http://www.tudas.fm/

A Corvin Művelődési Ház megközelíthetőség tömegközlekedéssel: Az Örs vezér tere metróvégállomástól induló HÉV Imre utcai megállójánál, illetve a 176E és 276E autóbuszok Hunyadvár utcai megállójánál található.

A konferencián megvásárolható az I. Szakmai Konferencia DVD anyaga 3000 Ft-ért, valamint Börönte Márta "Csillaggyertyafény" könyve 3000 Ft-ért.

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.”Babits Mihály
Szeretettel várjuk jelentkezését:Börönte Márta és Katona ErzsébetTelefon: 06-30-58-58-197
email: trening@alitera.hu

Számolás-mérés előkészítése és elemei

2011-07-06T13:13:00.000-07:00

Számolás-mérés előkészítése és elemei foglalkozások az értelmileg akadályozott gyermekek iskolatípusában

1. 1. Bevezetés

Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.

Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.

A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.

Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás.

Például:

a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában.

a nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.

Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)

1. 2. A foglalkozások elnevezése

A foglalkozás elnevezése:
számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.

A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal,
hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, mennyiségélmény terén, pótolják.

A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni. Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.

Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos.

Nagyon fontos tudatosítanunk a fiatalokban, hogy minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.

2. 1. A foglalkozások anyaga

Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek

A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.

Alsó szakasz: 1-3 évfolyamig tart. - Iskola-előkészítő időszak, az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, továbbá a nyelvi kommunikációs képességek, időbeli-térbeli tájékozódást segítő képességek, valamint az együttműködés képességének és a szokásrendszerek kialakítása történik játékos fejlesztési formákban.
Számolás-mérés előkészítése - minimális teljesítmény: Elemi szinten ismerjék a közvetlen közelükben található szolgáltató és társadalmi intézményeket. Ismerjék a családi és a nemzeti ünnepek jelentőségét. Az eseményeken kultúrált viselkedés elemi szabályait tartsák be. Ismerjék a közvetlen közelükben használható közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják azokat. A térbeli tájékozódást kifejező fogalmakat a gyakorlati helyzetben ismerjék fel. Ismerjék fel a gyakran használatos tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére. Képesek legyenek sorozatok kialakítására, leképezésükre.

Középső szakasz: 4-6. évfolyamig tart. - Alapozó időszak, a valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása történik, kiemelve a mindennapi önkiszolgálást, valamint a házi munkában ágyazott ismeretközvetítést, készségfejlesztést. Továbbá a jel- és szimbólumrendszer képességének alakítását is folytatjuk. A súlyosabb sérült gyermekek a többiekkel együtt haladnak és az időszak végén kapnak felmentést a kultúrtechnikai jellegű tantárgyak tanulása alól.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Elemi szinten tájékozódjanak a környezetükben lévő szolgáltató és társadalmi intézményekről, szerepükről, igénybevételük módjáról. Legfontosabb személyi adataikat gyakorlati helyzetben tudják használni. Ismerjék a családi és nemzeti ünnepek jelentőségét, az eseményeken tartsák be a kultúrált viselkedés legfontosabb szabályait. Ismerjék a legfontosabb közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használják és alkalmazzák azokat. Az intézményen belül alakuljon ki az önálló közlekedés képessége, a közlekedéssel kapcsolatos szokásokat alkalmazzák. A térbeli tájékozódást kifejező és segítő fogalmakat a gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Ismerjék meg a környezetükben található tárgyak tulajdonságait, vegyék észre az elemi szintű mennyiségi viszonyokat és gyakorlati helyzetben alkalmazzák. Legyenek képesek az alapszínek felismerésére, megnevezésére, egyeztetésére. Tudjanak egyszerű sík- és térbeli formákat felismerni, megnevezni és egyeztetni. Legyenek képesek sorozatok kialakítására, leképezésére, változtatására és fejlettségüknek megfelelően az elemek megszámlálására.

Felső szakasz: 7-10. évfolyamig tart. - Az adaptációs időszakban előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek alkalmazása – differenciált formában –, a munkaképesség kialakítása, normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát. A kultúrtechnikák további tanulása alól felmentett tanulók képzése, (differenciált formában) a képzés egy részére kiterjedő tagozatos foglalkozásokon történik. A foglalkozások anyaga nem nagyon tartalmaz új elemeket, jártasságokat és készségeket, hanem az eddig tanultak ismétlése, alkalmazását igényli. Az elsődleges szempont a súlyosabb sérült tanulóknál az ismeretek gyakorlati alkalmazása.
Számolás-mérés elemei - minimális teljesítmény: Segítséggel legyenek képesek használni a társadalmi, szolgáltató és közintézményeket. A begyakorolt közösségi normákat, érintkezési formákat alkalmazzák a helyzetnek megfelelően. Legyenek képesek – felnőtt irányításával – mennyiségekkel egyszerű elemi műveletek révén konkrét cselekvéseket elvégezni. Segítség, irányítás mellett a mérésre vonatkozó begyakorolt ismereteket egyszerű helyzetben alkalmazzák. Szerezzenek további tapasztalatokat a környezet tárgyainak tulajdonságaira vonatkozóan, végezzenek összehasonlítást, becslést és egyszerű mérést az adott számkörben.

A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:

Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)

Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)

Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)

Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai,
tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.

Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás a helyzetek felismerése, jelölésük, stb

Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)

Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.

Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)

3. 1. Az oktatás főbb mozzanatai

Alapvető tézis: a gyermekek számfogalmának kialakításában, a gondolkodásfejlődésben elért szintje az alapvetően befolyásoló tényező, és ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor csak egyoldalú, eltorzult, produkciószerű, de gyakorlatilag nem használható eredményekhez jutunk.
Ezért, arra kell törekednünk, hogy gondolkodásuk fejlődésének útján megfelelő lassú tempóban, de mindenkor a legteljesebb aktív részvételükkel vezessük el a tanulókat az alapvető mennyiségi viszonyokban való tájékozódáshoz, majd a konkrét, szemlélethez kötött számolási készség megszerzéséhez. Pl. a minél előbbi pénzzel való megismerkedés, a tanuló életével összefüggő mennyiségi ismeretek.

Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat.

Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.

A számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.

A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.

Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.

Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.

Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek (a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.

3. 2. A számolás-mérés előkészítése/elemei fejlesztési terület gyakorlati alkalmazása az összevont foglalkoztató csoportban

A pedagógiai munkám alapját a PAC lapok, a Szakértői javaslatok alapján, minden évben a csoport tanulóira kidolgozott egyéni és közös feladatokat meghatározó tanmenet jelenti.
A tanmenet természetesen a magasabb rendű nevelési és oktatási programunk alapján készült.

Számolás-mérés elemei foglalkozások során a gyermekek többfajta egyéni fejlesztő feladatokat végeznek, lehetőség szerint "egy segítő - egy gyermek" kapcsolatban. Általában a foglalkozások egésze alatt szimultán dolgozunk a különféle fejlettségű szinteken, három segítő kollégával egyetemben.

10 gyermek járt az összevont foglalkoztató csoportomba 1-8. csoport szinteken, ebből kifolyólag érthető, hogy a tudás szint is igen változatos. A többség mechanikusan 10-ig számol, a számalakokat is kevés segítséggel felismerik. Egyszerű összeadást, elvételt, pótlást is a többség 10-ig – általában csak eszközök segítségével – jól megold. Pénzzel kifizetnek többféle változatban is, alsó szinten 10 Ft-ig, a nagyobbak tudnak 100 Ft-ig is kifizetni kis segítséggel, van, aki 1000-es körben is tud kifizetni. Ismerik a 2-3-4 jegyű pénzt is. A 4. csoporttól mindenki használja a számológépet, egyszerűbb feladatokra, a pénz használatához egyaránt használjuk.

Szintén a nagyobbaknak vannak elemi mérési ismereteik a súlymérésről, a folyadékmérésről, jól olvassák a hőmérő pozitív és negatív számait, az órát egész és fél óra pontossággal állítják be. Tárgyak térbeli kiterjedéséről elemi ismereteik vannak, térbeli tájékozódásuk változó. Ismerik a páros-páratlan fogalmát, relációs jeleket jól alkalmazzák, tudnak különféle szempontok alapján halmazokat alkotni, sort alkotni.

3. 3. Az ismeretek alkalmazása a mindennapok során

Az ismereteket naponta használjuk: az évszak, év, hónap, nap jelölését, (valamint az aktuális névnap, fiú-lány megbeszélésével) és a naptárat minden nap elején a napos használja, megnevezi, szókártyákkal, számképekkel jelöli. Az időjárás jellemzőit piktogramokkal jelöli, melyhez kiegészítő adat az aznapi, reggeli külső kőmérséklet. A hőmérővel minden reggel, a kinti és a benti hőmérsékletet megmérjük, megfigyeljük, szemléltető eszközön beállítjuk, esetleg kiszámoljuk a különbséget. Az órát a foglalkozások elején és végén is leolvassuk, illetve más feladatok előtt és után, valamint a percmérőt adott feladat elvégzéséhez beállítjuk.

Lehetőség szerint a foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokat, egyéb kiegészítő eszközöket a nagyobb gyermekek vásárolják meg. Minden esetben rajzos bevásárló lista készül, és a fizetendő összeg becslése, a pénz kiszámolása is az előkészítő részhez tartozik. A boltban vannak, akik választanak, vannak, akik fizetnek, és végül közösen hozzák az árut. A blokk alapján pontos számítást végzünk a kifizetésről és összehasonlítjuk a becsléssel, ilyenkor számológépet használunk. (A társadalmi ismeretek és gyakorlatok tárgy keretében, még sok hasonló jellegű feladatot kell a felnövekvő fiataloknak, lehetőleg minél önállóbban elvégezni: postán csekk feladása, kisebb ügyintézés, stb.)

Az életvitel és gondozási ismeretek foglalkozások alkalmával, a konyhai munka során rendszeresen mérünk. A súlyt konyhai mérleggel, a folyadékot mérőedénnyel. Sorszámneveket is használunk, valamint a mennyiséget egyeztetjük a számképekkel, mennyiséget számlálunk.

Az ábrázolás-alakítás foglalkozásokon használjuk a tárgyak, eszközök, az ábrázolási feladatok tárgyainak megnevezésekor a tárgyak kiterjedéséről és formai tulajdonságaival kapcsolatban a kifejezéseket. (gömbölyű, kerek, lapos, széles, nagy-kicsi, stb.)

A többi foglalkozásokon is minden alkalmat kihasználunk a gyakorlásra, a minél szélesebb felhasználás gyakorlására.

Az önkiszolgálás területén naponta többször is figyelni kell a gyermekeknek arra, hogy a cipőket a polcra tegyék, vegyék ki a táskából a tízórait, vegyék fel a jobb cipőjüket, tegyék a fiókba, padba a könyveket, álljanak sorba nagyság szerint, álljanak párba, a kicsik legyenek elől, és még megannyi helyzetben.

A számolási foglalkozásokon való gyakorlás során tudatosan kerül a változatokra hangsúly, hogy a gyermek életéből adódó, azzal összefüggő helyzetekben változatos módon a legjobb alkalmat teremtsük a gondolkodási funkció és a hozzákapcsolódó cselekvések végzésére.

Tehát nem a gyakorlatok számától várható elsősorban az eredmény, hanem a feladatok életszerűségétől és a gyermek mindennapi élethelyzetéhez való kapcsolódástól.

A gyermek életébe helyezés egyúttal azt is jelenti, hogy az azonos feladatokat mindig más változatban kapják meg a gyermekek, mert csak ezáltal biztosítható érdeklődésük és a feladatokban való aktív részvételük.

4. Összegzés

Az értelmileg akadályozott gyermekek nevelése csak akkor lehet hatékony, ha egész folyamatában, tartalmában és módszereiben figyelembe veszi azt a szituációt, amit e tanulók fejlődése és fejlődésük sajátosságai teremtettek. E sajátosságok messzemenően érvényesülnek a nevelés egész rendszerének kidolgozásában, hatnak a nevelés tartalmára és módszereire egyaránt.

Mégis a sajátosságok figyelembevétele – az abból levonható következtetések keretein belül – nem annyira alárendeltséget, mint inkább a rendellenesség okozta következmények enyhítésére irányuló törekvést jelenti. Ezen állandóan ható törekvés adja nevelésünk korrekciós jellegét.

A nevelés folyamatában azonban nemcsak az intellektuális zavarok leküzdésében vannak korrekciós feladatok. A gyakran jelentkező magatartási és munkaképességbeli zavarokkal is foglalkoznunk kell. A foglalkozásokat mindig úgy szervezzük, hogy azok az egész személyiségre fejlesztő hatással legyenek.

Alapvető feladataink között szerepel annak elérése, hogy tanulóink a társadalom elfogadott és megkívánt magatartási formákkal viszonylag harmonikusan rendelkezzenek, s azokat a kevésbé bonyolult szituációkban megfelelően tudják alkalmazni.

"Gyermekekkel foglalkozni az minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre."

Brunszvik Teréz

Gondolatok a fogyatékos gyermekek lelki gondozásáról

2011-05-20T11:16:00.000-07:00

Börönte Márta evangélikus lelkész felkérésére

Már több mint egy évtizede, hogy együtt tevékenykedtünk a Budapest, XVIII. kerületi pestszentlőrinci speciális iskola halmozottan fogyatékos csoportjában. Kapcsolatunk azóta is fennmaradt, még ha a munkánk nagy távolságokban zajlik is.

10 gyermek, fiúk-lányok vegyesen alkotta a Tesz-Vesz csoportot, 10 évet töltöttek együtt. A csoport tagjai vezető fogyatékosságuk szerint az értelmi fogyatékosok csoportjához tartoztak – változó értelmi képességekkel (IQ 45-75) –, de más társfogyatékosságaik is voltak (látás, mozgás, autizmus, stb.).

Ez egy igen száraz, szakszerű, de egyben személytelen leírása azoknak a gyermekeknek, akiknek mindennapi öröme és bánata ott zajlott a szemünk előtt, aktív részesei voltunk az életüknek.

Fontos volt számunkra a nyugodt, békés, barátságos környezet megteremtése. Hiszen csak így, a védő-óvó légkörben lehetséges a világ megismerésében akadályozott gyermekek segítése, a mindennapi élethelyzetek értelmezése, a helyes-helytelen viselkedési szokások, a kívánt társadalmi érintkezési normák megértése, és így a különféle szituációkhoz kapcsolódó viselkedési formák kialakítása. Saját maguk megértése, saját képességeik határának megtapasztalása, énképük megerősítése, én-védő képességeik kialakítása, a család – iskola – társadalom értékrendjének, elvárásainak megértése. A munkához való megfelelő magatartás, a felelősségvállalás, kötelességtudat kialakítása. Mindezek megvalósítása napi szinten feladata volt mindenkinek, aki csak a gyermekekkel kapcsolatba került. Napjainkban sincs ez másként, a jelenlegi csoportomban sem.

Különös jelentőségű a fogyatékos gyermekek kapcsolata az olyan személyekkel, akiknek jelenléte nem állandó a csoportban, viszont bensőséges, bizalmi kapcsolatban vannak a gyermekekkel. Börönte Márta a gyermekek számára több volt, mint „a hitoktató”.

Márti néni, inkább egy társ, egy felnőtt barát volt a számukra, akinek őszinte szeretete, tisztelete, lényük teljes megértése egyértelmű volt. Ezért a gyermekek számára öröm, várakozás és megnyugvás volt minden találkozás, mert úgy érezték lényeges dolgokról beszélgetnek mással, másként.

Nagyon fontos, hogy ne csak a mindennap unos-untalan jelen lévő pedagógus közvetítsen általános emberi értékeket a gyermekek felé, hanem más is. Az értelmi fogyatékos gyermekek értelmük csökkent voltáról a társadalom, a szülők, a családtagok, a társak visszajelzéseiből értesülnek, amelyet jól-rosszul, vagy egyáltalán nem értenek.

Az értelmi fogyatékos gyermekek közül az enyhébb sérültek már 10 éves kortól érzik, hogy kicsit másmilyenek, mint esetleg a szomszéd gyermekek, vagy a testvérük. Azonban ők, az enyhébb fogyatékosságuk folytán, megfelelő felkészítés után, támogató családi háttérrel önálló életet élhetnek, dolgozhatnak, így számukra értelmi fogyatékosságuk önmagában nem okoz súlyos lelki terhet. (Terjedelem és idő hiányában csak a kívánatos helyzetről beszélhetek.)

