2011. október 31., hétfő

Az empátia élhetőbbé teszi a hétköznapokat


A közönség 2011. 10. 13-án a Corvin Művelődési Házban


Mondhatnám egyszerűen jó volt, túl vagyunk rajta, de ez abszolút nem illik ehhez a konferenciához, amelyen október 13-án több mint 120 ember vett részt.

Amikor 2009-ben megalkottuk a tréning programunkat, pontosan az vezérelt minket, hogy valami kézzel fogható választ, megoldást nyújtsunk a mindennapokban egyre erősebb, - eleinte „csak” - verbális erőszakra.

Számtalan tréningen azt éreztem a legnagyobb problémának, hogy szinte egyáltalán nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit értenek meg abból, amit mi közlünk, a vágyainkat sokszor nem is merjük elmondani. Azonban előszeretettel osztunk tanácsokat, sőt ítélkezünk, és elvárásokat fogalmazunk meg. Tesszük ezt úgy, hogy mások/és vagy saját igényeinek, szükségletének (majdnem) teljes egészében figyelmen kívül hagyjuk.


A kulcsszó számomra is mindig az empátia volt, azaz a másik ember iránti nyitottság, elfogadás, megértés. Innen csak egy lépés az együttérzés és a dolgok közös megvalósítása az együttműködés.


De hogyan mutathatjuk meg, hogy nincs más út, mint egymás értékeinek újra felfedezése, értékélése, az individualizmus, a verseny közepette? Szeretnénk tudatosítani, hogy az ember, társas lény, magát (és a közelében élő embereket is előbb-utóbb) megbetegíti, ha megfeledkezik emocionális szükségleteiről, és nem használja önmagában szunnyadó empátiás készségét. Így egyértelmű volt a számunkra, hogy be kell mutatnunk tréninget.

Így, amikor elkezdtünk a 2. konferencia témáján gondolkodni, számunkra nem volt kérdés, hogy az empátiáról kell szólnia.

Amikor az első konferenciát Börönte Mártival elkezdtem szervezni - akkor az erőszakmentes kommunikáció jegyében –, sokkal többen akkor sem hittek nekünk. De se Mártát, se engem nem olyan fából faragtak, hogy mások hitetlensége visszatartson minket saját meggyőzősédünktől, akik ismernek minket, tudják, hogy előbb utóbb egy csapat vesz bennünket körül, és innentől már nem kérdés, hogy értelme van-e annak, amit csinálunk.

Még egy utolsó egyeztetés  a kezdés előtt
Elmondtuk hát ötletünket közelebbi és távolabbi barátainknak is, bizony kaptunk hamiskás megmosolygást, pici sajnálkozást: „szegények, majd meglátják, a mai világban az empátia senkit sem érdekel”. „Nincs piaca” mondták, „senki nem vevő rá, nézzetek körül mindenki irigy”, vagy „Ugyan már ki jönne el, kit érdekel ez a pátoszosság! Semmi értelme.”


A konferencia meghívója

Elhívtuk barátainkat, ismerőseinket június végén, hogy ötletünkhöz segítségüket, támogatásukat kérjük. 16-an ültük körbe egy nagyon szép terített asztalt, és amikor közel 3 órás megbeszélés után felálltunk mindenki tudta mi lesz a dolga. Tudtuk, hogy ki miben fog segítséget nyújtani, kihez keresünk kapcsolatokat, mihez várunk támogatást. Kik lesznek az előadók, és miről fognak előadást tartani, hogy az empátiát minden lehetséges módon „kívánatossá” tegyük.

Mindjárt kezdünk

Dolgoztunk sokat, kaptuk-küldtük az e-maileket, telefonáltunk, és lassan körvonalazódott minden. Kerestük a segítséget, de sehonnan sem érkezett anyagi támogatás, míg végül a XVI. kerület Polgármestere és a Corvin Művelődési Ház segített bennünket.

Nem akartunk nagy költséget a résztvevőkre róni – hiszen sok pedagógust szólítottunk meg, azt akartuk, hogy a részvételi díj ne legyen akadály - így szolidan, de a megkerülhetetlen anyagi kiadásokat fedezni tudtunk. Igen ez eddig szép, félig-meddig „normális” mondhatnánk, semmi extra.
 