Az értelmileg súlyosabban fogyatékos gyermekek is serdülő korukra pontosan tudják, hogy másmilyenek, mint az őket körülvevő többségi gyermekek. Azonban rajtuk sokkal jobban látszik másságuk, ami miatt bizony állandóan ki vannak téve a legegyszerűbb megvető nézéstől, a durva megnyilvánulásokig bárminek, és bárhol.

A családok élete egy súlyosabb fogyatékos gyermekkel sokkal zavartabb. Sokszor a szülők tehetetlenségüket, bánatukat, visszafojtott érzelmeiket nem képesek megfelelően kezelni, így a családi élet, az anya-gyermek kapcsolat mindenképpen zavart szenved.

A súlyosabb fogyatékos gyermekek igen érzékenyek a legkisebb érzelmi megnyilvánulásokra, függetlenül azok milyenségétől. Nagyon tudtak örülni a legkisebb dolognak is, de azonnal megéreztük egy-egy reggeli találkozáskor, ha valami gond volt előző nap, vagy reggel otthon. Ilyenkor a legszükségesebb, hogy minél gyorsabban megteremtsük azt a nyugodt óvó-védő légkört, amelyben a gyermekek saját szavaikkal a bennük dúló érzelmeket elmondhatják, és segítséggel megérthetik a velük történteket. A következő lépés a tanulságok megértése, amelyhez már igen nagy segítség egy más oldalról, másféle példákkal elmesélt történet, cselekedet.

Sajnos nincs ilyen segítségem a jelenlegi csoportomban. Időközben próbálkoztak lelkes hitoktatók egy-egy foglalkozás megtartásával, azonban ezek különféle okok miatt nem voltak hosszú életűek, jól lehet az iskola fogadókészsége változatlan.

Talán a legfontosabb lenne elfogadni, hogy a fogyatékos gyermeknek a saját állapota az, amiben él. Ha meg akarjuk vele értetni a világot, akkor a világot kell hozzá elvinni, és nem őt kell elküldeni felfedezőútra. Ha megtanuljuk, hogy társként, a saját lépéseit megfigyelve, kezét fogva, tisztelettel, tőle egy fél lépéssel előbbre haladva, de, ha kell, mögötte menjünk a világ megismertetésekor, lehetséges az élvezetes és hasznos együttlét.

A család mindenkinek nagyon fontos, így, ha ott nincs béke, elfogadás, megértés, szeretet, lemondás, és egyénre szabott követelménytámasztás, melyeket egymással együttesen alkalmaznak, és nem szembefordítva, akkor nem lehetséges a gyermek lelkét csak magában szépíteni, óvni, avagy felkészíteni a világgal való találkozásra.

Úgy vélem a család lelki életének megsegítése különösen elhanyagolt terület manapság. Naponta kell tapasztalnom a szülők keserűségét, gyermekének el nem fogadását, különféle személyek hibáztatását, mások felé irányuló hatalmas elvárásaikat. Ugyanakkor a saját kötelességeinek hárítását, a parancsoló, szakmai véleményt semmibe vevő, meglehetősen fölényes magatartást is bőségesen tapasztalunk.

A szülők, családtagok hajlamosak csak a hibákat és a negatív attitűdöket meglátni, illetve felnagyítani, életszemléletük meglehetősen rossz, borúlátóak, türelmetlenek, emiatt befelé fordulókká válnak. Sajnos, ezért a szülők nem is képesek meglátni és gyönyörködni fogyatékos gyermekük különleges egyéniségében. Nem érzik a kicsit furcsán megnyilvánuló gyermekük őszinte, mély szeretetét, ragaszkodását, csodálatosan türelmes, másokat elfogadó képességét, a szépség, a harmónia iránti vágyakozását.

Ezért különösen fontos feladat a fogyatékos gyermek és családjának lelki gondozása mindenkinek, de főképpen azoknak, akiknek lehetősége is van a fogyatékos gyermek életminőségének javítása érdekében tevékenykedni.

Jómagam világi gondolkodású vagyok, de hiszem és vallom, hogy az alapvető emberi értékek tekintetében a hívő és a világi gondolkodás nem tér el.

Mivel kétféle utat járunk, de célunk azonos, így együtt sokat tehetünk a fogyatékos gyermekek mindennapi életének szebbé tételéért, egyéniségük, boldogságuk, szeretetük kiteljesedéséért, embertársaink toleránsabb magatartásáért, a család megtartó, szerető közösségének megerősítéséért.

Katona Erzsébet
gyógypedagógus

Elhangzott az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős lelkész hallgatói körében 2004. május 10. én.

"Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. "

Helen Keller

Beszédfejlesztés és környezetismeret foglalkozás

2011-04-03T18:40:00.000-07:00

Egy alkalommal a kerületi pedagógiai héten bemutató foglalkozást tartottam, környezet és beszédfejlesztés foglalkozást. Összevont csoportot vezettem hosszú időn át, így most is. A bemutató foglalkozás előtt süteményt készítettünk, igazán egyszerűt kókuszgolyót. Elmentünk a boltba vásárolni egy listával, a nagyobbak fizettek, elosztottuk a cipelni valót. Majd a tankonyhában összeállítottuk a golyókat, és betettük a hűtőbe. Mindenki dolgozott, aki olvasni tudott az a mérleget kezelte, de van aki, csak golyót formázott, volt, aki mosogatott és volt, aki csomagolt, és végül takarítottak is.

Nagy boldogsággal készültünk a vendégek fogadására, és a gyerekek a beérkező tanár néniket hellyel és süteménnyel kínálták. Nem mindenki evett a süteményből, amely azt mutatta, hogy a normál általános iskolából érkező tanár kollégák nem igazán tudták elfogadni, hogy a fogyatékos gyerekek által készített étel ehető, és nem fertőző. Az integrált oktatás először a kollégáknál kezdődik, képesek-e előítélet, sajnálat nélkül elfogadni, majd fejleszteni egy fogyatékos gyermeket. Lehet, hogy csorogni fog a nyála, vagy üvölt, ha úgy tartja kedve, vagy éppen nem csinál semmit. Rugdoshat is, ha nincs kedve kirakni a pálcákat az asztalra és végtelen kedvességgel is elnézést kérhet a kiabálása után.

Nem számít, ha tudjuk ők így csodálatos emberek, akik éppen azért vannak velünk, mert mi mindezekkel együtt elfogadjuk őket, és így fogjuk belőlük a lehető legjobbat kihozni. Mert tudjuk, hogy a rugdosásnak oka van, talán nem jó szót mondtunk, vagy egy barátja nem volt kedves hozzá. Ok nélkül nem történik semmi, legfeljebb mi nem értjük meg azonnal, a sikerünk azon múlik, mennyire előre tudunk gondolkodni, mennyire jól ismerjük a ránk bízott fogyatékos gyermekeket.

Egy csodálatos emberi világ, egy sziget, ahol embernek lenni nem érdem és amelyet a magam részéről minden tanárnak kötelező gyakorlatként előírnám, hogy vegyen részt fogyatékos gyermekek iskolájában, egy jó pár foglalkozáson. Amíg még van gyógypedagógiai és vannak fogyatékosok fejlődésének megfelelő igazán jó iskola.

Az összevont foglalkoztató csoport egyéb sajátosságai

A csoportban dupla foglalkozásokat tartunk, a csoport életét napirend alapján szervezzük, a csöngetési rend csak nagyvonalakban érvényes a csoportban. Az állandó differenciált foglal-kozást segíti, a szakmai munkát nagymértékben megkönnyíti a Gyermekfelügyelő munkája.

A gyermekek délután napközis foglalkozásokon vesznek részt, amely kiegészítése, megerősítése, a délelőtt folyó munkának, valamint rendkívül jó gyakorlási lehetőség a szabadidő hasznos eltöltése érdekében.

A csoportban heti váltással, felelősi rendszerben, két feladatkör van. Az egyik gyermek a naposi teendőket végzi, a másik gyermek, a virágokat gondozza, de közösen mosogatnak minden nap a tízórai után, az iskola tankonyhájában. (Tálcák, poharak, egyéb evőeszközök.)

Az ismeretek gyakorlati alkalmazása érdekében a gyermekek rendszeresen végeznek egysze-rűsítve, a családi környezetben (is) elvégezhető tevékenységeket: közlekedés, vásárlás, főzés, mosogatás, takarítás.

Sok különfoglalkozáson vesznek részt gyermekeink: gyógytorna, gyógylovaglás, korcsolya-oktatás. Minden évben sok programon veszünk részt – pl. aktuális iskolai rendezvények, – színház-, múzeumlátogatás, stb. Egész napos kirándulásokat szervezünk az Autista csoporttal közösen természetjárás, városnézés, stb.

Íme a bemutató óra vázlata, leírása:

Összevont foglalkozató 2. csoport

A foglalkozás megnevezése: beszédfejlesztés és környezetismeret (4-6 csop.)/társadalmi ismeretek és gyakorlatok (8.csop.)

Társuló fejlesztési területek: írás-olvasás, számolás-mérés, életvitel és gondozási ismeretek, környezet és egészségvédelem.

A foglalkozás anyaga, típusa: Az időjárás, a levegő hőmérséklete és az öltözködés összefüggésének értelmezése.

Gyakorló, és új ismeretet átadó, szintenként egymásra épülő tananyag.

Foglalkozási forma: frontális, saját élmény, folyamatos egyéni differenciálás, megsegítés.

A foglalkozást vezeti: Katona Erzsébet gyógypedagógus, osztályfőnök. Létszám: 5 fő (10-15 éves tanulók)

A foglalkozás menete

1. A nap elindítása Naptár, időjárás, hőmérő, óra leolvasása, étlap elolvasása, jelen lévők megbeszélé-se, a foglalkozás témájának megemlítése. Pontgyűjtő tálka kiosztása.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A csoport hagyományainak ápolása, biztonság, nyugalom, bizalmi légkör megteremtése. A figyelem koncentrációjának elősegítése, a kompetencia érzés fejlesztése. A pontgyűjtés lehetőségével, motiváció, némi verseny szituáció, az érdeklődés fokozására.A különleges élethelyzet miatti feszültség feloldása.

Módszerek, eszközök A piktogramok, naptárak, falióra, kültéri hőmérő, étlap. Műanyag tálka, számoló korongok.

Differenciálás A nem beszélő Gy. megsegítése a siker érdekében. A feladatokat jól teljesítő Gyermekek korongokat kapnak az egész foglalkozás alatt.

2. Önismeret, csoportkohézió erősítése A személyes adatokat tartalmazó névjegyek kihúzása, felolvasása, a csoport társ megnevezése. A feladat végén az évszaknak megfelelően a saját kártya rögzítése.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A személyi okmányok megnevezése (diákigazolvány, személyi igazolvány). A személyes adatok felismerése, gyakorlása. A társak adatainak felismerése, (emlékezés, figyelem, cselekvés) a személlyel társítása, megnevezés, a kártya átadása, személyes kontaktus lehetősége. A saját születési idő évszakhoz kapcsolódó rögzítése. A személyi okmányok fontosságának és szükségességének megerősítése. A saját adatok gyakorlása az önazonosság kialakítása, megerősítése. A fogyatékosság korlátainak megtapasztalása, a frusztrációs helyzet feloldási lehetősége.

Módszerek, eszközök: Kártya, születési és lakcím adatokkal. Szemléltető kép: Társadalmi Ismeretek és Gyakorlatok 1. témakör 2/2.

Differenciálás A nem beszélő Gyermekek számára a bemutatkozás lehetősége, a kommunikációs alternatívák gyakorlása, gátlások felszabadítása.

3. Az évszakok Az évszakok főbb jellemzőinek megbeszélése képek alapján, a születési hónapok hozzákapcsolása. Hangok az évszakokhoz kapcsolódóan. Az évszakok képeihez a megnevezések kirakása, a hozzá tartozó hónapok felsorolása, megnevezése.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A jelen állapot kiválasztása, és nyelvi játék, mondat bővítés az őszről. A legjobb (és jól kirakható) mondat felrakása a táblára. A képek alapján az egyes évszakok főbb jellemzőinek rögzítése, a születési hónappal összekapcsolása. A hangok alapján a megfelelő kép kiválasztása. Az évszakhoz tartozó hónapok neveinek, és számának felsorolása. A képhez kapcsolódó megnevezés kirakása.

Módszerek, eszközök: Mondat bővítés, kérdésekre a bővítmények kitalálása, kér-désre válasz, a szavak ismétlése, memóriában megőrzése. A legjobb mondat közös kiválasztása, a táblán betűkből kirakása. Egyéni megfigyelés, saját élmény, a hangok figyelése, értelmezése. Az írás-olvasás gyakorlása. Évszakokról nagy alakú képek, Az idő dem. tanári és tanulói tábla, Világunk hangjai kazetta, magnó, Ro-Mi mágnes tábla, betűk. Mágnes tábla, betűk, filc, papírlap

Differenciálás: Egyéni szinteknek megfelelő segítségnyújtás, sikerélmény, bíztatás, dicséret. Amennyiben szükséges a mondat felírása papírra, segítség látó-halló mód-szerrel.

4. Az évszakoknak megfelelő időjárás és a levegő hőmérséklete Visszatérés a reggel megfigyelt időjárási helyzetre, és az ősz főbb időjárási jellemzőire. A mért hőmérséklet beállítása a játékhőmérőn.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület Elképzelés alapján minden évszakhoz különféle hőmérsékletek beállítása. A megfigyelt hőmérséklet és az időjárás kapcsolatának megbeszélése, a játékhőmérőn egyéni beállítás, leolvasás. A számképek felismerése, a jelzőszalag húzása, az ellentétes mozgás megállapítása, egyéni cselekvéses szituáció. A fikcióval bonyolult gondolkodási műveletek végrehajtása. Számképek megnevezése, felismerése, is-métlés, gyakorlás.

Módszerek, eszközök: Ötletek alapján a beállítás, leolvasás gyakorlása. A hőmérséklet és az évszak, időjárás kapcsolatának elméleti síkon való összekapcsolása, az emlékek felidézésé-vel. Játékhőmérő, tanári dem. hőmérő, tábla, mágnes számok, papír számkártya.

Differenciálás Egyéni megsegítés, az ötletek díjazása, különlegességekre figyelem. Sikerélmény biztosítása, számkártya a nem beszélőknek. A tanári dem. eszköz használata megerősítésre.

5. Az évszakok, a hőmérséklet és a megfelelő öltözködés összefüggése Az évszakok és az öltözködés összefüggése, mikor, hogyan kell öltözködni. Kiindu-lás a jelenlegi öltözékből, a teremben, a reggel viselt ruhákból.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület Két gyermek öltözködik, ki kell találni milyen évszaknak megfelelően, öltözködtek, hány fok lehet, és milyen lehet az időjárás. A ruházat tulajdonságának megbeszé-lése, az egyes időjárási viszonyokhoz hozzárendelése. A ruhadarabok, testrészek megnevezése. Az egészség védelme, a betegség megelőzésének fontossága. Felelősség a saját ruházat kiválasztásában, a ruházat megfelelő viselésében. Esztéti-kus, praktikus, önálló öltözködés iránti igény megerősítése. Játékos (lehetőség szerint humoros formában) az öltözködés törvényszerűségeinek megtapasztalása, megfogalmazása, megérintése.

Módszerek, eszközök: Különféle ruhadarabok, paraván. Zenei aláfestés, Vivaldi: Négy évszak; (disco stílusban feldolgozva).

Differenciálás A nem beszélő Gyermekek szereplése, teljes érékű tevékenysége, önálló munka-végzés, siker megélése.

6. Összefoglalás, megerősítés, rendszerezés Az évszakok, hónapok felsorolása, megnevezése. Az aktuális hőmérséklet, öltöz-ködés és az időjárás megemlítése.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A várható változás az időjárásban, valamint az azt követő öltözködés sajátosságainak megbeszélése. Rajz (feladatlap) készítése. Egy-egy évszakot bemutat egy-egy gyermek. A táblán lévő képek segítségével összefoglalás, rendszerezés, a megnevezések közös, és egyéni hangoztatása.

Módszerek, eszközök: Rajz készítése a füzetbe: Őszi séta. (Ahogyan érkeztél az iskolába.)