Katona Ferenc a segítő családtag

Csakhogy: minden segítő, előadó, szervező, azaz MINDENKI INGYEN dolgozott!

Az egész konferencia adományokból, felajánlásokból jött létre, ma 2011-ben az empátia jegyében!  A fővédnök, védnökök, előadók, a konferansz, az éneklő gyermek és a táncoló fogyatékos fiatalok, mind-mind segítőnk volt, és CSAK szeretetből volt velünk!

 Sok-sok jó ember segített, ahová csak mentünk, azt mondták igen erre szükség van, és a rajzpályázatra megérkeztek az adományok a gyerek és családjaiknak. Lett rádiónk, aki vállalta a riportok készítését, lettek portálok, ahol ingyen ott lehetett a konferencia híre, segítettek PR és marketing szakemberek, hogy sokak jól értsék a konferenciánk hívó szavát.


Jöttek a segítők díszíteni, hozták a terítőt, a kancsókat, díszítették a termet, készítették a szendvicseket, sütötték a süteményeket. A családtagok segítettek rendezésben a technikai lebonyolításban, a grafikai tervezésben,  volt, aki a nyomtatott sok anyagot, voltak, akik matricákat vágtak, csomagoltak. Eljött a barátunk közel 200 km-ről, aki befizette a részvételi díját és szeretetből fényképezett. 

A segítő barátok, támogatók

Ott voltunk a nagy napon és nem hittünk a szemünknek magunk sem, hogy megtelt a terem!

Igenis ma 2011-ben több mint 120 ember kíváncsi volt, egy konferenciára, amelynek a mottója ez volt:  ”Empátiával a harmonikusabb világért!”.

Elkezdődött a konferencia
A köszöntők és a köszöntő levelek igazán szépek voltak, Csépe Valéria az első konferencia fővédnöke és Gáncs Péter Püspök is elküldte üzenetét, megerősítve bennünket abban, jól tettük, hogy ma együtt vagyunk.

Zsiga László színművész volt a konferansz

Kovács Péter országgyűlési képviselő, XVI. kerület polgármestere, a konferencia védnöke büszke volt, arra, hogy ami a XVI . kerületből elindul Márta által az jó és nemes ügy, arra is ígéretet tett, hogy akárhányadik konferencia lesz, a kerület mindig támogatni fogja.

Kovács Péter  védnök megnyító beszéde

Poszonyi Monika a konferencia védnöke egy igazán remek történettel adott bíztatást és útmutatást is egyben! Egy amerikai iskolában sok-sok diák kiváló eremdényt ért el az életben az évek hosszú sora alatt. Vizsgálatba fogtak a tudós professzorok mi az oka az életben nyújtott kíválón teljesítménynek, amikor ezek a diákok nem igazán voltak kiemelkedőek, különlegesek.

Egy közös vonást találtak, mindegyket ugyanaz a tanító tanította általános iskolában. Megkérdezték az idős tanárt, mi volt a titka, hogy ennyi kiváló tanítványt tudott faragni a diákjaiból. A tanítónő válasza csak ennyi volt: "Én csak szerettem őket!".

Pozsonyi Monika védnök


A XVIII. kerületből hívtam meg volt tanítványaimat is nevelő értelmi fogyatékos napközi otthonból a Gyöngyvirág tánccsoportot. Liszt II. Magyar Rapszódiájára táncoltak, vezetőjükkel Baloghné Horváth Máriával.

Az egyik résztvevő ezt írta a konferencia után nekem visszajelzésképpen e-mailben: „Nagyon megható volt a tánccsoport. Engem, amíg táncoltak a hideg rázott, és majdnem sírva fakadtam.”


A Gyöngyvirág tánccsoport

XVIII. kerület Gyöngyvirág tánccsoport

A Kék Madár kamarakórus énekkel vonult be a terembe, kedves, szép énekükkel tökéletesen elvarázsoltak mindannyiunkat Herbertné Balogh Gabriella karvezetésével.


A Kék Madár kamarakórus



Dr. Buda Béla volt a fővédnök - aki számomra az empátia legértőbb szakembere - egy végtelenül remek előadást tartott nekünk! A legfontosabb mondata számomra - és szerintem egyben a konferencia üzenete is -: az empátiának humanizáló hatása van, amely hozzásegítheti az embereket a másik ember megértéséhez, elfogadásához!