Feladatlap: Őszi időjárás jellemzőinek felismerése, színezése; Környezetünk ősszel Az összefoglalás, rendszerezés, megerősítés. Az elvonatkoztatással, síkábrázolással, grafomotoros képességek fejlesztése, illetve segítségével az ismertek elmélyítése.

Fénymásolat: Beszéljünk: 10. oldal, Házi feladat környezetismeretből 1. osztály, 15-16.o. Rajz, feladatlap csak akkor, ha van rá elegendő idő!

Differenciálás Ha lesz rá idő, a Gyermekek fáradtságától függően rajz, vagy feladatlap egyéni és/vagy csoport szinten.

7. Jutalmazás, befejezés, a közös munka örömének kifejezése, megköszönése A foglalkozás végén közös éneklés az elfeslett csizmáról. (Anyám, édes…) A foglalkozás végén mindenki összeszámolja a pontokat, és kihirdetésre kerülnek a helyezettek, és jutalom édességben részesülnek.

A tevékenység célja, a fejleszteni kívánt terület A közösen végzett jó munkának dicsérete, kifejezése annak, hogy mindenki nagyon értékes munkát végzett ismételten. Az egyéni eredmények, és a csoportban végzett munka dicséretével a közösségi érzés erősödik, és ugyanakkor az egyén önbecsülése is megerősödik. Az ehető jutalom pedig nagyon fontos, a katarzis élmény után, megnyugvást, örömérzést okoz.

Módszerek, eszközök Táblára a nevek felírása, mellé a pontok száma, relációs jelekkel a több jelölése, sorrend számozása. Egy dobogó felrajzolása és a nevek felírása után a jutalmazás. Színes kréta, fatábla, cukor, ropi.

Differenciálás Mindenki kap jutalmat!

Ajándék tréning

2011-03-18T15:07:00.000-07:00

Tavaly, 2010. október 15-én meghirdettünk egy tréninget a Corvin Művelődési Házba. Hírt adtam róla itt a blogon is: http://oriasveszely.blogspot.com/2010/09/meghivo-corvinba.html

Érkeztek a jelentkezések szépen sorban, voltak, akik előre tettek fel kérdéseket, hogy miről is lesz szó, érdemes-e nekik eljönni. A tréning alapja természetszerűleg nem lehetett más, mint a „Párbeszéd szívtől szívig” az együttműködő kommunikáció, önismereti tréning 30 órás akkreditált pedagógus továbbképzési programunk.

Azonban most nem pedagógusoknak ajánlottuk ezt a lehetőséget, hanem felnőtteknek. A 3 órás tréning XVI. kerület Kulturális és Sport Bizottságának támogatásával ingyenes volt az első 20 jelentkező számára.

Hirdette a Corvin Művelődési Ház a programfüzetében, Börönte Márta trénertársam az evangélikus gyülekezetben, no és persze minden ismerősének jó szívvel ajánlotta. Én is ajánlottam barátaim, ismerőseim körében, sőt még üzleti körökben is felajánlottam a látogatás lehetőségét.

Izgalmas élmény volt, ahogy érkeztek a jelentkezések a tréningre a trening@alitera.hu email címre.

„Tisztelt Cím!
Elnézést a megszólításért de név nem szerepelt sem a szóróanyagukon, sem pedig a email üzenetben. A tréning tematikájára lennék kíváncsi. Illetve hogy előző tréningekről, milyen visszajelzéseket kaptak, esetleg mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.”

Nos, igen, megint tanultunk valamit! Hálával tartozom Szilviának, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy a szórólapon, hirdetésben nem tüntettük fel a nevünket. Azóta gondosan ügyelünk arra, hogy ezt a hibát ne kövessük el még egyszer, hiszen kommunikációt kértünk, jelentkezést, hogy lehet azt személytelenül megtenni? No és a téma sem akármi, önismereti tréning. Bizalom, szimpátia nélkül elképzelhetetlen az együttműködés, tehát különösen fontos, hogy nevünket adjuk a munkánkhoz. (Az emailben szerepelt aláírás, de ez már csak apróság.)

No, de nagyon fontos üzenete volt a nagybetűvel írt fél mondatnak, kérdésnek, bizonyosságot kérő kiáltásnak.

„…. mi az, amit biztosan LEHET MAJD HASZNOSÍTANI A TRÉNING ELVÉGZÉSE UTÁN.” Hát ez az, pontosan ez. Bizonyosságot, módszert, megoldást várunk, ha egyszer arra adjuk a fejünket, hogy valahová elmegyünk, ahol valamiféle „tanulásról” lehet szó.

A szórólapunkon tapasztalást, érzéseket, visszajelzés adását-kapását, a lehetőséget saját erősségének megérzését ajánlottuk a 3 órás, a végtelenül csekély idő alatt. Ráadásul az egész helyzet kuriózuma az, hogy nem homogén lesz a csoport, fogalmunk sem volt kik jelentkeznek, milyen múlttal, problémával, elvárással, és végül is, az is eléggé bizonytalan volt, hogy hányan leszünk.

Nos, végül is 10 bátor jelentkező jött el a tréningre, akik között egy házaspár is volt.

A program, mint minden ismertetlen emberekből álló csoportban, az ismerkedéssel kezdődött. Mindenki elmondta miért jött, mi az a probléma, amely miatt többet szeretne önmagáról tudni, hogy jobban tudjon gyerekével, a házastársával kommunikálni. Azért, hogy ne veszekedés, hanem több megértés, egymásra figyelés, szeretet legyen az otthonaikban. Nehéz volt a "szeretetre vágyásról" úgy beszélni, hogy közben ne érezzék slamposnak, „közhelynek”, érzelem nélküli csupasz szónak, vagy éppen érzelgősnek, extrém szentimentalizmusnak.

Hihetetlenül nagy örömmel, nyitottan, őszintén beszélt mindenki a saját nevéről, és az általa választott színekről, érzésekről mindjárt a tréning első negyed órájában. Öröm volt látni azt, ahogy az egymás számára teljesen ismeretlen emberek mennyire nyíltan, és ugyanakkor tökéletesen fogalmazzák meg saját belső tulajdonságaikat, azokat, amelyekre büszkék, és azokat is, amelyekre kevésbé büszkék.

Rendkívül mély érzéseket váltott ki a tréning résztvevőiből az önfeltárás, önmegismeréshez készített feladat, amikor is saját magukat úgy mutatták be, ahogy azt tenné az ő legjobb barátjuk. Volt, aki sírt, amikor életének nehéz pillanatait említette, nagyon nehéz és igazán szép emberi sorsokba engedtek bepillantást az egymáshoz egyre közelebb kerülő tréningtársak.

A következő gyakorlat már épített az így kialakult bizalmi kapcsolatra, ahol is utasításokat kellett adni nonverbális módszerekkel, és a társnak ezt végre kellett hajtania. Volt nevetés bőven, mindenki nagyon élvezte a játékot!

Azonban a lényeg mindig az, ami a gyakorlat után következik, az elemzés. Bizony kiderültek a személyes kvalitások, ki az, aki minden helyzetben vezetni akar, nem lehet irányítani, mert valamiért nem alkalmazkodik sosem. Megértette, hogy sok konfliktusa miből származhat.

Volt, aki azért vállalta fel az egyáltalán nem rá valló szerepet, mert nem pontosan értette a feladatot, félt, hogy nevetségessé válik, ezért inkább maga alakított egy olyan helyzetet, amiben ő győztes lehet, és a másik számára lesz kellemetlenebb a helyzet. Volt, akiben az együttműködés olyan mértékű volt, hogy önmagát is feladta, és kiderült, hogy nap, mint nap küszködik túlzott segítőkészségével, amely alá saját érdekét is alárendeli.

Amennyire egyszerű volt a feladat, annyira komoly magatartási és kommunikációs sémák, félelmek, bizonytalanságok, és problémák kerültek felszínre. Volt, aki nehezen fogadta a visszacsatolást a társaktól, volt, aki megnyugodott, és volt, aki feloldódott.

A szünet után mozgásos gyakorlattal egymás érintését is meg tudtuk tenni, amely remekül vezette be a következő feladatot. A szeretet 5 nyelvét próbáltuk meg "értékesíteni", eladni, "hiánypótló termékként" az emberek számára, egy rádió reklám keretében. Lázas csoportmunka folyt, és hihetetlen, szinte "profi" előadásokat láttunk! Rögtönzött reklámmal pontosan megfogalmazták azt az értéket, amelyet az 5 szeretet nyelv adhat, egész komoly "darabok" születtek! Motiváló élmény volt mindenkinek!

Picit rádolgoztunk a 3 órára, de ezt közös megegyezéssel mindenki bevállalta, és egy órával több együtt töltött idővel ajándékoztuk meg egymást.

A zárás kapcsán egy jutalomcsekket állítottak ki saját maguknak. Kétféle szempont alapján, de egy összegben.

Az egyik szempont, hogy mennyit kapott, a másik, hogy mennyit adott ő. Nagyon szeretem ezt a gyakorlatot, mert annyira szépen kiderül, hogy mennyire kritikusak vagyunk önmagunkhoz, már-már kegyetlenek. A minőségi elvárásokkal, maximalizmussal magyarázzuk, hogy bizony, mi kevesebbet teszünk bele, mint amennyit kapunk. Önértékelési probléma mutatkozik meg, hogy nem merjük felvállalni azt, ahogyan érzetünk, ahogy valójában jelen voltunk. Nem tudjuk megdícsérni magunkat!

Volt, aki persze másokkal inkább kritikus, mint magával, így ő ezt úgy élte meg, hogy sokkal többet adott, mint kapott. Sajnos, aki így vélekedett, az számunkra azt jelentette, hogy nem engedte közel magához az élményeket, a kontrolt erősen tartotta, így valójában teljesen jogosan érezte, hogy ő nem kapott „sokat”.

Azonban a többség mégis úgy érezte, hogy tökéletesen kikapcsolódott, és megdöbbentő volt a számukra, hogy a közel 4 óra alatt mi mindent tudott meg magáról, embertársairól, barátjáról, partneréről.

Értékelés számokban

1-10 osztályozva, ahol az 1 a legrosszabb, a 10 a legkiválóbbat jelenti:

A Corvin Művelődési Házzal, mint helyszínnel alapvetően elégedett voltak, bár némi zaj (aerobik óra) behallatszott, így az értéke 8,1 volt.
Külső körülmények között időtartamot leértékelték, az indoklás: rövid. (6,7)
A 3 órás tréning hatékonyságát 8,9 értékelték a résztvevők.
A trénerek hatékonyságát, szervezőképességét, rugalmasságát, 9,2 értékelték, és a munkában, a civil életben való alkalmazhatóságát 9,0 értékelték.

Írásbeli kiegészítések

Ami tetszett:

Nagyon jó volt a tréning és a csoport hangulata.
Sok jó játék, jó szándék.
Az empátia, az elfogadás, kedvesség, szeretet, amit a trénerek sugároztak.
Az oldott légkör megteremtése a szakmaiság mellett.
Közvetlenség és másokra való oda figyelés.
Végig fenntartották az érdeklődést, és kezdtek megnyílni az emberek.
A sok finom csoki!

Ami nem tetszett:

A zaj a háttérből.
Az idő kihasználtsága, az időkorlát, kevés volt.
Kevés tapasztalatot tudtunk megosztani, kevés az idő.
Az idő rövidsége miatt nem kaptam konkrétumot, kézzel fogható választ arra, amiért ide jöttem.

Piackutatás: Mennyit fizetne hasonló tréningért?

Az átlag érték: 6000 Ft.

Nos, ez egy érdekes dolog. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült megtartanunk ezt a tréninget a 16. kerület önkormányzatának támogatásával, ami valójában jelképes összeg volt.

Szerettük volna megtudni, hogy egy nem tematikusan meghívott csoportnak milyen hatékonysággal tudunk tréninget tartani 3 órában, és ezzel mennyire elégedettek a résztvevők. Valamint, ha fizetni kellene, vajon eljönnének-e, és mekkora összeget adnának cserébe az itt eltöltött időért. Az értékelés alapján elmondhatjuk, hogy igen elégedettek volta a résztvevők, hasznosnak is tartották. Elégedetlenek voltak a rövidséggel, azaz szívesen vennének részt hosszabb, mélyebb, komolyabb tréningen.

A fizetési hajlandóság 6000 Ft/fő. Nos, számunkra ez azt bizonyította, hogy annak ellenére, hogy értéket adunk, ezt nem tudjuk rentábilisan kivitelezni.

10 fő esetében 60.000 Ft-ot kaptunk volna jelen esetben. Ha levonjuk a terembérlet és egyéb költségeket, ketten a trénertársammal fejenként bruttó 15.000 Ft után adóznánk. A tréning előkészítése szervezés, forgatókönyv összeállítása, megírása, segédanyagok elkészítése, vásárlás, 12 órai munka volt, és maga tréning 3 illetve végül is 4, valamint az utazási idő. A 4 órás tréning valójában minimum 16 órát vett igénybe fejenként. Úgy néz ki, hogy mi fizettünk volna azért, ezer Ft-t fejenként minden résztvevőnek, hogy eljött közénk.

Íme, a szellemi munka értéke manapság. Így nem fogunk több mini tréninget tartani, de legalább megpróbáltuk, és 10 ember jól érezte magát közöttünk egy délután, a hétköznapok forgatagából kiszakadva.

"A jól elvégzett munka egyedüli jutalma abban áll, hogy elvégezhettük."

Mahatma Gandhi

Kultúr Kaszinó

2011-03-10T17:28:00.000-08:00

2011. március 23. szerda 18 óra

„EGY ÉLET SZIKRÁJA”

Házigazda: Horváth Szabolcsné Irén

nyugdíjas igazgató

Vendég: Börönte Márta

rákosszentmihályi evangélikus gyülekezet lelkésze

Csillaggyertyafény Börönte Márta könyvének bemutatója

Megnyitja: Kovács Péter Polgármester
Bemutatja: Dr. Bácskai Károly teológiai tanár

„Párbeszéd szívtől szívig” - együttműködő kommunikáció,

akkreditált tréninget bemutatja:

Katona Erzsébet gyógypedagógus, tréner

Közreműködik: Fogolyán Kristóf fuvolaművész

Támogatók: Erzsébetligeti Színház, XVI. Kerület Önkormányzata, Csillaggyertyafény Alapítvány, Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközség, Alitera Ügyfélkapcsolati Kft.

Cím: Corvin Művelődési Ház - 1165 Budapest, Hunyadvár utca 43/b

A tréning tematikájáról írtam egy korábbi cikkben:

http://oriasveszely.blogspot.com/2010_02_01_archive.html

A Down- szindrómás gyermek

2011-02-15T14:37:00.000-08:00

Gyógypedagógiai kórtan alapján

A Down-szindróma, a gyógypedagógus által leggyakrabban látott olyan kromoszómamutáció, mely értelmi fogyatékossággal jár. Langdon Down írta le 1866-ban, innen származik elnevezése: Down-kór.

Az újabb kutatások, a kromoszóma vizsgálatok alapján a Down-kórosokat három nagy csoportra lehet osztani. Mindegyiknek közös jellemzője a 21. nagyságrendű kromoszóma triszómája (2 helyett 3 van), csak éppen a fölös kromoszóma elhelyezkedése más és más.

1. Tiszta triszóma: 21. kromoszómából jól láthatóan 3 darab van.
2. Transzlokációs triszóma: a fölös 21. kromoszóma valamely más kromoszómára tevődik át.
3. Mozaikosság: a szervezet sejtjeinek, szöveteinek kromoszómagarnitúrája nem azonos. Vannak 46-os szövetek, de van 47 kromoszómát tartalmazó szövet, szerv, vagy akár 45-öt tartalmazó is.
A tiszta triszóma gyakorisága közel 90%, míg a transzlokáció csupán 10%. A mozaikosság előfordulása 1% alatti.

A triszómát általában a germinális sejtek elöregedésével magyarázták, és az idősebb pároknál általában a tiszta triszóma fordult elő. Azt gondolták – ebből következően ¬-–, hogy a fiatal házaspárok esetében a transzlokációs forma a sajátos. Manapság ugyanannyi arányban van tiszta triszómás, mint transzlokációs utód a fiatal és az idősebb szülőknél egyaránt. Feltehető, hogy a környezetben felgyülemlett mutagén ágensek okozzák ezt. A környezet tisztaságának védelme első számú feladat a kromoszómamutációk csökkentése érdekében.