Dr. Buda Béla fővédnök


Dr. Buda Béla előadása

Az empátia meghatározása Buda Bélától
Az iskolában van teendő bőven empátia ügyben is!

Óvónők – Pintér Krisztina és Vasvári Tünde - készítettek egy videót, hogyan is beszélnek a
6-7 évesek arról, hogy milyen a rossz beszéd, és milyen a szép beszéd. Elmondták, hogy akkor is lehet szépen beszélni, ha valaki ráüt a kezére, és meg kell kérdezni, miért tette! Vajon hová lesz ez a tudásunk akárcsak 1-2 év múlva?


Pintér Krisztina és Vasvári Tünde

Ezeknek a gyerekeknek - az óvónők reményei szerint -, nem fog megváltozni a kommunikációjuk, empatikus készségük fejlődni fog, mert a Móra iskolába fognak menni, ahol első osztálytól kezdve folyik az életre nevelés, külön tantárgy keretében. Az igazgatónő, Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella elmondta az előadásában, hogy ez nem „egy tantárgy”, hanem egy iskola életfelfogása a takarító nénitől az igazgatóig bezárólag.


Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella

A "Móra" életre kelt programja
Farkas Erzsébet arról beszélt, hogy a gyerekeink tanítanak meg szeretni, gyermek képekkel illusztrálta történeteit. 


Farkas Erzsébet

Farkas Erzsébet előadása

Börönte Márta most is egy kis mosolyt varázsolt mindenki szívébe, amikor színpadra kérte az első konferencián kézben tartott kisgyermeket, hogy lám a testvére is megérkezett idő közben. 

Van tehát kiért tenni, hogy amikor majd elhagyják az otthont ezek az apró gyermekek, és megkezdik közösségi életüket, addigra az empátia minden óvodában, iskolában az együttműködő kommunikáció révén jelen legyen!

Börönte Márta

Sokan igen megdöbbentek, amikor egy szülő, Móricz Edit állt fel a színpadra, és bejelentette, hogy autista gyermekével megélt eddigi életét fogja röviden bemutatni. Nem szokványos, hogy egy szakmai konferencián egy érintett szülő kiáll a közösség elé, és előadja legbensőbb vívódásainak történetét!
 
Móricz Edit

Móricz Edit előadása

Könnyeikkel küszködtek többen is a közönség soraiban, amikor hallották az autista kislányát egyedül nevelő anyuka beszámolóját a sorozatos megaláztatásokról, kirekesztésekről, egyedül létről, bánatról, kilátástalanságról. Nagyon büszke voltam Editre! Nekem, mint gyógypedagógusnak különösen fontos volt, hogy a hallgatóságban ülő tanárok, orvosok, pszichológusok – szakemberek - szembesülhessen érzelmileg kívülállóként, azt, hogy mit él meg egy fogyatékos gyerek anyukája, miközben keresi a helyét a világban.

Olyan végtelenül könnyen törünk pálcát mások felet, imádunk ítélkezni, meg jól megmondani, mit és hogyan csináljon a másik. (Kibicnek semmi sem drága, nem vagyunk érintve!) Ezért is kértem fel Editet az előadásra, és boldog voltam, hogy elvállalta ezt a nem kis feladatot! Szerettem volna a lehető leghitelesebben érzékeltetni, hogy milyen empátiára van szükség egy ilyen helyzetben!

Mindenki gondolkodjon el azon, hogy megérti-e - barátként, rokonként, tanárként, orvosként, mentálhigiénikusként -, emberként, hogy egy anya igenis szereti a fogyatékos gyerekét! Nem akarja fogyatékosnak tudni, szembe megy a tényekkel, hazugságot kiállt, és első lépése, kérdése, tiltakozása az, hogy tévedés! Elszántan küzd azért, hogy igenis megmutatja, hogy Ő mindezek ellenére meg fogja gyógyítani a gyerekét?! Hogy aztán amikor kétségbe esésében segítséget vár, mit érez, amikor helyette lenézést, megalázást, kioktatást kap?! És mindig fel kell állnia és tovább, „végig kell mennie az úton”, mert a gyerekéről van szó!

Végül kapott segítséget egy óvodában, szinte alig hitte el. Itt hallottak már autizmusról, de nem volt dolguk ilyen gyermekkel, viszont látták, hogy egy kislány áll előttük, és senki más, miért is ne járhatna ide, hiszen sok másik kislány, na persze kisfiú is jár ide, ezért óvoda az óvoda. „Bevállalták”, nem szakszerűen, speciális fejlesztéssel ellátva, hanem csak úgy „szeretetből”. És lettek barátai, és új élete az anyukának is!

Azóta már iskolája is van, speciális oktatásban részesül, az ő igényeinek és fejlesztésének megfelelő szegregált iskolában. Itt meg tanult már írni és olvasni is, és szeret iskolába járni. Igen, ez a lényeg, mindenkinek az egyéni szükségleteinek megfelelő oktatásban kell részesülnie!

Móricz Edit büszke a lányára!
Ammerné Nagymihály Emilia nem kevesebbet mutatott meg a résztvevőknek, mint azt, hogy a fogyatékosok helye hol is van ma az oktatásban és milyen szabályozásai vannak, és főképpen lesznek. A legfontosabb üzenete az új oktatási koncepciónak, hogy ismét a fogyatékosokkal a gyógypedagógusoknak kell foglalkozni, a fejlesztő pedagógusoknál többre van szükség a fogyatékos tanulók szükségleteinek kielégítéséhez.


Ammerné Nagymihály Emília

Ammerné Nagymihály Emília előadása

Ezzel együtt tehát a fogyatékos tanulók integrációja nem áll meg, hanem jobbá válhat, ha pl. olvasás órán úgy tanul olvasni, abban a tempóban, ahogyan számára megfelelő. Nem neveti ki senki, százszor vissza lehet térni egy hangzó hibára, akkor sem foga senki csúfolni. Mert csak azok lesznek együtt vele, akik maguk is segítségre szorulnak, vagy éppen egy gyógypedagógus, aki szeretettel, dicsérettel fogja őt bíztatni.


Azonban, ha visszakerül az énekórára, rajz órára, vagy délután egy közös kirándulásra az osztályba, még bőven van mit tennie az osztályfőnöknek, ének tanárnak, napközis tanárnak abban, hogy a fogyatékos gyermek, vagy magatartás zavaros, vagy roma megtalálja a helyét, és elfogadják a társaik is.

Az „Együttműködő kommunikáció - önismereti tréning” a tanároknak, szakembereknek, de szülőknek is azt mutatja meg, hogyan lehet szavakkal empátiát adni és kapni, a sikeres együttműködés érdekében. Ezért is kapta a tréning program ezt a nevét: „Párbeszéd szívtől szívig”.

"Az együttműködő kommunikáció - önismereti tréning"

A teremben sokan ültek ott azok közül a kollégák közül, akik részt vettek tréningünkön, amely igazán jó érzés volt! Az együttműködés feltétele, hogy legyen erre nyitott közeg, és azokban az iskolákban, ahol megvalósították a csoportos feladat kidolgozást, a projekt munkát, ott sokkal kisebb ez esély a mélyebb konfliktusoknak, kirekesztésnek, verbális agressziónak. Azonban ehhez sokkal jobban kell ismerni önmagunkat, egymást, amelyet sosem késő elkezdeni megismerni!



Katona Erzsébet előadása
A tréning első részben objektív elemekkel, azaz tesztekkel, is megvizsgáljuk kinek milyen a személyisége, a konfliktuskezelő stílusa, interperszonális kommunikációs képessége. Azaz, mennyire képes másokra figyelni, ha konfliktusba kerül kiabál-e, vagy csak hagyja a dolgokat megtörténni, aztán lesz ideges, vagy éppen számára a tények a legfontosabbak, és minden más zavaró körülmény, különösen, ha ez érzelem! (Van, aki a mai napig dolgozik a tréningen kapott teszt eredményekkel, hogy javítsa empátiás képességét!)


Tesztek grafikai képe


Megmutattam, hogy érdekes játék, ha abba gondolunk bele, milyen virág alakot öltenénk, ha lehetőségünk lenne virággá változnunk! (Volt, aki megsúgta a konferencia után, hogy ő bazsarózsa szeretne lenni.)