A Down-kór nem betegség, hanem irreverzibilis állapot.

Az orvosi társadalom megfogalmazása szerint, nem könnyű a Down-kór diagnosztizálása. Az európai gyermekgyógyászok az európai Down-kórosoknak vélt csecsemők 7%-ban téves diagnózist adnak. Pontos diagnózist a citogenetikai laboratóriumok adhatják meg.

Jellemző a sajátos fej-arcforma: microcephalia (kisméretű fej), mongoloid szemrés. idült kötőhártya- és szemhéjhurut, valamint gyakori a strabismus convergens (összetérő kancsalság). Catarakta stelláris (szürke hályog) alakul ki a 10. életév után. Az ajkak repedezettek, macroglossia (nagynyelvűség), lingua scrotalis (erősen barázdált nyelv) a 3. életév után jelentkezik. Szájukat nyitva tartják, a száj nyálkahártyája vöröses, sűrű nyálképződés nehezíti a szájüreg tisztulását. Gótikus szájpadjuk van. Lassú a fogzás és a fogváltás, kifejezetten fogszuvasodásra való hajlam, korai végleges fogvesztés figyelhető meg. 4 ujjas tenyér flexiós redő. A fülkagyló kicsi, számos gyermeknél, a fülkagylónál fejlődési rendellenesség található.

A megnagyobbodott garatmandula következtében vezetéses hallászavar jön létre, azonban a hallási funkció ebben az esetben normális. Hallásvizsgálatnál a Down-gyermekeknél az akusztikus ingereket átlagosan 30-40 dB-lel erősebben kell adni, mint a normális vizsgálati személyeknél. Ennek oka, hogy a hallási figyelmük rendkívül csekély, mely kihat a szellemi és beszédfejlődésre egyaránt.

Az arc „szél csípte”, a hűvöset nehezen tűrik. A fokozott környezet lehűlése miatt végtagjaik, arcuk, orruk, fülük lila lesz, ami a kapillárisok bénulását, és a vér szén-dioxiddal való telitettségét jelzi. Súlyosbítja a helyzetet, ha veleszületett szívhibája van és még nem esett át műtéten. 50%-uk szívfejlődési rendellenességgel születik.

Alacsonynövésűek, a combcsont fejének tengelye megközelíti a 90 fokot. Általános izomhipotónus jellemző. Születéskor, mint a „rongybáb”, tónustalan, később mozgásgyakorlással megszüntethető ez az állapot. Az ínszalagok és az izületek lazák, „törökülésben” szeretnek elhelyezkedni. Az izomhipotónusnak köszönhető a mély, rekedtes hangképzés. A hypotoniából (alacsony vérnyomás) következő csökkent mozgékonyság a Down-szindrómások alapvonása. Minél súlyosabb esetről van szó, annál nagyobb a hypotónia.

Jellemző az izom- és izületrendszer elégtelensége. Nem a motoros miaszténia (izomgyengeség) az oka annak, hogy az egyes folyamatok elsajátítása késik, hogy lelassul a beszéd fejlődése, és értelmi fogyatékosság jön létre, hanem az, hogy az életfolyamatok korai fokon rögződtek és a motoros miaszténia és az értelmi fogyatékosság egyszerre van jelen.

A középső csíralemezből származó szövetek gyengén fejlettsége következtében az immunapparátus csökkent működésű, ami miatt kifejezett a gyulladásos megbetegedésekre vonatkozó hajlamuk. (Télen a felső légutak, nyáron a béltraktus hurutja a gyakori.)

Stevenson a világ szülészeti intézményeiben 3 évig gyűjtötte az újszülöttek adatait, különös tekintettel a fejlődési rendellenességekre. Kiderült, hogy Ázsiában és Afrikába jóval kisebb a Down-kór előfordulása, mint Európában vagy Amerikában. Európában 500-700 szülésre jut egy Down-kóros gyermek. Hazai felmérések szerint évente 283 Down-kóros újszülöttel számolhatunk (150.000 szülést alapul véve).

Oster felmérése szerint 50 évvel ezelőtt igen sok Down-kóros újszülött és csecsemő halt meg. A halálokok elsősorban a szívfejlődési rendellenességek voltak. A prepubertás korban a tüdőtuberkulózis volt a vezető jelenség. Manapság a Down-kór halálozási körülményei megváltoztak, a különféle védőoltásokkal kiküszöbölhető lett több súlyos betegség, és a szívműtétekkel a keringésük kompenzálttá tehető. Azonban új halálokok jelentkeztek: leukémia, cukorbetegség, pszichózis, korai senium (öregedés).

Ami meghatározza a sorukat az az általános tünet, amely minden Down-kórosra jellemző: az értelmi fogyatékosság. Tanulásban akadályozott 5%-uk, az értelmileg akadályozott 75%-uk, súlyosan fogyatékos 20%-uk.

A központi idegrendszeren a makroszkopikus elváltozás nem jelentős, az agytörzs egészben kiesebb, a kisagy mérete feltűnően kicsi. Mikroszkóposan feltűnőek az elváltozások. A kisagy ingervezető sejtjei rendezetlenek, az agyi érhálózat fejletlen, az asszociácós és a projekciós pályák neutrinszáma kevesebb. A középidős (25-30 éves) Down-kóros agya elmeszesedik, nem csupán az erek falában, hanem az agy fehérállományában is mész rakódik le. Ennek velejáróra a korai, idő előtti megöregedés. Az elöregedés tünetéhez tartozik a szemlencsén lassan kialakuló szürke hályog, a bőr, a köröm tökéletlen szarusodása, a haj körülírt kihullása.

A belső elválasztású mirigyek funkciója csökkent értékű. A 20. életévet betöltött Down-fiúk összesen 4%-a gondolt nemi életre és onanizált. A Down-féfiak spermája termékenyítésre alkalmatlan. A leányok menarche-kora átlagosan 11,9 év. Teherbe eshetnek, és utóduk 50%-os valószínűséggel Down-kóros lesz. A lányok a kezdeményezők a nemi kapcsolatnak, míg a férfiak libidója csökkent és nem tudják megszervezni az udvarlást.

Molnár több mint 200, 20 éven felüli Down kóros, volt foglalkoztató intézetbeli növendéket keresett meg. Szülőktől megtudta, hogy az intézetből haza kerülve, a növendékek sajátos regresszió tüneteit mutatták. Mozgásuk beszűkült, érdeklődésük a zene hallgatására korlátozódott. Nappal üldögéltek, éjjel feküdtek, étvágyuk kitűnő volt, a többségük el is hízott. A megkérdezettek közül ketten végeztek termelőmunkát, segédmunkásként, felügyelet mellett.
Fontos megjegyezni, hogy ők egymást felismerik, kedveznek egymásnak, kivételeznek egymással, könnyebben szocializálódnak saját közösségükben.

Gyógypedagógiai pszichológia alapján

A Down-szindróma és a mongolizmus megjelölés egyaránt használatos a szakirodalomban. A legújabb irodalomban a mongolizmus kifejezést elvetik, nemcsak azért, mert faji diszkriminációra utal, hanem mert ténylegesen félrevezető.

A Down-szindrómások száma ingadozó, mégis általában növekvő tendenciát mutat. (Lásd a kórtani rész, a környezetszennyezésnél.) Az értelmi fogyatékosságok egyes csoportjai között a legjelentősebb előfordulásként 10-25%-kal az első helyen áll.

Az IQ átlagosan 25-49 között mozog, ezen belül az újabb vizsgálatok a korábbinál kifejezetten magasabb értékeket mutatnak. Az életkor növekedésével az IQ csökkenő tendenciát mutat, az érettségi kor azonban növekszik. A szociális quociens rendszerint átlagosan három évvel az intelligenciakor fölött van. A Down szindrómások 10%-a nem iskolázható be, a fennmaradók 25%-a enyhe értelmi fogyatékos (IQ 66 felett), 75%-a középsúlyos fogyatékos (IQ 60 alatt). A szakirodalomban utalás található arra, hogy verbális feladatokban rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint más típusú oligofrén gyermekek.

A Down-szindórmás gyermekek szomatikus megjelenésükben testvéri módon, sőt szinte annál is jobban hasonlítanak egymásra. Kérdés, hogy találunk-e pszichésen is olyan sajátos, – intellektuális és karakterbeli – tulajdonságokat, amelyek őket egymáshoz hasonlóvá teszik?
Ahhoz, hogy a Down-szindrómások intelligencia sajátosságait megállapíthassuk, az egyes mentális funkciók milyenségét is meg kell vizsgálnunk, és össze kell hasonlítani egyéb értelmi fogyatékosokéval. Rajzvizsgálat alapján (200 Down és 600 egyéb típusú) feltűnő, jellegzetes különbségeket nem találtak, csupán finomabb eltéréseket.

Az érzelmi, akarati karakterjegyeket illetően sincs, egységes álláspont. A kutatók legnagyobb része szerint az emocionális vonásaik éppoly jellegzetesek, mint a fizikaiak, vagyis, az egyéb értelemi fogyatékosoktól személyiségükben is jól megkülönböztethetők. Több kutató beható vizsgálódása a nem Down-szindrómásokkal történő összehasonlítás után azt az eredményt kapta, hogy nincs lényegi különbség közöttük. Még a zenei érdeklődés esetében is csak néhány százalékkal volt jobb a ritmusérzékük a Down- szindrómásoknak.

Asperger és számos más pszichológus a hangulati és érzelmi életerős ingadozását, a derűs, extroveltált magatartást emelik ki. De megállapítják, hogy az érzelmi vezérlésű magatartás gyakran csap át rosszkedvűségbe, makacsságba és negatívizmusba.

Vannak olyan szakemberek, akik főként a negatívizmust, az összeférhetetlenséget és a makacsságot hangsúlyozzák. Wilken megállapította, hogy a Down gyerekek többnyire barátságosak, derűsek és jóindulatúak. Ha ezzel ellentétes magatartást tanúsítanak, annak az otthoni, a családi környezet az oka. Az önmaguk és mások ellen irányuló agresszió a helytelen nevelésre adott reakció. A többnyire vidám magatartást nem tekinthetjük kizárólag a szindróma sajátosságának, hanem a szülőknek és testvéreknek – akik éppen ezekkel a gyermekekkel szemben pozitív és szeretetteljes beállítottságúak –, adott válasz reakciójaként foghatjuk fel.

A szakirodalom eltérő véleménye nyílván abból származik, hogy a Down-szindrómások leírásánál általában nem csoportosítottak elég finoman intellektuális, karakterbeli és egyéb szempontok szerint.

A Gyógypedagógiai pszichológiai tanszék munkacsoportja 267 Down-szindrómás adataiból a következőket állapította meg:

• A gyermek értelmi színvonala legnagyobb részt a középsúlyos értelmi fogyatékosság fokán van (imbecilitás).
• Praktikus intelligenciájuk magasabb szintű, mint iskolai teljesítményük. Ezért iskolai teljesítményük alapján való megítélésük nem reális.
• Érzelmi megnyilvánulásaikban gazdagabbak, mint mentális képességeik terén. Általában jól kooperálnak, kisgyermekes affektív fokon a közösségbe beilleszthetők.
• Utánzóképességük és ritmusérzékük viszonylag szintén jó.
Mindezeket egybevetve a Down-szindrómás gyermekek fejlesztő foglalkoztatása korlátozottan ugyan, de mégis eredményes. A vizsgált gyermekek feladatvégzéshez, munkához való kapcsolata egy bizonyos fokig szintén fejleszthető.

Már kiskorban –3-6 év között – kezdhetők a nagyobb kilengésű (takarító) mozgások, majd a finomabb (törülgetés, hámozás) utánzása. 7-9 év között tudatosodnak ezek a mozgások, apróbb munkákat felszólításra elvégeznek, (behozzák a seprűt, kiviszik a szemetet). Tíz éven felül munkateljesítményük javul, ha a környezet rendszeresen és fokozatosan bevonja őket a házi munkába. Önálló munkára általában nem képesek, de egyszerűbb házimunka-részletet felügyelet alatt elvégeznek.

Ezek a vizsgálatok azt az általános tapasztalatot igazolták, hogy a Down-szindrómások munkateljesítménye csak házkörüli egyszerű tevékenységekre szorítkozik. Házi- és kézimunkára, esetleg kertészeti munkára betaníthatók, önálló életvezetésre azonban általában nem képesek.

Ebben is erősen befolyásolják őket érzelmi motívumok: lekicsinylő megjegyzésektől munkakedvük letörik, viselkedésük dacos, esetleg agresszív lesz. Ezért csak megfelelő, következetes neveléssel, dicsérettel lehet bennük kifejleszteni a munkakedvet. Mivel érzelmileg ragaszkodnak, ahhoz, aki szeretettel közeledik hozzájuk, annak szívesen engedelmeskednek. Azonban a következetes szabály-felállítás, annak betartása elengedhetetlen feltétele a szituációs helyzetek megértésének (utánzásának), melyhez társulnia kell a kölcsönös tiszteletnek, bizalomnak, és szeretetteljes légkörnek.

A gyógypedagógia alapján

Villinger-Mathis írja: 25 év alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a Down-kórosok élete, lehetőségeik a társadalomba való beilleszkedésre, sikeres fejlődésük és főként pszichikus kiegyensúlyozottságuk rendkívül mértékben függ attól, hogy mennyire képesek gondolataikat, érzéseiket, kívánságaikat és szükségleteiket, örömüket, félelmeiket, az éhséget, a szomjúságot, a belegyezést és elutasítást, a szeretet, az ellenszenvet és kétségbeesést szavakkal kifejezni.

Ezért minden terápia, nevelési és szociális törekvés célja a beszéd fejlesztése. Minél jobban, azaz minél érthetőbben tudják magukat a Down-gyermekek kifejezni, annál könnyebb lesz az életük. Minél fejletlenebb viszont a beszéd: szegényes szókincs, érthetetlenség, a gondolkodási és kifejezőképesség fejletlensége, annál nehezebb lesz az élete, annál erősebb a pszichomotoros nyugtalanság, az izoláció, az agresszív és depresszív tendenciák.

Minden vizsgálatból kitűnik, hogy a Down-gyermekek beszédfejlődése a normális fejlődésűek csak kis szakaszáig jut el, és lassú léptekben halad előre. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a beszédfejlődés nagymértékben függ az intelligenciától.

Mindenki egyetért azzal, hogy a beszéd fejlődés szoros kapcsolatban van a motoros koordináció zavarával (mászás, ülés, megfogás, rágás,) összefügg az érzékelés és felfogóképesség fejlődésével és a szociális fejlettséggel.

A motorikának az emberiség korai történetétől kezdve jelentős szerepe volt a hangnyelv eredetében, fejlődésében. Ezért a mozgáskészség fejlesztése mindenféle beszédzavar esetében feltétlenül szükséges.

Tehát, ha a beszédfejlődés reményét nem akarjuk elveszíteni, a gyermeket két éves kora előtt meg kell tanítani ülni, állni és menni. Tapasztalataink szerint, ha ez nem következik be, fennáll annak a veszélye, hogy az addig használt gesztusok és primitív hang-megnyilvánulások rögzülnek. Tehát a gyermek fejlődése nemcsak az intelligenciától függ, hanem attól is, hogy a hozzátartozói milyen tájékozottak a fejlesztés lehetőségeit illetően.

Minél idősebb a gyermek annál több tudatosodik benne a beszéd és kifejezés nehézségeiből, annál könnyebben és gyorsabban kísérli meg „megkerülni” a nyelvet, azaz a „jelekhez” fordul.

Itt kell utalnunk arra a felismerésre, hogy a Down gyermekek ösztönei olymértékben uralják életüket, hogy akaratuk érvényesítésére való törekvésükben – a hozzátartozók számára már teljesen érthetetlen – ravaszkodást alakítanak ki. Ezt a környezet az intelligencia teljesítményeként értékeli, holott ez az ösztönökből és önfejűségből kialakult magatartás, amelyet elemezni, megérteni és megakadályozni kell.

A beszédnevelés egyik jellemző hibája, hogy pl. amikor az anya várja a „kérem” szót a gyermektől, addig a mama (bármilyen más közeli, távoli rokon, szomszéd) azonnal teljesíti a kívánságot. Súlyos hiba, mert minden gyermek, aki ilyen könnyen eléri célját, megjegyzi a siker receptjét és azt az élet minden területére átviszi, és mindig újból ki is próbálja.