Önfeltárást segítő gyakorlat

Különösen érdekes gyakorlatról beszéltem, amely az együttműködés különböző szintereit szimulálja. Elmondtam, hogy a gyakorlat során a legtöbbször bebizonyosodik, hogy ha nem áll minden eszköz a rendelkezésünkre, akkor a legritkább esetben nézzük meg a lehetőségeteket, nem kérünk – pedig tudjuk, hogy lehet! -, hanem saját erőből megoldjuk, ahogy lesz, úgy lesz alapon. Inkább a minőségből adunk le, hiszen nem tudjuk jól megcsinálni, de cserébe hisszük, hogy kreatívok vagyunk, mert megoldottuk kérés nélkül, „saját kútfőből” a feladatot.

Azonban amikor mélyen feltárjuk az okokat, bizony az derül ki, hogy azért nem kérünk, mert FÉLÜNK AZ ELUTASÍTÁSTÓL! Nem tudjuk kezelni, és mivel negatív élményre számítunk – NINCS BIZALMUNK - ezért inkább meg se próbáljuk, akkor biztosan nem ér csalódás minket. Igaz, tudjuk, hogy nem jól végezzük a dolgunkat, de ezt inkább felvállaljuk, mint azt, hogy akár nyíltan is elutasíthatnak. Nem hiszi senki sem, hogy, ha kér, akkor kapna is, így nem is indul kipróbálni.



Egy izgalmas együtműködést fejlesztő gyakorlat

Ez egy komoly gyakorlat, amelynek során bizony sokan párhuzamot vonnak egy-egy iskolai értekezlet, megbeszélés eseményeivel, és látják így utólag is, előfeltételezésük nem állja meg a helyét. Hiszen a gyakorlat végén elmondják rendre a többiek, aki kért kapott, és a többiek is azt mondták, miért ne adtak volna, megoldották volna, hogy mindenkinek jusson, íme, lett felesleg bőven!


A második modul kapcsán bemutattam egy igen népszerű gyakorlatot, amikor is szerepjáték alkalmával 3 diák bepanaszolja a dékánnál a professzort, hogy unalmasak az előadásaik. Igazán sokféle megoldást láttunk már, de mindegyikben az a közös, hogy ilyenkor előjönnek a saját diákkori élmények, amelyek pedagógusok esetében különösen érdekesen vegyülnek saját mostani tanári élményeikkel.

Vitatkozás, önérdekérvényesítés és szerepkonfliktusok
Megnyilvánul egy-egy alakításban a szakmai meg nem értés, a diákok „sértő” stílusa – mi mindent megtehetünk -, az „Én vagyok a Tanár” felsőbbrendűség, vagy az együttműködési hajlandóság. Azonban rendre elbukott az együttműködési kísérlet, mert a vezető-vezetett, az alá-főlé rendeltségben a szituáció szinte minden esetben hatalmi szóval zárult le, autokrata döntéssel. Ahogy az életben is a legtöbbször! Nagy lehetőség ennek a gyakorlatnak az elemzése az együttműködés és a problémamegoldás kommunikációjának, önérdek érvényesítés gyakorlására.
Az együttműködő kommunikáció sikerességét, a konfliktuskezelés módját, más szituációban is bőven kipróbálhatják a tréningen résztvevők, miközben visszajelzéseket kapnak arra, hogy ők adott helyzetben, mások számára érzékelhetően milyen módon kommunikáltak. Hiába akarunk jól kommunikálni, ha azt a másik nem annak látja. Tudnunk kell, visszajelzéseket egyértelművé kell tenni, hogy valóban a másik is azt látja, hallja, érzi, amit mi szeretnénk, hogy lásson, halljon, érezzen. Mindeközben azonban mi is kíváncsiak vagyunk arra, hogy éppen ezért ő mit lát, mit hall és mit érez. Ez az empátia a gyakorlatban: egymásra figyelés, megértés, elfogadás.


"Mindenki fogyatékos valamiben!"

A legnehezebb próbatétel a 3. modulban van, több gyakorlatban is. Az egyik során néhány csoporttag egy kicsit mássá változik. Van, aki kap egy mankót, más a fülére fülvédőt, megint más a szemére maszkot, és van, aki azt csinálhat, amit akar, nem igazán érti, amit neki mondunk. (végre rosszalkodhatnak, mondják ilyenkor sokan), ő az értelmi fogyatékos.