Nyilvánvaló, hogy a pszichés tényezők hatását is számításba kell venni. A növekvő gyermek egyre világosabban látja a beszéd fontosságát. Ezzel magyarázható a Down-gyermekek beszédjének változatos szintje: bizonyos személyekkel jól kommunikálnak, másokkal egyáltalán nem hajlandók szóba állni.

A fejlődés az aláliától (beszédképtelenség) kezdve a pöszeségen keresztül a viszonylag jó beszédig vezet. Az agrammatizmus a legtöbb gyermeknél nem szűnik meg soha. A pszichés mutizmus (némaság) minden életkorban megfigyelhető. A sikerért vagy a sikertelenségért elsősorban az anya, és nagymértékben a közvetlen környezet a felelős. Rendkívül sajnálatos, hogy az érdekeltek nem mindig kapnak kellő tájékoztatást a beszédfejlesztés formáiról és módszereiről. A megnyugtató szavak „majd később fog beszélni” nemcsak helytelen, hanem a legnagyobb mértékben veszélyes is. Éppúgy hiba az is, hogy a hozzátartozókat meghagyjuk abban a nézetükben, hogy a gyermek meg fog tanulni beszélni, hiszen mindent megért.

A beszédmegértés és beszédképesség két külön dolog. Beszédmegértésük sokszor megdöbbentő, azonban érdeklődésük csak a szűk környezetre és kívánságaikra korlátozódik. A beszédmegértés magyarázata azokban a mély központi idegrendszeri rétegekben lokalizált, ahová például az effektív emlékezet (izomzat inger-válasz mozgásáért felelős) és a zenei-ritmikai érzék is tartozik. Tehát csak akkor elégedhetünk meg, ha viszonylag jó beszédkészség is társul a beszédmegértéshez. A szülők felvilágosítása azért kell, hogy mindent megtegyenek gyermekük aktív beszédének fejlesztése érdekében. A Down-gyermek nevelésében mindig a szeretetteljes következetesség elvének kell érvényesülnie.

Minél idősebb lesz a Down-ifjú, felnőtt, annál inkább csökken a beszédkontaktus. Egyre ritkábban akar megszólalni, inkább „saját nyelvét” használja, csak magával beszél.
A nyelvi izoláció össz-magatartásában érezteti hatását, egyre kevesebb személlyel, végül csak egyetlen személlyel lép kapcsolatba. A közlések számának csökkenése a tartalom elsivárosodását vonja maga után.

Az „izolációs mutizmus” első szakasza a beszédritmus zavara. Ez többnyire akkor lép fel, amikor a gyermek beszédkészsége a legoptimálisabb, amikor a kommunikáció eszközeként használja a beszédet, és élvezi. Arra törekszik, hogy minél többet mondjon, sokkal többet akar kifejezni, mint amennyire képes. Kezdetben kapkod, majd dadogás lesz viszonylag rövid időn belül. A gyermek attól fél, hogy nem tudja magát jól kifejezni, ezért összeszorítja a gégéjét. Erre a környezete többnyire helytelenül reagál, és ezzel a gyermeket egyre mélyebb „várakozási félelembe” taszítja.

A szülők rendszerint állandóan javítják, figyelmeztetik „mondd még egyszer, szebben” és ezzel az ellenkező hatást váltják ki. Megállapították azt is, hogy a Down-gyermekeknél a hallási figyelem sokkal gyengébb (lásd fentebb a kórtani résznél) más típusú értelmi fogyatékosoknál, ezzel magyarázható az időszakos bezárkózás. Egyszerűen „nem akar hallani” a gyermek.

Ismert és érdekes jelenség, hogy az agyi sérültek és a Down-gyermekek nagyon fogékonyak az ordenáré, obszcén szavak és szólamok iránt. Ez a mindennapi életben azt jelenti, hogy a Down-gyermekek ezeket a kifejezéseket már az első halláskor jobban megjegyzik és reprodukálják. A gyermek a szavak értelmét nem fogja fel, hanem csupán azt, hogy azzal sokkolni tudja a környezetét, ezért tudatosan és provokálóan használja őket, hogy bosszantsa vele környezetét.

Sok anya bizonygatja, hogy „az ő gyermeke” ilyen szavakat otthon sohasem hallott. Ez sok családban valóban így van, de már az egyszeri hallás is elegendő ahhoz, hogy a gyermek azokat ösztönszerűen megragadja és fegyverként, illetve zsarolásként használja.

Tapasztalataink szerint a gyermekeknek a töltelék és a divatszavakhoz erős affinitásuk van és azokat többnyire értelemszerűen, és ügyesen használják. Ez a sokkal fejlettebb és differenciáltabb beszédkészség látszatát kelti, mint amivel ténylegesen rendelkeznek. A szülők gyakran a durva szitkokat nyelvi agressziónak vélik, és, ha az kívülálló ellen irányul, nagyon kellemetlenül érinti őket. Erre az egyetlen helyes reakció a „nem tudomásul-vétel”, ha eleresztik a fülük mellett. Minél kisebb hatást ér el vele a gyermek annál csekélyebb az ösztönzés, hogy ezzel zsarolja a környezetét.

Természetesen tudjuk, milyen nehéz ilyen helyzetekben hallgatni és a büntetéstől eltekinteni. Feltétlenül szükséges, hogy a szülők és a hozzátartozók tájékozódjanak a beszédfejlődéről és a beszédzavarokról, valamint a terápiákról. Ez a legfontosabb az orvosi-pedagógiai-pszichológiai feladata a Down-szindrómás gyermekek gondozásában.

Minden szakirodalom hangsúlyozza korai terápia szükségességét, hiszen a pubertásig rendelkezésre álló időt intenzíven kell kihasználni. A pubertás után kb. a 14. életévtől a szókincs megreked, nem növekszik tovább.

Néhány korai fejlesztő eljárás

A masszázs látszik a legmegfelelőbbnek a csecsemőknek. Azonnal el kell kezdeni, amint az anya észreveszi, hogy a gyermek fejlődése esetleg, vagy biztosan rendellenes. A szájpadot, áll alatti területeket, az ajkakat és az arcot masszírozzák. Az állkapcsot óvatosan minden irányban masszírozzák. Az ajkakat össze kell szorítani, hogy a ne szokja meg a nyitott szájállást, és megtanulja az orrlégzést.

A gyermekek számára kellemes a masszázs, hatására többé vagy kevésbé hosszantartó gagyogási hangokat hallatnak. Ha ezeket az anya visszhangszerűen utánozza, a megerősítés újabb gagyogáshoz vezet. A masszázs a hypotóniás izomzatban funkciójavulást idézhet elő, mely részben megelőzi a későbbi pöszeséget. A folyamatot aktív gyakorlatok követik: a nyalás, szopás, rágás, fúvás, fonáció. Minden érzékelési terület átfogó, apró mozzanatokkal történő ingerlése elengedhetetlenül fontos a korai szakaszban.

A Rett perevenciós nevelés programja a következő területeket foglalja magában

1. táplálkozás (evés,ivás)
2. életfunkciók nevelése (toalet-tréning)
3. testápolás (öltözködés,vetkőzés)
4. mozgás, ügyesség
5. játék (érzékszervi és zenei nevelés)
6. beszéd (beszédmegértés és beszédképesség)
7. szociális nevelés (család, környezet, utca, közösség).

Az iskoláskor

Az iskoláskorú Down-gyermekek többségének az egész testre kiterjedően ügyetlen és kevéssé differenciált a mozgása. A finomabb koordinált mozgásokra képtelenek.
A kezek, ujjak ügyessége, mozgékonysága igen csekély. A rágás sokszor nehézséget jelent számukra, különböző artikulációs hibák észlelhető, a dadogás sem ritka. Egyeseknél a kedvezőtlen nevelés hatására kisebb-nagyobb mértékű beszédkedvetlenség áll fenn.

A gyerekek az egyszerű, konkrét felszólításokat megértik és teljesítik, és a gyakorlatok iránt rövid időre érdeklődésük felkelthető. A ritmikus mozgásoknak, és az utánzásos játékoknak bizonyos mértékben örülnek.

Az iskoláskorban a hangfejlesztés elsőrendű feladata a légzés javítása és a beszédszervek mozgás és koordinációs képességének a megemelése. A beszédmotorika és az egész test általános és speciális mozgásfejlesztésével érhető el.

A beszéd számukra még nem szociális tevékenység, a megnevezés képessége fejletlen, kezdetleges. A gyermekeknek át kell élniük a szavak és a dolgok közötti összefüggést, fel kell ismerniük, hogy a szó fejezi ki, amit különben a gesztusok hordoznak. A meséket, egyszerű történeteket megértik, de a cselekvést szavakkal alig lépesek elmondani, még ha már jól is beszélnek. Inkább eljátsszák a hallottakat. Meglepően jó gesztusokkal jellemzik a személyeket és azok élményeit, tetteit pontosan be is mutatják, ami arra utal, hogy nem annyira a megértés, hanem inkább a verbális kifejezőképességük hiányzik.

A lehetőségek köre nagyon széles az írás képtelenségétől az egyszerűbb önálló fogalmazványokig, az olvasásképtelenségtől a lassú, de mégis folyékony olvasásig terjed. A számolás területén azonban – szinte egységesen a Down-szindrómás gyermekeknél – csekély eredmények várhatóak.

A beszédfejlesztést nem szabad kizárólag a logopédusra, az óvónőre és a tanárokra bízni és várni, amíg ők elvégzik a munkát. A szakember csak irányvonalakat és gyógypedagógiai tanácsokat tud adni. A logopédiai munka nagy része a családtagokra hárul, kiknek a nap minden órájában, gyakorlatilag állandóan fejleszteni kell a beszédet. A gyermek a beszédben is, mint az életének minden más területén, mindig a legcsekélyebb ellenállás irányába halad és ezt az utat ösztönös biztonsággal meg is találja.

Ezért következetesen arra kell törekedni, hogy a gyermek képességei és a vele szemben támasztott követelmények mindig megfeleljenek egymásnak.

Végezetül Reinchenbach jellemzése:

Személyiségük játékos, élvezetekre törekvő és céltudat nélküli. Ez a hármasság vörös fonalként húzódik végig életükön. Gyermeki játékvilágban élnek, amely hibának és erénynek egyaránt tekinthető. Ilyennek kell elfogadni őket, másként nem tudnak élni.

Készítette:
Katona Erzsébet
gyógypedagógus

http://oriasveszely.blogspot.com/

Felhasznált szakirodalom

• Gyógypedagógiai kórtan Szerk. Dr. Göllesz Viktor
(Tankönyvkiadó 1992.)
• V. Radványi Katalin: Az értelmi akadályozottak kommunikációja I.
(BGGYTF Oligofrénpedagógiai Tanszék 1994.)
• Az imbecilitás, a társadalom és a gyógypedagógiai Szerk.: Hatos Gyula
(BGGYTF Oligofrénpedagógiai tanszék 1995.)
• Gyógypedagógiai alapismeretek Szerk.: Dr. Illés Sándor
(Tankönyvkiadó 1987.)
• Illyés Gyuláné: Gyógypedagógiai Lélektan III.
(Tankönyvkiadó 1992.)
• Hatos Gyula: Az imbecilisek pedagógiája
(Tankönyvkiadó 1991.)

Tanárok egymás között

2011-01-01T16:34:00.000-08:00

A XVI. kerület Lemhényi Dezső Magyar-Angol Két tanítási nyelvű Általános Iskola igazgatója Dr. Hoffmann Károlyné egy különlegesen jó tanár és igazgató lehet.

Az iskola honlapjának kezdő oldalán olvashatjuk az igazgató asszony köszöntését, melyből az iskolában uralkodó szellemiségről is képet kapunk: „Az iskolánk küldetése, hogy olyan humánus környezetet biztosítson, ahol a gyerek tiszteletet és odafigyelést kap. Lehetősége nyílik, hogy kibontakoztathassa tehetségét, leküzdhesse hátrányait, gátlásait és fel tudjon készülni az élethosszig tartó tanulásra. Problémái megoldására mindig találjon valakit, akihez bizalommal fordulhat. Így megvan rá az esély, hogy a gyermekből boldog felnőtt válik, s mindig büszke lesz arra, hogy iskolánk tanulója volt.”

Nos, nem csak az iskola mindennapjai a bizonyíték rá, hogy fenti idézet nem csak szavak. Ezen kívül még valami. A nyitottság az, és ez az ami a legértékesebb, és az a gondoskodás, amivel az iskola tanulóiért úgy vállal felelősséget, hogy fontos számára a tanulókkal foglalkozó pedagógusok és a szülők lelki egészsége, és tesz is érte.

Hogy milyen hatást érhet el egy tréning a szülők számára, erről írtam a Konfliktuskezelés szülőknek című írásomban: http://oriasveszely.blogspot.com/2010/12/konfliktuskezeles-szuloknek.html

Ugyanezen a napon tartottunk egy másik mini tréninget a kollégák számára is. Nagyon izgalmas volt számunkra, hogy most egy közösségbe tartozó kollégáknak tartjuk ezt a 3 órás tréninget. A téma a kommunikáció hatékonysága és meggyőzési stratégia vizsgálata, az egyéni stílus megtapasztalása volt.

A bemelegítő gyakorlat az egyik legkedvesebb gyakorlatom, mert végtelenül egyszerű, mégis nagyon kifejezi az egyéniséget, hamar összekapcsolja az egymás számára ismeretlen embereket is. Igaz itt egy tantestületi közösség kis részével találkoztunk (10 kolléga volt velünk), de természetesen ilyen szinten önmagukról a hétköznapok során sosem beszélgettek így egymással. A virágok rajza egy szép zöld kartonra került, virágoskert, melyben minden virág egyedi és különleges.

A tréningvezetőnek sok információt adnak a rajzok. Pl. a papírlap kihasználása, a rajz mérete, a színek, a formák, a kitöltés, a részletesség mind-mind információ az aktuális lelki állapotról a helyzethez való alkalmazkodás szintéjről, az önfeltárás képességéről. Maga a választott virág fajtája a tartalmi üzenet, amely már utalni enged a személyiség főbb vonásaira, valamint az önbizalomról. Lényeges még az is, hogy van-e rajta szöveg, mennyire törekszik arra, hogy a közölni kívánt gondolatot egyértelműen, pontosan lehessen érteni. No és végül a szóbeli magyarázat, arra nézve, hogy pontosan miért is ezt a virágot választotta.

A bemelegítő és az ismerkedést szolgáló feladat után egy olyan mozgásos feladat volt, amely egy iskolai környezetben igen gyakran előforduló szituáció megértését segítette. A befogadás és kitaszítás érzetét szemléltettük, a csoporton belül a közösségi érzés, illetve csoporton kívül a kitaszítottság érzését élték meg a kollégák. A körön belülre bejutás a cél, azoknak, akik a körön kívül vannak, míg a körben állóknak annak megakadályozása a feladatuk.

Nagyon érdekes volt ismét megtapasztalni, hogy ennél a gyakorlatnál az első reakció szinte azonnal a testi erő bevetése némán, szavak nélkül. Néhány kudarc után persze hamar megfordítják a stratégiát, és jön a „vesztegetés” módszere a csodás jutalmak ígérete, majd az újabb kudarcok után, és csakis ezután következik annak kipróbálása, hogy kérjenek a társuktól. És a kérés megnyitja a kapukat és máris bejutnak a körbe. Ennek fordítottja a kijutás a körből. Könnyű így, ha már felfedeztük a kérés módszerét, de mivel sosem lehet tudni, hátha mégis betartanak nekünk, így megint csak valami erő alkalmazása és fondorlat a stratégia. Aztán amikor megérezzük a másikban rejlő eltökéltség mértékét, vagy megértjük annak sratégiáját, akkor újabb váltás, és a kérdezés, kérés módszerével végül is sikerrel járunk.

Hogy mi ebben a fantasztikus, és miért nem banális kis gyakorlatocska? Hatalmas ereje van annak a fél percnek is, amikor kiszolgáltatva a többség kényének, kedvének, azon próbálkozunk, hogy megoldjuk a feladatot és bekerüljünk a többiek táborába, ne legyünk kívülállók, ne vonjuk magunkra a figyelmet, csak egy egyszerű tagja legyünk a közösségnek.

A kollégák megértették, hogy a gyerekek hasonló élményt élnek meg, amikor valaki bekerül egy már kialakult közösségbe, pl. új tanuló érkezik 5. osztályba, a már 4 éve együtt tanuló, vagy akár óvódás kortól együtt növő csoport tagjai közé. És hasonlót él meg, amikor kiszakad, elhagyja a közösséget, amikor ki lép a „körből”. A közösségnek is nagy élmény volt látni az egyén próbálkozását, élvezni a csoport adta erőt. Az irányítás, a hatalom érzete igenis belopódzik, és kisebb-nagyobb időhúzásra, provokációra, kisebb-nagyobb betartásra bátorírtja az egyént, amikor egy csoport tagjaként „eltűnhet” a tömegben.

Fontos gyakorlat volt, mert kiderült, hogy éppen érkezik egy gyermek egy kialakult közösségbe, és a megélt helyzetnek megfelelően, már megelőzheti a kirekesztés élményét, és elősegítheti a befogadás folyamatát ismerkedést segítő gyakorlatokkal, akár egy „virágoskert építésével”.

Ezután szerepjátékokat játszottak a résztvevők, amelyekben családi és munkahelyi konfliktusok adták az alap szituációt. Egymás között választottak szereplőtársakat, ahogy a szituáció megkívánta. Az egyik igen izgalmas szituációs gyakorlatban egy tanárra tesznek panaszt a diákok a vezetőnél. Rendkívül izgalmas megfigyelni az egyéni konfliktuskezelési stratégiák felszínre kerülését, és az általa kiváltott, fokozott, vagy éppen megoldott szituációs helyzeteket, illetve annak alakulását. A saját élmény meghatározó erejét, a prejudikálást, az előítéletek létezését élték meg önmagukban a kollégák, úgy, hogy erre korábban sosem gondoltak, nem hitték, hogy létezik náluk is, illetve ezt hitték természetesnek.

A legtöbbet ilyenkor az jelenti, hogy jó alaposan átbeszéljük ki miért döntött így, ki milyen stratégiát miért választott, miért tette azt, ahogy tett. Nagyon tanulságos mindenki számára, ahogyan láthatóvá válik mindkét fél gondolkodása, az a folyamat, ahogy értelmezzük a másik reakcióját, és válaszolunk rá. Ritkán, végtelenül ritkán kérdezünk, mint, ahogy az első gyakorlatban is. Azonnal megoldást találunk ki, mert azt hisszük, hogy a másik is azt hiszi, amit mi, és nem is próbálkozunk a másik mélyebb megértésével. És persze támadásnak véljük a felénk irányuló negatív jelzéseket, nagyon nehezen tudjuk azokat személyeskedés nélkül kezelni. Nem, vagy nagyon ritkán élünk azzal a lehetőséggel, hogy megpróbáljuk megérteni miért is azt gondolják – nem feltétlenül rólunk -, amit gondolnak, mert annyira erősen sértve érezzük magunkat, hogy csakis arra koncentráljunk, hogy hárítsunk és visszatámadjunk.
„Ne hagyd magad, gyengének fogsz látszani!”, ismerős ez a mondat azt hiszem sokunknak. Jól látható, hogy nem mindegy milyen konfliktuskezelési módszert tanítunk gyermekeinknek. Felnőtt korban már nem könnyű kialakult személyiségként belátni a stratégiánk fogyatékosságát, főképpen, ha megfelelő ideológiát alkotunk önigazolásként. A tréning azonban mindezeket a berögzült szokásokat láttatja a visszacsatolások, a reakciók által - mindezt védett, következmények nélküli környezetben -.

A másik ember számára negatív helyzetet teremtő szituáció megélése olyan élmény, amely nem ad alkalmat az önigazolásra, mást kell kitalálni. Rájövünk, hogy valójában nincs más, mint az önismeret, önmagunk elemzése. A fejlődéshez elengedhetetlen az őszinteség, és annak belátása, hogy van ok-okozati összefüggés a saját kommunikációnk és a másikban kiváltott negatív vagy pozitív érzések között.

Az első lépés, hogy kellő érzelmi távolságra kerüljünk a konfliktustól, és így megfelelő teret kapjunk a helyzet optimálisabb átgondolására, ezáltal sokkal jobb megoldási alternatívák jutnak majd az eszünkbe.

Gyakran a másikat hibáztatjuk, hogy rosszkedvük, ingerültségük szinte ragad ránk, „amilyen a mosdó, olyan a törölköző” – mondjuk ilyenkor. Pedig ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy belőlünk hiányzik a megfelelően erős „érzelmi védőháló”, amivel mások hangulataitól meg tudnánk óvni magunkat. Hiszen azért, mert a másiknak rossz napja van, nem szükségszerű, hogy nekünk is az legyen!

Könnyű ezt mondani? Megcsinálni is, úgy hívják asszertív magatartás, együttműködő kommunikáció.

Az együttműködő kommunikáció modell négy elemét ki lehet úgy is fejezni, hogy eközben egy szót sem ejtünk ki a szánkon. A módszer lényege a négy alkotórész tudatosításában áll, azaz legyünk képesek:

Ítélkezés nélkül figyelni
Az érzelmek azonosítására és kifejezésére
Szükségleteink tudatosítására
Kérések megfogalmazására

Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló, alárendelt (szubmisszív) magatartásforma és a fenyegető (agresszív) magatartásforma között.

Az asszertív személyiség tudja, hogy mit akar, és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos az önbizalma és ezt bizonyítja magabiztos fellépése is. Mindenki szeret a magabiztos emberek társaságában lenni, mert a kiegyensúlyozott emberek pozitív énképe mások számára is pozitív kisugárzást ad.

A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat. Az asszertív emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban, együttműködően igyekszik elérni céljait. Ehhez szükséges a kommunikáció során a partneri viszony megtartása, és a kommunikációs folyamat ellenőrzése. Fontos ellenőrizni, hogy tényleg a másik is azt érti-e adott fogalom, vagy szó alatt, amit mi. Néha egy ilyen banális „nem azonos fogalomértés, használat” miatt robbannak ki a veszekedések, ami verbális agresszió, és igazából senkinek sem használ! Így érdemes ilyenkor azonnal a fentebb írt „check listát” elővenni jó emlékezetünkből.

Nagyon jó volt látni, ahogy a kollégák együtt voltak, közös emlékeikre építettek, jókat nevettek. Különös szerepben látták egymást, nem tanárok voltak, hanem játszótársak, akik szórakozva ismerték meg önmagukat és egymást.

A visszajelzéseik is igazolták azt a hangulatot, amit 3 órán át élveztünk valahányan. Így írtak azokról az „Ajándékokról”, amelyeket a tréningen kaptak.

„Szeretetet, kedvességet, meghallgatást és új információkat kaptam. Máskor is szívesen részt vennék ilyen tréningen, mert ez nem csak hasznos, hanem remek kikapcsolódás, és ez utóbbi is egy ajándék. Több időt is tudnék ezzel foglalkozni.”
„Új ötletek az osztályban lévő problémák megoldására. Emlékeztetett arra, hogy az órán és az óra előtt kell kis mozgás, játék a gyerekeknek. Oldal Andrea”
„Elvarázsoltság. Kilépés a hétköznapokból. Csoki-boldogsághormon.”
„A tréningvezetők meggyőződése, hogy szép szóval, szeretettel el lehet a konfliktusokat simítani. A türelem, a nyugodt légkör, amelyben, ebben a 3 órában részesültünk. Czigány Béláné”
„Ötletek az osztályfőnöki órára, pl. az új tanulók befogadására. Nyitottság az új dolgokra. Játékosság, elégedettség. Arany Ildikó”
„Türelem, empátia, figyelem, megerősítés, nyitottság, ötletesség.”
„Megerősítés, elégedettség, öröm, jó volt veletek. Kőmíves Józsefné”
„Jó hangulat. Közelebb kerültem a kollégáimhoz, 1-2 konkrét ötletet is kaptam a konfliktusokhoz, de bevallom, hogy sokkal többre számítottam, „egy csoda megoldásra”. Cseve István”
„Türelem, nyugalom, megerősítés, ötletesség, jó hangulat, kikapcsolódás.”

Egy későbbi visszajelzést – a tréning után 2 héttel - is kaptunk, miszerint a kollégáknak észrevehetően bensőségesebb lett a kapcsolatuk egymással, szívesen emlékeznek egy-egy humoros jelenetre. Felszabadultabbak és az ötleteket is kipróbálták és működtek, és azóta saját próbálkozásaik is vannak. Viszont az igényt is megfogalmazták: szükség lenne több tréningre. Rajtunk nem fog múlni!

"Ne vádold a világot, tedd jobbá! Hogyan? Minden percben jobbá téve önmagadat!"

Sri Chinmoy

Konfliktuskezelés szülőknek

2010-12-04T16:01:00.000-08:00

A XVI. kerületben, a Lemhényi Dezső Általános Iskolában tartottunk két mini térninget. Egyet a kollégáknak és egyet a szülőnek a kerületi kulturális és sport bizottság támogatásával. Most a szülők tréningjéről írok.

A kérésünk csak annyi volt, 15-16 főnél ne legyenek többen. Nem voltak, 6 szülő jött el. Szinte semmit nem tudtak arról, hogy mi lesz, mivel majd mindenkit személyesen kért meg arra a gyermeke osztályfőnöke, hogy jöjjön el, hát eljöttek. A csodálatos az volt, hogy két férfi is volt közöttünk, nagyon nagy értékként éltük meg!

A bemutatkozáskor elmondtuk, hogy van egy 30 órás akkreditált pedagógus továbbképzésünk a konfliktuskezelés-megelőzés érdekében. A programunk neve „Párbeszéd szívtől szívig” - az együttműködő kommunikáció, amely önismereti tréning. Ketten alkottuk meg a programot barátnőmmel, trénertársammal, aki evangélikus lelkész, és mentálhigiéniás szakember, és én, mint gyógypedagógus, és önismereti tréningvezető. Felvetődött a továbbképzésen a kollégák között, hogy a szülőknek is hasznos lenne a tréning. Már volt a nyáron mini tréningünk, ahol különféle emberek jöhettek el, akiknek kommunikációval, konfliktuskezeléssel, önismerettel volt problémájuk, vagy csak megerősítésre vágytak. Itt a szülők nagyon jól érezték magukat, és hasznosnak tartották ezt az alkalmat, így tehát nagy örömmel jöttünk most el, más szülők körébe.

A szülők a kezdeti bemutatkozást jól fogadták, mindenki lerajzolta a gyermekét is, szerettük volna őket is „behozni” a csoportba. Aztán a „hirdetésként” megfogalmazott bemutatkozás nagyon jól oldotta, vidámmá tette a hangulatot. Tettem bele egy csavart, hogy érdekesebb legyen, összeszedtem a „hirdetéseket”, és megtippelték, hogy ki lehet a sorok írója.

Némi átvezetés után, megfigyelési szempontok adásával, különféle szülő-gyermek, szülő-szülő konfliktusok szerepjátéka következett. Nagyon érdekes volt, ahogyan a szülők belehelyezkedtek a különféle a szerepekbe. Az izgalmas az volt, hogy szerepcsere volt minden esetben azonnal. Azaz egymásután 2-féle megoldást láthattunk, anélkül, hogy a jeleneteket előre kidolgozhatták volna. Minden páros előadását azonnal megbeszéltük, hiszen nem lehetett volna fejben tartani az élményeket, az érzésekre meg nem emlékezett volna később vissza pontosan senki sem. Nagyon örültek, hogy igen komoly erőfeszítéseiket egy kis csokoládéval honoráltuk, és azonnal mosoly is csalt mindenki arcára.

A feladatok utáni megbeszélés adja mindenkor a legnagyobb értéket, így volt ez most is. Hihetetlen élmény volt látni, hallani a szülőket, ahogy apró lépésekben kitárulkoznak. Ahogy saját élményeik elmondásával rádöbbennek az eddigi kommunikációjukban lavinát elindító negatív szavakra. Szinte látható volt, amikor a szó kimondásával együtt értette meg mit indít el ezzel a másikban! Csodálatos volt megélni, ahogyan a saját szülői gyakorlatukon elgondolkoztak, mert a szerepcserével lehetőségük volt a másik bőrébe belebújni. Annak a bőrébe, akit az előbb a maga teljes meggyőződésével utasított, fegyelmezett, konfrontálódott. Most átélte a másik megoldását, hitét, meggyőződését, ami néha meglepetést okozott. Nem gondolta volna, hogy lehet máshogyan, és saját reagálásán is meglepődött.

Ezek után egy fontos momentumhoz érkeztünk. A szeretet 5 nyelvéről beszéltünk. Garry Chapman szerint, minden értetlenség abból fakad, hogy nem találunk rá a partnerünk, társunk szeretetnyelvére. Ebben a helyzetben fordulhat elő, hogy gyengédségre vágyunk, de folyamatosan falakba ütközünk, és emiatt időnként a fantáziánkhoz menekülünk. A szerelemérzet múlandó, így a maradandósága iránti vágyunk is csak illúzió. Ugyanakkor, ha folyton fűtene minket, legalapvetőbb feladataink elvégzése is nehézségbe ütközne, mivel világunk teljesen beszűkülne arra a személyre, akit olyan mélyen szeretünk. Miután a szerelem lecsitul, felszínre törnek az egyéni vágyak, jönnek a viták, szaporodnak a kérdőjelek. Ilyenkor jogunkban áll dönteni, feladjuk-e a kapcsolatot, és máshol próbáljuk feltölteni a „szeretettankunkat”, vagy megdolgozunk a másik szeretetéért.

A szeretett 5 nyelve: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. Trénertársam hozzáadott még egy fontos dolgot, a csendet.

Dobtak a szülők egy kockával, amelynek a 6 oldalán a szeretet nyelve szerepelt. Reklámszlogent írtak hozzá, a szülők csoportokban, hogy miért lenne szüksége az embereknek egy-egy olyan nyelvre, amely egy nagyon fontos szeretetszükségletet elégít ki. Remek reklámüzeneteket alkotott minden páros és nagyon örültek a csoki jutalomnak is természetesen!

Ezután megkérdeztük, nekik személyesen melyik szeretetnyelvre lenne a legnagyobb szükségük. És ekkor hihetetlen mélységeket éltünk meg. Majd mindenki elmondta a minőségi időt, volt, aki megoldásig eljutott szükségletinek megfogalmazása közben. A nők számára az elismerő szavak hiányoztak a leginkább, és hatalmas fájdalmak szakadtak ki, könnyek csordultak. Megfogalmazták legnagyobb bánatukat. Kiderült, hogy többeknek évek óta hordozott súlyos lelki terheik vannak, szeretnének megszabadulni, de eddig nem kaptak segítséget, nem tudták, hogy hogyan kezeljék a helyzeteket. Hihetetlen volt megélni, ahogy azok a szülők, akik 2 órával ezelőtt nem ismerték egymást, elkezdtek egymással törődni, figyelni és együtt érezni.

Igyekeztünk mankókat, kapaszkodókat adni, a kiúthoz segítséget ajánlani, de mégis a legnagyobb segítség az volt, hogy beszélhettek problémáikról mások előtt, akik elfogadóak voltak velük szemben. Mindezt tettük 3 óra alatt, amely egyszerre csekély, és hatalmas idő.

Kedves gyakorlat átvezetésével a záró rész következett, ahol ezeket a visszajelzéseket adták a szülők:

"Nagyon tetszett, elgondolkoztató volt, önismeretet gyakoroltam. A szeretet az egyik legfontosabb az ember életében.”
"Érdekes volt, jó volt, tetszett, jönnék máskor is. Köszönöm!”
„A szeretet a legjobb dolog a világon. Megerősítést kaptam, hogy szeretetet adni és kapni jó, én mindennap „gyakorlom”. Feltöltődtem, és nem bántam meg, hogy részt vettem ezen a tréningen. És köszönöm a sok csokit!”
„Szeretetet, meghallgatást, kedvességet, új információkat kaptam. Máskor is szívesen részt vennék ilyen tréningen, mert ez nem csak hasznos, hanem remek kikapcsolódás is, és ez utóbbi is egy ajándék!”.
"Jól esetett, köszönöm! Új információkat kaptam, részt vennék bárhol ilyen tréningen.”
„Megerősítést kaptam, de maradtak kérdések benne, jó lenne megbeszélni. Pozitív élmény volt.”

„Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.”