Labdázunk, vannak szabályok, amit be kell tartani. Mentorokat kapnak a „fogyatékosok”, akinknek az a feladatuk, hogy támogassák, védjék és sikerélményhez jutassák társaikat, aktívan vegyenek részt a játékban. Bizony van kavarodás rendesen, és a végén csak azt látjuk, hogy a mentorok dobnak, kapnak, adják a társuknak, de újra csak ők aktívak, mert nincs elképzelésük, hogy hogyan segíthetnék társukat a sikerhez másképpen, minthogy ők csinálják meg helyettük a dolgokat.


Nagy tanulság ez mindenkinek, amikor a feladatot megbeszéljük! Nem lehet olyan tempóban játszani, mint ahogy azt megszoktuk, de ezt senki sem akarja visszavenni, inkább a társukat vonják ki a játékból, vagy úgy segítenek, hogy azért ne akadályozza a többieket. Ahogy az az életben van. Igazodjon a fogyatékos, vagy mi igazítjuk a többséghez, de senki sem akar lemondani a dolgairól, másképpen viselkedni, háttérbe vonulni, csak azért, mert a társunk más!


Katona Erzsébet gyógypedagógus 

A gyakorlat mindig komoly hatással van miden résztvevőre, sokan megsiratják eddigi énüket is, mert eszükbe jut egy-egy helyzet, amikor másképpen kellett volna tenniük, de már nincs módjukban. Nagy katarzisokat élünk meg, amely önmagában is az empátia hatalmas előhívója, tanítója, ahogyan azt Buda Béla is mondta, gyakorolni kell az empátiát! A tréningen mi alapvetően ezt tesszük mind a 30 órában, empátiát adunk és kapunk!



A negyedik modulban az énvédelemre helyezzük a hangsúlyt, hogy hogyan is lehet a hétköznapokban asszertív az ember. Hogyan mondjon dolgokra nemet, anélkül, hogy másokat megbántana, de saját magának se okozzon gyötrelmet, azzal, hogy olyat tesz, amit valójában nem szeretne.  A tréning során különféle relaxációs gyakorlatok is végzünk – és amelyből Márti be is mutatott egy párat a konferencián -, mert a stresszoldáshoz az is kell.

Megmutatjuk a könnyű mosoly technikáját, ami nem azonos az amerikai mosollyal. Ez egy belülről jövő, friss mosoly, ami arról szól, hogy mi jól vagyunk, harmóniában vagyunk önmagunkkal, és ez annyira így van, hogy megmutatjuk. Annak is, aki pénztárosként mérges, ajándékozunk egy mosolyt – telik rá, hiszen mi harmóniában vagyunk -, és lám ő sem lesz már annyira mérges. Vagy pedig csak úgy szólunk egy ideges utastársunkhoz, aki nehezményezi, hogy közel állunk hozzá, hogy egy mosoly kíséretében elnézését kérjük. Már nem is bosszús, és maga sem tudja miért.
Ajánlott naponta többször alkalmazni!

Oly egyszerű és mivel ránk is pozitívan visszahat, érdemes hát gyakorolni, és a végén észre sem vesszük, hogy mitől is szebb a világ. És lám, aki e sorokat olvassa bármiért is mosolyog, mégiscsak mosolyog! És mosolygó arckifejezéssel ugye nem lehetünk egyszerre mérgesek is? Mindkettő izommozgás, miért nem lehetne ez a jobbérzést adó, a mosoly, a több mindennapjainkban?



Életképek a tréningről



Egy mesét mondtam el zárásképpen egy királyról, akinek 3 fia volt. Nagyon megbetegedett és a legrátermettebb fiára akarta hagyni a királyságot. Azt kérte, hogy hozzanak jelképet arról, hogy akarják vezetni az országot. Ahogy az lenni szokott a mesében, a legkisebb fiú hozta a megoldást, a háromlevelű lóherét, hiszen pont 3-an vannak, és a legkisebb fiú szerint csakis együtt képesek olyan jól kormányozni az országot, hogy az méltó legyen az apai hagyományokhoz. A király megfontolta a döntését, és szétosztotta a lóherét a fiúk között, hogy kormányozzák együtt az országot.


Egy kis házi feladat empátiából ...
Én is adtam minden résztvevőnek egy lapot, amelyet a regisztrációkor mindenki megkapott, és egy lóhere volt rárajzolva. Azt írtam mellé, hogy mindenki gondolja el, hogy mit tehetne jobban, hogyan figyelhetne másképpen családjára ismerőseire, hogy abból megértés, empátia sugározzon.