Blaise Pascal

Szülők Klubja tapasztalatok

2010-09-18T16:55:00.000-07:00

A XVIII. kerületi Speciális Oktatási és Fejlesztő Intézményben működő Szülők Klubjának egyik találkozója alkalmával előadónak kértek fel 2004-ben.

2003-ban végeztem el az Önismereti játékvezető képzést Dr. Dévai Margit vezetésével. Úgy éreztem itt a lehetőség, hogy új formában mutassam be a környezet érzékelésének rendkívül szubjektív módját, annak különbözőségét, ahogyan mi, a többségi csoport tagjai látjuk és érzékelünk. Így érthetőbbé válhat saját fogyatékos gyermekeik különböző látásmódja, érzékelő képessége. Önismereti tréning, amely lehetőséget ad arra, hogy figyeljünk saját világunkra, és azt megértve, elfogadóbbá váljunk a másság, másféle létezés iránt.

Az önismeret mindig is vonzotta az embereket. A legfontosabb megértendő eszköz maga az ember, így a vizsgálatának tárgya a személyisége. Azaz, alkalmas-e arra, hogy vágyait tettekre, eredményekre váltsa? Ehhez tudni kell, milyen tulajdonságai segíthetnek a siker elérésében, és melyek azok, amik gátolhatják. Azután pedig arra kell választ adni, hogy van-e ereje változtatni, tovább fejlődni, avagy nem.

Ahhoz, hogy az ember életét irányítani, alakítani tudja, döntések sorozatát kell meghoznia. Dönteni mindenkinek kell, ezek nélkül nem léphet előre az életében, nem fejlődhet az egyénisége. A döntéshozatal az emberi élet egyik legnehezebb része. Az információkról, amelyek alapján dönteni kell, el kell dönteni, hogy elégségesek-e. Ugyanazon problémakör megoldásáról nincs két ember, akinek egyforma lenne a véleménye, mivel a véleményalkotás egyéniségtől, a megszerzett tapasztalatoktól, egyaránt függ. Nehéz szembenézni azzal, ha egy döntés kellemetlen, vagy fájdalmas.

Van, amikor csak jóval később tisztulnak le egyes események, élethelyzetez az emberben, és visszanézve tudja teljes határozottsággal megállapítani, hogy akkori döntése tényleg helyes volt-e. Sajnos sokszor utólag derülnek ki a rossz döntések, és rádöbbenünk, hogy probléma van az önismeretünkkel, az önértékelésünkkel. Önértékelési problémái szinte mindenkinek vannak.

Az ember születésétől kezdve folyamatosan kapja a környezetétől – leginkább a családjától - a külső értékelést: - Ilyen vagy, meg amolyan. Ezt gyermek lévén, önértékelő képesség hiányában egy idő után megszokja, és elfogadja. Különösen igaz ez a fogyatékos gyermekek esetében, akik a felnőtteket, abszolút mértékadónak tekintik.

A tudatosodás útján nemcsak megismerni kell az Önmagunkról alkotott Énképet, hanem azt el is kell fogadni. Ez azt jelenti, hogy a megértést mindig szeretet követi. Ezt az utat kell bejárnia épnek és fogyatékosnak is egyaránt, mert emberek!

A klubfoglalkozás témája:

A számolás – mérés tananyag és oktatási módszertana az értelmileg akadályozott tanulók csoportjában

Az értelmileg akadályozott gyermekeknek is szükségük van a világ legegyszerűbb mennyiségi és térbeli viszonyai közötti tájékozódásra.

Mint minden más területen, a gyermek szűkebb környezete tárgyainak, jelenségeinek vizsgálata, megfigyeltetése, a velük való cselekvések segítségével történik, mellyel a legegyszerűbb mennyiségi tulajdonságok felismeréséhez vezetjük.

A folyamatos és sokoldalú gyakorlásra nemcsak a számolás-mérés elemi foglalkozásokon, hanem a környezetismeret és beszédfejlesztésben, a munkatevékenységek legkülönbözőbb formáiban, az önkiszolgálásban, játékban, a mozgás és ritmusnevelésben, testnevelésben is lehetőség van.

Szoros kapcsolat van az egyes foglalkozások ismeretei között. Így például az időbeli, térbeli tájékozódás, a térbeli kiterjedések (környezetismeret), a különféle alak szerinti válogatás, soralkotások (beszédfejlesztés, írás-előkészítés, ábrázolása-alakítás). A különféle névutók használata, a térbeli kiterjedések meghatározása, vagy számlálás. Azaz, a kisebbeknél: hány kereke van az autónak, melyik a nagyobb állat, melyik a magasabb, kinek a gyöngyfűzére a hosszabb, rövidebb, vagy ugyanakkora, ki épített magasabb tornyot, kinek van több ceruzája, kinek van kevesebb ital a poharában. A nagyobbaknál: hány tojást kell még hozni, mennyit mutat a mérleg, hány óra van, hány fokot mutat a hőmérő, hány forint a szappan, stb.

Nos, azért, hogy az értelmileg akadályozott tanulók a számolás-mérés elemi ismereteit megszerezzék, és alkalmazni is tudják, speciális fejlesztési elveket kell megfogalmaznunk és alkalmaznunk (mint a mi gyermekeink esetében tesszük ezt mindenkor.)

A számolás-mérés foglalkozások

A foglalkozás elnevezése: számolás-mérés előkészítése/ elemei, az iskolában adott lehetőségeknek megfelelő keretet jelöl, bizonyos fokig önkényesen, nem a matematika meghatározott fejezete alapján. Emellett azonban híven követi a mennyiségek megismerésére irányuló gyermeki gondolkodás fejlődésének menetét.

A foglalkozások előkészítik a mennyiségi és térbeli tájékozódást azzal, hogy a megzavart fejlődés miatt hiányzó, vagy hiányos gyermeki tapasztalatokat, ¬- mennyiségélmény terén, pótolják. A foglalkozások alkalmával különféle feladatok végzésével, játékos, szemléletes, változatos eljárással próbáljuk a számolási kedvet felkelteni.

Fontos megjegyeznünk, hogy a számolás hasznosan szolgálja a gyermek gondolkodásának fejlesztését is. Nem csak azzal, hogy elsajátít bizonyos mennyiségi ismereteket, hanem az ismeretek elsajátításának jellegénél fogva, az elemi gondolkodási műveletek használatával: összehasonlítás, azonosság, különbség észrevétele.

Tulajdonképpen, a legfontosabb célunk a számolás tanításával az, hogy a felnövő értelmi fogyatékos fiatalok számára biztos támaszul alakítsuk ki annak tudatát, hogy a valóság mennyiségi összefüggéseinek figyelembevétele a mindennapi élet valamennyi mozzanatában nagyon fontos. Ezért minden olyan esetben, amikor erre szüksége van, kérje a felnőttek segítségét. Főképpen 7-10 csoportig, illetve a 11-12 évfolyamon, amikor a fogyatékos fiatal a tágabb környezettel megismerkedik, igényei, vágyai bővülnek, szükséges, hogy tudja, a tárgyak, eszközök számára értéket jelentenek, és ezt pénzben is ki lehet fejezni. Ha valamit nem ismer, vagy nem tud kiszámítani, a felnőtt, a szülő, vagy a munkavezető tanácsa számára hasznos.

A foglalkozások anyaga

Az oktatás alapját képező fejlesztési szakaszok és elérendő minimum szintek:
Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai

A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztésében a NAT háromszintű követelményrendszerét nem lehet alkalmazni, a műveltségi anyag csak érintőlegesen, legkevesebb mértékben csatlakozhat a NAT-hoz.

A nagymértékű eltérések miatt a tartalmi szabályozás fejlesztési területek kijelölésével történik. Azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell a főhangsúlyt fektetni, amelyek közvetlen segítséget adnak az élet feladataihoz, és egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen a szociális beilleszkedésük. A különböző károsodásból eredő nagyfokú lemaradást kell csökkenteni és az egész személyiség fejlesztését kell megvalósítani a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozásokon.

Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik a képességei maximumának elérésére

A számolás-mérés lineárisan egymásra épülő és horizontálisan bővülő fejlesztési területei alsó szakasztól a felső szakaszig:

• Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről (Kicsi-nagy, vékony-vastag, hosszú-rövid, stb.)
• Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól (kerek, szögletes, henger, gömb, négyzet, téglalap, kör stb.)
• Térbeli tájékozódás (alatt-fölött, elé-mögé, eleje-vége, jobb-bal, stb.)
• Időbeli tájékozódás (reggel, délben, este, a négy évszak, a hét napjai, tegnap, ma, idős, fiatal, az év, hónapok, naptár, heti rend, órarend, az óra.)
• Több-kevesebb-ugyanannyi (párosítás, a helyzetek felismerése, jelölésük, stb.)
• Mennyiségek felismerése és összehasonlítása, számjegyek írása, hozzáadás és elvétel, összeadás, kivonás (5-ig, 10-ig, 20-ig, 100-as körben, a 10 átlépése, stb.)
• Sorszámlálás gyakorlása (sorszámnevek felismerése, kérdések, stb.)
• Mérés (pénz, folyadékmérés, hosszúságmérés, súlymérés, hőmérsékletmérés, időmérés: óra, naptár, stb.)

Az értelmileg akadályozott gyermekek számára az ismeretanyagok csak akkor válnak a feldolgozásban érthetővé, ha azt környezete konkrét tárgyain, helyzetein látja, így szerez róla tapasztalatokat. Amikor a környezet megismerése kapcsán már emlékképeit is felhasználhatjuk, a közösen átélt élmények is segítenek. A gyermeket körülvevő közvetlen környezet tárgyai és személyei bőséges tapasztalatokat szolgáltatnak azokhoz az ismeretekhez, amelyek megalapozzák, később biztosítják a mennyiségi viszonyokban való egyszerű tájékozódást.

Az számolás-mérés előkészítése során, az 1-2 csoportban és még a harmadik csoportban is – ahol a megnevezés már számolás-mérés elemei –, a legfontosabb helyszíne az elemi ismeretek, tapasztalatok megszerzésére: a közvetlen környezetük. Az életből vett gyakorlati feladatok megoldásakor megismeri a tárgyak formáját és nagyságát, megállapítja azok számát. Majd a játékok következnek, és csak ezután alkalmazzuk a szemléltető oktatás keretében a speciális taneszközöket.

A mindennapi cselekvések során tanulják és használják a tanulók az olyan fogalmakat, mint pl. nagy, kicsi, magas, alacsony, mellett, után, fent, lent, alul, alá, fölött, fölé, stb. Ilyen helyzetek szolgálnak alapul a legegyszerűbb mennyiségi összefüggések megértésére, pl. sok van, kiraktuk: üres, elfogyott, csak kevés van, mindenki kap egyet, stb.
Így válik a tanulásban való aktív tevékenység színterévé a mennyiségek elsajátításával kapcsolatosan a megfigyelés játék, formázás, kézimunka, rajz, képmegbeszélés, stb. a konkrét tárgyak szemlélése azonban önmagában még nem vezet el a mennyiségi fogalmak megértéséhez.

Ehhez az kell, hogy az ismeretszerzéshez a cselekvés kapcsolódjék, hasonlóan az ép gyermekek ismeretszerzéséhez. A cselekvés eredményességének azonban további feltételei vannak, amelyek szinte láncszerűen egymásba fonódva biztosíthatják csak az eredményt.

Ilyen, pl. hogy a cselekvések indokoltak legyenek (a játékszituációban, vagy személyhez kötött feladatokban) érdekesek legyenek, ne váljanak gépiessé, fárasztóvá, vagy a gyermekek számára értelmetlenné. Továbbá, egy másik rendkívül fontos feltétel a cselekvések és a beszéd összekapcsolása. A beszéd oldaláról tekintve a számolás elemeinek kialakítása együtt jár bizonyos szűkebb számtani szókincs elsajátításával. Ez a szókincs tulajdonképpen az egész iskolai oktatás időtartamát magában foglaló munka eredményeként jön létre, az aktuális ismeretanyagok elsajátítása során.

A Szülők Klubja foglalkozás összegzése

Számolás-mérés: a környezet érzékelése, észlelése játékokkal
A gyakorlatok a számolás-mérés elemek oktatási tematikája alapján készült adaptációk

1. Bejelentkezés-érkezés, köszöntés

Az ismerkedés egészen gyorsan lezajlott, és egyben érdekes és tanulságos is volt, mert kolléga-kolléga, tanár-szülő, és szülő-tanár kapcsolatokat kellett közös nevezőre hozni. Talán a tanár-szülő viszony volt a legérdekesebb a tegezéssel kapcsolatban.
Erről a kollégákkal előzetesen egyeztettem, és akkor jelezték, hogy természetes lesz a számukra a tegeződés. Mégis, külön-külön is fontosnak tartották megerősíteni, hogy őket is lehet tegezni.
A szülők a tegeződés tényét könnyedén és pozitívan fogadták, pedig igen nagy életkorbeli különbségek voltak.
Nagyon érdekes volt a gyermekről történő nyilatkozás. Minden szülő, valamilyen kerülő utat választott, hogy a fogyatékosságot, vagy a másság állapotát ne keljen kimondania. Rendkívül szűkszavúak, szégyenlősek voltak, hamar túl akartak jutni a bemutatkozáson. Ez inkább egymásnak szólt, hiszen mi tanárok tökéletesen ismerjük a gyermekeiket, és így különösen tanulságos volt.
Viszont szívesen elmondták, hogy nagyon érdekli őket, mi is fog itt történni, és, hogy tényleg játszani fogunk-e.

Sikerült érdeklődő, vidám, pozitív, várakozással teli hangulatot teremteni, egészen rövid idő alatt.

A csoport összetétele a következő volt: 4 szülő (3 anya, 1 apa,), egy 8. osztályos tanuló (aki az édesanyjával érkezett), 2 kolléga (házaspár, és a klub vezetői), és 1 fő, foglalkozásvezető; összesen: 8 fő.

A meghatározott idő sok volt, kb. 5 perc elegendő volt.

2. Bemelegítés

Eszköz: Papírdoboz, közepes mérető terítő, karton lapok, előre felírt szöveggel, lehetőleg annyi lap, amennyi a csoport létszáma, egy kis asztal v. szék.

Instrukció: Az előre elkészített dobozt a kártyákkal, letakarva, a kör közepére helyezzük, az asztalkára. Mindenki figyelmesen nézze meg, majd fejezze be a következő mondatot: „Én úgy látom, hogy az asztalon …” .

Érdeklődésüket és játékos hangulatukat megfelelően előkészítette a letakart doboz. Könnyen, gyorsan érkeztek a különféle ötletek, melyek igen változatosak voltak. (Tégla, játékautó, kosár.) Nem fedtem fel a letakart dobozt, úgy vártam a további ötleteket a tartalmára vonatkozóan. Még szabadabban érkeztek a válaszok, (lego, maci, kis autó, cipő.)
Kellemes volt a leleplezés, és mert, kártyákra egyáltalán nem is gondoltak, így továbbra is fenntartott érdeklődés mellett vettek belőle.

Jól értelmezték a kártyán szereplő oktatási tanagyagot, az instrukció alapján, valóban játékos formákat gondoltak el azok érzékeltetésével, taníthatóságával kapcsolatban. A szülők igen gyakorlatias, gyermekhez közel álló, az érzékelés-tapasztalás útján mondtak példákat. Egy szülő volt aki, saját tapasztalat alapján, a többiek a jelen pillanatban kitalált ötleteiket mondták el, egy kolléga meglehetősen elvontan értelmezte a feladatokat, a másik kolléga viszont nagyon gyakorlatias volt.
Megállapították, hogy milyen sokféle dolgot soroltak fel, milyen sokszínűek voltak az elképzelések.

A megadott idő elegendő volt, kb. 10 percet vett igénybe a feladat.

3. Elemi tapasztalatok a tárgyak kiterjedéséről

Eszközök: Textil zsákok, gyümölcsök, páronként egy.

Instrukció: Egymással szemben ülve, a pár egyik tagja belenyúl a zsákba, megmarkol egy tárgyat. A tárgy nevét nem kimondva, a tapintás alapján leírást ad róla, amíg a másik társa ki nem találja azt. A társnak szabad kérdeznie, párbeszédet folytathatnak. Csak kivenni, illetve megnevezni nem szabad.