Ebben a csomagban volt egy kocka is, aminek azt a nevet adtuk „Szívtől szívig” dobókocka és a szeretet 5 nyelve van rajta és a hatodik a csend, hiszen a kockának 6 oldala van.

A "Szívtől szívig - dobokócka" használatához

Én hiszem, hogy akik a konferenciáról hazatértek - többek között Kiskunfélegyházára, Nyíregyházára, Veszprémbe, Bakonyszentlászlóra, Nagyszékelyre, Zákányszékre, Bátonyterenyére, Bényére – már „dobtak” egyet a kockával és el tudták mondani, hogy számukra minőségi időt jelentett a konferencia.

Talán már azt is tudják, hogy az elismerő szavakra éppúgy szükségünk van, ne fukarkodjunk vele hát! Az ölelés, az érintés csodákra képes, nem érezzük magunkat egyedül, – ahogy egy videót is bejátszottam az előadás elején látható volt, a Vörösmarty téren egyik karácsonykor adott „ingyen ölelés” akció - .

Azt is megtapasztalták a konferencián (is) talán, hogy az ajándékozás része kell, hogy legyen az életünknek, nem csak adni, kapni is jó, és fordítva! No és, hogy a tettek milyen sokat számítanak, azok az apró szívességek melyeket másoknak teszünk meg, melyről néha a legszebb úgy emlékezni, ha csendben ülünk, és figyeljük egymás lélegzését, mert együtt lenni a legjobb!

Kerekasztal beszélgetés
Még fél nyolckor is együtt voltunk

Eljött hozzánk Soma is, aki leírta az élményeit a Nők Lapja Café oldalán, akár már most olvasható a cikke.

Soma is eljött közénk

Milyen volt hát ez a konferencia?



Nekünk szerzőknek csoda és bizonyosság, hogy van igény arra, amit teszünk, az emberek szeretnének jobbá válni, és ehhez várják a segítséget, és tesznek is érte, hogy megkapják.


Nagy Róbert büszke arra, hogy a Tudás FM támogatta a konferenciát

A résztvevők az alábbiakat írták a II. Országos Szakmai Konferenciáról, melynek mottója az ”Empátiával a harmonikusabb világért” volt, és október 13-án volt a XVI. kerületi Corvin Művelődési Házban került megrendezésre:
  • „Kellemes meglepetés volt az egész rendezvény hangulata, szépsége."
  • „Köszönöm, hogy részt vehettem a konferencián a magam és a barátnőm nevében is.”
  • „Gratulálok a rendezvényetekhez és nagyon köszönöm a meghívást!"
  • „Szuper jó volt ez a konferencia! Amit én kaptam: az rengeteg impulzus, nagyon motiváló volt! Köszönöm!"
  • „Köszönöm, nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett!!! Profik voltatok!”
  • „Szeretettel mentem, és köszönöm, hogy hívtál, és ott lehettem a konferencián.
  • „Köszönöm, hogy megtiszteltetek, örömmel vettem részt a konferencián és nagyon örülök annak, hogy jól sikerült.”
  • „Nagy örömmel vettem részt a konferencián. Véleményem szerint a konferencia színvonalas, jól megszervezett, informatív volt!”
  • „Köszönöm a meghívást, ha bármikor úgy gondolod, hogy segíteni tudok, szívesen megyek!”


A technikához is empatikusak voltunk

A TUDÁS FM rádió honlapján hallgatható meg a konferencián készült riportok!  


Készül az interjú Buda Bélával

http://www.tudas.fm/
  
       A fotókat Bajnai Noémi – http://www.modellbazis.hu/ – és Mészáros Tibor készítette.


Sok szeretettel elkészült a DVD a konferencia teljes anyagát bemutatva, melyet Börönte Mártától lehet megvásárolni 4000 Ft/db áron.
                    

Csillaggyertyafény Alapítvány  (1161 Budapest, Hősök tere 11.)
Telefon: 06-1-405-4877


 Üdvözlettel: Katona Erzsébet  06-30-5858-197  E-mail: trening@alitera.hu


A konferencia DVD borítója
Katona Erzsébet és Börönte Márta a konferencia létrehozói 


"Nem taníthatunk semmit az embereknek, csak segíthetünk nekik, hogy felfedezzék a dolgokat önmagukban."
                                                                             Galilei