3.1. Elemi tapasztalatok a tárgyak formai tulajdonságairól

Eszközök: Egy nagyobb textil zsák, különféle apróbb játék és használati tárgyak, melyek különféle anyagokból készültek.

Instrukció: Szintén a csoporttól függően kétféleképpen lehet játszani. Az egyik variáció: a hátuk mögé helyezik a kezüket, mindenki kap egy tárgyat, melyet nem nézhet meg. Szintén tapintás alapján kell elmondania, hogy mi az, ami a kezében van, ténylegesen mire lehet használni, és milyen anyagból készült. Egyszerre nézzük meg a tárgyakat, amikor már mindenkire sor került, és ekkor beszéljük meg az eredményt.
A másik változat, hogy egyenként fognak meg valamit a zsákból, nem veszik ki, a kezükben tartva mondanak el mindent róla, majd ezután kivehetik a zsákból, és azonnal levonhatják a következtetéseket, és így haladunk tovább.

A párok gyorsan kialakultak spontán módon. Férfi-férfi, tanár-szülő, szülő-diák párok alakultak. A kolléga a diákot megkérte vele legyen, ugyan nem az édesanyjával volt párban, de ő úgy tartotta fontosnak, hogy ő legyen a párja, így diák-tanár páros alakult ki végül. A játék jól ment, mindenki nagyon nagy élvezettel vett benne részt. Örömmel vették a cserét, már várták is a lehetőséget.
A zsákokban alma, narancs és körte volt.

A játékot nem követte megbeszélés, hanem következett a 4.-es játék. Nagyon nagy örömmel fogadták, amit a kezükbe kaptak, azonnal szellemes megjegyzéseket tettek, vagy éppen izgatottságukat fejezték ki.

A tárgyak között volt: üvegpohár, ecset, pénztárca, játékvasaló, babaruha, tükör, szőrme állat.

Az egyben történő megbeszélésnél mindenki nagyon aktív volt. Általánosan nagyon élvezték a játékot, érdekesnek tartották, megállapították, hogy egy kicsit nehéz volt a számukra igen jól ismert tárgyat így körülírni. Külön-külön kiemelték, hogy mi könnyítette meg a kitalálást, és, hogy milyen érdekes és izgalmas, újszerű leírásokat adtak, a mindenki által jól ismert gyümölcsökről Többen jobbnak tartották számukra azt a szituációt, amikor ők találtak ki, és nehezebbnek tartották a szóbeli körülírást. Megállapították, hogy könnyebb volt a második feladat, nem tudatosult bennük, hogy ebben szerepet játszhatott az is, hogy nem volt igazi tét, hiszen nem kellett azt senkinek kitalálnia, ő, pedig biztosan tudta mit fog a kezében.

A megadott időt együttesen 15 percben használtuk fel csak.

4. Térbeli tájékozódás

Eszközök: A székek.

Instrukció: Rendezzük be a tér közepét a székekkel akadálypályának.(Vigyázzunk ne legyen balesetveszélyes, inkább csak jelzésszerűen, a nehézségi fokozatok szintén a csoporttól függenek.) A párok egymással szemben állnak a terem két végében. Az egyik társ becsukja a szemét, míg a másik hangjára és utasításaira figyelve átkel a pályán, és a párja mellé áll. Cseréljük meg a szerepeket.

Az összejövetel félidején tartva, igen jól jött a mozgásos feladat. A párok ugyanazok voltak, nem volt igény a változtatásra, sőt inkább kifejezett igény volt a nem változtatásra.
Nem féltek az akadályoktól, ugyan nem volt túl nagy tér, de a 4 párnak elegendő volt.

Olyan intenzíven élték meg a játékot, hogy szinte alig tudták kivárni a megbeszélést. Nagyon tetszett mindenkinek a játék. Igen nehéznek tartották, hogy a másik jobb-bal instrukcióját hogyan kövessék le. Még nem volt meg a teljes bizalom, többen igen óvatosan lépkedtek. Volt olyan pár, akinek mindkét tagja a másikhoz viszonyította a jobb-bal oldalt, de volt olyan is, aki dinamikusan és határozottan, és ütközés nélkül oldotta meg az irányítást. Megállapították, hogy milyen fontos a tájékozódás, és tájékoztatás, a helyes vezetés, egyértelmű utasítás.

A tervezett idő elegendő volt.

5. A pénzben kifejezhető érték

Eszközök: 1 ívcsomagoló papír, filctollak, valamint egy zárt irattartóban színes reklámfüzetek.

Instrukció: A papírlapot és a filctollakat középre helyezzük. A lapra előzőleg egy tv készülék képét (rajzát) helyeztük a lap közepére.

Indító történet: Egy gyár új terméke készült el. A marketing csapatnak az a feladata, hogy a versenytársakhoz hasonló árat állapítsanak meg. A készülék egy jó minőségű, de nem csúcstermék. Mindenki javasoljon egy árat, és azt írja valahová a lapra, akár olyan formán, mintha, már maga a hirdetett ár lenne az.

Majd, ha már mindenki sorra került, közreadjuk a színes reklámújságokat. A feladat, hogy keressenek olyan készülékről képet, amely szinte azonos azzal, amelyet most szeretnének reklámozni, és hasonlítsák össze az általuk felírt árakkal.

Jólesően ült le mindenki, és továbbra is nagyon érdeklődőek, nyitottak voltak az új feladat kapcsán is. Igen gyorsan és határozottan írták az árakat. A válogatás a katalógusok közül már lassabb volt. Nézegettek, válogattak, boldogan fedezték fel, hogy találtak éppen csak ezer, vagy csak pár száz forinttal eltérő árakat, élvezték azt, hogy milyen jól tudták meghatározni az árat.
A felírt árak 20.000 – 70.000 Ft között mozgott, a prospektusok árai 15.000 – 1.000.000 Ft-ig voltak feltüntetve.

A megbeszélésnél kiemelték a pénz és érték közötti nagyon fontos kapcsolatot és azt, hogy ez mennyire nehezen érthető, érzékeltethető a gyermekek számára, ugyanakkor nagyon fontos. Abban is megállapodtunk, hogy ez a legfontosabb, és leghasznosabb tudás a gyermekek számára. Nagyon tanulságosnak tartották a játékot, mert úgy érezték, hogy nekik sem volt könnyű eltalálni az árakat, így különösen nehéznek tartják a gyermekek számára a boltokban, a sokféle áru és ár közötti tájékozódást. A kifizetést, a visszajárót is problémásnak tartják, így nagyon tanulságos volt, ahogyan gyakorlati útmutatással szolgáltam a csoportban alkalmazottakkal. (Rajzos vásárlási listakészítés, feladatok egyéni kiosztása, az árak becslése, játékpénz kiszámolása, igazi pénzzel egyeztetés, vásárlás, válogatás (csak kétjegyű számokat keresünk, pl. a szappannál, azt, amelyiknek az első száma kevesebbet ér, kisebb számjegyű, kifizetés, blokk alapján ellenőrzés, a becslés összehasonlítása, értékelés. Egyszerű, kis számológép használata tervezéskor, a boltban is akár, valamint az ellenőrzéskor is.) Mindenkit komolyan elgondolkodtatott a feladat.

A tervezett idő kicsit a megbeszélés intenzitása miatt több volt, 15 perc.

9. Nálam van a kalap

Eszköz: Egy szép kalap.

Instrukció: A csoport körbe áll az, akinek a kalap a fején lesz, ő lesz a vezető. Egyfajta mozdulatot végez, amelyet mindenki utánoz, hiszen ő a vezető. Egészen addig, amíg valaki ezt meg nem unja, akkor ő le- és felveszi a kalapot, és már mondja is: „Nálam van a kalap!” Majd egy új mozdulatot végez, szintén addig, amíg le nem váltják, és így tovább.

A záró játékot nagyon lelkesen fogadta mindenki. Aránylag gyorsan cserélődött a kalap, jó hangulatban váltottak, kedvesen vették le a kalapot, szinte alig kellett bíztatást adni. Mindenkire sor került egyszer, amikor lezártuk a játékot, volt, aki már ekkor is, és előbb is, több játéknál jelezte, miért nem játszunk tovább.

A játékra szánt idő elegendő volt.

10. Az összejövetel lezárása

Eszköz: Egy kisebb labda.

Instrukció: „Kire vagy kíváncsi?”, dobd neki labdát, és ő mondja el, hogy érzi magát, mi tetszett, mi nem tetszett? Az összejövetel elején esetlegesen megfogalmazott aggodalmaira kapott-e választ? Kapott-e segítséget gyermekével való foglalkozáshoz? Mi az, ami meglepte, vagy felkeltette az érdeklődését, vagy éppen egyáltalán nem tetszett? Szeretne-e hasonló összejöveteleken részt venni? Milyen érzésekkel fog haza menni, és kinek, mit fog otthon elmesélni? Majd ő is dobja annak a labdát, akire ő kíváncsi!

Általános és elsőként elmondott vélemény volt, hogy nagyon jó volt, jól érezték magukat, és hogy igazán erre van szükségük, mint szülőknek. A kollégák, kicsit mérték tartóbbak voltak, úgy vélték ők mindig így dolgoznak, és egyénként nincs ebben számukra semmi új.
Több szülő jelezte, hogy nagyon sok játékot nem ismert, és nagyon sajnálja, hogy csak most ismerkedett meg velük.

Az egyértelműen mindenki számára nagyon sikeres játék a pénzes volt, nagyon népszerű volt szinte mindenki számára a térbeli tájékozódás játék, a kalapos játéknak is nagyon nagy sikere volt, valamint a tapintós játékot is nagyon élvezetesnek tartották.

Többen jelezték, hogy ki fogják próbálni ezeket a játékokat, volt, aki a már közben kigondolt változtatásokat is elmondta. Volt, aki elmesélte, hogy, ha hazamegy, a fia már türelmetlenül várja, hogy elmesélje, mi történt, és most nem mesélni fog, hanem játszani, de megvárja a feleségét is vele.

Általános igény volt, hogy legyen ilyen játékos foglalkozás még, legyenek többen, és azt is megfogalmazták, hogy mely szülőtársuknak fogják elmondani, hogy milyen jó volt, és kéri, majd, hogy jöjjön el.

Igazán érdeklődve vitték el az írásos anyagot is, amely a számolás-mérés foglalkoztató iskolai követelményrendszerét, tematikáját, valamint a csoportban alkalmazott módszereket, és gyakorlati leírásokat tartalmazott.

A zárásra szánt idő nem volt elegendő, 10 perc volt.
A beszélgetés még tovább folyt, lassan távoztak a szülők. Igen jó hangulatban, élénken, beszélgetve mentek el.

Az egyszeri alkalomra tervezett csoportmunka összesen: 1 óra 15 percig tartott.

"Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát..." (J. M. Keyness)

Meghívó a Corvinba

2010-09-08T14:59:00.000-07:00

„Párbeszéd szívtől szívig” tréningprogram alapján

3 órás mini tréningjére

felnőttek részére

2010. október 15. (péntek) 17-20 óra

Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

1165 Budapest, Hunyadvár u. 43/B.

Az első 20 jelentkező számára a mini tréningen való részvétel ingyenes,
a XVI. kerület Kulturális és Sport Bizottságának támogatásával.

A téma: a verbális és nem verbális kommunikáció sajátosságainak megismerése saját élmény alapján, önismeret, interperszonális kommunikációs készség fejlesztése.

A jelentkezéseket várjuk e-mailben:

trening@alitera.hu címen 2010. szeptember 30-ig.

Szervezők: Alitera Kft., Csillaggyertyafény Alapítvány, Rákosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközség.

Problémamegoldás szeretetfokon

2010-09-08T10:39:00.000-07:00

Öt éve nyitotta meg a Rákosszentmihályi-Sashalmi Evangélikus Egyházközség kapuját a pedagógusok előtt, hogy az empátia nyelvét tanítsa. 17 pedagógust ajándékozott meg egy 30 órás akkreditált képzéssel, és többsége azóta is visszajár péntekenként szupervízióra, és tovább tanulni.

2009. március 11-én a Corvin Művelődési Házba országos szakmai konferenciát hívott életre Börönte Márta evangélikus lelkész, „Nyújtsd két kezed, érintsd meg a szíveket!” címmel. Erre kérte Márta a konferencián résztvevőket azért, hogy sikerüljön megvalósítani az egymás életét gazdagító kommunikációt, a szívtől szívig ható párbeszédet.

A konferencia sikere arra ösztönözte Börönte Mártát, hogy gyógypedagógus trénertársával, Katona Erzsébettel, többet tegyenek. Ezért megalkották a „Párbeszéd szívtől szívig” tréningprogramjukat, - 30 órás pedagógus akkreditált továbbképzést -, amely ennek a konferenciának a továbbgondolásaként is felfogható.

Pedagógusaink számtalan nehézséggel küzdenek, a személyiségfejlesztést sok minden nehezíti manapság. A küzdelemben, amelyet azért folytatnak, hogy a rájuk bízott fiatalok megállják majd a helyüket az életben, hogy a siker emberi értékékekkel is mérhető legyen -, szép feladat, de nehéz is, munkájukban sokan megfáradnak, „kiégnek”. Szükség van a pedagógusok igencsak igénybe vett „lelkének” támogatására, személyük, önbecsülésük erősítésére. Mindehhez olyan kommunikációs eszközökre van szükségük, amelyekkel az új helyzeteket sikeresen megoldhatják.

A 2005-től működő, a XVI. kerület felnőtt lakosai számára nyitott lelki kibeszélő műhelyben azt tapasztalták, hogy a szülők, illetve felnőtt emberek is szívesen foglalkoznának önmaguk fejlesztésével, hogy társas kapcsolataikban a kommunikációjuk sikeresebb legyen. Ezért szakmai programjuk elemivel Márta és Erzsébet megújította és színesebbé tette a műhely egyes alkalmait, melyhez a XVI. kerület Önkormányzatának Kulturális és Sport Bizottsága nyújtott támogatást. 5 különleges alkalom volt, önálló tréningek, és a résztvevők pedagógusok, szülők köre egyre nagyobb lett, és mind több ismerős, barát jött el ezekre a tréningekre.

Minden alkalom olyan gyakorlatokkal kezdődött, amely egyszerre tette lehetővé egymás megismerését, és az együttműködéshez nélkülözhetetlen bizalom kiépítését. Nagyon izgalmas azt megtapasztalni, hogy egymást nem ismerő emberek 3 óra alatt hogyan válnak jó ismerőssé, majd már-már baráttá. Csodálatos a tréning távolságot legyőző ereje, mert a Kölnben élő Henry is részt vett a foglalkozásokon, még a szabadságát is úgy időzítette, hogy el tudjon jönni. Vidékről is összezsugorodott a távolság, pedig este sokszor 10 óra is volt, mire egy-egy kiadós beszélgetés után elindultak a résztvevők hazafelé.

Mit adott a tréning a résztvevőknek?

Néhány gondolat, amit leírtak a csoporttagok a záró foglalkozáson:
„Másokat is érdekel a véleményem”; „Jó, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal”; „Másfajta kommunikáció fogok használni”; „Jó volt hangulat”; „Érzelmi feltöltődés volt minden alkalom”; „Önmagam megismerése nagy élmény”; ”Vidám volt a hangulat”; „Változatosak voltak a játékok”; „Többet kaptam, mint, amit reméltem.” „Jó játszani, többet kellene!”; „Másik ember gondolatát nem lehet kitalálni”; „Önismeret mindennek az alapja, köszönöm!”; „Folytatást szeretnék!”
Több élmény, történet, szakmai anyag is olvasható Erzsébet blogjában http://oriasveszely.blogspot.com.

Rendkívüli izgalmas annak megtapasztalása is, hogy egy-egy szerepet akkor is felvállaltak a csoporttagok, ha az komoly kihívást jelentett egy-egy zárkózottabb személynek. Megértették, hogy a fejlődést nem várni kell, hanem tenni érte, „dolgozni kell önmagunkon”.

No és a gyakorlatok megbeszélése! Aktivitás, kérdések özöne, és az elemezés alapossága adott igazi értéket. A tréning során a résztvevők azt élhették meg, hogy figyelmet kapnak egymástól. Pici dolgok, amelyek mindenkinek jár(na) a hétköznapok sodrásában. A Lelki kibeszélő műhely 2010. szeptember utolsó péntekén folytatódik.

Feljegyzés a gyülekezet Szeretet naplójából

"Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból."

Henry Ford